Az Est, 1931. április (22. évfolyam, 75-97. szám)

1931-04-02 / 75. szám

2. oldal A svájci államfő nyilatko­zott Az Est tudósítójának Magyarország jövőjerolt Az Elnök Úr bérházban lakik és gyalog jár a hivatalába Horn, ápr­ilis 1 . (Az Est kiküldött tudósítójától) Nincs szükség semmiféle fortélyra ah­oz, hogy bejusson az ember az im­pozáns nyugalmú szövetségi palotába. Minden polgár könnyen Svájc állam­főjének színe elé juthat, aki nem re­prezentatív tényező, hanem dolgozó közhivatalnok. Sőt Heinrich Höberlin államfő úr magas méltósága ellenére ma is egy­szerű viszonyok között él. Egy bér­palota harmademeletén lakik és in­nse­n jár az apostolok lován a hiva­ta­lába. Szabad idejében kertjét, ápolja, az uccák előre köszön ismerőseinek, ám meg idegen látogató érkezik a szövetségi palotába, néhány percnyi várakozás után elvezetik egy szár­nyas ajtóhoz amely megnyílik elötte és már szemt5l-szerűben is áll a »Monsieur le Président«-tel, a svájci állami szövetség elnökével. Szikár, magashomlokú, jóságosan szelíd úr a svájci köztársasági elnök. Tizenegy esztendeig állott az igaz­ságügyi minisztérium élén. Most — Elnök Úr! — ? Höberlin nyájasan leültet és szívé­lyesen elbeszélget mindenről. Legelő­ször Svájc népszövetségi politikájá­ról. Elmondotta, hogy mielőtt letele­pülhetett ebben az országban a Nép­szövetség, le kellett, csendesíteni a há­borgó közvéleményt. Azt lehetne hinni, hogy a városok versengtek, és mindegyik magának követelte a Nép­szövetség székhelyét, de éppen az el­lenkezője történt. A lakosság tiltakozott az ellen, hogy itt telepedjen le az újdon­sült békeintézmény, mert attól tartottak, hogy ez folytonosan üt­közőpontja marad a győző és le­győzött országoknak. Már­pedig a svájci embernek az er­dők csendjénél is szentebb dolog a teljes függetlensége... Nehéz összetartani az embereket! — Persze ma örülünk már, hogy lé­tezik a Népszövetség. — folytatja Häberlin elnök. — Igaz, hogy tizen­egy esztendő alatt nem forrasztotta össze az emberiséget, de hát Svájcban is hat és fél évszázadig tartott, amíg összekovácsoltuk az egységet. Bizony nem olyan könnyen jutot­tunk hozzá a föderációhoz, mint a madarak dalához, vagy tavaink ég­színű tükréhez... Távolból nem lát­ni, milyen nehéz még ma is eggyé forrasztani és együtt tartani három különböző nemzetet és három idegen nyelve­t. Pedig bennünket nemcsak a törté­nelem és a földrajz tanított, meg a békességre, hanem az élet maga is azt parancsolta, hogy a huszonkét testvér v­áll­­vetett, munkával közösen keresse meg a kenyerét. Majd azt fejtegette az elnök, hogy a kölcsönös türelemnek és szívós munkának milyen hatalmas szerep jutott a háromajkú nemzet boldogu­lásában. — Valamikor nagyon különböztünk egymástól — mondotta. — Csakhogy az élet az ellentétek kiegyenlítődését kívánja az egymás hegyén-hátán élő népektől ... A régi jó szólás-mon­dás, hogy az idő egyformává teszi a házastársak fiziognómiáját, azáltal, hogy »megszokjuk egymást«, nálunk is pompásan bevált ... A hasonló gondok és gondolatok, a klíma és megélhetés, amelyek közt vesződtünk, lehetetlenné tette, hogy túlságosan elüssünk egymástól . . . Más népek is megtalálhatják ugyanezt az összhangot. Ezért nem merő illúzió a »nagy Svájc« terve sem... Úgy kell tekintenünk Páneurópát, amihez egyelőre csak közeledhetünk el nem lanyhuló jóindulattal... A svájci államfő nem látja aggasz­tó jelenségnek, hogy Németország és Ausztria gazdasági unióba tömörül­tek. — Nem szabad ros­sznéven