Az Est, 1932. március (23. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

a, or" \4é í'<& Mz Osztá!ysoi>státék teljes gyovsíistáMt Budapest, 1932 * Kedd * március /. XXII1. évfolyam ■' 49» szám. Előfizetési árt Bgv hónapra 3 pengi Egyes szám ára a f óvárosban, a vidéken és a pályaudvarokon lO fill. Telefon. J. ess—so.ttl 37. lg. J 464—IS. J 464—19 Politikai napilap Főszerkesztő -. Miklós Andor Szerkeszt őség* Vll kér.. Rákóczi út 34. Kiadóhivatal. Vll.. Erzsébet körút 18.30, Szerkeszti,ég Bécsben• Kohlmarkt 7. Ambrus Zoltán meghalt, kevesebben vagyunk egy emberrel és szegényebbek egy — nagysággal. Hetvenegy esztendős volt és addig dolgozott, amíg mé­csese ki nem aludt; halálhírét majdnem egyszerre olvassák utol­só cikkével, amely a Pesti Napló vasárnapi számát díszítette. Me­lyek is azok a szavak, amelyekben Ambrus Zoltán lelke kiröppent, mit üzen a nagy író a végtelenség küszöbén?.., Azt, hogy »a pa- roxizmus nem tart örökkön és mi­helyt elkezdődik a lecsillapulás, mór újra hallani lehet az emberi hlkiismer ct hangját, amely nem üvöltő, mint a csataordítás, hanem halk, mint maga a lélekzet, de vég­lép nem hallgat el addig, amíg a i ■jldön nem szűnik meg minden ein- Veri élet«... Halk, mint maga a lélekzet... Ambrus Zoltán élete is l»alk volt, mint maga a lélekzet. A kevesek írójának mondták----pe­di g de sokakat hódított meg! a nagyközönségtől — az Akadémiáig. Oyémántköszöfűse volt a prózá­nak, hőse és remetéje: a gondolat­nak. Mint regényíró: maga is ős, mint kritikusban: a Gyulai Pál klasszikus magyar hagyományai ’ ereszteződnek a francia kriti­ka legnagyobb hagyományaival, ' a illetői Lemaltreig. Mint író is: kritikus és mint kritikus is pazar virágpompában ragyogó szépíró. I likor a Nemzeti Színház igazga­tója, a kor áramlatai remeghetik meg a klasszikus művészet örök­zöld lombjait s új élet virágai sar- ' dnak az örök kultúrák róz-sa- t ivén ... Ütvén esztendőn át sza­kadatlanul ír, mesél és tanít. Majdnem mindenkiről írt, aki fél- száz esztendő alatt színpadon, par­lamentben, újságban, könyvben, a Parnasszuson, vagy az Olimpusón, idehaza, vagy külföldön, az ucea porában, vagy az elefántcsont- ronyban megszólalt. Véleménye akárhány emberről, dologról: köz­vélemény lett. Mindenkiről írt és beszélt.,., csak önmagáról nem. Nem szerénységből és nem mű- v 'szgőgből. Egyszerűen nem fog­lalkoztatta magával a világot. Pe­dig bármilyen nagy volt írásaiban, még nagyobb volt — életében, amelynek monumentális ismeret- bns'ge, zengő halksága, gazdag szegénysége és szellemek végtelen- s égével benépesített magánya mi­csoda regénytéma is lett vejna ... a Midas király és a Solus Eris írójának! De ezt a regényt már más fogja magírni, Ambrus Zoltán elment... Ami belőle test volt, a temetőben kap díszsírhelyet, ami belőle lélek, az a magyar élet örök díszhelyén Matuska megőrült a bécsi börtönben Raád Árpád és Gyulai-Molnár vallomása a puccsügyben — Az Est tudósitójától — A puccsügy katonai tárgyalásának megnyitása után Kovács Béla száza­dos-hadbíró tárgya lás vezető ma ennu- ciálta, hogy a haditörvényszék el­rendelte Hetényi Imre főkapitányhe- lyettesnek és Schweinitzer József rendőrfőtanácsosnak a kihallgatását arra vonatkozólag, milyen körülmé­nyek. között tették meg beismerő val­lomásukat a puccsügy letartóztatott­jai a rendőrségen. A bejelentés után