Az Est, 1928. március (19. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

EISfizetést árak p­er» hónapra 3 pengő Három hónapra 7 pengő Egyes szám­ára a fővá­­rosban a vidéken és a pályaudvarokon 10 fillér Mpg 10 Budapest, 1928 * Csütörtök * március­­. Politikai napilap Főszerkesztő Miklós Jánbor * 6­0. szám­­on Somikexotopex* karatnt Rákóczi út 34. Kiadóhlvozat. Ott­. Erzsébet körút Flaktkeadólupaiatt O. Vilmos császár út 14. Szerkesztéség Birsben­­ 1. Kohlmarkt 1. Nincs más út az igazi közéleti szanáláshoz, mint amelyet néhány igazán koztörténelmi bírói ítélet indo­kolása mutat meg. A sajtónak nemcsak hivatása, ele egyenesen joga és kötelessége, mondta ki a budapesti Királyi Ítélőtábla, hogy a közéletben mutatkozó hi­bákat,­ mulasztásokat, szabály­­talanságokat és bűnöket a kö­zönség elé tárja. Fordulópontot jelenthet és jelent is egész köz­életünkben a messzehangzó és súlyos bírói szó, amely vissza­adja a magyar közéletnek a kri­tika régi erejét és hatalmát. Mostanában divatba jött, hogy a minden rendű és rangú »ma­gánfél« ostromállapotban tar­totta, vagy akarta tartani a saj­tót alaptalan feljelentéseinek tömegével. Azelőtt sokat beszél­tek a »sajtóval való visszaélés­ről«. Most egy egész iparág fej­lődött le (amely a kisipar körét erősen túlhaladta) a sajtó ellen való visszaélésekben. Ha vala­mi kis repedést láttak egy újság­­betűn, hajrá­­nyomban betódult rajta a perlekedő áradat és so­kan munkát, egzisztenciát, ke­nyérkeresetet akartak maguk­nak pótolni abból, hogy a s ajtó — téved, de még inkább abból, hogy... nem téved. Konzorciu­mok és trösztök ki­alakultak, hogy elvágják a sajtó kritikájá­nak érző- és mozgatóidegeit. A kritikát egyszerűen támadás­nak vették, az események meg­írását irtó háborúnak. Most a magyar bíróság megállj­t kiál­tott ennek a rendszernek. És mikor már éldegélni kezdtek ab­ban a saját külön »sajtópoliti­kában«, hogy a sajtónak csak egy joga van: a dicséret és csak egy kötelessége: az elhallgatás, akkor a magyar bíró kitanítja ezt az egész átantizsu­rnalizmust, hogy a sajtónak mi a joga és mi a kötelessége.­­• »Joga és köte­lessége, hogy a közéletben meg­mutatkozó hibákat, mulasztáso­kat, szabálytalanságokat, bűnö­ket a közönség elé tárja«. Lehe­tetlen nem étni a mai gazda­sági élet sok visszás és utálatos jelenségét és lehetetlen nem érezni, hogy ezekkel szemben nem demobilizálni kell a kriti­kát, de egyenesen felfegyverez­nünk az egész közéletet a kriti­kával­ _ Rupert Schadl­ afférja a törvényszék előtt Rupert Rezső éresfrangú vallomást tett SCiSiallgat­tásc Schadl elnököl Em­pert letartóztatásáról A Töreky-tanács elrendelte a bizonyítás kiegészítését — A. Est tudós Hójáiól — Rupert Rezső Hut­a­lta­nács elé állt. Súlyos váddal illeti az ügyészség, azzal, hogy me­grá­­galmazta dr. Schadt Ernő tör­vényszéki tanácselnököt és a Schadl-tanács két tagját: dr. Pin­­csek Győző táblabírót és dr. Eigen Kálmán törvényszéki bírót, Rupert Rezső most védekezik a súlyos vád ellen, rendkívül izgal­mas tárgyaláson, dr. Töreky Géza kúriai bíró, a törvényszék elnöké­nek tanácsa előtt. 1925 február 10-én a Schadl-tanács Boros László hírlapíró egy sajtó­perét tárgyalta és Rupert Rezső, aki akkor nemzetgyűlési képviselő volt, a hallgatóság padsoraiban foglalt helyet. Borosnak izgatott szóváltása volt a tárgyalás közben Schadl elnök­kel, az egész tárgyalóteremben iz­gatott volt az atmoszféra. Ekkor Rupert Rezső a mellette ülő Pályi Edéhez fordult és bíráló megjegy­zést tett az elnök eljárására. A meg­jegyzés elég hangos volt ahoz, hogy Schadl tanácselnök meghallja. Kérdésére, hogy kei szólt, Rupert Rezső azonnal jelentkezett. Gyors