venni — úgymond — ha a nemrég virágzó két ország vezetői nem bámulják ölhetett kezekkel országaik szenvedéseit. — Lehet, hogy e tömörülés újabb kellemetlenségbe sodorja Európa többi népeit, egyelőre azonban nem, szabad túlozni a dolgot, a­­ német-osztrák vámunió csak az érdekelt népek üdvét keresi. „Nem féltem a magyarokat!" — Még az sincs kizárva, hogy Ma­gyarország látja hasznát a német és osztrák fogyasztópiacok eggyéolvasz­­tásának, mert tágabb tere nyílik a gabonafeleslegek elhelyezésére. Csak akkor láttam, hogy mit vesztett Magyarország a háború folytán, mikor egy esztendővel ezelőtt Magyarországon utaztam. De arról is meggyőződtem, hogy nem kell félteni egy olyan nemzetet, amelyben annyi életerő, akarat és friss ösztön buzog, mint a magyarok­ban... A szép magyar népdalok ének­lése mellett ez a munkára nevelt erős fajta jelenlegi nehéz helyzetében is szivárványos színben nézi a­ világot... Megkérdeztem az államfőtől, mit fog tenni országa, amikor eljön a leszere­lés ideje és hogy nem fogad-e vájjon szót Svájc azoknak az országoknak, akik a svájci hadseregnél szeretnék elkezdeni a­ leszerelést? Az elnök úr jóízűen fölkacagott: — Hisz nekünk nincs is állandó hadseregünk... Militarista célki­tűzéseink csak addig terjedhet­nek, hogy dacoljunk kisi földün­kön mindenféle invázióval szem­ben, ha akárhonnan jön is az... Mi nem fogunk ártani senkinek azért, hogy érvényesülhessünk... Svájc elnöke úgy véli, hogy a nagyhatalmaknak kell a jó példával előljárniok. Szentül meg van győződ­ve különben, hogy a népek nem kér­nek többé »a drága mulatságból«... Seidner Imre, mivrAMMniwmwmmHm­mmnwmHHMHMHHWUimwwwnw Hűbérim Csütörtök, 1931. április 2. m Két nagykőrösi lány együtt utazott a kalapácsos rablógyilkossal? Nagykőrös, április 1 (Az Est tudósítójától) Dr. Gergely György rendőrtanácsos ma ismét kihallgatta azt a két nagy­kőrösi lányt, akik Steinherz meggyil­kolásával gyanúsított fiatalemberrel egy vonaton utaztak. A két lány, Ko­csis Judit és Huszár Mária, új, de egymástól részben eltérő személyle­írást adott a gyilkosság gyanúsított­járól. Kocsis Judit szerint 20 év körü­li fiatalember volt, arcát azon­ba nem láthatta, mert elfordulva ült, fején középen bevágott puhakalap volt. Ko­pott, de nem zöld színű felöltőt viselt, a kabát színére azonban nem emlék­szik. Lábán sárga cipő volt és benyo­mása szerint ez a fiatalember el akarta terelni magáról a figyelmet. Huszár Mária szerint az utas 20—22 év körüli fiatalember volt, borotvált arcú, felöltője azonban nem­­ volt Barnaszínű ruhát és hasonlószínű kalapot viselt. Véleménye szerint irodai munkával foglalkozó, gyenge testalkatú ember lehetett. Mindkét leány előadta, hogy amikor ők Nagykőrösön leszálltak a vonatról, a fiatalember még fent maradt és tovább utazott Főként azt hangsúlyozták a leányok vallomásukban, hogy a fiatalember azt a látszatot igyekezett kelteni, mintha nem törődne semmivel. Hajsza a két kertész után A ceglédi vonat rejtélyes kalapá­csos rablógyilkosság ügyében az egyetlen támpont ebben a pillanatban az a nyomozás, amelyet Steinherz Ru­dolf két kertészismerőse, Bada István főkertész és Lakos Ferenc kertészse­géd felkutatására folytatnak. Ez a két kertész üzleti összeköttetés­ben állott az áldozattal és a ceglédi rendőrség feltevése sze­rint talán újabb adatokat tu­dna szolgáltatni a rendőri nyomozásnak. A budapesti főkapitányságon intéz­kedés történt, a két kertész előkeríté­­sére, eddig azonban nem találták meg