Az Est, 1932. február (23. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-02 / 26. szám

Budapest, 1932* Kedd * február 2. m 22JJ3JJjjjjjjjjjjjjj Előfizetési ár­­ Egy hónapra ., 3 pengg Egyes szánt ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon lofill. Telefon­­ J. 463—SO.t6l 31.lg. J. 464—13. J. 464—1P Politikai napilap •** FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR at X JULII. évfolyam­­26. szám. Szerkeszt­őség­ VIL ben, Rákóczi út 54. Kiadóhivatal* ül­., Erzsébet körút II.20. Szerkesztőség Bécsben• 1., Kohlmarkt 7.a Jöjjön hát az új Széchenyi István, mondjuk mi is Bethlen Istvánnal. Jöjjön a kor reformere, a »sorsküldte pa­rancs végrehajtója«, akit a munka géniusza ihlet és szívében, szavá­ban, írásaiban a magyar ujjászü­­ Iptést hozza. Mi is várjuk az új Széchenyi Istvánt, de mint a régi Széchenyi István tanítványai, nemcsak egy irányból várjuk. Nemcsak egy körből. Nemcsak egy érkezési oldalról és nemcsak egy indóházból, de a társadalmi szél­rózsa minden irányá­ból. Ha szabad­szemmel nem láthat­juk, hogy »csil­lag van a homlokán«, itt van a modern demokrácia nagy kivá­lasztó- és szűrőgépe, a titkos vá­lasztójog. Az majd felkutatja. Napfényre hozza. Az majd »ki­hozza« az új tehetségeket az arisz­tokrácia világából és úgy, mint a föld mélyéről; a sokszázezer Nagy, Kis, Kovács és Szabó közül; a világváros padlószobájából, vagy csillagvizsgálójából, a szob­akony­­hákból, viskókból, vagy messze vi­déki kúriákból. Kihozza bizony, mint ahogy kihozta Angliában, vagy Franciaországban, ahol a MacDonaldok, a Snotvdenek, vagy Briandok úgy kallódtak volna el nélküle kishivatalokban, vagy vég­telen periratokban, mint az arany­szem a homoktengerben. Azt mondják, véletlen, hogy az agyag­ból mi marad örökre a folyam medrében s mi kerül belőle por­­cellándíszként a királynő asztalá­ra. De a politika tudománya ott kezdődik, ahol a véletlen végződik, ahol minél kisebb körre és térre szorítják a véletlent. Nem múlha­­tik csak a véletlenen, hogy egy új Széchenyi, egy új Deák Ferenc be­­tölti-e misszióját, avagy­ reményte­len bolyongás után ismeretlenül tűnik el az örök sötétségben. Azt mondja gróf Bethlen István, hogy ötven évi béke és jólét gyakran el­­puh­ítja a benne élő generáció lel­két, amely fiait gyakran tétlenség­re és élvezetre nevelte. Mi azt hisszük, hogy nem­ az ötven évi béke­ és jólét fogyasztotta el a ge­rincét, vagyont, hatalmat és be­folyást­, amelyet Bethlen István is sirat, h­anem­ a négy évi háború s a rákövetkező néhány év­. Hogy »fo­kozatosan kiapadóban« volna az a bő forrás, amely a történelmi osz­tályok soraiból a negyvenes évek­ben a nemzetnek nagy fia­kat adott! Lehet. De ép Széchenyi István kezében lett halhatatlanná a reformok varázsvesszője, amely a sziklákból is új forrásokat fa­­kas­zt. Még a sziklákból is. A sárga háború­s lángba borítja az egész Keletet London, február 1 (Az Est külön tudósítójától) J­osh I­sav­a japán külügyminiszter vasárnap meghívta tanácskozásra­­Tokióban az angol, az amerikai és a francia nagykövetet, akikkel közölte, hogy Shanghaiban 30.000 főnyi kínai sereg benyomult a nemzetközi területre és fenyegeti az idegen állampolgárok életét. Jelezte azt is, hogy 20­ kínai hadosztály vonul Sanghaj felé, felszólította tehát a nagyköveteket, hogy kormányaik Japánnal együttesen igyekezzenek rávenni a nankingi kormányt, hogy rendelje vissza hadseregét, mert csak így lehet