Az Est, 1932. június (23. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-01 / 119. szám

2. oldal. viszonyokhoz és életkörülmények-­ hez szabott, szokásos eszközök al­­­kalmazásának próbálkozásában,­­ meg lévén győződve arról, hogy akinek az Isten hivatalt ad, annak tehetséget is ad hozzá... Nincs értelme a felelősségrevonásnak Kitér a Bethlen rezsimre és ezeket mondja: »Alig hiszem, hogy található len­ne értelmesen gondolkodó ember az országban, aki — legalább is négy­szem között — tagadásba venné, hogy a Bethlen-kormány enyhén szól­va, helytelen, kevéssé előre látó, könnyelmű pénzügyi gazdálko­dást folytatott kormányzásának második Insztranában. Formális felelősségre vonásnak sem értelme, sem lehetősége nem forog fenn, mert az ezidőszerinti parlamenti többség erre úgy sem kapható, lévén maga­ is érdekelt fél a hibák és mulasztások aplacidálá­sában és annak idején való helyes­lésében. Értelme sem lenne, mert végre is ezek a hibák és mulasztá­sok nem olyan természetűek, hogy az értük felelőseknek felelősségre vonása utóbb bármiféle pozitív szankcióval járhasson. A tanulság csak az lehet, ezután másképpen csinálni.« A továbbiakban beszél a mai kormány­zatról és az alábbiakat írja: »•Ha a Bethlen-kormányzat külö­nösen utóbbi évei a könnyelmű és rövidlátó gazdálkodás és a bizonyos tekintetben balkanisztikus admi­nisztráció kritériumát érdemlik meg, viszont a jelenlegi kormány­zatot a legtisztább szándék, a legna­gyobb jóakarat és legkifogástala­­nabb erkölcsi színvonal mellett a mostani rendkívüli helyzetnek meg nem felelő gondolatszegény­ség, lassúság és tehetségtelen­­ség jellemzi. Elavult gondolkozási módjukat nem képesek a megváltozott rendkívüli körülményekhez hozzáidomítani.« Megállapításait konkrét okokkal igyek­szik alátámasztani. Helyteleníti az adó­emeléseket t­ekintet nélkül arra, hogy az ország súlyosan beteg, vértelen gazdasági élete már a meglevőket sem bírja el.« Nem bír el az ország ilyen költségvetést — kormán­yzatunk vezetői és fél­­hivatalos tanácsadóik — mondja ez­után — egynéhány igen nagy fal­sora alapján dolgoznak, amely fal­­sumok egynémelyikével határozot­tan szembe kell szállni. Falsum az, hogy az ország gaz­dasági helyzete 800 millió állami közigazgatási, közadózási és 409 millió állami közüzemi bevétele­zést elbírhat. Mert a gazdasági életet nemcsak ez az 1200 m­illió, hanem 350 millió ön­kormányzati, Helyhatósági közadó­zás és 300 millió helyhatósági köz­üzemi bevételezés is terheli. A Falsum az, hogy csak egy­har­­madát teszik ki a közszolgáltatások a nemzeti bruttó jövedelemnek. Mert ez az 1931. évre már csak kö­rülbelül 3,25 milliárdra rúgván, az összes közszolgáltatások állami és helyhatósági közadózás, közüzemi díjak, egyházi, társadalombiztosítói és ármentesítési járulékok együtt több mint kétmilliárdot irén ki, a nemzet bruttó jövedelemnek több mint háromötödét képezik. — Falsum az,­­ hogy a tisztvise­lők és alkalmazottak száma csak 122.000. Az összes vármegyei, városi, községi, közüzemi tisztviselőkkel együtt az országnak több mint 350.060 közalkalmazotta van a katona­sággal együtt, akik fizetésből és nem termelésből élnek. Ezeket