Az Est, 1927. április (18. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

Burg 70 1997 * Péntek * április­­ XV111. évfolyam * 74• szám Budapest, * s­i Előfizetési árak: Egy hónapra .... 3 pengi Három hónapra. . 7 pengi Külföldön a fenti árak másfélszerese Egyes szám ára a fővár­­osban, a vidéken és a pályaudvarokon 70 fillér Ausztriában So­garas 9 Politikai napilap •81 Főszerkesztő : Miklós Andor /A Szerkesztőségi Ois* kerület Rákóczi út 54» Kiadóhivatal» VII.»Erzsébet körút Fiókókiadóhivatal; &•» Vilmos császár út 14* Szerkesztőség Bécsben* I., Kohlmarkt 7. urna . m .®­­ —1! Kecskeméten ma reggel földrengés volt Tudósítás a 2. oldalon Példátlanul izgalmas jelenetek a Prónay-Gy&rffy tárgyaláson Az elnök kénytelen volt felfüggeszteni a tárgyalást — és Est tudósítójától — Körülbelül két héttel ezelőtt kezdte meg a büntető törvényszék Schadl-tanácsa tárgyalni Prónay Pál ismert nyílt levelének az ügyét. Ez a nyílt, levél két évvel ezelőtt A A nép-ben jelent meg és elpanaszolta, hogy amikor néhány tisztet feleségének megrágalm­azá­­sa és a nyugatmagyarországi fosz­togatások miatt feljelentett, a had­­bírósági tárgyaláson, amit Győr­ff­y Ákos hadbíró vezetett, szabályta­lanságok történtek, nem kezelték tárgyilagosan az ügyet és mind­ezt a titkos társaságok hatásának tudja be. Egész sereg tanút hall­gattak ki már a különböző tárgya­lásokon, különböző érdekes és pi­káns dolgok derültek ki az ügyről, azonban olyan izgalmas jelenetek, mint minek ma játszódtak le a foly­tatólagos tárgyaláson, még ed­dig nem fordultak elő az egész Prónay-ügy komplexumában és évek óta nem fordultak elő a Sebadl-tanács termében. Györffy hadbíró újabb vallomása A mai tárgyaláson ismét meg­jelent Györffy Ákos hadbíró, akit egyszer már kihallgattak. Felöltő­ben, kalapját lóbálva állott meg a bíróság előtt és bejelentette, hogy ki akarja egészíteni vallomását. — A múlt tárgyaláson egy tanú különböző dolgokat állított rólam és arról a­ tárgyalásról, amit én vezettem. — kezdi mingjárt ag­­resszív hangon Györffy Ákos. — Ki kell jelentenem, hogy én a vád­lottakat nem ismertem a főtár­gy­alás előtt, lehet, hogy együtt voltam velük vacsorán, azonban nem tudtam, hogy ők azok. Nem mondtam a vacsorán egyik vád­lottnak: — Ne félj Árpád, majd én kihúz­lak. Nem is sétáltam karonfogva a tárgyalási szünetben az egyik vádlottal, mert ha ez így lett vol­na. Az Est fotok­artere, ki ott volt, nem szalasztotta volna el az alkal­mat, hogy ezt a jelenetet lefény­képezze. Egész különös, hogy a független magyar bíróság egyik­ tagját ilyen vádjakkal illesse egy tanú. Akarva, nem akarva s­ mi politikánkat csinálja Bethlen, mondja a fajvédők ve­zére. Hát nem tudjuk, hogyan lehet egy politikát nem akarva csinálni — Bethlen Istvánról ellenfelei is elismerik, hogy »tudja, mit akar«, de néha-néha legjobb barátai sem tudják, hogy mit akar. Politikáját min­denki átmeneti politikának tartja, a liberális Bethlen-párti azonban azt hiszi, hogy ez a politika­i átmenet a liberaliz­mushoz, a fajvédő Bethlen­­párti azt hiszi, hogy az­ átme­­nn­et a reakcióra. Mi csak azt látjuk, hogy a szabadság­­jogokból még­­a levegőben is­ ,több volt egy-két esztendő­ előtt, mint most. És azt látjuk, hogy a­ reakció valósággal, dicsekszik az egységes párton. És azt lát­juk, hogy a fajvédő­ képvise­lőknek megint csak kisebbsége ül Gömbös mögött, a többség ott van a kormánypárton... ,úgyhogy igazán nem lehet cso­dálni, hogy a kormánypárt faj­védő képviselői kü­ldöttségileg hívták át a fej­védővezért, föl­det, füvet és vizet vittek neki, hogy lássa, milyen kövér a