Az Est, 1932. március (23. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

2? oldal. úrnak a dolgokat úgy, ahogy azok valóban megtörténtek, a vallomáso­mat azonban K­fim fogadta el. Baky százados és a besúgók készítették elő ezeket a jegyzőkönyveket. Baky szá­zados gyúrta Vannay századost is. — Miben állott ez a gyúrás? — Őt is gyúrta, nekem is mondotta, tegyek olyan vallomást, amelyben a puccs minden belső titkát leplezzem le. Azt akarta, mondjam azt, hogy a pucc­sot hárman anyalták ki: Tóth Ferenc vívómester, Vannay és én. — De ön aláírta ezeket az állítóla­gos példátlan jegyzőkönyveket. Hát miért írta alá? — Mert kény­szerít­ettek, hogy valót­lan beismerő vallomásomat tartalma­zó jegyzőkönyvet aláírjam. November 28-án tartóztattak le é­s atáikor a töb­biek már régen aláírták a jegyző­könyvet, én még mindig vonakodtam aláírni. A margitkörúti fogházban rendkívül hideg volt, törött ablakok voltak és azt mondották: ha nem írom alá a jegyzőkönyvet, továbbra is ott tartanak engem is, társaimat is és így továbbra is kénytelen leszek néz­ni, hogyan ácsorog a huzatos, hideeg folyosókon édesanyám. Ekkor azután végre december 2-án én is aláírtam ezeket a valótlan jegyzőkönyveket. A kereskes SereomgSssyl miniszterjelöK Raád. A tárgyalásvezető most arról a bizonyos listáról kezdi faggatni Raádot, amely lista az elkövetkezendő kormány tagjainak neveit tartalmazza. — Nem volt ez komoly dolog, kérem — mondja Hadd. A fúziós tárgyalá­sok során talán beszélgettünk arról, kik lennének azok a becsületes embe­rek, akiket egy összeroppanás idején szívesen látnánk a kormány élén. Így került szóba Raits és Dietrich kegyel­mes úrnak a neve, esetleg Temes­­váryé.. • — Na és az öné? Hiszen önt mint kereskedelemügyi minisztert emleget­ték. — Erre nem emlékszem. Az én sze­mélyem igazán nem érdekelt. — Na és Vannay? Ő ugyebár az 1. vadászzászlóalj parancsnokának volt kiszemelve? — Erre sem emlékszem pontosan. & staits-Dietr’ich’konning fegyveres hatalomra­­juttatása — Na és maguk szerint Dietrich kegyelmes úr lett volna a külügymi­niszter és ő mellé lett volna beosztva Tóth Ferenc vívómester. — Lehet, de csak­ felületesen beszél­gettünk ezekről a dolgokról. — Na és Vannay hozzájárult ezek­hez a kinevezésekhez és tervekhez? — Ő nem folyt bele aktíve, ezekbe a dolgokba­ csak részt vett a beszélgeté­seken. Minden beszélgetésünk akörül forgott, ho­ay az állapotok nagyon romlanak és nekünk mindenképpen készenlét­ben kell lennünk. „ Arról is locs szó ugyebár, hogy ti­on Tinkerdi­­ a Duna—Tisza­késén,­­ Gyulai-Molnár emberei pedig Buda- K­e­stien vannak megszervezte? Mit terveztek önök, hogyan fogják fel­használni embereiket az összeomlás alkalmával? — Az összeomlás esetén felfegy­vereztük volna őket. — Dehát hogyan képzelték ezt önök, mi lett volna a céljuk? — Az lett volna a célunk, hogy az összeomlás esetén a Raits—Dietrieh­­kormányt segítettük volna halalom­ra, nehogy­­majd a nacionalisták ve­gyék át a hatalmat. — De még most sem értem, hogyan képzelték önök a hatalom átvételét?­­— kérdezi a tárgyalásvezető. — Ez tisztán nemzetvédelmi elgon­dolás volt, amit szükség esetén végre­hajtottunk volna. k elfoglalása a letartóztatások­ — És hogyan gondolták önök a laktanyák elfoglalását? Mert a vallomások szerint úgy gon­dolták el, hogy apokrif paranccsal ju­­tottak volna be a laktanyákba. — Nem kérem, — mondja Raád — legitimista puccshírek voltak a leve­­g­őben és ezek a hírek arról beszéltek, hogy a legitimisták elfoglalják a lak­tanyákat. Ekkor valaki felvetette a kérdést, hogyan lehet a laktanyákat el­foglalni, mire én azt feleltem, hogy a­­jányosan apokrif paranccsal fog­lalják el esetleg a legitimisták a lak­tanyákat. Az én ideám került bele az aztán úgy a jegyzőkönyvbe, mintha én a puccsisták élén apokrif parancs­c­­al akartam volna elfoglalni a