mind a gazdasági életnek a termelésnek kell eltartani. A jelen­legi helyzetben, a jelenlegi fizeté­sekkel ez képtelenség, ezt a leha­nyatlott termelés el nem bírja. A Falsum az, hogy a személyes járandóságokat nem lehet leszállí­tani. Le is fogják szállítani, mert muszáj lesz. De a kisebbfizetésűeknek lehetséges a teljesen megfelelő rekompenzációt nyújtani egy árleszállító szükség­ rendelet-komplexum kapcsán úgy­hogy életfeltételei semmi csorbát ne szenvedjenek. A fallum-sorozatban, amelyekkel Ká­­­rolyi szembeszáll, szerepel az állami kiadások redukálhatatlansága, a külföldi tartozások megfizetésének lehetetlensége, a kamatlábak leszállíthatatlansága stb. A kilábaláshoz — mondja a könyv — a kamatok jelentékeny leszállítása feltét­lenül szükséges. A speciális magyarországi bajok orvoslására gróf Károlyi Imre segy szükségrendelet-komplexum ki­adását tartja tanácsosnak és kilenc pontban maga meg is állapítja e szükség­ren­­deletek intézkedéseit. Ezek: általános kamatredukció, az összes haszonbérek leszállítása, köz­üzemi díjak leszállítása, az állami közüzemek díjszabásainak csökkenté­se, a szegényebb néprétegek életszük­ségleti iparcikkei árának lefaragása, a szén árának új megállapítása, az élelmiszerek városi detail árainak le­sszállítása, minden fizetési járandó­ság 10 százalékos leszállítása, a hát­béradónak s az alkalmazottak kereseti adójának 10 százalékos leszállítása és végül a köztartozások késedelmi ka­matainak havi félszázalékra való mér­séklése. Mindez­­—­ mondja gróf Károlyi Imre — csak egy olyan széles hatás­körű áldiktátor hatáskörével érhető el, mint a német kormány Presskomissarja. Bőven foglalkozik a könyv politikai kérdésekkel is-Igen értékes része gróf Károlyi Imre könyvének azok a bő fejtegeté­sek, amelyekben a világgazdasági helyzet kontúrjait rajzolja meg és meglepő, érdekes és bátor következte­téseket von le. iWWUUUHWWWMWWWWWWW Hasinostodsii, Mw Schmidthauer Ig­mánál ásványvize a hatékony forrás-sókban Európa leggazdagabb keserűvize. Utasítás minden palackhoz mellékelve! Haph­ale mindenütt! Vérével festette ideálja arcképét az őrült festő —­­Az Est tudósítóidtól — Nagy csődület vett körül ma dél­előtt a Margit körút 14. számú ház előtt egy különös fiatalembert, aki a gyalogjáró szélén ülve, vérével fes­­tegetett. Késével felkarcolta kezét és ujját a vérző sebbe n­ adogatva női fejet festegetett egy papirosra. Valaki rendőrért szaladt, hogy a vérrel festő fiatalembert, aki nyilván k­ valólag elmebeteg, szállítsák el. A rendőr barátságosan felszólította a fiatalembert, hogy kövesse az őrszo­­bára. — Ugyan kérem hogy gondolhat ilyet? —méltatlankodott az uccai mű­vész, — csak nem hagyom itt klasszi­kus műtermemet?... Nagynehezen mégis hajlandó volt követni a rendőrt és vérző kezében szorongatva a vérfestményt, egy idea­lizált női portrét, szépen besétált a főkapitányságra. Most nem tudják mit csináljanak vele. Személyazonosságát nem lehetett megállapítani, mert a hozzáintézett kérdésekre nem adott kielégítő választ. Semmiféle irat nincs nála. Egyre csak ezt hajto­gatja: — Hol kapok megint olya­n remek műtermet, ahol ideálom­ arcképét