Az Est, 1926. november (17. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-03 / 249. szám

A hallott Budapest halhatatlan szívére borult teg­nap az élő Budapest a temető­ben; százezrek járták a teme­tőt, a csodaszép őszi napon és a százezrek útjában — kicsiben vagy nagyban — a magyar jö­vendő útja szimbolizálódik, amely a temetőn vezet keresz­tül mindig... mindig, de soha sem annyira, mint ebben a kor­szakban, amelyben az egész élet is a temető határán jár. Itt mindenki gyászol már valakit, •— mondja az Ady Endre verse s valóban, mindenki gyászol már valakit, de a legmélyebb gyászoló maga a nemzet, aki ezeréves örökségét vesztette e-1 és jónéhány millió fiában — ■— legderekabb fiaiban! — egy világtörténelemnyi jövendőt te­metett el. És még egyre jönnek haza a hősi halottak; és teg­nap is tizenkettő, akik idegen föld­­háborús sírjából indultak útnak, hogy az anyaföldben folytassák örök álmukat az örök-Magyarországról. A poli­tikában divat lett a háború óta a halottak nevében beszélni, — de milyen artikulálatlan hebe­gés a leghatalmasabb retorikai mestermunka is a holtaknak ép némaságában oly fenséges be­széde után, amely szinte fél­isten cáfolata mindannak, amit a politikai gyűlölködés hirdet emberek és emberek és, magya­rok és magyarok különbségéről. Köztük, a tizenkét halott közt­i és a sokszázmillió halott közt, akikben halhatatlan lett a magyar dicsőség, nem volt szó pártos, vagy faji, vagy fele­kezeti különbségről. A holtak ta­lán kibékítik az élőket és akik­nek sírjai előtt leborultunk, ha­lálukban és halhatatlanságuk­ban is megszelídítik az életnek azt a vad harcát, amelyet Vass miniszter úgy jellemzett teg­nap, hogy lövöldözés hallatszik a templomokból is ... Lövöl­dözés mindenütt a világon és nemcsak képletesen, hisz ép most repült Mussolini mellé­nek a golyó, amelyet a téboly olvasztott a pokol lángjai fö­lett. Milyen szüksége volna az életnek a maga harcaiban azok­ra az örökigazságokra, amelyek a temető mécsese fényében lob­bantak fel tegnap, s nem a te­metők útjának, hanem az élet útjának a megvilágítására? Ava 1500 ftovona (12 fillér) nt-... - * november 3. XVII. évfolyam* 249» szánt Előfizetési árak: egy hónapra . . . 20.000 Három hónapra : 120.000 Külföldön a fenti árak kétszerese S­z­er­kese­t­őség: Cu­m kerület Rákóczi út 54« Kiadóhivatal: OH.* Erzsébet körút 18—20 ,ez* Politikai napilap Egyes szám­ára a fővá­­rosban„ a vidéken és a pályaudvarokon ISOOK­­Ausztriá­ban 20 garas 2000 k­­ mmm FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Fiók­­kiadóhivatal: V.­ Vilmos császár út 14* Szerkesztőség Bécsben* In Kohlmarkt 7. Vasárnap este revol­ver­es merényletet követtek el Bologná­ban Mussolini ellen MmSe® Zambont nyomdászinasza & mepémntől, az az ifjú fasiszta szervezet tagja volt, a tömeg azonn­­nal meglincselte ! Bologna, november 2 (Az Est külön tudósítójának telefonjelentése Trieszten és Becsen át) Vasárnap este háromnegyed hat­kor merényletet követtek el Mus­solini ellen. Egy suhanc revol­­verből kétszer rálőtt az utcán Musolinira, aki autón haladt a pályaudvar felé. A két lövés célt tévesztett, Mussolini sértetlen maradt. A tömeg a merénylő suhancot meglincselte. A meghiúsult véres merénylet le­folyása a következő volt: Mussolini vasárnap délután az új stadionban nagy