lak­tanyákat. — Hát mit tud a listáról, amely azoknak a nevét tartalmazza, akiket eredeti vallomásuk szerint letartóz­tatnak, későbbi vallomásuk szerint pedig csak megvédés céljából őrizet­be akartak venni. — Én egyáltalában nem tudok er­ről a listáról. Hallom, hogy Gömbös kegyelmes úr neve is a listán lett volna. Nem tudom, mi volt az oka, de egy úr pont Gömbös kegyelmes úr előtt akart minket állandóan befeke­títeni. — Ki volt ez az úr? — Azt egyelőre nem mondom meg. De kijelentem, hogy mi nyíltan is megmondottuk Gömbös kegyelmes úrnak, amikor a fajvédő pártot el­hagyta és a kormánypártba lépett, hogy miután elhagyta a mi zászlón­kat, mi nem támogatjuk őt többé. De titokban nem fűrészeltük őt. — Mi igaz abból, hogy önök Beth­lent, Magasházyt, Izsépilt és másokat is le akartak tartóztatni? — Erről én sohasem, hallottam. — Mi igaz abból, hogy Francia- Kiss Mihály vonakodott a puccsot végrehajtani és állítólag az lett vol­na a puccs elhalasztásának oka, hogy a Duna-Tisza közén levő szervezetek körül valami zavar támadt. — Erről sem tudok semmit — feleli Raád. A tárgyalásvezető most tovább is­merteti Raádnak a rendőrség előtt tett beismerő valomását, amelyben elmondotta, konyan tervelték a lak­tanyák elfoglalását, hogyan akarták a gellérthegyi riasztóágyúkat elhall­gattatni, hogyan akarták Magashá­zyt, Izsépyt és a többieket elfogni, ho­gyan akarták a puccsot végrehaj­ DIÉTÁS KÉSZÍTMÉNYEK, DIABETIKUS TÁPSZEREK a közismerten kitűnő Meinl-minőségben az alant felsorolt Meinl­­üzletekben kaphatók: II., Margit körút 6 IV, Gr .Tisza István u. 20 IV. , Ferenciek tere 9 V. , Lipót körút 29 MEINL GYULA rt. tani. — Mindez benne van a jegyző­könyvben, tudom, fel is olvasták előt­tem, alá is írtam, de egy szó sem igaz belőle. — feleli Raád. — De ön elmondta a rendőrségen azt is, hogy a miniszterelnök és hadügyminisz­ter Raits lett volna, a kereskedelmi és pénzügyi tárcát, mint gazdasági minisztériumot ön vette volna ke­zébe, a külügyminisztériumot, Dietrich vezette volna és Temes­­váry is miniszter lett volna. — Ismétlem, ez a kormány akkor alakult volna csak meg, ha minden összeomlott volna és ha az országban levő sikerhad Teleszkyvel együtt... A tárgyalásvezető itt megszakítja Raád vallomását és figyelmezteti, hogy ne beszéljen másról, hanem csak saját ügyéről. Majd tovább ismerteti a rendőrség előtt tett vallomását, amelyben elmondotta Raád, hogy ő azt híresztelte, mintha Orgoványon, Izsákon, Kecskeméten, Kunszentmik­­lóson toboroztak volna a­ puccshoz em­bereket. — Ez a jegyzőkönyv teljesen hamis — mondja erre is Raád és visszavon minden vallomást, amit eddig tett. — A puccs csak elméletileg volt tárgyalva — folytatja vallomását Raád. — Az volt a célunk, hogy meg­hódítsuk azokat a tömegeket, amelyek antinacionalista zászló alatt masíroz­nak. — November 28—29-ére virradó éjszakára volt kitűzve a puccs — mondja a tárgyalásvezető. — Akkor valami legitimista puccs hír volt. Én Kecskeméten voltam. Ha Isten lettem volna, se tudtam volna puccsot csinálni. —• A legfantasztikusabb dolgok ke­ringtek rólunk. Azt mondották, hogy a Vérmezőre 1­1.000 emberrel vonulunk fel és ki­­végzünk háromezer nehéz izraelitát. A mi mozgalmunk azonban tisztára gazdasági volt, a zsidókérdés szób­­a sem került. Kedd, 1932. március 1. A főszervező Gyulai-Molnár rendreutasítása Most Gyulai-Molnár Ferenc követ­kezik. Fekete csiz­ma, Zöldszínű lo­vaglónadrág, lilás­színű kabát van rajta. A követke­zőkkel kezdi vallo­mását: — Vitéz Vannay László barátommal, bajtársammal és testvéremmel Mié­ben ismerkedtem meg. A Prónay­­zászlóaljban szol­gáltunk együtt. Hol ő nyomorgott, hol én és segítettük egymáson. — A múlt év novemberében talál­koztunk, beszélgettünk a mai áldat­lan helyzetről, a közélet szennyeiről, piszkairól, hogy szervezkednek a bal­oldalon, szervezkednek a legitimisták. Gyulai­ Molnár szavaló hangon, szé­les gesztusokkal, kipirult arccal be­szél, az elnök többször is figyelmez­teti, hogy nyugodtan viselkedjék. — Nekem megvoltak a régi fel­kelőim, bosnyákjaim és a turáni vadászok. Beszélgettünk a trösztökről, karte­lekről, a zsidó szabadkőműves banko­kráciáról. Vannay azt mondta, hogy nagy események vannak készülőben. Kérdezte, mi van régi embereimmel? Ezek többször be lettek csapva, — mondottam — nehéz lesz összeszedni őket. Tudta, hogy anak idején körülbelül 1500 embe­rem volt Érintkezésbe, léptem Berkyvel, aki ré­gebben az én emberem volt, később azonban rendőrspicli lett belőle, aki készen volt arra, hogy bajtársait há­tulról leüsse. Az elnök emiatt rendreutasítja Gyulait, aki így folytatja: — Ő hozta közénk Lentwffert, a pipás detektívet. Igen, készültünk valamire, de nem abban a formában, ahogy Kerényiék és Schweinitzerék tendenciózusan be akarták állítani és különösen a csendőrtisztek, akik végtelenül sajnálom, hogy bajtár­saim... Az elnök ismét rendreutasítja Gyulait, aki azonban csak rendület­lenül folytatja: — ... akik nem átallották azt ál­lítani, mintha mi Gömbös ellen is készülődnénk, pedig ennek nem lehet alapja. Amióta miniszter lett, nem érintkezhettünk vele olyan szorosan, mint azelőtt, pedig ha Gömbös meg­maradt volna ellenzéki képviselőnek, akkor ma ő lehetne a miniszterelnök, a diktátor... — Politikai fejtegetéseit csak hagy­ja el — figyelmezteti a tárgyalásve­zető, majd így folytatja: — Rendőri vallomásában ön súlyos dolgokat val­lott, hogy a kormányhatalmat akar­nák megszerezni fegyveres fellépés­sel... — Kérem, ezt a jegyzőkönyvet kény­telen vagyok visszavonni, mert ennek mélyen fe­kvő okai vannak — gesztiku­lál továbbra is hevesen Gyulai-Mol­nár■. Schweinitzerék és Hetényiék tendenciózusan készítették elő ezt az úgynevezett beugratási manővert. Hallottak valamit harangozni és eb­ből igyekeztek felfújt hólyagot csi­nálni. Én lelkileg nagyon agyon vol­tam gyötörve, a Margit körútra ho­z­tak mint civilt, bár én, hála Istenne­k, nem félek a katonáktól, mert nem v­a­gyok szívbajos ember. Sch­weinitzerék fenyegettek. Ragyogó becsületesség adott fény­t Gaal Gaston bajai beszédének, a­m­­ az uzsora, a kartelek, az árfelhajá­sok, a panamák ellen kelt ki. Men ... ! több ilyen gaalgastoni beszédet­­’, mentől kevesebb okot, ilyen gaalga­­­toni beszédekre, aki különben is — és ez a helyes — megállapította, hogy ő nem­ ellensége a gyáriparnak, csak... * Megsemmisítettek egy mandátumot. Szorosan véve: a politika eseménye, de mérhetetlenül több politikai ese­ménynél. A közigazgatási bíróság a bukott jelöltet, Ulain Ferencet jele­n­tette ki a barcsi kerület képviselőjé­nek és a választás győztese immáron: ■volt képviselő, a bukott képviselő­jelölt pedig a közigazgatási bíróság ítéletének tiszta és magas röptében vonul be a Házba. Ez az ítélet nem ismer személyt, pártot, politikát, é­s meghamisítaná jelentőségét, aki az egyik jelölt pártjának szempontjából húsul, vagy a másikénak szempontjá­­ból örül neki. Gyulai Molnár Gaal Gaston beszédet mondott Baján — Az Est tudó­silóját­ól — Hétről-hétre az ország legkülönbö­zőbb vidékein tartanak pártválaszt­­mányi üléseket és banketteket a független kisgazdák. Tegnap Baján volt összejövetel, dél­előtt választmányi értekezlet, délben közebéd, amelyen Gaal Gaston, a párt vezére adott politikai helyzetképet és jelölte meg a legfontosabb teendőket. —Az időknek egészen különös for­dulása az, — mondotta — hogy a szabad független Magyarorszá­gon, nem lehet megtenni azt, ami a nem szabad és nem független Magyarországon lehetséges volt, s ma már csak fehér asztalnál tu­dunk politikai nyilatkozatot tenni. Ezután a gazdasági válsággal fog­lalkozott. Értékek pusztulnak el, va­gyonok omlottak össze s lehetetlen, hogy csak egy tabu maradjon az or­szágban: a pénz.

Next