Az Est, 1931. februrá (22. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-01 / 26. szám

oldal évekig tartó munkát fog jelenteni. Erre a munkára nem lehet az egész prog­ramot már most megadni, mert mint az organizációs munka természetéből is fo­lyik, az életviszonyok frankrét megisme­réséből jön létre maga a program. Azt lehet tehát csak megmondani, h­ogy mi­képpen fogjuk kezdeni. Ehez a közigazga­tás egé­sz területének egy szem által való áttekintése szükséges. Szoktam azt a ha­sonlatot használni ennek megvilágítására, hogy vagyunk elegen.­­Magyarországon, akik beutaztak sok országot és tudják, milyen észrekeltő hatása van az ilyen módon lehetséges összehasonlításoknak. De alig van még ember, aki az összes ma­gyar minisztériumukat beutazta volna, pedig az így lehetséges összehasonlításnak ugyanolyan megtermékenyítő lesz a ha­tára. Est­e tanulmányt kell m­ár egyszer elvégezni és egy olyan szintézist készíteni, amely a magyar állam közigazgatási ap­parátusának dinamikáját szemte­ttővé teszi. A magyar közigazgatási gépezetet mint nagyüzemet kell egyszer szem­ügyre vennünk és azt, mint egységet a nagy­üzem igaz­gatására tudományosan kidolgozott és ki­próbált eljárások mérlegére tenni. „Megvizsgáljuk magyar nép teljesítő­­képességét is" — A munka megindulásának egyik első feladata — mondotta Magyiar? — a köz­­igazgatás­ tanulmányozása, úgy azonban, hogy a magyar nép és a magyar gazdasági élet szükségletei szempontjából való teljesítőképességet is vizsgáljuk. Ebből a tanulmányból meg fognak szapo­rodni azok a problémák, amelyekben már memorandumomban rámutattam. A to­vábbi teendő, amely a­ kormánybiztosra vár, az lesz, hogy fogja meg az eke szarvát és egyik problémát a másik után vigye megoldásra abban a formában, hogy konkrét törvényjavaslatokat, vagy rendelettervezeteket készítsen, részben személyesen, részben irányítása­­ alatt összehangolt munkatársakkal. Köz­igazgatásunk mai hiányainak egyik fő okát ugyanis abban látom, hogy ugyan mér számos hiányra rájöttünk, de nem tudtuk a javaslatokat kiter­melni, hanem konkrét tartalém­ hiányában vég­­nélküli általános vitákat folytatunk. Hangoztatja ezután" Mag­yari Zol­tán, hogy elelkés­zítendő javaslatai­nak tömegében a sorrend koránt sincs még megállapítva, mert tanul­mányai során mindig újabb és újabb problémák érnek még döntésre és fokról-fokra teszi meg­ javaslatait a miniszterelnöknek.­­ Természetes, hogy a kormánybiztos egyénileg­ nem­ is tud ezzel a kérdéssel megbirkózni és a rendszer azért is terjesz­kedik ki a tárcaközi racionálóbizottság megszer­vezésére, sőt kiépítésére. A tárcaközi bizottságban minden minisz­térium kiküldöttje helyet foglal és­ igen könnyű a átetika harmóniáját közöttük m­egteremteini.­Azt h­iszem, sőt biztosra veszem, hogy sikerülni fog a kormány­­biztos" működését az összes minisztériu­mok m működésébe úgy bekapcsolni, hogy őt valamennyi, miniszter bizalommal fo­gadja munkatársává. -( Egy reform, amelyet már megbuktatott a közigazgatás maradisága­ ­Magyar­ Zoltán ezután kijelentette, hogy a végrehajtandó egyszerűsíté­sek során, • elsősorban a pénzügyi ágazatban haladnak előre, miután a pénzügyminis­ztériumban már meg is kezdték a javaslatok egy részének magvalósítását. Hasonló­képpen nagy munka folyt az igazságü­gym­inisztériumban is, és így először ezekben a tárcákban hajtják végre az igazgatás észszerűs­­­ít­ését ,és egyszerűsítését. Súlyos bí­rálatot mond, ezután a kormánybiztos a múlt év január 1-én életbe léptetett új állami ügyrend alkalmazásáról, amelyet voltaképpen teljes egészében — mellőztek a hivatalokban. — Az ügykezelési reform ■ - mondotta Magyari, — amely 1930 január 1-én lépett életbe a racionalizálási akció megindítója volt. Egyrészt azonban kevés idő állt ki­­érlelésére rendelkezésre, másrészt még nem voltak tapasztalatok az ilyen refor­mok megvalósításának