Az Est, 1933. november (24. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-03 / 249. szám

Ara 10 fillér Előfizetési árt «I» Hónapra ~ 3 »••#* Egyes szánt ára »fővárosban, a vidéken is a pálya udvarokon lOflll. r Stefin, essso.téi gr-ig, 464—IS, 464—10 Politikai napilap e - ♦ Főszerkesztő: Miklós Andor on Sumrkmamt Baégt kor.. Rákóczi őt 54» KI adó klemtah Olt., Erzsébet kőrút (8*30. Smerkeentétég BécaSem* /., Kohlmarkt f. Az élet házánál! nevezi az ős keleti bölcsesség a temetőt. Az élet házának, ahová hazatér dolga végeztével minden halandó erő s minden öröm és szenvedély és minden szenvedés és bánat ami a földön a szivek kin­csesládájába záratott. Emberöltő­ről emberöltőre oda gyűlik az éle­tünk a díszes kertbe hol virágok nyílnak a zöld pázsiton és mada­rak zengedeznek a merengő csend fölött: ott, az élet házában talál örök otthont és megnyugvást mindnyájunk nyugtalansága, há- nyatottsága. Az élet örökkévaló­ságának szólnak azok a koszorúk, amelyeket november elsején a csend, a nyugalom, az álom kert­jébe kiviszünk. Azt^ mondják, a halottak kormányozzák az élőket. Igen, azok az álommá tisztult boz- zanktartozók, azok akiket halot- tainknak nevezünk, ők vigyáznak a mi életünkre, ők ügyelnek a cse­lekedeteinkre, ők követelik hogy mi is utódokat hívjunk a helyünk­be s átadjuk nékik az élet boldog és szent parancsolatát. Azok az esz­ményekké magasztosult magyarok, akiknek, a nyugvóhelyeihez, zarán­dokol az áhitatos ifjúság az örökkévalóság koszorús ünnepén, azok lelkűkkel üdén árasztják a múlt nevelését, és azok testetlen neve mint a zászló csattogva lobog a jelenben az ünneplők födetlen fejei fölött és azok szelleme a ma­gasból lehatoló biztatásával vár­ja a Jövőnek születendőket. Most teszik le a párizsi Pantheonba, örök őrizetre Franciaországnak egy nemes és nagyérdemű fiát, Painlevét a tudóst és államférfit. Ez a nagy francia hazafi a halálos ágyán a Faust francia fordítósát diktálta, úgy költözött át a csodá­latos Csendbe, a német Goethe könyvét szorítva kihűlő kezében. Matematikus volt Painlevé s filo­zófiával és költészettel foglalko­zott. De éppen ilyen szerelme volt a haza. Háború előtt, háborúban, háború után, utolsó lehelletéig tö­retlen, csüggedetlen békebarát. Emberhez illőbb, szebb, boldogabb világ harcosa. A leglázasabb hit- lerség óráiban, indulat és esemény fölött, emberek távoli találkozása felé tekintve, tolmácsolta nemze­tének a más nyelven szóló testvér- leiket. Nekünk is vannak tolmá­csolandó Faustjaink, Madáohunk van és Petőfink, géniusza van nemeztünknek, amely megbecsül- tetésünket és fölemelésünket sür­geti. Hitet teszünk az örökélet vi­rágos napján, hiszünk a magyar feltámadásban! Ravasz püspök nagy beszéde a reformáció emlékünnepén „Akt egy nemzet hffseit, kincseit felekezet szerint becsüli: a legnagyobb destrukciót végzi** — Az Est-tudósítójától — Minden eddigit felülmúló lelkese­déssel és bansöséggel ünnepelte meg a protestáns társadalom. Luther nap­ját, október 31-én. . ' Budapest protestánsainak az Orszá­gos Bethlen Gábor-Szövetség, a Ma­gyar Kálvin-Szövetaég, az Országos Luther-Szövetség és az unitárius Dá­vid Ferenc-Egylet a Pesti' Vigadó­ban kedden este rendezett nagyszerű és emlékezetes ünnepet, amelyen^ fé­nyes közönség élén a kormányzó is megjelent. A nagyterem első soraiban ■ foslnh tak helyet: Lázár Andor és Fabinyi Tihamér miniszterek, Sztranyavszky Sándor, Józan Miklós, Juhász Andor, Czettler Jenő, Darányi Kálmán, Petri Pál, Tasnddi Nagy András, Mikó Fe­renc, Tóth István és még nagyon so­kan.' ' Az elnöki a sztalnál ült Ravasz László püspök, Radvánszky Albert _ egyete­mes felügyelő, vitéz Csécsi Nagy Imre ny. altábornagy, a Bethlen Gá­bor Szövetség ügyvezető elnöke, dr. Kovács Sándor