és izgatott szóváltás folyt le Schadl elnök és Rupert képviselő között s végül Schadl letartóztatta Rupertet. A képviselő erélyesen tiltakozott ez ellen és mentelmi jogára hivat­kozott, Schadl elnök azonban nyolc napi rendbírsággal sújtotta. Rupert tovább beszélt, védte a maga igazát. Az ügyészség vádja szerint többek között a következő­ket mondotta: „ Ettől a tanácstól, az Itt uralko­dó atmoszférában, elfogulatlan íté­letet nem lehet várni, mert ez a ta­nács tisztességes újságírókat, akik­kel én szoldárisnak vallom maga­mat, igazságtalanul elítélt. A hata­lom áldozata lettem most is, mert ez a tan­ács engem törvényellenesen, al­kotmány- és jogellenesen tartóztatott le. Ennek a tanácsnak az elnöke és ennek tagjai nem ismerik a törvényt, nem ismerik a jogot. Álltam én már forradalmi törvényszék előtt is, de mondhatom, akkk­or kényelmesebben éreztem magamat, mert azok egy­szerű, becsületes emberek voltak. Nem éreztem magam úgy, mint ez­előtt a tanács előtt. Ezeket a kijelentéseket Rupert Rezső a bíróküldési kérelem elő­terjesztése során mondotta, ami­kor a Schadl-tanács elfogultságát kifogásolta és más bíróság kikül­dését kérte, amely letartóztatása és rendbírsága ügyében ítélkezzék. A tanács jegyzőkör,v­­ébe termé­szetesen ezek a kijelentések beke­rültek és miután a Kúria később kimondotta, hogy Schadl elnök elnöki jogkörét gyakorolta, amiben I. Rupert Rezsőt felelősségre vonta és emiatt Schadl elnököt és a ta­nácsot elfogultnak mondani nem is lehet, az igazságügyminiszter fel­hatalmazására a budapesti királyi ügyészség hivatalból felhatalma­zásra üldözendő rágalmazás címért vádat emelt Rupert Rezső ellen. Rupert nem érzi magát bűnösnek Rupert ma így védekezik a vád­dal szemben a Töreky-tanács előtt: — Egyáltalában nem érzem ma­gamat bűnösnek — mondja Rupert, a padokat zsúfolásig megtöltő­­tár­gyalóteremben. Azon az emlékeze­tes tárgyaláson bíróküldési kérel­met terjesztettem elő, mert részre­­hajlatlan eljárást nem várhattam a tanácstól. Amikor a bíróküldési kérelmet előterjesztettem, a tör­vény szavaival éltem, súlyosabb kifejezést egyáltalá­ban sehol sem használtam. Nekem meg kellett indokol­nom, miért tartom elfogultnak, részrehajlónak, igazságtalannak ,és törvénytelen cselekedetet végrehaj­tónak a Schadl-tanácsot. Hogyan történt az izgalmas jelenet? Rupert Rezső ezután a következő­képpen folytatja vallomását: — Az egész eset a következőkép­pen történt. Ne­kem egy tár­gyalásom volt a Schadl-tanács előtt,­mint védő védenem kellett egy hírlapírót. Előttem Boros László szerkesztő ügyét tárgyalta a Schadl-tanács és nekem ezt a tárgyalást kény­­szerűségből végig kellett hallgat­nom a hallgatóság padsorában. Boros László szerkesztőt azért vonta felelősségre a bíróág, mert a Szózatot a gyilkosok lapjának nevezte. Boros ezt az állítását bizo­nyítani­ akarta... a bíróság azonban­ őt a bizonyítástól — a büntető per­­rendtartás 13. paragrafusának és­ Rupert Rezső jogos rendelkezései ellenére — el­zárta. — Én ezt törvénysértő cseleke­detnek tartottam. Az elnök úr azonban, nyilván azért, mert sok ügye­­volt,­­ hiszen ez szokása — hamarosan túl akart esni a tárgya­láson s siettette az ügyvédeket és az utolsó szó jogán felszólaló Boros Lászlót is félbeszakította többször azzal, hogy fogja rövidebbre beszé­dét. Boros László senkit sem sér­tett, csak a Szózatból citált és Schadl elnök mégis, többször félbe­szakította és azt mondta neki, hogy megvonja tőle a szót, ha máso­kat sérteget A mellettem ülő Pályi­­Ede hírlap­író csodálkozva megkérdezte tőlem, látva az elnök úr eljárását: — Háttét így megy? — Csendesen ezt válaszoltam Pályi Edének: _—- '

Next