őket. Délelőtt némi izgalmat keltett az a hír, amelyet a kiskőrösi csendőrörs továbbított Budapestre. Kiskőrösön elfogtak a csendőrök egy gyanús fiatalembert, akinek személyleírása csaknem pon­tosan egyezett a rablógyilkos sze­mélyleírásával. A csendőrség őrizetbe vette a gyanús fiatalembert, akiről kiderült­, hogy napok óta a környé­ken csavargott, bujkált és­ tartalékos hadnagynak adta ki magát. Azonnal ujjlenyomatot vettek fel róla és még az éjjel útnak indult az­zal Budapestre egy csendőr, hogy a főkapitányság daktiloszkópiai osztá­lyán összehasonlíthassák azokkal az ujjlenyomatokkal, amelyeket a ceglé­di vonat vérrel borított fülkéjében ta­láltak. A nyomozást vezető rendőrtisztvi­selők izgatottan várták az összeha­sonlítás eredményét. Tizenkét óra tájban azonban kétségtel­enül megál­lapították, hogy a Kiskőrösön elfo­gott csavargónak semmi köze a ceg­lédi vonaton történt rablógyilkosság­­hoz. ­uttutuumtvmnmuuvmvHvvMHiwwHMWHmwHHWHmmI A Szamuelly­­fiúk apja meghalt Nyíregyháza, április 1 (Az Est tudósítójának telefonjelentése) Kedden délután csendes temetés volt a nyíregyházi zsidó temetőben. Utolsó útjára kísérték a híres Sza­­muelly-fiúk édesapját, Szamuelly La­jos nyíregyházi terménykereskedőt. Ez a csendes temetés méltó volt a Szamuelly Lajos egész életéhez, aki szinte teljesen ellentétje vélt nagyra­­törő fiainak. Egész élete folytonos munkában telt el, mert nagy család­ról kellett gondoskodnia. Hét gyermeke közül Szamuelly Tibor volt a legidősebb. A Szamuelly-fiúk néni a szülői ház­ban szívták magukba a forradalmi eszméket. Szamuelly Tibor évekig volt orosz fogságban, ott a kommu­nista eszmék szolgálatában állott és hazakerülve, a kegyetlenné vált em­berszörnyeteg kidühöngte magát. Szamuelly Lajos két fiát a forrada­lom alatt kivégezték. Másik két fia, István és György, mint műegyetemi hallgatók a csere­akciók során Oroszországba kerültek és azóta is ott vannak. A legifjabb, Szamuelly János, a forradalmak alatt még gyermek volt, ma édesapja ter­ményüzletét vezeti. Legutóbb a Klein Sándor-féle gyilkossági tárgyaláson hallgatták ki tanúként, mint Klein egyik jóbarátját. Az öreg Szamuelly sohasem azono­sította magát gyermekei forradalmi eszméivel. Csendesen, visszavonultan élt. Az ellenforradalom idején na­gyon sok zaklatásnak volt kitéve. Azzal gyanúsították, hogy a fiai által összerabolt kincseket rejte­geti. Budaházy Miklós százados, aki ak­koriban a nyíregyházi különítmény­­ parancsnoka volt, hónapokig fogva­tartotta, de az öreg nem vallott sem­mit. A legszigorúbb vizsgálatot folytat­ták le később ellene és állandó meg­figyelés alatt tartották. Senki sem hoz­hatott fel ellene semmi terhelőt. Végre rehabilitálták, iparengedé­lyét visszanyerte és azóta teljesen üzletének és családjának élt. Amikor a Szamuelly-család néhány tagja Székelyre magyarosította a ne­vét, Szamuelly Lajos névmagyarosí­­tási kérelmét elutasították. Az utóbbi esztendőben teljesen tönkrement. Hetvenhat esztendős ko­rában érte utól a halál. HHHMVHHUMMUttlIHHIHHUHI Robbanás és tűz a Hazai Bankban — Az Est tudósítójától — Ma déli tizenkét órakor a Hazai Bank földszintjén robbanás történt Munkások dolgoztak, csövet fúvattak oxigénnel. Munka közben történt a robbanás, amely a tüzet okozta. Nyomban kihívták a tűzoltókat, akik rövid idő alatt eloltották a tüzet. Se­besülés nem történt. Budapesten még soha nem látott szenzáció a PAPAGÁJ áprilisi műsora NA PREMIER Világcsoda! Togo, a beszélő kutya

Next