Az Est, 1929. április (20. évfolyam, 74-97. szám)

1929-04-03 / 74. szám

Budapest, 1929 * SZGfcLo, * április 5. Előfizetési ár: Egy hónapra­­ . • * 3 pengi Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 10 fillér Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JiNDQR 1S2& APR. - Z *S^j;vG'r' X IX évfolyam * 74% szám. Szerkesztőség t Vlt% kerület, Rákóczi út 34% Kiadóhivatal* VII•, Erzsébet körút 18—20,94% Fióka kiadóhivatal / V., Vilmos császár út 14% Szerkesztőség Bécsben t­fi. Kohlmarkt 7. I .*• Negyvenöt halottja, 119 sebesültje van a húsvéti katasztrófáknak Forgács Anna fivére bűntársaival 100,000 pengőt sikkasztott esőse Nagyarányú ékszercsalást akadályozott m­eg a rendőrség Fővárosi kereskedőket .Prófeáít becsapni egy fiatalember — r Az Est tudósítójától — A főkapitányság­ bűnügyi osztálya ma reggel nagyarányú szerteágazó szélhámosságot leplezett le. A múlt héten Zirner Zsigmond váci uccai ék­szerész levelet kapott Mezőkövesdről ,Karsán József heti ciánnál a­­t­ulajdo-­­ nos, szikvízgyáros és mechanikai ti­­márüzem tulajdonosa, cégjegyzéssel ellátott papíron. A helyesírási hibák­kal tele levélben Kor­say, mint a cég régi vevője, arra kérte az ékszerészt, hogy küldjön számára egy kollekció ékszert. — Régi vásárlója vagyok a cégnek, — hangzott a levél , és most, hogy leá­nyom férjh­ez megy, meg akarom ajándé­kozni. Küldjenek briliáns nyakéket, gyá­rakét, karkötőket, hogy megfelelő vá­laszték álljon rendelkezésemre. Személye­sen akartam feljönni, de Vámosgyörknél autódefekt ért, eltörött a lábam és most betegen fekszem. Az ékszerek árát ter­mészetesen készpénzben fogom kifizetni, mint ahogy régebben szoktam. Az ékszerész sehogyan sem tudott visszaemelékezni az állítólagos régi vevőre és sem üzleti könyveiben, sem a cégjegyzékben nem találkozott Karsay József mezőkövesdi henger­­malomtula­jdonos nevével. Ezért a cég társtulajdonosa, Zirner Armand, leutazott Mezőkövesdre, hogy sze­mélyesen győződjék meg az 50.000 pengő értékű ékszert ítélő Karsay Vonításáról. Nagy meglepetéssel vette tudomá­sul, hogy Mezőkövesden senki sem ismeri Karsay József nevét, mire Zirner a csendőrségen azonnal feljelentést tett. A csendőrség is gya­núsnak találta a levelet és különösen annak utóiratát, amely szerint ne a malomba küldjék az ékszereket, ha­nem egyszerűen Karsay József mal­mos címére a mezőkövesdi postahir­­alóiba, ahol majd átveszi, mert nem akarja, hogy a leánya tudomást sze­rezhessen a számára készülő meglepe­tésről. JeneiszkeEs­te a postán jőlöBSSzöfif­ffiaSarember A csendőrség­ értesítette a postát, hogy ha valaki Karsay néven jelent­kezik csomagokért, azt tartsák ott és nyomban értesítsék a csendőrséget. Nem kellett­ sokáig várni, pénteken reggel egy jólöltözött fiatalember je­lentkezett a postán és felmutatta­­a Kórság József hengermalomtulajdo­­nos, Hatvanit, cégjelzéses meghatalma­zását. Ebben a meghatalmazásba) az állítólagos­ Karsay Baksi Józsefen a levél átadóját,­­meghatalmazza, hogy részére értéktárgyakat vegyen át és nevében üzleteket köthessen. Optimizmus aranyfüstje száll fel a Bethlen István filaréti nyilatkozataiból és senki se bánná, sőt örülne, ha ez az optimizmus mutatna célt és irányt. Mindenki boldogan fogad­ná pártvezérnek , az optimiz­must és programnak, jelen és jövő programjának: az optimizmust. De ehez bizony az is kellene, hogy ennek az optimizmusnak, mint a kortespolitikában mondani szok­ták: »gyökere« is legyen. És, saj­nos, ez az, amit még nem látunk. Az optimizmus mint program­­helytálló, de mint beszámoló nincs kellőkép »alátámasztva«. Egy évtizednél több idő telt el a világháború befejezése óta és a forradalmak óta — de közgazda­ságunk még­­mindig, csak »átme­netgazdaság«, közszabadsági poli­tikánk még mindig csak átmenet­­szabadsági politika. Hogy mást ne mondjunk, és a miniszter­­elnök úr húsvéti nyilatkozataiban egy szó sincs a titkos választójog­ról, csak elmosódó ígéret: a sajtó­­szabadságról és nem a leghatáro­zottabb állásfoglalás: az egyesü­lési és gyülekezési jogban. A béke­­beliséghez való visszatérést még mindig csak programként, nem is éppen imminens programként lát­juk. De sokan belemennének a sza­badságjogoknak ezekbe az »átme­neti áldozataiba«, ha ezzel szemben a gazdasági életben a békebeli erő, lendület, frissesség mutatkozna. Fájdalom, ezt sem igen látjuk. A miniszterelnök úr egyfelől azt hangoztatja, hogy a Wekerle-féle expozé optimizmusának álláspont­ján áll, másfelől sehol sem mutat­kozik olyan tény, vagy akár csak ígéret, amelyben ez az optimiz­mus vérré válna. Pedig az optimizmusra igenis szükség van, ma éppúgy, mint azokban a letűnt zivataros száza­dokban, amelyekben a legöldök­lőbb szenvedések közt is hite, ön­bizalma, optimizmusa segítette át a magyarságot a katasztrófák ka­tasztrófáin. Eleven történelmi erő volna ez az optimizmus ma is és nemcsak a Wekerle-féle expozé­ban volna meg, de minden magyar lélekben — ha tényekben is elmé­lyítenék, ha az optimizmusnak nemcsak illúzióit látnák, de valódi,­­ gyakorlati reálpolitikáját is, leg­­főkép a közgazdaságban és a köz­szabadságokban. Ezt az optimiz­must minden magyar ember boldo­gan üdvözölné. Ara IO­filién Csomagok, selymek, ékszerek, gramofonok a malmos címére A postán megvárakoztatták Baksit azzal, hogy utánanéznek a csomag­nak. Kiderült, hogy Karsay malmos címére nyolc ha­­talmas csomag és több levél ér­kezett. Azonnal értesítették a csendőrséget. A csendőrök őrizetbe vették Baksait és megkezdték a csomagok kibontá­sát. A csomagokban különböző buda­pesti cégek nagyértékű ékszereket, selymeket, gramofonokat, rádiókat és ezekhez szükséges felszereléseket küül­töttek az állítólagos malmosnak. A csendőrök faggatni kezdték Bak­sit, aki azt mondotta, hogy ő Karsai hatvani malomtulajdonos cégedet­­l, és azzal a megbízatással jött, hogy a csomagokat átvegye. Mikor a csend­őrök érdeklődni kezdtek az iránt hogy hol van Karsay, a fiatalember hebegni kezdett, majd azt álltotta, hogy Karsay Gyön­gyösön vár rá. Leleplezik a szélhámos fiatal­amisért, akinek társai is vannak Baksit felkísérték a budapesti főka­pitányságra és közben felszólították a gyöngyösi rendőrséget, hogy kutasson az állítólagos Karsay után. Mire Baks­ival a főkapitányságra érkez­tek, már Gyöngyösről is megjött a jelentés, hogy ott semmiféle Karsay m­alomtulajdonost nem, ismernek. A bűnügyi osztályon ma reggel megkezdték Buksi kihallgatását. Be­ismerte, hogy szövevényes tervet dol­gozott ki. Hónapok óta munka nélkül élt Budapesten és elhatározta, hogy mint vidéki ember fog szélhámos­ságokat elkövetni. Mezőkövesdre utazott és onnan írt több cégnek, majd néhány levelet Vámosgyörkről és Gyöngyösről is küldött. Eddig még egyetlen levélre sem érkezett válasz, úgyhogy a zsák­mányt éppen az utolsó percben fog­lalta le a csendőrség. A rendőrségen faggatni kezdték Buksit, hogy kinek a segítségével fo­gott hozzá a ravasz terv keresztülvi­teléhez? Buksi beismerése alapján ugyanis több budapesti kereskedőtől megszerezték a rendelő­levelet és meg­állapították, hogy ezek a levelek nem származnak ugyanattól a kéztől. Buk­sinak tehát segítőtársai is."voltait.

Next