Az Est, 1923. május (14. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

Budapest. 1923 * Kedd * május 1. Előfizetési árak: —­gY hónapra . • • topo.— Js­ttárom hónapra . 2800.—K Külföldön @ fenti árak kétszerese Egyes szám ára 30 korona Vasárnapi szám 70 kor. Jiusmtriában hétköznap 1200 •. vasárnap ISOO o. k. Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Ura 50 korona XIV. évfolyam 9­. szám. 7 gsn Szerkesztőség : OH. kerület, Erzsébet körút 7. Kiadóhivatal:­XIII., Erzsébet körút IS—20.sz. Fióka kiadó hivat­alok: V­ilmos császár út 14. 4. ár* és IV., Váci ucca 12. Szerkesztőség Bécsben: Kohlmarkt 7. Május elsején álmodozó poéta a leg­közönségesebb nyárspolgár is és nincs még csak pincéje, tit­kos kamarája, boltíve vagy alagútja sem a léleknek, amely, mint valami felséges varázs­ütésre, meg ne nyílna május első napjának kápráztató pom­pája előtt. Mögöttünk egy bús téli rege, hosszú, hosszú hóna­pok rémítő prózája, holttengere a szürke vagy fekete óráknak, melyekben a szellem gondban és kínban, a létért való viaskodás heroikus drámáiban merült el. Mögöttünk a tél, feitetlen szo­báival, hideg tűzhelyeivel, száz és száz kis és nagy hajával­ é­s a természetnek örök színjátéka ? A tavasz tündöklő díszle­tei közé, napsütésbe és virágil­latba viszi e napon fáradt éle­tünket. Májust ünnepel a mun­­­­kás, de májust ünnepel min­­d­­enki, aki a természet megúj­ít­kodásában hisz és hisz a nem­zetnek, az ideáloknak és a tel­keknek megújhodásában. Május elsején a természet örök szépsé­gének igézete borul a lélekre, május a költészet hónapja, — május ... május a fölemelt lak­bér hónapja. Bizony álmodozá­saink rózsaszín felhőjéből leránt bennünket a fölemelt lakbér és Isten tudja még mi mindennek emelkedése. Természet muzsi­kája, madárdal, balzsamos nap­sütés, csodaszép al­konyatok, virágillat és poézis ... oly szo­morú, hogy a május elsei álomba besurrannak a másodi­­kának, meg a harmadikénak, meg a többi napnak, a napsü­tésben is szürke mindennapnak sötét árnyai, oly szomorú a mindennapoknak ez a végtelen körmenete, oly szomorú, hogy a napi­­gond sötétsége nem foszlik szét az esztendők utolsó téli est­jével. Hogy az új élet, amely május tüzes, ragyogó szárnyán jön, új gondokat, új­­ megterhe­léseket, új küszködéseket is je­lent. Mégis , május az újjászü­lető erő ünnepe is és higyjük, reméljük, hogy a tavasz napja föl­frissíti, megerősíti, megacé­lozza a lelket is, mint a testet, visszavarázsolja a munka bi­zalmát, a magunkban és vala­mennyiünkben való hitet, élet­re serkent ebben az országban minden veszteglő magyar ener­giát ! v Az Est tudósítójának jelentése a mapmri cseh vegyes bizottság tárgyalásáról a határincidens színhelyén Vasárnap késő estig tárgyalt a bizottság. Ma folytatják a vizsgálatot Dönteni a magyar és a cseh külügyminisztérium fog a bizottság jelentése alapján ITevnádpetrt, április 3 (Az Est kiküldött munkatársának telefonjelentései A cseh határi­ncidelis megvizsgá­lására kiküldött magyar bizottság vasárnap hajnalban utazott ki a határszélre. A Szombat éjszakai személyvonat egyik elsőosztályú fülkéjét tartották fönn a bizottság számára. Reggel hat órakor szál­lott fel Miskolcon a vonatra fívd­­hay követségi tanácsos, a bizott­ság elnöke, egyszerű szürke utazó­­ruhában. Koller György ezredes katonai díszben és S­zent­ir­may Pál, Abaújtorna vármegye alispánja, fekete ünneplőben. Még a zakatoló vonaton fogadta a bizottság elnöke Az Est munkatársát és a követke­zőket mondotta : — Tegnap érkeztem meg­ Miskolcra, ahol az urak már vártak rám. Az ezredes úr és az alispán úr meg-, mutatták nekem a felvett jegyző­könyveket. Valdtuk annyi vámőrt, akik ezekben az incidensekben szerepel­tek, már kihall­gat­ták, ezek nekem sem mondottak volna semmi újat, tehát elálltam, az újabb kihall­gatásoktól. Így azután átvettük, az egész anyagot. — Elhatároztuk, hogy nem me­gyünk Hidasnémetire, a határállo­másra, hanem már előbb Her­nádré­céén kiszállunk és onnan Hernád­­petri­be megyünk, ahol annál­ a vám­­őrsnek van a székhelye, amellyel az incidens történt. Ettől a helytől hat kilométernyire van az a hely, ahol Szedlacsek cseh határőr meghalt. — A Csehek Kassáról jönnek és pe­dig, mint velünk hivatalosan