Az Est, 1932. május (23. évfolyam, 96-118. szám)

1932-05-01 / 96. szám

. Ne értse félre senki, nem az élet ragyog odakinnn, hanem az idő. Nem az emberek arca fénylik, hanem a nap ábrázata tündököl. Nem az emberek viselik azokat az aranyzöld finom ruhákat s azokban a csodálatos virágmintás toalettekben nem asszonyaink és leánykáink páváskodnak, hanem a fák és a bokrok. Azzal a kopott polgárral, aki oly nehezen várta, hogy vége legyen a szomorú, hideg télnek, nem történt tündérmese, a megkínzott szegényember nem változott hirtelen királyfivá s az ő női hozzátartozói sem lettek egyik percről a másikra tündérek. Az ember sorsa a régi maradt a természet nagyszerű átváltozása közben. Csak éppen a fűtés gondja maradt el, a rossz idő kínja nem gyötri, de az életnek azok a körülményei, amelyek a gazdasági viszonyok gyűjtőneve alá tartoznak, azok nem változtak. Nincs több munkánk, több kilátásunk, több pénzünk, csak az ég kékebb kopott kalapunk felett s a föld zöldebb lyukas cipőnk alatt. A mienk az a szomorú holmi, amit szekérre rakunk, hogy kisebb lakásba menjünk vele, s a mi szép városunkban történik meg az a csúnya valóság, hogy három család szorul össze egy háromszobás lakásban a kegyetlen szegénység parancsára. A természet elkésett teremtő munkája hatalmas iramban indult meg, de a gyárak egy része szünetel, a műhelyek többsége néma, az üzletek komoran várják a vevőt s mindenki lesi a fordulatot, az alkalmat, hogy serényen munkához lásson kezével, fejével. Azok, akik az ország sorsát s a polgárok életét igazgatják, ne sütkérezzenek a meleg napfényen s ne felejtsék el, hogy milyen félelmesen üvöltöttek még nem régen a téli gondok farkasai. Igaz, a kedves és kellemes évszakokban könnyebb elviselni a bajt és a nyomorúságot, de gondolják meg, hogy mily hamar vége van ennek a szép időnek. Már most kell arról gondoskodni, hogy a jövő tél ne legyen oly szomorú, mint az idei volt. Javítani lehet, tehát javítani kell a viszonyokon. Szedjük össze a magunk erejét, emberségét, józanságát és teljes komolysággal lássunk hozzá a segítés munkájához Keveset mondunk, ha azt mondjuk, hogy ezt elvárjuk. Úgy akarjuk lehajtani fejünket a tavasz virágos selyemvánkosám lenyv azon szénford, meleg télről álmodhassunk. Előfizetési ár • egy hónapra 3 pangó Egyes szám ára a fővárosban, a vidéken és a pályaudvarokon 1O fllL Tmitefon . J. *33 —SOrtel 57)(f / 46*—IS J 46*—JO Ara 10 ftUért 96. szám, I ^ I f 'C« ** +**%+* 46%. **— ZBS3BE WA 339 Politikai napilap ♦. Főszerkesztő Miklós Andor SsmrkmtrtSaég. VII ker., Rákóczi út 54. Kiad Ahtvatal. ált., Erzsébet körút r£ 30. Imarkasalótér Béerbem. I., Kohlmarkt 1 Öngyilkos lett a mezőgazdasági iskolák felügyelője A törvényszék elrendelte, hogy Farkas Irént azonnal bocsássák szabadon a Schwartzerból A Kreuger-vizsgálóbizottság elnöke a gyulakirály dolgozószobájában nyilatkozik Az Est-nek Nem tudják kideríteni, hova lett a sok millió? . Stockholm, április 29 A Trädgsgards keskeny ucca Stockholm legfinomabb negyedében, közel, egészen közel ahoz a szép főtérhez, amelyen az Opera áll és a külügyminisztérium sárga barokk palotája, szemben a dombon emelkedő királyi palotával. Olyan ez a furcsa, számunkra kimondhatatlan nevű ucca, mint minálunk, Budapesten például a Gróf Károlyi ucca a Belvárosban; ezzel szemben is nagy kert terül el, de ez a virágos park nem nyilvános, hanem magántulajdon: az Ivar Kreuger-é. Ezzel a parkkal szemben emelkedik ugyanis a Kreuger-cég főfészke, a » Svenska Tändstick Bolaget« (»Svédgyufa r. t.«) és Kreuger a dolgozószobájából mindig látni akarta a fákat, szagolni a virágok illatát. Innen indult el Ivar Kreuger, ebből a régi házból, karrierje végállomására, a szomszéd épületbe, amelyet három évvel ezelőtt emeltetett a világ gyufaügyeinek intézésére. A félemeleten, a folyosó közepe táján, nagy szalon, sötétzöld, mély írta: Ruttkay György bársonykarosszékekkel. Erre a szalonra nyílt Ivar Kreuger dolgozószobája, amely a nagy fezér halálával mitsem veszített jelentőségéből. Ebben a szobában dolgozik most ugyanis annak a vizsgálóbizottságnak az elnöke, amelyet a svéd kormmány küldött ki, hogy nézze át az egész Kreuger-konszern könyveit, állapítsa meg a hiányokat, pontosan konstatálja ki milyen hibát, ki milyen bűnt követett el? Ezt a vizsgálóbizottságot, amely eredetileg csak svéd szakértőkből állott, kiegészítették franciákból, angolokból és ma, utolsónak, amerikaiakból is. Ennek a bizottságnak az elnöke Svédország legelső és leghíresebb matematikaiés könyvelési szakértője, Martin Fehr, les a stockholmi kereskedelmi főiskola rektora, a Rijksdag (országgyűlés) tagja, a szabadkereskedelmet hirdető, liberális kereskedelempolitikai állásfoglalásáról ismert kiválóság. Délután fél hatra kéretett magához. A dolgozószoba dupla tölgyfaajtaja kinyílik és egy magas, sápadt, borotvált úr lép ki rajta, valaki azt súgja: a lengyel követ. Nyomában az elnök úr, aki máris betessékel. — Ez a szoba, — kezdi ,— aholén most önt fogadom, a Kreuger (így mondja: »Krüger«, itt mindenki így ejti a nevét) dolgozószobája. Körülnézek. Négyablakos, nagy iroda ez, a négy ablak hosszában keskeny, kovácsolt vaserkély húzódik az uccára. A szoba tónusa: sötét, Dohánybarna faburkolatú falak, két ugyanolyan ajtóval megszakítva; a szoba egyik végén hatalmas, barna íróasztal bronz írószerekkel és kamutartóval, előtte magas és karcsú, fafaragványokkal dúsan díszített karosszék, a szoba tusó szélén ovális, lakkozott diófa-asztal, körülötte puha és széles, vadgesztenyeszínű bársony pámlagés ugyanilyen fauteuil-ök. Az íróasztallal szemben gyönyörű gobelin, mely a falat egészen betakarja, sirató asszonyokat ábrázol. A fal mentén két alacsony, barna iratszekrény. A mennyezetről kristálycsillár.