Az Est, 1928. március (19. évfolyam, 50-75. szám)
1928-03-01 / 50. szám
EISfizetést árak per» hónapra 3 pengő Három hónapra 7 pengő Egyes számára a fővárosban a vidéken és a pályaudvarokon 10 fillér Mpg 10 Budapest, 1928 * Csütörtök * március. Politikai napilap Főszerkesztő Miklós Jánbor * 60. számon Somikexotopex* karatnt Rákóczi út 34. Kiadóhlvozat. Ott. Erzsébet körút Flaktkeadólupaiatt O. Vilmos császár út 14. Szerkesztéség Birsben 1. Kohlmarkt 1. Nincs más út az igazi közéleti szanáláshoz, mint amelyet néhány igazán koztörténelmi bírói ítélet indokolása mutat meg. A sajtónak nemcsak hivatása, ele egyenesen joga és kötelessége, mondta ki a budapesti Királyi Ítélőtábla, hogy a közéletben mutatkozó hibákat, mulasztásokat, szabálytalanságokat és bűnöket a közönség elé tárja. Fordulópontot jelenthet és jelent is egész közéletünkben a messzehangzó és súlyos bírói szó, amely visszaadja a magyar közéletnek a kritika régi erejét és hatalmát. Mostanában divatba jött, hogy a minden rendű és rangú »magánfél« ostromállapotban tartotta, vagy akarta tartani a sajtót alaptalan feljelentéseinek tömegével. Azelőtt sokat beszéltek a »sajtóval való visszaélésről«. Most egy egész iparág fejlődött le (amely a kisipar körét erősen túlhaladta) a sajtó ellen való visszaélésekben. Ha valami kis repedést láttak egy újságbetűn, hajrányomban betódult rajta a perlekedő áradat és sokan munkát, egzisztenciát, kenyérkeresetet akartak maguknak pótolni abból, hogy a s ajtó — téved, de még inkább abból, hogy... nem téved. Konzorciumok és trösztök kialakultak, hogy elvágják a sajtó kritikájának érző- és mozgatóidegeit. A kritikát egyszerűen támadásnak vették, az események megírását irtó háborúnak. Most a magyar bíróság megálljt kiáltott ennek a rendszernek. És mikor már éldegélni kezdtek abban a saját külön »sajtópolitikában«, hogy a sajtónak csak egy joga van: a dicséret és csak egy kötelessége: az elhallgatás, akkor a magyar bíró kitanítja ezt az egész átantizsurnalizmust, hogy a sajtónak mi a joga és mi a kötelessége.• »Joga és kötelessége, hogy a közéletben megmutatkozó hibákat, mulasztásokat, szabálytalanságokat, bűnöket a közönség elé tárja«. Lehetetlen nem étni a mai gazdasági élet sok visszás és utálatos jelenségét és lehetetlen nem érezni, hogy ezekkel szemben nem demobilizálni kell a kritikát, de egyenesen felfegyvereznünk az egész közéletet a kritikával _ Rupert Schadl afférja a törvényszék előtt Rupert Rezső éresfrangú vallomást tett SCiSiallgattásc Schadl elnököl Empert letartóztatásáról A Töreky-tanács elrendelte a bizonyítás kiegészítését — A. Est tudós Hójáiól — Rupert Rezső Hutaltanács elé állt. Súlyos váddal illeti az ügyészség, azzal, hogy megrágalmazta dr. Schadt Ernő törvényszéki tanácselnököt és a Schadl-tanács két tagját: dr. Pincsek Győző táblabírót és dr. Eigen Kálmán törvényszéki bírót, Rupert Rezső most védekezik a súlyos vád ellen, rendkívül izgalmas tárgyaláson, dr. Töreky Géza kúriai bíró, a törvényszék elnökének tanácsa előtt. 1925 február 10-én a Schadl-tanács Boros László hírlapíró egy sajtóperét tárgyalta és Rupert Rezső, aki akkor nemzetgyűlési képviselő volt, a hallgatóság padsoraiban foglalt helyet. Borosnak izgatott szóváltása volt a tárgyalás közben Schadl elnökkel, az egész tárgyalóteremben izgatott volt az atmoszféra. Ekkor Rupert Rezső a mellette ülő Pályi Edéhez fordult és bíráló megjegyzést tett az elnök eljárására. A megjegyzés elég hangos volt ahoz, hogy Schadl tanácselnök meghallja. Kérdésére, hogy kei szólt, Rupert Rezső azonnal jelentkezett. Gyors és