Az Est, 1934. augusztus (25. évfolyam, 172-196. szám)

1934-08-01 / 172. szám

Ara IO Budapest, 193á. * SZQKClCL * augusztus /. XX V. évfolyam *172. szám. Előfizetési ár: Egy hónapra .............3 pengő Eg yes szám. ára a fővárosban, a vidékenés a pályaudvarokon lOfill. Tele fán: 433—30.tót 37.lg, 364— IS, 464—19 Politikai napilap * FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS JlNBOR 1910—1933 Szerkesztősig ét kiadóhivatal* VII. kér., Rákóczi út 54, Jegypénztár, hirdetési., előfíte, tésle, utazásle és- könyvosztály a Vll., Erzsébet körút 18*20. Szerkesztőség Becsbens 7*9 Kohlmarkt 7. Magától sült el a pisztoly, anélkül, hogy hozzá­nyúlt volna a ravaszhoz, — mond­ja bírái előtt Dolifuss gyilkosa, Planetta Ottó. Egy sróf, egy gép- alkatrész a félelmetes barna pro­paganda-szörnyből, melynek neve: osztrák nemzeti szocializmus. Hogy állt ott bírái előtt, hogy ta­gad — a »népakarat«. A »haragvó népszenvedély«. Az »áramlat«, amelyről még nemrég a nácisajtó írt. íme a népakarat, a Dollfuss- ellenes népakarat — személyesen. Planetta Ottó. íme a horogkeresz- 1es tömeg — mint egyéniség. Mi­ket beszélt össze, ő is, meg a másik vádlott is. Micsoda borzalmas naivitás — de milyen jól tudta szegény Dolifuss, hogy kiktől és miktől akarja megmenteni Auszt­riát! Egy ember a horogkeresztes sorból. »A fegyver véletlenül sült el.« De melyik fegyver sül el vé­letlenül! Csak az, amelyik meg .van töltve. Ezt a golyót, amely csak úgy magától röpült ki a re­volverből, ezt a golyót — az agitá­ció kohójában öntötték. A golyo előőrse: a demagóg. Előbb jön a frázis, aztán jön a papírmozsár, aztán jön a golyó. Egy ilyen Pla­netta pedig előbb csöndesen dolgo­zik az ismeretlenségben, aztán »be­szervezi« magának a náciagitáció, aztán kilódítja a sorba: előre,^ fel a szövetségi kancellári palotába. Magától nem síd el a . fegyver. Magától nem találja meg az^ utat a revolverbe. Magától még náci se lesz az ember. Magától nines— még »áramlat« sem. Előbb jön a propaganda, a horogkeresztes agi- Sáció, amely uszít és megvadít, robbant, telefonfülkéket és ^robbant ,—■ jelszavakat. A felderítő harcot a náci-demagógia folytatja, amely­nek jelszavai — minden demagó­gia jelszavai — mint a késsel ha­donászó maláji ámokfutó, vágtat­nak a levegőben. ^ Mi minden tör­ténik addig — szándékosan, amíg A fegyver »véletlenül«-sül el. Az a veszett, agitáció esztendőkön át tiajszolta életre-halálra - Dolifuss, kancellárt. Útjában állt Dolifuss osztrák hűsége, osztrák hazafi- fága. És most, hogy. a kancellár kidőlt, itt van... Planetta, a maga fegyverével, amely- »vélet­lenül« sült el. Ezen a tárgyaláson is megnőtt Dolifuss halhatatlan alakja — a világ most látja tisztán, micsoda harcot folytatott a sze­gény hős kancellár, micsoda ép­ség miféle szellemének terrorjával szemben védelmezte Ausztriát. Mi lett volna, ha ezek győznek és Pla­netta — »népakarat« marad. £ . Becs, iülius 31 (Az Est becsi szerkesztőségének telefonjelentése) Szerény, kopott berendezésű tár­gyalóterem a bécsi Landesgericht II. emeletén. Az elnöki emelvényen zöld posztóval leterített hosszú, asztal, rajta két gyertya között ezüst feszü­let. Az emelvénytől jobbra-halra ügyész, védők, fegyver szakért ők. A bírósági pódiumon az új osztrák katonai bíróság: az elnöki székben egy ezredes, körü­lötte egy alezredes, egy őrnagy és a tulajdonképpeni elnök: egy tárgya­lásvezető bírósági tanácselnök, aki­nek Oberlandesgerichtsrat a rangja; annyi, mint nálunk egy táblabíró. A néma épület homályos folyosóin, amelyéket kiégett villanykörték hal­ványsárga lénnyel világítanak meg, rohamsisakos katonák, szuronyos rendőrök, felfegyverzett. fegyőrök. Uniformis, fegyver, amerre az ember néz. Még az osztrák távirati iroda ár­tatlan gyorsírói is az osztrák állami hivatalnokok sötétzöld egyenruháját viselik. Az első padsorban az egész katonai bíróság újonnan kinevezett főnöke: egy friss, pirosarcú, beretvált.-fehér­hajú tábornok hallgatja a.tárgyalást. Az új katonai bíróság legfelsőbb el­nökeő, diszegyenruhában van.-'V díszegyenruhában van a többi katonatiszt is, akik az elnöki pódiu­mon 'foglalnak helyét,' — blúzán egész serég' kitüntetés, oldalán duz­zadt aktatáska. Fölötte egy fekete ruhába öltözött, beretvált arcú férfi foglal szerényen' helyet, a fogház lel­késze. Ö is ’ végighallgatja -a tárgya­lást, hiszen alkalmasint szükség lesz rá még Nem, nem lesz rá szükség ma éjjel. A védők: húrom elszánt, ahogy Bécsben mondanák, ,draufgängerisch« fiatalember'éjjel -félegy órakor . f ■ •. - -. - . .. kierőszakolták a tárgyalás elha­lasztását. Kierőszakolták azzal, hogy fáradt­nak, kimerültnek, a tárgyalás tovább­vitelére képtelennek mondták magú­kat és mikor a bíróság ezt a kifogást elutasította: letették megbizatásűkat és vezetőjük odakiáltott a tárgyalást vezető bíróhoz, a bíróság egyetlen polgári tagjához: — Ha a javaslatunkat nem is fo­gadta el, a törvény rendelkezésén itt sem teheti túl magái! A fiatal védő arra célzott, hogy a bíróság védők, nélkül nem tud tár­gyalni. A tárgyalást el kellett ha­lasztani ma reggelre és ma reggel a tegnap éjjel lemondott védők, mint r ujonnan megbízott új jogi. képviselők folytatják a tárgyalást...- Mondták is'a folyosón: • — Nappal akarunk tárgyalni, nem tárgyalunk éjjel. Védenceink amúgy is • • , ' tudják, milyen sors var rájuk, el is vannak szánva a halálra, de mi húzzuk életüket, ameddig lehet. A védők a kancellár meggyilkolá­sát »sajnálatraméltó eseménynek« neveztékés működésűk jogi része ki­zárólag arra irányult, hogy bebizo­nyítsák: az osztrák-kormány nem tar­totta be szavát, amikor szabad men­levelet ígért a puccs résztvevőinek, végül mégis lefogatta és becsukatta őket,. Az elegáns osztrák tiszti bírák átalvető arany szalaggal a dereku­kon korrekt némaságban hallgatják a tárgyalást. Délután hatkor még frissen borotváltak, sírnák, fénylő- hajnak,— éjfélre a tárgyalóterein alvilági hőségé­ben már kinőtt a szakálluk, esapzott a frizurájuk, fáradt és fény­telen a tekintetük. Az ő körükben ül az elnöklő ezredes és egy fiatalos arcú őrnagy közt az egyetlen polgári bíró: ő vezeti á tárgyalást, ő érintkezik a vádlottakkal, a védőkkel, a tanukkal. Egy másik törvényszékről hozták idő erre az alkalomra. Öreg űr, előkelő régij bíró, az osztrák humanista szel­lem árad udvarias mondataiból, eny­he szavaiból, kitűnő logikával tár­gyal. Kétségtelenül elsőrendű igazság­ügyi hivatalnok, de ez az »ügy«, am'ely éppen most előtte fekszik, nemcsak »akta«, hanem egy gran­diózus politikai dráma, , csordultig tele a legérdekesebb em­beri dokumentumokkal, akár az áldo­zatait, akár a résztvevőit tekintik is és az máris kétségtelen, hogy az akta Dollfuss gyilkosa a statáriális ítélet előtt

Next

/
Thumbnails
Contents