Az Est, 1930. június (21. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

Jtpa IO Budapest, 1Q30 * UctSitfflCtp ^ funuís /. . évfolyam * 125«szánt» VHjttHf.,.* Előfizetési árt Zz» hónapra . ... 3 pengi Egyes szám ára afővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon lO fill. T»Ufóm J. 43S—SO-tSl ss.ig, J. 464—IS, J. 464—19 Politikai napilap — FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR JzarkesBtŐMigt Vll, Ar«r„ Rákóczi út 54. Kladéhlaatal, Vll., Erzsébet kőrút 18-20% Suarkasutőstg Bitiben, l.. Kohlmarkt 7. Jó beszédet Sokat Hallottunk már;’ ahoz, Hogy valaki jó beszédet mondjon, töké­letesen elég, ha.«* jó szónok, még csak jó politikusnak se kell len­nie, nemhogy közgazdásznak, ,vagy államférfinak. De a tegnapi pap kitűnő francia szónoka első­rendű közgazdász is, politikus is fés államférfi is s ha Loucheur azt mondja, hogy^ »az élet új tavaszá­hoz érkeztünk s ez a tavasz meg fogja hozni áldásait a magyar nép Szamgra is«, ez nem egyszerűen a retorika májusi virágzása, nem az udvariasság poézise, de szinte azt mondhatnánk, hogy: közgazdasági program és reálpoíitika, Jttert ha Loucheur az • áj elet tavaszáról beszel és arról, hogy a tavasz meghozza áldásait a ma­gyar nép számára is, akkor ez a tavasz nemcsak dal és virágillat, hanem ez a tavasz: rentábilisabb termelés, több piac, több munka, nagyobb jólét, pezsgőbb vállalko­zás. Sok nagy bukását láttuk már a politikai meteorológiának és idő- jóslásnak’; hányszor jósolták már a tavaszt, amely egy fél ember­öltő óta kiszakadt az életünkből. De ezt a jóslást elhisszük, nem­csak mert elhinni jobb, hanem azért is, mert alapja: a számtan; S mert aki mondja, Loucheur, nem kézből jósol és nem jelekből, hanem tényekből és nem is a jó­kedvű és biztató tényekből, hanem a szenvedéseknek és kríziseknek fényeiből, amelyeknek' végre is fel kell nyitni egyszer > a világ sze­mét..« Azt mondja Loucheur, hogy nemcsak mi szenvedünk, de minden nép. Mi szinte életművé­szei vagyunk a szenvedésnek s a szenvedések és konzekvenciák minden summája Trianonban is, azóta is a mi nyakunkba szakadt. Mi nemcsak a háború következmé­nyeit szenvedjük meg, mi meg­szenvedjük az erőszakos és igaz­ságtalan béke következményeit" is. Benne vagyunk a szenvedésnek ama testvériségében, amelyről Loucheur oly szépen szólt, de ki- semmizve és kifogatva történelmi jogainkból. Páneurópai Bájtunk igazán nem múlik! Bájtunk soha­sem múlt, ami közelebb hozza a népeket De azt hisszük, messze van még az út odáig; de közelebb hozhatja minden, ami közelebb hozza — az igazságot és igaz békét és közelebb hozhatja minden, ami eltávolítja — a szenvedést és kö­zelebb hozhatja az az igazi nagy tavasz, amelyről Loucheur szólt s »amely meghozza áldásait a ma- gyat nép számára is^ .3 Kovács János a Leszámítoló Bank álarcos Mi banditája uainm i mmm i Az Est riporterének beielentésealapjánfogta el a rendőrség Czinóber volt a bűntársa A 160.000 pengő megkerült — rAz Est tudósítójától ­Pénteken délelőtt féltizenegyet ütött az óra, mikor valóságos rémregény vette kezdetét a Belváros előkelő banképületében a Leszámítoló Bank palotájában Féltizenegy után néhány perccel egy harmadik emeleti orvosi szobában álarcos, revolvercs bandita rohanta meg a bank egyik öreg pénz­tárnokát és fiatal segítőtársát és né­hány szempillantás leforgása alatt elrabolta a bank tisztviselőinek jú­niusi fizetését, a pénztár teremből fel­hozott 161.000 pengőt. ■*-**■•**• ’ A rablás áldozatai egy barna iroda- szekrenybe zárva dörömböltek, meg­szólalt a riadóesengő, ijedt kiáltások­kal volt teli az embertömegtől nyüzs­gő bankfolyosók útvesztője, eszeve­szett kapkodás, lótás-fntás támadt, közben egy nyurga fiatalember a 161.C30 pengőt átdobta egy vaskeríté­sen és a pénz után ugorva, végigszá- guldott a folyosón, lefutott a népte- len lépcsőházon át a 'Mária .Valéria uccába. Az első gyanús nyomok Valóságos pánik' támadt á texasi modorban lejátszódott vakmerő rab­lótámadás nyomán. Rendőrtisztviselők, detektívek se­rege kezdett munkához, semmi nyom, csak néhány jelenték­telen szemtanú került elő. Ahányan voltak, annyiféleképpen írták le a tettest^ az egyik öregnek, a másik fia­talnak. jelentkezett egy sofőr, aki a pályaudvarra vitte az aktatáskás banditát és csak annyit tudott róla, hogy Hatvanba akart utazni, meg hogy vérzett a,keze és a fizetségül adott papírpénz véres volt. A világváros kőrengetege elnyelte a tettest: egyetlen egy szál maradt a rendőrség kezében; a gyanú, mely Cfcyre erősbodött az öreg bankpénztárosnak segítő Czinóber József gyakornokkal szemben. Előállították a főkapitányságra, faggatták, keresztkérdések pergőtüze* al ávették, hogy mondja el, miért ép­pen akkor ment ki a szobából, mikor a rablótámadó belépett. Magyarázza meg, hogy honnan tudhatta a revolve- res bandita, a pénz beborítékozásának helyét, hogyan tudta szinte percnyi pontossággal a legmegdöbbentőbb helyzetismerettel végrehajtani a vak-* merő bűntényt.' 4 Czinóber 'Józsefei hiába faggat­ták, • hiába árasztották el a kérdések sere-4 geyel, a gyakornok panaszos hangon: erosítgette, hogy 6 is csak áldozat* o is csak halálos félelmében engedeN meskedett a marcona rablótámadó-i nak. Es a főkapitányság bűnügyi osztá­lya pénteken délután hát órakor el i/t engedte Czinóber Józsefet bizonyítél kok hiány ában,,i <

Next

/
Thumbnails
Contents