Az Est, 1923. február (14. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
a Apponyi nagy beszéde a népszövetségről és az általános politikai helyzetről Jimi a lefegyverzés körül történt, azaz új európai érának valóságos botránya is győzők a kétségbeesés koalícióját teremtik meg Európában A külügyminiszter külpolitika beszédet mondott — Az Est tudósítójától . Háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését Scitovszky Béla elnök. Bemutatja az összeférhetetlenségi bizottság ítéletét Lingauer Albin képviselő ügyében. Bodó János jegyző felolvassa az ítéletet, amely szerint Lingauer Albin ügyében összeférhetetlenség nem forog fenn. Ezután felolvassák az interpellációs könyvet. Az elnök javasolja, hogy az interpellációkra a napirend letárgyalása után, legkésőbb fél kettőkor térjenek át. Következik a nemzetek szövetségébe való felvételről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. A törvényjavaslatot vita nélkül részleteiben is elfogadják, harmadszori olvasásáról az elnök napirendi indítványában fog javaslatot tenni. Napirend szerint következik a nemzetek szövetsége egységokmányának módosításáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Móser Ernő előadó részletesen ismerteti a javaslatot, ismerteti azoknak a módosításoknak a történetét, amelyeket a nemzetek szövetsége elfogadott és amelyek reánk nézve kedvezőek. A Apponyi felszólalása Gróf Apponyi Albert: A tisztelt nemzetgyűlés engedelmével nem annyira a napirenden levő javaslathoz fogok szólni, mint inkább a tegnap tárgyalt javaslathoz, bár mondandóim összefüggésben lesznek a mai javaslattal is. Tisztelt Nemzetgyűlés, én mindig barátja voltam annak, hogy Magyarország belépjen a nemzetek szövetségébe. Nem ismertem félre az ellenérvek súlyát. Ezek az ellenérvek két kategóriára oszlanak. Egyfelől azt mondják, hogy egyáltalában nem hisznek egy nemzetközi bíráskodás hatályosságában, egyáltalán nem hisznek abban, hogy egy intézményesen szervezett nemzetközi fórum hatásosan működhessen. Akik e szempontból ellenzik belépésünket a nemzetek szövetségébe, azokkal én elvileg szemben állok, mert én igenis hiszek azoknak az intézményeknek a hatályosságában, ha nem is a jelenben, de a jövőben, hiszek abban, hogy az emberiség mentői gyakrabban és szabályszerűbben fogja a nemzetközi viszályokat békés úton elintézni. Akik fölényes mosollyal azt mondják, hogy a háborút úgy, sem lehet megszüntetni, tehát már ezért sem kell a nemzetek szövetsége, azoknak én azt mondom, hogyha így van és ilyen szempontból indulunk ki, akkor azt is lehet mondani, szüntessük meg a kórházakat, mert a betegségeket nem lehet kiküszöbölni, szüntessük meg az iskolákat, mivel a tudatlanságot nem lehet kiküszöbölni, szüntessük meg a templomokat, mivel a bűnt nem lehet az emberiségből teljesen kiküszöbölni. Nekem egy ifjúkori emlékem illusztrálja mindezt. Gimnáziumi éveimből emlékszem vissza egy benyomásra, mely megmaradt éppen abból a tárgyból, amelyben a leggyengébb voltam, a matematikából. Tanultunk egy egyenes vonalról, mely bizonyos matematikai formulák szerint közeledik a hiperbolához, de soha el nem éri, csak vég nélkül közeledik hozzá. Én ezt logikai abszurdumnak láttam, de benyomásom erről a dologról megmaradt most is, hatvan esztendő után is, míg rájöttem arra, hogy ez a matematikai formula tulajdonképpen minden emberi haladás vonalát fejezi ki. Ebben a matematikai törvényben én megnyugszom. Híve vagyok és leszek is mindig annak, hogy a nemzetközi viszályok békés úton időztessenek el. Az érvek második kategóriája, mellyel a népszövetségbe való belépésünket ellenzik, már közelebb áll hozzám. Akik ezeket az érveket hangoztatják, azok már nem perhorreszkálják a nemzetközi békebíráskodást, csak azt mondják, hogy a nemzetek szövetsége nem felel meg ennek az ideálnak. Azt mondják, hogy a nemzetek szövetsége semmi egyéb, mint az antanthatalmak szövetségének más alakban való fentartása, mint akaratuknak rátukmálása a többi népekre. Ebben sok igazság van. De bár az intézményen rajta van a háborús eredet bélyege, mégis lehetőséget és módot nyújt a javításra. Láttuk, hogy módosítások lehetségesek, láttuk, hogy máris adtak be indítványt, — Argentina adta be — ama cenzúra ellen, mellyel a domináló antanthatalmak a felvétel jogát gyakorolhatják. Meg tudom állapítani, hogy a nemzetek szövetségének tagjai közt állandóan terjed is a jobb felfogás és érvényesül az önállósuló semlegeseknek a befolyása, mely elől nem zárkózhatnak el. A nemzetek szövetsége kialakulhat azzá, aminek lennie kell : pártatlan fórummá. Addig azonban, amíg két nemzetközi jog van, az egyik a győzök, a másik a legyőzöttek számára, addig nem is beszélhetünk békéről,, addig a háború tovább folyik, a vérontás ideiglenes felfüggesztésével. Ha anemzetek szövetségének tagjai vagyunk, felhasználhatunk bizonyos erőket a magunk céljai érdekében. A 11. szakasz a nemzetek szövetségének minden tagját felhatalmazza arra, hogy bármely jelenséget, amely felfogása szerint a békét veszélyezteti, a nemzetek szövetségének tudomására hozhat és követelheti a tanács összehívásátt, hogy az ezt a jelenséget eltávolítsa, illetve ennek tekintetében határozzon. _A_ 13. szakasz egyenesen megtiltja, hogy a nemzetek szövetségének bármely tagja egy másikkal szemben támadólag lépjen fel, hogy ellenséges cselekményt hajtson végre, mielőtt a viszály okául szolgáló esetet a nagygyűlés elé nem hozta volna. Amennyiben ez az eset jurisdiktumot tartalmaz, a nemzetközi bíróság elé utaltatik, ha pedig nem tartalmaz, akkor a nemzetek szövetsége megindítja a kiegyenlítő eljárást. Ha ez nem történt meg, akkor pedig a békéltető határozattól számított három hónapon belül nem állam sem léphet a tettleges eljárás terére egy másik állammal szemben. Én azt hiszem, a 17. szakasz megadja a biztosítékot arra hogy ha bármely a nemzetek szövetségéhez nem tartozó állam kijelenti, hogy a konkrét kérdés tekintetében hajlandó alávetni magát a nemzetek szövetsége szabályainak, ugyanilyen eljárásra tarthasson számot. A 17. szakasz szövege kétségtelenül így áll egy minket közelről érdeklő esetben, azonban az 1920. évi októberi események alkalmával szomszédaink fenyegettek minket, a nemzetek szövetsége mégsem interveniált és a titkárság később úgy értelmezte ezt a szakaszt, hogy ez csupán a nemzetek szövetségének tagjait védi meg. Én nem bocsátkozom vitába a titkársággal ezen értelmezés helyessége felől. Kétségtelen, hogy ez az értelmezés áll és ennek folytán országunk biztonságának szempontjából igen fontos, hogy a nemzetek szövetségének tagjai közé tartozzunk. Budapest, 1923 * Csütörtök * február 1. Előfizetési árak igaaaasmscBSzmaaz Mg? hónapra • . Három hónapra 4oo.— JC //oo.— JC 4KÜlfoldon a fenti árak kétszerese Egyes szám ára 20 korona Ausztriában IOOO o. K Politikai napilap — FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JÁNDOR XIV. évfolyam 25. szám. Szerkesztőség» Oil. kerület, Erzsébet kör A* K Kiadó hivatal: Oil., Erzsébet körút 18—60.se* Fiókakiadó hivatalok: fel Vilmos császár út 16. szám és III. Váci ucca 12. Szerkesztőség Bécsben» in Kohlmarkt 7. Élnie kell Magyarországnak, mondotta a Soribonne történeti nevezetességű homicycle-jében de Monne szenátor a Petőfi géniuszának hódoló ünnepen. Élnie kell Magyarországnak, ez a mi hitvallásunk, akik felfohászkodunk a régi egyházi ének megrendítő szavaival: »Magyarországról, romlott hazánkról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról«. Élni akarunk, ha nem is boldogságban, — mert mostani határai között, földjétől, fájától, sójától, sok hegyétől, vizétől megfosztva hogy lehetne boldog a magyar ! — de élni akarunk becsületes munkában, szomszédainkkal becsületes békességben. Nem tagadjuk, zokon esik nekünk, hogy éppen becsületes békességre való törekvésünk tisztaságát gyanúsítják meg rossz Szomszédaink. A farkas és a bárány együgyű aesopusi meséjét ismétlik, mintha a gyenge bárány szenne hadat az erős ordasnak, a fegyvertelen, védtelen Magyarország akarna rátámadni az állig fölfegyverzett kis antantra. Most is olvassuk, hogy Benes cseh külügyminiszter titkos irredenta szervezetekről beszél, sőt nem átallja azt mondani, hogy a magyar kormány katonai természetű intézkedéseket tett a béke megbontására. És amit a kisantant vezető államférfiai mondanak, az annál a kitűnő sajtópropagandánál fogva, amely már a háború előtt is oly nagy hatással működött és jórészben hozzájárult a Habsburg-birodalom széjjel robbantásához, harsány visszhangra talál a francia és angol világlapokban is. De mi nem akarjuk, hogy Európa és a világ tűzfészkének tartsanak és ilyenül kezeljenek bennünket. Mi, szemben ellenségeink üres vádaskodásaival, igenis fentartjuk és váltig ragaszkodunk ahoz, hogy a béke hívei vagyunk. Hogy kormányunk nemcsak hogy nem gondol semmiféle katonai kalandra, de elég erős ahoz is, hogy — mint Benes külügyminiszter nevezte »felelőtlen fegyveres bandákat« visszatartson mindenféle meggondolatlan vállalkozástól. Egy vágyunk van: élni akarunk. És egy kérésünk türelmetlen, mohó szomszédainkhoz : hagyjanak élni bennünket !