faj­védő tartomány az egységes pár­ton ... De így talán túlságosan egy­szerű a politika és a siker is. Képzeljék el, ha Tisza István­­azt mondta volna: ortodox dua­lista, vagyok, de hajthatatlan 19-es is. Vagy ha Bán­ff­y azt mondta volna: liberális vagyok, de néppárti is. Az emberek jó­része beéri azzal, hogy Bethlen­­párti, de most már igazán jó volna tudni, hogy mit is jelent az az egységespártiság: hala­dást vagy reakciót ? Viczión-e a megbízhatóbb szövegmagya­rázója e politikának vagy Kál­lai­! így nagyon is nagy a bi­zonytalanság és ebből a bizony­talanságból röppennek fel az olyan abszurdumok, mint pél­dául a Gömbös belü­gyminisz­­terségének híre. Józan ember természetesen nem hihet a faj­védő-orientálódásban, de végre is tisztázni kell a helyzetet. Mert eddig csak az van tisz­tázva, hogy ami a fajvédőknek akarva, nem akarva jó, az az ország óriási többségének egész h­a túlozott­a­n rossz. Kérdések kereszttüzében Győrffy befejezet Mimikáját és most az ügyész kezdte el a­ kérdést.. .— Igaz-e, hogy ön mellőzte Pró­nay fontos tanúit? — Kérem, — mondja Győrffy emelt hangon — én négy év múlva már nem tudok visszaemlékezni dolgokra, annyit tudok, hogy a sértettnek volt­­joga fellebbezni. Darvay, Prónaynak a védője, közbeszól: — A katonai törvények értelmé­ben a sértett jogi képviselőjének tehát joga van perorvoslatra? Győrffy hirtelen Darvay felé fordul, ellenséges szemmel végig­nézi és így felel neki: Én ilyen dolgokra nem válaszo­lok, az ügyvéd úr is jogász, tud­hatja ön is a perrendtartást. Darvay: Én tehát, leszögezem, hogy nem volt perorvoslati joga a sértett képviselőjének a perrend­tartás értelmében. Ezutá Darvay több kérdést ad fel a tárgyalásra vonatkozólag Győrffynek, aki egyre élesebb han­gon válaszol: — Nem tudom, nem tudom, sem­­mit sem tudok, nem emlékszem, — majd rászól a védőre: — Különben is ne tessék hozzám ilyen kérdéseket intézni, te­ssék tényeket állítani. Darvay (mosolyogva): Megálla­pítom, hogy a tanú kissé ideges. Újabb kérdés következik, Győrffy izgatottan, remegve fordul Schadl elnök felé: *— Kérem, tűrhetetlen, hogy egy védő ne­kem ilyen kérdéseket adjon. Nem lehet a független magyar bírót itt vizsgáztatni. Az elnök n­agy nehezen nyuga­lomra inti Györffyt. Darvay újabb kérdése követke­zik : — Megadta ön nekem a tárnya­láson a felszólalás jogát ? Győrffy megint végignéz Dar­va­yn, a kis ember lábujj hegyre áll ét úgy kiabálja Darvay felé : — Én a perrendtartás értelmé­­ben jártam el, Darvay: Ez nem felelet! Schadl elnök: De igenis, ez fe­lelet. Darvay: Ki hívta meg önt arra a bizonyos vacsorára­? Győry harsányan vágja ki: — Dobay főhadnagy. Darvay: Hol szóig...? Győrffy: Nem tudom— vágja rá harsány hangon, még mielőtt vé­gighallgatta­ volna a kérdést. Darvay: Hányan voltak ott a­ vacsorán? Győrffy patetikus­ mozd­ulatot tesz a kezével, kalapját fellendíti a levegőbe és felkiált: — Az Isten szerelmére, hogy le­het hozzám ilyen kérdéseket fel­tenni ? Darvay (még mindig mosolyog­va): A vádlottak közül ki van azon a vacsorán? Gitár­ffy: Nem emlékszem. Darvay: Tehát csak a vádlottra tetszik emlékezni... Igaz-e, hogy ön azt mondotta, amikor elhelyez­ték Budapestről. Megcsináltam Prónay-ügyet, skartba tettek. Győrffy egész testében remegve közeledik az elnöki emelvény felé és harsány hangon mondja: Ily­en sértő kérdéseket lehet nekem feltenni? Ez rettenetesen­ sértő rám nézve, én is ember va­gyok. Én becsületesen végzem a dolgom, nekem van elég pénzem, nekem nem kell pénzért végezni a dolgomat. Győrffy patetikus kitörése köz­ben, Premy valamit súg Darvay-

Next