egyetemi tanár, Ma- dai Gyula és vitéz Kozma György. Horthy Miklós kormányzót Raffay Sándor evangélikus püspök és vitéz Csécsi Nagy Imre altábornagy fogad­ták és kísérték fel a ■ nagyterembe, ahol a közönség felállással és hódoló éljenzéssel köszöntötte. A Himnuszt. azután pedig a XC. zsoltárt énekelték az egybegyűltek, majd a gyűlés elnöke: báró Rad- váhszky Albert külön is üdvözlő­beszédet intézett a kormányzóhoz, majd megnyitóját mondotta el. „Az istentagadás sátáni szelleme*1 —■ Az utóbbi évtizedekben Európa ke­letén nyíltan fellépett az istentagadás sá­táni szelleme, amely szentségtörö kézzel mér csapást mindenre, amit a keresztény kultúra kétezer év alatt alkotott. — Nem az egész emberiségnek tett szol­gálat-e rámutatni a hit emberére és rajta keresztül az eszményre, amelynek étit Ha sorstépte nemzedékilnk lelkiét 8* -« hit hatja At, amely Lutherben és Luther ál­tal hatott, eljön az egyházzal és az egy­ház által a jobb kor. Zúgó taps. felelt - dr. . báró Rad­— Bizonyságtevésre jöttünk össze, első­sorban a kívülállókért, — így kezdte egy­órás beszédéi a püspök. —. Elismerjük mindenkinek jogát .arra, hogy véleményt alkosson rólunk, de követeljük az' illeté­kességet, hogy mi mondjuk meg: kik va­gyunk, mi az igazságunk, mit hiszünk és merre járunk. — Szükség van erre a bizonyságtételre önmagunkért is. Nem elég egy igazságnak elméleti igazságnak lenni, az igazságot meg kell vallani, hogy erő áradjon belőle. Igazságról folyik a szó: csak ez a küzde­lem méltó az. emberhez.. — Mi a protestantizmust A »protestáL igét a köztudat szereti a »tiltakozást-sál fejezni ki, s ebből azt a következtetést vonják le, hogy a protestantizmusban nincs más, mint üres tiltakozás: Ennek a filo­lógia is ellentmond, nemcsak a történelem és a teológia. Mert protestálni annyit je­lent, mint egy vélemény igazságát nyil­ván kijelenteni, tanúbizonyságot tenni egy általunk felismert igazságról akkor, ami­kor ez az igazság fenyegetve, vagy meg­támadva van, amikor az igazsággal együtt tálán magunk is veszélyben for- gunk. A Krisztusi reformáció i— A világon minden vallásos közösség­ben van szakadatlan proteslálús és refor­máció, A buddhizmus is refoimdció volt a váimsaky Albert Száváira, azután pe dig a Goudimel-énekkar, Veres Sán­dor vezényletével Schütz- és Gum* peltzhaimer-kórusokat adott elő. Ezután Ravasz László püspök mon­dott emlék beszédet: brahmanizmussal szemben, a szövetségi próféta nem egyéb, mint élő és lobogó re­formáció a főpap-imádás, a kultusz és rituálé ellen; Jézus egész küldetése refor. máció. volt, amikor olyan- hallatlan dolgo­kat mondott: »Rontsátok el a templomot és én harmadnapra felépítem*, amikor egy egész világgal szemben pártját fogta az elhagyottaknak és azt a hallatlan szo­ciális gondolatot prokiamáltá, hogy »el­sőkből lesznek az utolsók és utolsókból elsők*, — egész működése reformáció azzal a világgal szemben, amit át akart alakí­tani. — Ágoston, amikor boldog pátheszában megindított egy lírát, amely évezredeken átzeng és összeomló világokon is fel­ujjong, mint egy boldog mgváltás finá­léja, <_ reformációi munkát végzett, mint azok a hűséges, áldott szerzetesek, akik, ebben a látható világban egy láthatatlan világ törvényét: a hatalommal szemben a szolgálatot állították, a méltósággal szem­ben az egyszerűséget, az uralkodással szemben a lemondást, akik a világ minden gazdagsága mellett alázatos, szótlan, hű­séges, dolgos egyéniségükkel egy clvilá- giasodott egyházban örök reformációi munkát végeztek. A halállal szemben — az életért — És amikor az egyház körítései any- nyira meglazultak a renaisszance pápák Ravasz piispSk beszéde i ___t.________________________________i_____í ................t - _

Next

/
Thumbnails
Contents