Az Est, 1931. október (22. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

Budapest, 1931 * Csütörtök * október /* Előfizetési ár: egy hónapra • .. . 3 pengő Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 10 fill. Telefom J. 4SS—SO.tt­ Sz.ig. J. 464—IS, J. 464­, 19 Politikai napilap *•» FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Szerkesztőség: VII. ker., Rákóczi út 54. Jeladó­hivatal, VII., Erzsébet körút 15.20. Szerkesztőség Bécsben: I., Kohlmarkt 7. Nézd csak, hogy bírálnak és panaszkodnak, hogy magyarázzák, hogy ezt vagy azt, így vagy úgy kellene, vagy kellett volna csinálni a városházán. És mennyi javaslattal, tervvel, öt­lettel jön egyszerre a városháza jobboldali pártja — az ember nem győzi csodálni a találékonyságnak ezt a bőségét, ezt a roppant terme­lékenységet, amely díszére válna bármely ellenzéki pártnak is. Igen ám, de ez nem ellenzéki párt. Hisz ők többség voltak, ha a városban talán Tiem is, a városházán min­denesetre. Még­hozzá az első fél­időben olyan többség, amely szinte diktátori hatalommal ü­lt be a ta­nácsterembe ,s az ellenzéket még a bizottságokból is kiszórta. Nem volt program, amit meg ne valósít­hattak volna, szavuk szinte szuve­rén hatalom volt a városházi poli­tikában, kisujjukkal emeltek vagy taszítottak embereket, hozzájuk tartozni szinte karrier volt s jó­indulatuk: félsiker, ember vagy program és javaslat, ötlet vagy indítvány számára egyformán. Milyen fennen hirdették a leg-,­utolsó választásokon, hogy­ hány ezer embert juttattak álláshoz és bizonyára juttattak is, hiszen ők voltak a városházán a hatalom és az összeköttetés, az a bizonyos Egy Szó, amelyet csak ki kell mondani, hogy megnyíljon a Sze­­zám barlangja. Ezt nem is kritiká­nak mondjuk és ha azt mondják rá, hogy »h­a ez mindenütt így van«, nem is nagyon tagadjuk: így van, ha talán nem is min­denütt. De aki mindent megcsinál­hatott, amit akart, az ne jöjjön kritikával, hogy ezt kellett volna csinálni és ne jöjjön tanáccsal, hogy így kellene csinálni. De csi­nálja meg! a többsége megvan, a kisebbség pedig csak tapsol, ha valóban jóval jönnek. De vagy többség valaki, vagy kritikus. Vagy tanácsadó, vagy intézkedő. A nagypolitikában kívül támogat­ták a kormányt, a városházán őket támogatták kívül. De ez mind a múlté volna és senki sem bolygat­ná, ha nem beszélnének úgy, mint­ha most érkeztek volna meg, egy évtizedes szabadság után a világ­űrből, és senki sem bolygatná, ha annyi kritika, panasz és javaslat után, vagy helyett, meg is valósí­tanák mindazt, ami mindebből valóban haszna és érdeke Buda­pestnek. Beszélni? Bírálni? Trokr­­­zinálni? Ahoz nem túl tö­bbségi hatalomnak lenni. Produkálni tessék.. .■ Ara­tó fillér XXII.évfolyam * 222 22- c­á). Az új szénrendelet és nagy szénvita a 33-as bizottságban Külföldi szenet csak miniszteri engedéllyel lehet behozni — '­z Est tudósítójától — A 33-as bizottság, ma délelőtt ülésre jött össze, amelyen a kormány részé­ről gróf Károlyi Gyula miniszterel­nök, Kenéz Béla kereskedelmi minisz­ter, továbbá Darányi és Vargha Imre államtitkár jelent meg. A bizottság­­ ülésén Kenéz Béla kereskedelmi mi­niszter bemutatta rendelettervezetét a szén­ellátás tárgyában. A rendelet a következőképpen hang­zik: 1. Az 1924. évi XXI törvénycikk mellékletét képező vámtarifa 299, 300, 301 és 315. tételszám alatt felsorolt kőszenet, barnaszenet, brikettet és kokszot Magyarország területére behozni csak a kereskedelmi mi­niszter engedélye alapján szabad. 