Az Est, 1934. november (25. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-03 / 247. szám
V. oldal A próba elején is panaszkodott, hogy a torka fáj És úgy érzi, mintha láza volna, később erre ügyet sem vetett, eljátszotta egyik jelenetét »Az ismeretlen lány« második képében, majd búcsút vett Goth-tól, aki az első felvonás után eltávozott a színházból és átöltözött második jelenetéhez, amellyel az ötödik képben be is fejezte szerepét. A házi főpróba néhány baráti nézője el volt ragadtatva a művész jóságos, finom, kedves öreg tengernagyától, akit a szanatóriumban, ahol a darab javarésze lejátszódik, mindenki imád. Elvégezte a dolgát és elmondotta utolsó mondatát a dráma hősnőjéről, akinek védője, pártfogója, öreg gavallérja a szanatóriumban: — Ez a leány egy halott bajtársamnak a leánya és aki őt bántani merészeli, velem fogja szemben találni magát! Halál az öltözőben »Az ismeretlen lány« két utolsó képében már nem szerepel az öreg tengernagy és Szerémy bevonult öltözőjébe, hogy — ami mindenkor szokása volt — ott lepihenjen, esetleg aludjon egy kicsit tegyen-vegyen és készüljön az esti előadásra, mert »A tanítónő« volt ismét előadásra kitűzve. De bántotta és idegesítette, hogy fáj a torka, amit mindazok is észrevették, akik a próbát végighallgatták, mert Szerémy a második jelenetében már egészen más hangon beszélt, mint az elsőben, Glob Dániel igazgatónak, aki, amikor az öltöző folyosóján találkozott vele, kedveskedésből és elismerése jeléül megölelte őt, szintén komikus fintorral a torkára mutogatott, úgyhogy Roboz Imre igazgató jónak látta elküldeni a művész háziorvosáért, dr. Kellner Dánielért. A háziorvost nem találták otthon, mire Szerémyhez áthívták a színházzal szemben lakó dr. Deutsch Aladár gégespecialistát, aki megvizsgálta, majd átvitte szomszédos rendelőjébe és beecsetelte a torkát. Rövid idő múlva aztán megérkezett a művész háziorvosa és megállapította, hogy Szerémynek harmincnyolc fok láza van. Módfelett felizgatta ez a megállapítás a művészt, öltözőasztala előtt ülve egyre sopánkodott: — Soha, mióta élek, nem volt lázam! Mi lesz most az esti fellépéssel? Persze megnyugtatták és Roboz igazgató azt javasolta, hogy nyittat szabadra szobát a Park-szanatóriumban, nem megy haza Alagra, ott lepihen, este majd más helyettesíti »A tanítónő« előadásában és másnap délelőtt frissen, kipihenve és egészségesen megjelenhetik »Az ismeretlen lány« második házi főpróbáján. Szerémy, kissé duzzogva, de hálásan elfogadta az ajánlatot és hozzálátott az öltözködéshez. A két orvos el akart távozni, de mielőtt elváltak volna, pár percig még beszélgettek a művész torokfájdalmáról a folyosón. Ekkor kirohant az öltözőből rémült arccal Szerémy öltöztető-szabója: a— Doktor úr, az istenért... tessék hamar visszajönni ... Szerémy úr ... Dr. Kellner besietett az öltözőbe és ott találta a művészt az öltözőasztalkája előtt félrebillent fejjel, holtraváltan. Már alig volt benne élet... Gyorsan visszahívták dr. Deutschot, majd injekciókat adtak, de már semmire sem volt szükség: Szerémy Zoltán halott volt. Minden hang, minden jajszó nélkül fél perc alatt megölte a szívszélhüdés. — Nyolc év óta volt páciensem Szerémy Zoltán, — mondotta Az Est munkatársának háziorvosa, dr. Kellner — tanácsomra vonult annak idején vissza a színpadtól, hogy csöndben éldegéljen. Súlyom szívbaja volt, igen magas vérnyomása, régebben évekig szélütések kínozták, bizonyos mértékű agorafóbiája is volt és ideggyulladása. De az utóbbi időben jobban volt, két hét előtt megröntgeneztem és állapotát megnyugtatónak találtam. Influenzás torokba ja nem volt