ünnepélyességek között beszéddel nyitotta meg a tu­dományok és a haladás kongresz­­szusát. Az ünnep után a duce autó­ra szállt s megindult a pályaudvar felé, ahol felesége és leánya várta. Együtt kartak Forliba utazni.. Az autó kormánykereke mellett a fasiszta párt bolognai titkára ült. ■Mikor a kocsisor éle délután 5 óra 40 perckor a Via Indipendenzára ért, egy fiatalember revolveréből kétszer Mussolini felé lőtt. Mind a két golyó célt tévesz­tett, azaz hogy az első golyó lepattant Mussolini Mauritius­­rendjeléről s elszakította a rend­jel szalagját, azután erőt veszt­­ve beleesett a mellette ülő bo­lognai polgármester kabátja ujjába, de őt sem sértette meg. Szemtanúk azt mondják, hogy a merénylő azért tévesztett célt, mert egy karabinieri őrmester ide­jekorán észrevette a gyilkos szán­dékot és abban a szempillantás­ban, mikor a tehes célba vette Mussolinit, "... a kakiét félreütötte Egy leány a tömegből észrevette, hogy egy sovány fiatalember ab­ban a percben, mikor Mussolini autója közeledett, az első sorba fu­­rakodott és jobbkezét nadrágja zsebében tartotta. A tolakodáson felbőszülve, éppen tiltakozni akart, mikor megdöbbenve látta, hogy a suhanc revolvert vesz ki zse­béből és egy katona válla fölött céloz Mussolinira. Mikor a lövés eldördült, a minisz­terelnök autója hirtelen megállóit Mussolini felugrott és a tömeg felé fordulva harsány hangon kiáltotta: — Csak nyugalom, nem sebet sültem meg! Leírhatatlan kavarodás támadt minden rend felbomlott s csak azt lehetett látni, hogy igen sokan ütnek egy embert, aki a földre esett, aztán föléje hajoltak és tőrök szikráztak a napsugárban. Mussolini jobb tenyerével eltakarta szemét, majd elfordult, és rászólt a fasiszta párt titká­rára, hogy hajtson tovább.­­Csak lassan haladhatott előre az automobil, mert a tömeg az úttes­tet is ellepte. Meglincselik a­ merénylőt Ami ezután történt, azt a szem­tanúk így beszélték el: Mikor az első rémületből felocsúdott a tö­meg, a közelállók a merénylőre ve­tették magukat, de a milícia közbe­lépett és meg akarta védeni a tö­meg dühe elől. Egy lovas fasiszta­csapat a feketeing­esek közé ugra­tott, azok azonban egy tapodtat sem tágítottak s egyre nagyobb tö­meg tódult a tetteshez, aki a földön fetrengett. A merénylőt letaposták s mi­kor már arca csupa vér volt, tőrökkel kezdték szürkülni. Végre a milicia utat tört magának és megtisztította a földön heverő merénylő körül a térséget, a töme­get pedig, szétosztásra szólította fel. Csak nagy nehezen sikerült ren­det teremteni. A Via Independenza sarkán a gya­logjáró szélén körbe állottak a ka­tonák s úgy őrizték az élettelen testet. A felingerelt tömeg pedig már ujjongva hömpölygött a ■pályaudvar felé, hogy még egy­szer lássa a szerencsésen megme­nekült Mussolinit. Az apa felismert fiai a merénylő összemarcangolt , holttestében A gyilkos merénylőt Anteo Zamboninak hívják, ti­zenötéves nyomdászinas, na­gyon vagyonos család gyerme­­ke, atyja Bolognában egy tekin­télyes nyomdavállalat tulajdo­­nosa. Nem lehetett min­dyárt megállapí­tani a merénylő személyazonossá­gát, egyrészt azért, mert feje és egész teste alaktalan vé­res hústömeg, koponyáját szét­roncsolták, amint százan meg százan tanultak rajta és ron­gyokra tépett ruhájában egy bronz érmen kívül semmit sem találtak.

Next