izgatott szóváltás folyt le Schadl elnök és Rupert képviselő között s végül Schadl letartóztatta Rupertet. A képviselő erélyesen tiltakozott ez ellen és mentelmi jogára hivatkozott, Schadl elnök azonban nyolc napi rendbírsággal sújtotta. Rupert tovább beszélt, védte a maga igazát. Az ügyészség vádja szerint többek között a következőket mondotta: „ Ettől a tanácstól, az Itt uralkodó atmoszférában, elfogulatlan ítéletet nem lehet várni, mert ez a tanács tisztességes újságírókat, akikkel én szoldárisnak vallom magamat, igazságtalanul elítélt. A hatalom áldozata lettem most is, mert ez a tanács engem törvényellenesen, alkotmány- és jogellenesen tartóztatott le. Ennek a tanácsnak az elnöke és ennek tagjai nem ismerik a törvényt, nem ismerik a jogot. Álltam én már forradalmi törvényszék előtt is, de mondhatom, akkkor kényelmesebben éreztem magamat, mert azok egyszerű, becsületes emberek voltak. Nem éreztem magam úgy, mint ezelőtt a tanács előtt. Ezeket a kijelentéseket Rupert Rezső a bíróküldési kérelem előterjesztése során mondotta, amikor a Schadl-tanács elfogultságát kifogásolta és más bíróság kiküldését kérte, amely letartóztatása és rendbírsága ügyében ítélkezzék. A tanács jegyzőkör,vébe természetesen ezek a kijelentések bekerültek és miután a Kúria később kimondotta, hogy Schadl elnök elnöki jogkörét gyakorolta, amiben I. Rupert Rezsőt felelősségre vonta és emiatt Schadl elnököt és a tanácsot elfogultnak mondani nem is lehet, az igazságügyminiszter felhatalmazására a budapesti királyi ügyészség hivatalból felhatalmazásra üldözendő rágalmazás címért vádat emelt Rupert Rezső ellen. Rupert nem érzi magát bűnösnek Rupert ma így védekezik a váddal szemben a Töreky-tanács előtt: — Egyáltalában nem érzem magamat bűnösnek — mondja Rupert, a padokat zsúfolásig megtöltőtárgyalóteremben. Azon az emlékezetes tárgyaláson bíróküldési kérelmet terjesztettem elő, mert részrehajlatlan eljárást nem várhattam a tanácstól. Amikor a bíróküldési kérelmet előterjesztettem, a törvény szavaival éltem, súlyosabb kifejezést egyáltalában sehol sem használtam. Nekem meg kellett indokolnom, miért tartom elfogultnak, részrehajlónak, igazságtalannak ,és törvénytelen cselekedetet végrehajtónak a Schadl-tanácsot. Hogyan történt az izgalmas jelenet? Rupert Rezső ezután a következőképpen folytatja vallomását: — Az egész eset a következőképpen történt. Nekem egy tárgyalásom volt a Schadl-tanács előtt,mint védő védenem kellett egy hírlapírót. Előttem Boros László szerkesztő ügyét tárgyalta a Schadl-tanács és nekem ezt a tárgyalást kényszerűségből végig kellett hallgatnom a hallgatóság padsorában. Boros László szerkesztőt azért vonta felelősségre a bíróág, mert a Szózatot a gyilkosok lapjának nevezte. Boros ezt az állítását bizonyítani akarta... a bíróság azonban őt a bizonyítástól — a büntető perrendtartás 13. paragrafusának és Rupert Rezső jogos rendelkezései ellenére — elzárta. — Én ezt törvénysértő cselekedetnek tartottam. Az elnök úr azonban, nyilván azért, mert sok ügyevolt, hiszen ez szokása — hamarosan túl akart esni a tárgyaláson s siettette az ügyvédeket és az utolsó szó jogán felszólaló Boros Lászlót is félbeszakította többször azzal, hogy fogja rövidebbre beszédét. Boros László senkit sem sértett, csak a Szózatból citált és Schadl elnök mégis, többször félbeszakította és azt mondta neki, hogy megvonja tőle a szót, ha másokat sérteget A mellettem ülő PályiEde hírlapíró csodálkozva megkérdezte tőlem, látva az elnök úr eljárását: — Háttét így megy? — Csendesen ezt válaszoltam Pályi Edének: _—- '