a tárgyalásvezető a haditörvényszék elé állítja a mára beidézett tanukat: Raád Árpádot, Gyulai Molnár Ferencet és Tóth Fe­rencet. Mindhármukat fegyör kísérte elő a Markó uccai fogházból, ahol a pucesügy miatt még most is letartóz­tatásban ülnek­Raád védi Varonayt Először Raád Árpádot hallgatják ki. Raád magán.isztviselőnek vallja ma­gát és vallomását így kezdi meg: — Vitéz Vannay Lászlóval 12 esz­tendő óta vagyok jóviszonyban. A s"orve-,kodcsben Vannay mintegy kül­tagként szerepelt és csupán belehengeredett ebbe az ügybe. Én Temetváry Lászlóval tárgyal­tam arról, hogy az ő pártjának, a Nemzeti Pártnak és az ón pártom­nak, a Magyar Szabadság Pártnak fúzionálni kellene. Vannay mindig csak velem jött és hallgatta tárgya­lásainkat, Közben természetesen be­szélgettünk, milyen állapotok vannak az országban, előbb-utóbb összerop­panásnak kell történnie és megálla­pítottuk, hogy kell valamilyen gát­nak lennie, amely az összeroppanás esetén megakasztja a kommunisták hatalomrajutását. Elhatároztuk, hogy a frontharcosokat tömöríteni fogjuk. Ennek az eszmének én voltam a pro- -„•’"Vja, miután láttam, hogy Német­országban milyen óriási hatalmuk van a tömörült frontharcosoknak. — Itthon azonban nem engedték meg a frontharcosoknak ezt a szer­vezkedést, így kénytelenek voltunk pártot alakítani. Egybe jobban meg­rökönyödve láttuk, hogy itthen olyan vircsaft uralkodik amely néhány év. alatt elprédál mindent Meg is szerveztük a Duna-Tisza közén a frontharcosokat, illetőleg meg akartuk szerzvezni. ebben azonban megakadályoztak <s hoay a kormány agyonüssön bennün­ket: egy kormánypárti szervvel, a MdVE-val csináltatta meg... ■<— Kérem, az önök szervezkedéséről beszéljen most, — szól közbe a tárgya­lásvezető. A szervezkedés titka — Csak az orosz regényekben olvas­hatunk o yau nyomort, mint amilyent a Duna.—-Tisza közén tapasztaltunk — folytatja Raád Árpád. — Ezért gyö­keresedett meg bér mink az eszme: meg kell szervezni a nyomorgó­kat, nehogy az antiuacionalisták kezébe kerüljenek. \ — így indult meg a szervezkedés. 3 Vannay csak hallott ezekről á dol­gokról, aktíve azonban nem vett részt a szervezkedésekben, hiszen ő katona volt. — Ismétlem tisztán asért szervez­kedtünk. hogy mai közállapotaink folytán olyan meglepetés ne érjen bennünket, mint 1918-ban. pticcsról azonban nem volt szó. — És arról nem beszéltek. — Wr^i a tárgyalásvozelő — hogy abban az estben, ha a korm.'i nem lesz elég e.elyts. azok’ szemben, akiket önök veszedelm, nek tartanak, akkor el kell távo . tani helyéről a kormányt? — Nem, erről nem volt szó, csápén nemzetvédelmi alakulatok megszerve­zéséről beszéltünk, hogy készenlétben legyenek, lia összeomlik minden. — És elhatározták úgy-e, hogy az összeomlás eseten meg fogják szállni a laktanyákat, pályaudvarokat, pos­tát, rádiót és a városparancsnokságot. — Nem emlékszem, hogy ezekről a dolgokról ilyen konkrét formában lett volna szó. elffogatésa, az ű$ hatalom proklamálfisa A tárgyalásvezető százados-hadbiró most ismerteti Raád Árpádnak a rendőrség előtt tett beismerő vallomását. amelyben 6 is éppen úgy, mint a többi puccsista beismerte, hogy * el­fogjuk majd a múlt bűneit egy éjjel és reggel proklamálni fogjuk, az új hatalmat!«. — Példátlan jegyzőkönyvek ezek, — mondja erre Raád Árpád. —• Én elmondottam Schweinitzer tanácsos

Next

/
Thumbnails
Contents