további összeütközéseket el­kerülni. Ha ez a lépés eredménytelen volna "- jegyezte meg a japán külügyminiszter , akkor a tokiói kormá­ny kénytelen­ Vo­­­na f­onto­l­óra venni, hogy ne k­ü­l­d­j­ö­n-e Kínába szárazf­öldi hadsereget, mert nem nézheti tétlenül, h­ogy a túlerőben levő kínai katona­ság a csekélyszámú m­i­s­­­t­s­e. japán tengerészhaderőt mégsem­-Sanghajban szombaton elcsende­sedtek a harcok. Megelőző­ nap az amerikai és­ angol főkonzul közvetí­tésével fegyverszünet állott be, este­felé azonban, anélkül hogy a japánok a fegyverszünetet felmondták volna, új támadást kezdtek. Az ürügy az volt, hogy állítólag­ ablakokból és háztetőkről tüzeltek japán katonákra. A harc újból kitört cé cé­ja hír sze­­rint az, hogy Lápéi északi kerületét hatalmukba kerítsék a japánok, ame­lyet nem sikerült megszállni­uk, mert a kínaiak ott többségben voltak. Vasárnap reggel 20.japán repülőgép jelent meg Lupéi külvárosa fölött és hosszú­ ideig keringett a magasban, de bombákat nem dobott le. A kínai városrész külső negyedeiben sűrűn fordulnak .­elő kisebb csetepaték,kí­naiak és japánok között. A japánok azt a taktikát követik, hogy azokat a házakat, amelyekben kín­ai frankt­öreket­ sejtenek, fel­gyújtják. Petrók­ulu­s hordókat gurítan­ak a házak kapuja alá és tűzcsóvákat dobnak a háztetőre. Lápéi külvárosában több színház is leégett. A nemzetközi telepet, sem kímélik többé a japánok. Vasárnap reggel be­nyomultak oda és az Astor Hous­t, amelyben állítólag kínai polgárok tö­megesen menedéket találtak és az el­­vonuló japán katonákra lövöldöznek, petrolleumos hordókkal lángba borították, de előbb a külföldi hotel­­vendégeket figyelmeztet­­ték s azok sietve kimene­kültek a szállodából. A nemzetközi terület északi részén is harc volt kínaiak és japánok kö­zött, ami abból támadt, hogy kínai házak tetejéről lövöldöztek a japá­nokra. (Gr. M.) A nemzetközi területet sem kímélik London, február 1 (Az Est külön tudósítójától) Az angol és az amerikai nagykö­vetség Tokióban vasárnap tilta­kozó jegyzéket nyújtott át a sangh­ai események miatt, mire a japán kor­mány kötelező ígéretet tett, hogy a nemzetközi területet nem fogja Kína ellen i­r­á­n­y­u­l­ó k­a­ton­a­i m­­á­v­e- l­éteinek bázisává tenni. Sanghajban Brennan angol főkon­zul vasárnap délelőtt 10 órakor ta­nácskozásra hívta meg Cunningham súicsikai főkonzult,­­Siosara japán tengernagyot. Murai japán főkonzult­, Vu-Te-Sen sanghai főpol­gá­rm­es­tert i­s a kínai haderő főparancsnokát. A konferencián az angol főkonzud azt ajánlotta, hogy közös egyetértéssel jelöl­tettek ki semleges, zónát, amely elválassza a japán és a kínai csapa­tokat. Biomra tengern ügy, és a japán főkonzul azt válaszolta, hogy a tokiói kormán­y előzetes megkérdezése és engedelm­e nélkül semmit sem­­ tehet­nek, a japán csapatoknak mostani had­állásaikban kell maradniok. Vásárnál­ délután Brennai an­gol főkonzul elnöklete alatt másodszor is tanácskozásra gyűltek a diplomác­ai képviselők, hogy kijelöljék a semle­ges­ zónát. Flemming angol tábornok, aki rangban legidősebb lévén, a nem­zetközi csapatok főparancsnoka, a térképen meghúzta a, semleges terü­let határát. A japán parancsnok azt követelte, hogy a nemzetközi területhez vezető út­vonalakon csak japán katonaság teljesítsen őrszolgálatok amit Flem­ming tábornok ellenzett, viszont az amerikai és angol főkon­­zulok közvetítő javas­a­tát Kína nem fogadta el, úgyhogy a tanácskozást

Next