Az Est, 1926. május (17. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

Budapest, * Előfizetési árak : Egy hónapra . . . 40.000 J£ Három hónapra . 120.000 JC Külföldön a fenti árak kétszerest. Egyes szám ára 2000 K Keddi szám ára 3000 K Jtraaz.^'.úban egyes szám SS garas, a keddi szám SO garas. 1926 * Szombat * május /. Politikai napilap rnr ... . Hr­a 2000 X­VII. évfolyam * 08. szám. Szerkesztőségi Olt. kerület Rákóczi út S4* f Kiadó hivatal CM., Erzsébet körút l&~*20,HS Fiókrkiadóhivatalok­­ IV., Váci ucca 12., Vilmos császár út II. Cl VII., Rákóczi út 54. Szem­eesztőség Bécsben i . 2., Kohlmarkt 7.­­ Főszerkesztői Miklós Andor A hólyagfej szomorú és nagyon veszélyes betegség. Mert hiszen a­ fej a test legfontosabb része, a fej in­tézkedik, dirigál, adminisztrálja a test ezer funkcióját, de csak addig végezheti jól ezt a szép feladatot, míg arányosan ül a­ törzsön, míg betegesen meg nem duzzad és lomha, irdatlan hó­lyag nem lesz belőle. Éppen így van ez az ország adminisztráció­jával is, amely addig kitűnő, míg arányban marad­­az ország testével, míg túl nem teng, mert siralmas állapot az, mikor az agyonf­ej­lesz­tett közigyogatás rengeteg adagokat­ szív föl az ország boldogulásának éltető nedveiből s cserébe nem szolgál egyébbel, mint egy nagy, nehéz­kes, idomtalan »hólyaggal«. 31 ár pedig a nemzetgyűlés tegnapi ülésén éppen ezt a vá­dat emelte a magyar közigazga­tás ellen a politikai élet egyik köztiszteletben álló alakja. Saj­nos, — attól kell tartanunk — Gaál Gaszton kegyetlen­ és me­rész metaforájában nagyon sok a, keserves igazság! És adatai, amelyekkel a hasonlatot alátá­masztotta, nem kevésbé meg­döbbentek. Nincs ez így rendben sehogy sem! Az államgépezet kerekei­nek ez a hihetetlen megszaporo­dása okozza, hogy közhivata­lainkban szinte reménytelen út­vesztőbe téved az ember s mire egy-egy ügyünket, aktánkat si­kerül elintézni, magának a pol­gárnak, a boldogtalan »fél­«-nek, minden idegét összemorzsolja az a töméntelen sok hivatalos kerék. Pedig, tessék elhinni végre, hivatalos urak, van nekünk egyéb bajunk is, éppen elég. Hogy amit ne mondjunk, ott van az a­ másik szóvátett furcsa­ság is, hogy az adminisztráció a­ gazdasági életben is szerepe­­■­ket vállal, úgynevezett »nemze­ti és keresztény« alapokon bi­zonyos intézmények protegál­­tatnak, amelyeknek a kivételes helyzete megint csak a polgár­ság boldogulását teszi még ba­josabbá ezekben a nehéz idők­ben. Tessék már egyszer a polgár­ság fejével is gondolkozni. Higgyék el, többet ér az minden »hólyagfej«-kultusznál­ . - Goromba, izgalmas összecsapás az öreg Leh­er és Okolicsányi között Az apa szerint Okolicsányi többször meglátogatta leányát s feleségül akarta venni. Okolicsányi hangos nevetéssel hallgatta a súlyos vallomást fren­centiiiiki, a pártaszéstek­ — Rz Eg! -tudósit031 tól — Okolicsányi Lászlónak tegnap nehéz napja volt. A főtárgyalás első két napját bámulatos hideg­vérrel és mosolygó könnyedséggel figyelte és láthatóan örvendett, hogy ellene semmiféle terhelő adat nem merül fel. Tegnap délután az­után Okolicsányi ellen olyan ter­helő vádak hangzottak el, amelyek most már a vád súlyosabbá kon­struálását sem zárják ki. Csapik Teréz, Leiter Amália szo­ba leánya, aki már a tegnap dél­előtti órákban Bomában ismerte fel Leiter Amália szeretni nem tudó­­villanyszerelőjét, a délutáni órákban újab­b terhelő vallomással állt a bíróság elé Leh­er Amália megismerkedett egy László nevű úrral, — mon­dotta — László úr meg is láto­gatta őt és olyan jóba voltak, hogy László válni akart és el akarta venni Leh­er