közöl­ték, Kimi Jizersky Rudolf kormány­­tanácsos a pozsonyi minsztérium, Dolejts Béla miniszteri tanácsos a rendőrség részéről és Kovák Zdenkó ezredes. Velük lesz mint kísérő Cser­­mák Miklós a budapesti cseh követ­ségről. — Velünk is van kísérőszemélyzet, na alispán úr elhozott magával egy vármegyei aljegyzőt, aki részünkről a jegyzőkönyveket fogja vezetni. Az ezredes úr elhozta az adjutánsát és intézkedett, hogy az egész vámőrség a helyszínen a közelben legyen. Ez csupán időnyerés céljából történt. Megtörténhetik ugyanis, hogy a cse­hek valakit ki akarnak hallgatni, azért van szükség arra, hogy min­denki kéznél legyen. — Maga az a hely, ahol az inci­dens történt, egészen közel van a találkozás színteréhez és minden va­lószínűség szerint oda is ki fogunk menni. Egyelőre semmi program nincs, minden a helyszínen fog el­dőlni. Találkozás az eset szereplőivel Két és fél órás ulti­zás után Her­­nádvécse állomáson lassított a vo­nat. A bizottság­­ tagjait négy könnyű kocsi várta. Az elsőben Radnay követségi tanácsos és az alispán foglalt helyet, a második­ban az ezredes úr adjutánsával, azután a kísérőszemélyzet követ­kezett. A társaságot egy vámőr­­őrnagy fogadta­, aki az egész vi­dék parancsnoka. Lankás hegyoldalon fiatal er­dőbe vágott szerpentinúton ka­paszkodtunk fölfelé. Nemsokára kis magaslaton voltunk, majd Sartagna báró gyönyörűen ápolt parkján át ereszkedtünk le a vé­­csei völgybe, ahol körmenet állí­tott meg bennünket. Az életért mentek imádkozni a földművesek ki a földekre. Gabonaszentelés ünnepe volt éppen. Pl rövid intermezzo után lassan vergődtünk át a következő dom­bon. Már messziről integetett a hernádpetri, dombra épü­lt temp­lom tornya, de még hosszú idő telt el, míg a faluba érkeztünk. Az ötödik-hatodik egyszerű pa­rasztház a vámőrség­­székhelye. Tóth Ernő, hadnagy üdvözli a bi­zottságot, de ott van Horváth Sán­dor őrsvezető is, akik mindketten résztvettek az incidensben.. A had­nagy fiatal, mosolygós tekintetű, szép szál legény, aki különben bú­csúzik ettől a vidéktől, máshová helyezték át. Horváth őrsvezető kicsiny, tömzsi, mokány ember, igazi magyar paraszttípus. Mellet­tük áll Kardos Manó gönci járás­orvos, aki az eset után a holttes­tet­ megvizsgálta és így mint ható­sági tana, fog szerepelni. A­z ud­varban gyönyörű paripa prüszköl, a hadnagy lovon fogja vezetni az expedíciót. Rögtönzött ebéd várja a társa­ságot, amelyet gyorsan fogyaszta­nak el. Az út fel a határba nemi nagyon barátságos. A fák gallyai egymásba fonódnak és megnehezí­tik a járást. Egy kis tévedés Pontban 12 órára jelezték a ta­lálkozást és már háromnegyed ti­zenkét órakor a 318-as számú ma­gaslaton volt a bizottság. A bizott­ság ugyanoly sorrendben érkezett meg, ahogyan Mécséről elindult, csupán doktorral és két paraszt­­szekérrel bővült a társaság. Ezen a szekéren vámőrök és földműve­sek utaztak, akik a Szedlacsek ha­lálát követő napon a földjükön dolgozva látták, miként üldözött 12 lovas cseh járőr egy Horváth nevű ma­gyar vámőrt, akit különben a lábán háromszor megsebtesítet­­t.ők és aki­ jelenleg is betegen fekszik a­ kórházban. Tizenkét óra pár perccel már el­múlt. A bizottság tagjai nagyon türelmetlenkedtek, mert a cseh bi­zottságnak még a nyoma sem lát­­szott. Tóth hadnagy erre előlépett és az ezredesnek jelentette : — Ezredes ,uram, talán félreértés történt és­ az eset színhelyén vár bennünket a cseh bizottság. Majd odalovagolok és megnézem a tere­pet. A hadnagy megkapta az enge­délyt és rövid idő múlva már je­lentette is, hogy a cseh bizottság tagjai a 32­1-es számú magaslaton várakoznak, az eset színhelyén, amely Kim községtől — amely már cseh területen van — mindössze hat kilométernyire fekszik. M­ás­félk­ilo­m­é­teres út­ volt ez in­nen. Végre a két bizottság találko­zott egymással és megkezdődött a szokásos üd­vözlés. Rögtön kiderült, h­ogy a csehek sokkal nagyobb ké­szültséggel vonultak fel. Egy csomó rendőr és katona volt velük, valamint Galla sepsis fő­szolgabíró TT.oz.iak. rangokkal szakértő-or­vost, azonkívül a határmegál­lapító bizottság mérnök-szakértőjét, hogy szükség esetén felvilágosítással szolgáljon. Velük volt egy fényké­pész is, aki az eset részleteit meg­örökítette. ZZ

Next