összefüggésben a végzetesszívgyöngeséggel, amelypillanatok alatt vetett véget életének. Egy nagy magyar színész élete lazánál kapta Már egy év múlva a kolozsvári Nemzeti Színházhoz került és Ditrói Mór, amikor 1896-ban a május 1-én megnyílt Vígszínház számára tagokat toborzott, innen hozta fel magával Budapestre az új Vígszínház első nagyjai sorába. A megnyitás napjától kezdve Régi nemes családból származott középgéczi Szerémy Zoltán, Szerémy Gábor nógrádmegyei főszolgabírónak volt a fia és 1861-ben született Nógrádmegyeren. Jogot végzett a pesti egyetemen, a balassagyarmati műkedvelő előadásokon olyan sikerrel lépett fel, hogy teljesen a színészetre adta magát. 1890-ben elvégezte az akkori Színitanodát és első szerződését Tiszay Dezső kassai színtársa»VWVVWvfWVWWWWWWWWW VVWVW/WWWWWWWWWVWVW» terjedő fénytöltőjet TUNGSRAM T) DUPLA SPIRÁL LÁMPA DEKALUMEN SOROZATBAN# Szombat 1934. november 3. harminchárom éven át megszakítás nélkül a Vígszínház tagja volt, együttesének egyik dísze és oszlopa és sohasem játszott más színpadon, bár többször meghívták a Nemzeti Színházba is A Vígszínház volt az ő színpada, otthona, szerelme; elválaszthatatlan volt e háztól; ott lakott mindig a kistelében és ha nem volt próba vagy előadás, akkor is ott sétálgatott mindig a Vígszínház körül. 1907-ben gróf Apponyi Albert kultuszminiszter kinevezte a Zeneakadémiára tanárnak és sok éven át számos jeles művészt és művésznőt nevelt a magyar operaszínpadnak. Itt is kedvvel és szeretettel: ő írta mg a Vígszínház 80 éves történetét és negyvenéves színészkedésének jubi-t leírása alkalmából »Emlékeim a régi jó időkből« címmel vaskos kötetben,megírta önéletrajzát is. 1929 január 1-én vonult nyugalomba és Magyarország kormányzója kétszer is kitüntette a Signum Laudis adományozásával. Szerémy Zoltán agglegény volt; sok-sok éven át egyedül éldegélt szerepei, írásai, könyvei és kedves bútorai között. Az utóbbi években együtt lakott az alagi villában nővérével, Szerémy Gizellával, a Vígszínház egykori kiváló művésznőjével és nővére fiával, Liptai-Szerémy Lajossal, akit a művész, amikor sógora, Liptai Károly hírlapíró meghalt, adoptált. Nővére és fogadott fia gyászolják. Szombaton temetik A Vígszínház természetesen maga temetteti el nagy halottját. Szerémy Zoltán temetése holnap, szombaton délben egy órakor lesz a Kerepesi úti temető halottas házában, ahol a beszentelés után sorban búcsút vesznek tőle a Vígszínház, a Színészszövetség, az Országos Színészegyesület, a Nemzeti Színház, a Színművészeti Akadémia, a Zeneművészeti Főikola, a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete, a Fészek-klub és a Fehér Hollók baráti társaságának szónokai. A gyászszertartás után a koporsót a gyászoló pályatársak és barátok kíséretében Alagra viszik, ahol az alagi temetőben helyezik örök nyugalomra édesanyja és sógora sírja mellett, ahogy azt ő maga kívánta. Az elárvult szerepek »A tanítónő« szerdai előadásában Szerémy Zoltán szerepét, a »főúrt«, Dózsa István vette át a Vígszínházban. »Az ismeretlen lány« tengernagyának szerepében pedig Hajmássy Miklós lépett fel a tegnapi és a mai főpróbán és ő fogja játszani a szerepet a holnapi Molnár-bemutatótól kezdve a további előadásokon is. E. N. Három nagy színpadi írünk Szalámy Zoltánról Herczeg Ferenc: — Szegény Szerémy Zoli! Hősi halált halt! Színész szebben nem végezhette volna az életet. Mélységesen megrendített halálának híre. Kiváló színészt vesztettünk, aki mindig hivatásának magaslatán állott. Mint embert mindenki szerette, nemes és jóságos volt, igazi úr... »Ocskay brigadéros«-omban remek volt a