be­végezhetném... A szerencsétlent a rendőrorvosi vizsgálat után valamelyik elmegyógy­intézetben helyezik el. Szerda, 1932. június /. MMWtmtWWWWWWimWWWMWWWWWMItWWIIWWHWWWtWtWWMI Kétévi fegyházra ítélték Jorgovits Szevért — Az üst tudósítójától — Többheti tárgyalás után ma délben hirdetett ítéletet a budapesti büntető törvényszék Jorgovics Szevér »ókato­likus püspök« és bűntársai ügyében. A törvényszék bűnösnek mondotta ki Jorgovics Szevért sokrendbeli csalás­ban és más bűncselekményben és ezért két esztendei fegyházra ítélte. Bűntársai közül Schwürmacher Ig­nácot 5 hónapi és 2 heti fogházra, Hlinka Sándort 10 hónapi börtönre ítélte a bíróság, míg a többi vádlot­tat felmentette. Jorgovicsot a tör­vényszék az ókatolikus püspöki cím és a doktori cím használata miatt kü­lön is elítélte pénzbüntetésre. Az íté­let ellen úgy az elítélt vádlottak, mint a királyi ügyész is fellebbezést jelentett be. Jorgovits Szevér MWWIWIM»»mMIWWmWMMSMMMtWMWIWMiWWWMMWWWWMIM hangzó szava nemcsak irányt muta­tott, hanem­ célt is. ■ * Vissza a hivatalszobáktól — a pro­duktív pályák felé! Egy nemzedék számára, de egy egész kor számára fordítja meg az útirányt és jelzőtáb­lát Horthy Miklós kormányzó be­széde, amelyben arra hívja fel az if­júságot, hogy ne csak a hivatalszo­bákban, de a termelőpályán és a ke­reskedelemben is keressen érvényesü­lést. Ha már egy emberöltő előtt is lett volna itt szó, amely visszave­­zényli, az ifjúságot (de az akkori negyvenéveseket is) a hivatalszobák összeköttetési vonalától! Mennyire más volna — a mai helyzet is, meny­nyivel kevesebb gond nyomná nem­csak a fiúk vállát, — de az apákét is! Sajnos, akkor a hivatalszobákban zsúfoltak fel mindent — pedig akkor kapott lendületre a magyar ipar, ak­kor ért délelőt­tre kereskedelmünk, a vállalkozás azóta is példátlan fejlő­dést vett. Akkor elmulasztottuk — a jobb viszonyok közt, de most ezt a mulasztást ki kell pótolni, a nehezebb viszonyok közt. A kormányzó messze­ki hiányzik az állami színházak­nál! A repertoár? A közönség? Vagy talán — maga a siker? Nem. Nem ez hiányzik. Ostor József képviselő úr megmondta a Házban, mi hiányzik. A kritika hiányzik a lapokból — ez hiányzik... a színházakból. Eddig mindig a kritikának túlélőnk jelen­létét panaszolták fel, most egyszerre —­ abszenciát kap a kritika. A kri­tika, kritikája ez? Nem. Ez a kritikát­lanság — kritikája. A tegnapi fel­szólalás nyomán az az impressziónk, hogy a színházi kritikus jobban is­meri a darabot és az előadást, szóval az anyagot, amelyről — beszél, mint az előadó úr az anyagot, amelyet előad... .* A kultuszminiszter úr nem engedi, hogy a minisztériumon keresztül po­litikai befolyások érvényesüljenek művészi kérdésekben és elsősorban szín­mű­vészi kérdésekben. De, sajnos, a miniszter úr csak a politikai be­folyást tarthatja távol a színháztól, nem pedig az... irodalompolitikai befolyást, amely igaz, hogy nem a minisztériumon keresztül érvényesül, még kevésbé... a művészeten... leg­kevésbé a művészet számára érvé­nyesül. aa^vv\iVvvvvmaavvmmvmaavvvwvvvmvww\a/vvvwwuvvvuvvm 'MawwU HASSZONYOK 0TMI mmmmmmmxttmiiMmmmf. AZ ÚJ PENGŐS REGÉNY ATHENAEUM MINDENÜTT KAPHATÓ

Next