Amáliát. Ez a László nevű úr a villamost­ele­ven volt al­kalmazásban s ha jól emlékszem, a másik neve Okolicsá­nyi volt. Okolicsányi meghökkent, azután tagadott. — A szobaleány izgatott fantá­ziájából került elő ez a vallomás, — mondotta. De azután jöttek mások is, akik szintén terhelő vallomást , tettek ellene. Amikor délután visszavit­ték cellájába Okolicsányit, mintha a sárgacipője idegesen összetapo­sott lett volna és az arca is meg­­gyíl­tebb lett volna, mint tegnap­előtt. A mag­tárgyalás­ ra kilenc óra előtt hozták fel a vádlottakat a szuronyos fegyőrök. Hübsch Józsefet, a Bolla ellen valló koronatanút is felhozták a fogházból, hátha, szüksége lesz még 1rra is rá a bíróságnak. Leh­er Lőrinc pontosan megjele­nik a tárgyalás megnyitása előtt­­n­éhány perccel. Kerstens Teodor azonban késik és csak féltig, órakor jön és foglal helyet a sértettek asz­talánál. Az érdeklődés ma sem csökkent. ,­Negyed tíz után nyitja, meg a tárgyalást Denk elnök. Elsőnek az Okolicsányi László ellen emelt sikkasztási vádra vonatkozólag hallgatja ki a tanukat, azután a bizonyítás kiegészítésének kérdé­sében fog dönteni a bíróság és még ma sor kerül —ha csak a bíróság el nem rendeli­ a bizonyítás kiegé­szítését, — a­ perbeszédekre is. Te­kintettel arra, hogy az ügyészen kívül öt-hat védő fog beszélni, a mai nap előre­láthatólag a perbeszédekkel el fog telni. Bartha János belügyminiszteri tisztviselőt, a MEFHOSz egyik vezetőjét hallgatja ki elsőnek a bíróság. — Honnan datálódik az ismeret­ségük Okolicsányival­ — teszi fel az első kérdést az elnök. Három-négy évvel ezelőtt ta­lálkoztam vele először egy társa­ságban — feleli a belügyminiszteri tisztviselő. — A vád szerint — tárja a vádat az elnök Bartha elé — Okolicsányi öntől bizonyos pénzösszegeket kért és kapott kölcsön. Erre vonatkozó­lag tessék elmondani a tényállást. NEFtis Szoküksöne — Múlt év márciusában megje­lent hivatalomban Okolicsányi — kezdi Bartha, — én tőlem pénzt kért kölcsön. A kölcsönkért, pénz­összeg nagyságára már nem em­lékszem. Minthogy nekem privát pénzem nem volt, saját pénzemből nem bocsáthattam rendelkezésére semmi. Tekintettel azonban arra, hogy Okolicsányi Lászlót megbíz­ható embernek tartottam és tud­tam, hogy hazafias ügyekkel is ál­landóan foglalkozik, vitéz Oláh Bélához, a MEFHOSz elnökéhez fordultam, hogy a MEFHOSz pénzéből privatim utaljon ki kölcsönt Okoli­­csányinak-A pénz kiutalására, vonatkozólag nekem indítványozási jogom volt, mint a MEFHOSz propaganda pénztára vezetőjének. Ez a kiuta­lás is az én indítványomra történt. A pént Okolicsányi át is vette. — Okolicsányi privát, kölcsönt kért öntől? Megjelölte, hogy mire kell neki a pénz? — Okolicsányi hangsúlyozta, hogy neki privát kölcsön kell. De különben ő többször kért és kapott tőlem pénzt. Ezért egyáltalában nem tűnt fel nekem ez az eset sem. Lehet, hogy hivatkozott anyagi vi­szonyaira, én azonban erre nem emlékszem. A vád képviselőjének kérdésére kijelenti Bartha, hogy Okolicsányi nem fizette vissza a kölcsönt, még pedig Bartha szerint azért nem, mert bekövetkezett letartóz­tatása és így nem volt­ módjában visszafizetni­­ azt. — Van arról tudomása, — kérde­zi az ügyész, — hogy Oláh Béla el­engedte Okolicsányinak a kölcsön visszafizetését? — Erről nincs tudomásom. — fe­leli Bartha és kihallgatása ezzel befejeződik. Oláh Sára tanúvallomása Oláh Béla jogszigorló, a MEF­HOSz elnöke a következő tanú: — Okolie­ányit ismertem — mondja — férfitársaságban talál­koztam vele három-négy­szer, on­nan ismertem. — Igaz-e, — fordul Oláh Bélá­hoz az elsők — hogy ön Okoli

Next