legcélszerűbb mód­jairól. Ebből azonban le kell vonnunk a tanulságot, ennek az ügyrendi reformnak egyik hiánya az volt, hogy az idő rövid­sége miatt sok tekintetben csak irányel­veket állapított meg és például a várme­gyékre és középfokú hatóságokra bízta a részletes ügyrendek kidolgozását. A másik tapasztalat, amely szembeszökő ennek az ügyrendnek az eddigi sorsában az, hogy m­ilyen milyenjáró rendelet, életbe­léptetését teán szabad a közzététellel be­fejezettnek­ tekinteni, mert a közigazgatás természetes amradi­­sága mindig erősebb, mint a törvény­hozó reform akarata. Tehát a rendelet kihirdetésén kívül szük­ség van annak begyakorlására és alkal­mazásának ellenőrzésére is. A kormánybiztosnak jogában áll az egész állami ügyrend kérdésében ja­vaslatokat­­­tenni, ellenőrizheti min­denütt szakmák meg­valósítását. Ma­­ssyary Zoltán azzal az eltökélt szán­dékkal, vette áb,nehéz és nagy hivata­lát, hogy a bay személyi kérdésekbe nem kíván beleszólni, váéágis rámutat majd minden kiáltó hi­bára és lehetetlenné teszi, hogy a jövőben egész ügyrendi szabály­zatokat félredobjanak, mint ahogy az a m­olt esztendei ügy­renddel történt. Egy új tisztviselő társadalmat akar kialakítani Magyar­­országon a kormánybiztos, új tisztvi­selő szellemet akar hozni, az egyete­men új közigazgatási generációt akar nevelni, emberfölötti problémák egy ember számára és valami egészen hi­hetetlen és különös az a bizakodás és reménykedés, amellyel ennek a nagy birkózásnak nekiindul Magyary Zol­tán. Dr. Vásárhelyi Ferenc WWWWWWMWWHVWHHWIWWIWWIWMWWMWHWWMWWWW» ZAIDEE MOCSOK a londoni Piccadily Hotel jazz-énekesnője és LUPONITZKAYA a világhírű orosz­- zongorahumoristanő ma estétől a­ Tánc. Nyitva éjjel 3­ óráig ROYAL SZÁLLODÁBAN Vasárnap, 1931. február­­. Az orosi bérlet sorsa A belügyminiszter érdekes jelentése ■— Az Est tudósítójától — A trianoni szerződés rendelkezésé­nek megfelelő­leg megáll­a­pott­ások jöt­tek létre az utódállamok,és Magyar­­ország között olyan birtokterületre nézve, amelyek olyan köztestületek birtokában­ vannak,­­ amelyik tevé­kenységüket a szerződés szétdara­­bolta ter­ületen gyakorolták. Ilyen birtok volt ez orosi, birtok is, amely 1925-ig román kezelésben vett, de amely 1925. évben létrejött egyez­mény alapján magyar késelésbe ke­rült vissza. A­ magyar tulajdonban való átvé­tel. után.­ Hakol­vszky Iván belügymi­niszter a körülbelül érott holdas bir­tokot 1925 október 1 -től kezdődő kiss ,évre bérbeadta. Oettmann Andor ok­leveles­­gazdának és László Kámfor gyárigazgatónaik, holdanként 1 m­m­ búza és a közterhek viselése ellené­­benn Ki volt továbbá kötve, hogy a bér­lők minta­gazdaságot tartoznak létesí­teni, csatornázásról, vízműveikről kö­telesek gondoskodni, építkezéseket és mindenféle beruházásokat tartoznak teljesíteni. , Két-három­­ esztendő alatt különböző beruházások végeztettek, azonban, mint a jelentés kiemeli, az ellenőrzés igen bonyolult volt, mert az építke­zések és beruházások egy része a két bérlő költ­ségé­n történt, más részét a birtok terhére a mi­nisztérium engedélyezte és a beruházási tőke után a bérlők kamatot fizettek. A bonyolult eljárás miatt később a belügyminiszter: átvett minden épít­kezést és beruházást, megtérítette a két bérlőnek az ál­taluk létesített befektetések költ­ségét és a bérlők ezen összegek­ után űzet­tek kamatot. . . A bérlők azonban nem boldogultak és a szerződési feltételek­ enyhítését kérték. E kérelmek egy részét a mi­nisztérium teljesítette, főleg azért, mert — mint a jelentés mondja — ha a bérlők elbuknak, nehéz lett volna újabb bérlőt szerezni. Végül is a bérleti jogviszony megszünte­tését kérték, amit a belü­gyminis­zter 1926) október 1-iki érvénnyel­­jesített is, főleg azért,­­mert a búzában kikötött bérösszeg értéke időközben lecsökkent, és így megfelelő jövedelmezőség nem lett volna kimutat­ható. Minthogy a