2. A minisztérium felhatalmazza a kereskedelmi minisztert, hogy az or­szágnak kőszénnel, barnaszénnel, bri­kettel és koksszal való ellátása ér­dekében a szükséges rendelkezéseket megtegye. "3. A kereskedelmi miniszter a má­sodik szakasz alapján kiadott ren­delkezéseinek foganatosí­tására miniszteri biztost é­s helyettes mi­niszteri biztost nevez ki. A miniszteri biztos az Államvas­utak szénellátásának ügyét, is intézi. A miniszteri biztos és helyettese, a kereskedelmi miniszter felügyelete alatt, áll és utasításai szer­int jár el. A miniszteri biztos és helyettese az ügykörükbe utalt tennivalókban a büntetőtörvények alkalmazása és a titoktartás szempontjából a közhiva­talokkal esnek egy tekintet alá. 4. Amennyiben a cselekmény sú­lyosabb büntetőrendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő az, aki a kereskedelemügyi mi­niszternek a jelen rendelet 2. §-a alapján kiadott rendelkezését megszegi, vagy kijátssza. A pénzbüntetésnél az 1928. évi X. te. rendelkezései az irányadók. A pénzbüntetés legmagasabb mértéke 8000 pengő. A pénzbüntetés átváltoztatására és a kihágás elévülésére az 1931. évi XXVI. te. rendelkezései nyernek al­kalmazást. Ama kőszén, barnaszén, brikett és kokszkészlet tekintetében, amelyre nézve a kihágást elkövették, elkobzásnak van helye. Az elkobzott készlet értékét az orszá­gos insegakció céljaira kell fordítani. A kihágás miatt­ az eljárás a közigaz­gatási hatóságnak, mint rendőri bün­tető bíróságnak a m. kir. állam­rend­­őrség működése területén a rendőrség hatáskörébe tartozik. 5. A jelen rendelet kihirdetése nap­ján lép életbe. A rendeletet gróf Károlyi Gyula miniszterelnök jegyzi és az mint az összkor hiány­zat rendelkezése látna napvilágot, Kenéz miniszter indokolta a rendeletet A bizottság ezután megkezdte a rendelet vitáját, amelynek során elsőnek Temesváry Imre előadó szólalt fel. Kenéz Béla kereskedelmi miniszter rámutatott arra, hogy Magyarország külkereskedelmi mérlegének egyik legterhesebb tétele a kül­földről behozott szén és koksz értéke. 1930-ban 88.000 vágón külföldi szenet és 38.000 vágón külföldi kokszot hoz­tunk be 18 millió pengő értékben. Ezt a helyzetet tovább fon­tar­tani nem lehet. Először is: nem rendelkezünk any­agi külföldi valutával és amennyi va­lutánk van, azt a termeléshez szüksé­ges anyagok beszerzésére kell első­sorban fordítani; másodszor: kül­kereskedelmi mérlegünk passzivitása vagyoni helyzetünket rontja; végül: minden vágón külföldi szénből leg­alább 10—12 munkás napszámlát fizetek meg, nálunk pedig ugyanek­kor a munkanélküliek száma éppen a téli hónapokban sokezerre nő. Mindezek az okok arra bírták a kormányt, hogy a külföldi szén behozatala elé kor­látokat állítson fel, amit annál könnyebben megtehet, mert hazai széntermelésünk elegendő és minőségre is alkalmas a külföldi szén pótlására. A közműveknek, mezőgazdaságnak és közlekedésnek egyáltalán nincs szüksége külföldi szénre. Az iparnál is legalább 2000 vagon belföldi szenet használhatunk fel. Ipari szénün­k van bőven, pótolható a 47.000 vagon kül­földi háztartási szén, illetőleg most már csak 36.000 vagon pótlásáról le­het szó, mert 11.000 vagon már beér­kezett. A pótlás nehezebb, mert darabos szénre van szükség, ennek előállítá­sát pedig nehéz fokozni, mert a hazai szén sajátságos termesz-'- -"mart a kitermelt szén jórésze elr­om­lik. Ez a törlés csak kis részben értékesíthető, de meg fogjuk oldani ezt a feladatot is a következőkép: 360 vagonnal többet kell termelniük a magyar bányáknak­ ­. A 56.000 vagon külföldi háztartá­­­si szén pótlására, ami 150 fűtési nap 1a­pot számítva napi 210 vagon külföldi szenet jelent, kalória értékben átsző-

Next