palóc szerepében, mint született palócnak »feküdt« a szerep. Ebben az időben barátkoztunk mi össze és kölcsönös szeretetünk sohasem változott, sajnos, az utóbbi időben keveset találkoztunk. Legutóbb magam is közreműködtemjubileumi ünnepségének rendezésén és később örömmel hallottam, hogy újra fellép. Művésznek és embernek egyformán kiváló volt, csak barátok és tisztelők gyászolják... Heltai Jenőt — Szerdán délelőtt láttam Molnár Ferenc új darabjának házi főpróbáján. Az öreg admirálist játszotta, az előkelő és nemes katonát, a finom és derék öreg urat, aki költőre valló emelkedettséggel és bátorsággal áll ki egy szerencsétlen fiatal lány védelmére és ezért a gyönyörű és megrendítő gesztusáért két csókot kap egy elbűvölt és meghatott, jóságos öreg dámától. Ezzel a két csókkal ment el a színpadról és az életből. Szép búcsú- Nekünk, keveseknek, akik ezt az utolsó alakítását láttuk, fájdalmas kiváltságunk marad, hogy olyasvalamit kaptunk tőle, ami a közönség számára immár örökké titok marad. A költő nagyszerű elgondolását a premieren már más színész valósítja meg, kétségtelenül kitűnően. De az ő számára ez csak új szerepet jelent. Szerémynek az utolsót jelentette azon a pályán, amelytől évekkel ezelőtt elbúcsúzott már és amelyre friss erőben, bizakodón tért most megint vissza. Épen és üdén állt előttünk, nagy egyéniségének hiánytalan pompájában, szerénységéből, igénytelenségéből, humorából, filozófiájából, kedves huncutságából, ártatlan malíciójának bábából az idő nem morzsolt le semmit. Ellenkezőleg: kora és bölcsessége, ha itt ugyan lehetségesa fokozás, még emberibbé tette, félelmetes emberlátását és emberábrázolását még tökéletesebbé. A művészben olthatatlanul lobog az isteni láng, ő maga sem tudja eloltani, ha százszor vonul is vissza munkájától. A Szerémy Zoltánok nem arra születnek, hogy a falu csöndes magányában haljanak meg, példaadásra születnek, arra születnek, hogy a művészet és a munka harcoló csatasorában essenek el, kötelességtudó és rajongó katonák, akik a fegyvert csak kiejtik kezükből, de nem teszik le soha- Molnár Ferenct . Ezen a mindnyájunkra nézve oly szomorú napon sem tudok Szerémy Zoltánról egyebet mondani, mint amit akkor mondtam, amikor a Vígszínházban ünnepeltük, hogy gondoljunk hálásan azokra az évtizedekre, melyek során az ő zsenije is segítette gyógyítani a szíveket... A szíveket, amelyekhez mindig oly közel tudott férkőzni... Két minőségben jutott ily közelségbe szívünkhöz, mint a művész és mint magyar, Jezerémy Zoltán a mi színpadi világunknak nemcsak egyik legnagyobb művésze, hanem egyik legnagyobb magyarja is. A száz meg száz művészien megformált figura, amelyet ő a színpadra faragott, mind-mind az ő zamatos és igazi magyarságán szűrődött keresztül. Minden mesterkedés, minden erőszakoltság nélkül idomította át az ő őserejű, meg nem alkuvó magyar beszéde, magyar észjárása, ezeket a figurákat a mi ízlésünk szerint, anélkül hogy meghamisította volna őket. Hogy magyar figurákat, kedves vidéki alakokat, parasztokat ragyogóan játszott, az csak természetes. De hogy hamisítás nélkül magyarul tudott elegáns és hideg lenni az ő angol lordja és magyarul volt elmés és gavallér az ő francia márkija, ez oly nagy és ritka érdem, amelyért csak a színpad kiválasztott nagy mestereit szoktuk dicsérni. TnflllPIWa sPalyo járvány, torokgyul- A£silUUll£,Cliadás, az orr és garat elnyálkásodása, a mandulák megbetegedése, valamint izületi bajok vagy tüdőcsúcshurut esetén gondoskodjék arról, hogy gyomra és belei a természetes FeP31C rőzsel keserűvíz használata által gyakran és alaposan kitisztíttassanak.