miinisztérium­ tőkeerős új bérlőt nem talált, az egész birto­kot 1929. évi október 1-től kezdve házi kezelésbe vette át és átvette a bérlő összes élő és holt felszerelését. Ezekért, valam­int a le­gelő feltöréséért eg­y összegben 750.000 pengőt fizetett a belü­gy­miniszter a két bérlőnek és ezzel minden jogvi­szony a bérlők és ez állam között megszűnt. •A­­ miniszter azt hiszi, hogy házi­­kezelésben a birtok nagyobb­ jövedel­met fog hajtani. Készült is 1930 ele­­jén olyan költségvetés, amely ezt a feltevést jogossá teszi, azonban a me­­­zőgazdasá­gi termények 1990 folyamán bekövetkezett, áresése nyilván befo­lyásolta ezt a számvetést és majd csak a miniszter jövő évi jelentéséből fog kiderülni, hogy­­beváltak-e azok a re­mények, amelyeket e tranzakcióhoz fűztek. Igaza van Biró Pálnak, hogy ve­szélyes dolog úgy állítani be, a dolgo­kat, mintha miliyen bajért az ipar volna felelős. Szerencsére: senki sem állítja úgy be, de igenis, a kartel vé­delmezői azok, akik azonosítják a karteldiktr­nrált érdekét az iparvéde­lem érdekeivel, szerencsére: sokkal kevesebb sikerrel, semhog­y az ipar kárát vallhatná... * De felelős a bajokért: a világgaz­dasági válság, hibás lehet bennük­ az eredménytelen gazdaságpolitika és tetézheti őket, mint Biró Pál is na­gyon világosan rámutatott: a szociál­politikai intézmények adminisztrá­ciós költségeinek abnám­isan emel­kedő terhei. De ezeket nagyon köny­­nyen le lehet építeni úgyis, hogy amellett egy kicsit a kartel is vissza-, szoríttatik természetes határai közé. Hogy az árkialakulásba­n a kartel nyereségén kívül az adótehernek is nagy része van, az nem is­­vitás. De az adóterhet a kartel áthárítja a fo­gyasztóra, mit csinál azonban a fo­gyasztó is, magángazdaság is, köz­gazdaság is azzal a teherrel, amit a kartel hárít rá.. Egyáltalában kár a mezőgazdaság érdekeit szembeállítani az ipari ér­dekekkel, ma mindkettő lényegileg egységfrontot alkot, egységfrontját, a panaszoknak s egységfrontját — a defenzívának is egyes kartelek túl­­hatalmával szemben. Ami a világ­­gazdasági helyzetet illeti, azt leg­­elsősorban a mezőgazdaság sínyli. A­­csapásaiban és a mezőgazdaság érzi a legkevésbé, olyan előnyeiben, mint például a nyersanyagárak vi­lágpiaci zuhanása. Hogy­ miért a kö­zelebbit­­a kartelnél... Egységespárti képviselő, de persze már­­E sem Bíró Pál. Csodálk­ozását fe­jezi ki, miért akárkiáír a karteljavas­­latra mindenáron iparellenes tenden­ciát ráfogni, rátukmálni, rámagya­rázni, rá agitálni, és mint mondja, nem érti,­hogy miért jajdult fel any­­nyira a gyáripar. Semmiesetre sem­mi fájdalmába­n jajdult fel, de­­ egyálta­lában nem is jajdult fel.,A gyáripar egyáltalában nem jajdul, legfeljebb a gyáripar nevében jajduttatlik... S a gyáripar nevében akarják belema­gyarázni azt az iparellenes tendenciát a ka­mtel javaslatba, hogy aztán meg­menthessék az ipart, amelyet senki sem bánt, amellyel senkinek semmi baja s amely létérdekeiben közelebb áll a mezőgazdasághoz, mint a kam­telhe­z.* Egy pohár vízben, akarjuk mon­dani: egy pohár tejben habzott fel a kartel kérdés egész vihara és pro­blémája. Szobakénül ■** a tej és két­­három közbeszólás után, állal és nyo­mában egyszerre kiderül!­,, hogy mi­lyen hamar lehet kar ír fa­j még az állami szövetkezeti­­ tejből is­, amely­nek pedig árnivelláló tendenciát szántak. -AA'- • * Szóval revízióellenes ligák Prága*­­ban, Bukarestben. Kár a'fáradtságért. Mert ezeket a ligákat csak az hívta életre, hogy van revíziók -mozgalom a világközvélem­ényben. —- a­ revíziós mozgalmat azonban a civilizált világ lelkiismerete■ hívta­ életre. a A'Vágtör­­ténelmi­­ igazságtalanságok jóvátéte­lére való ' kultúrtörekvés amellyel szemben egyesületekkel operálni a­­békeszerződések védelmében, egészen hiábavaló. OPERA SZALON (BÁR) A Csúrászi út 24. naponként délután és este JAZZ-TÁNC Záróra reggel­­ órai®

Next