Az Est, 1935. február (26. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

2. oldal. vetséges az az állítás, hogy itt egyszerű eszmecseréről van szó. Igen fontos, nagyjelentőségű tárgya­lások előestéjén állunk — írta Per­­tinax — és azok jelentőségének le­kicsinylése csak azt a nyugtalansá­got fejezi ki, hogy mi lesz, ha nem sikerül eredményre jutni. ötven százalékos kiegyezés Tegnap este azonban nagy volt az örömujjongás a franciái diplomáciai körökben, mert Lávainál járt Clerk angol nagykövet és jó híreket hozott. Az angolok ismét egy lépéssel köze­lebb jutottak a franciákhoz és való­színű, hogy komoly megállapodások forrnak ki a kétnapos londoni tárgyalá­sok során. Mielőtt összefoglalnánk a tegnapi angol eredményeket, fogjuk azokat az elvi kérdéseket, amelyek elválasz­tották a német egyenjogúság elisme­résének, egy általános lefegyverzési konvenció megkötésének, az európai paktum­rendszer kiépítésének és az adható angol garanciák kérdésében a franciákat az angoloktól. Az első a sorrend volt. A németek azt követelték, hogy előbb szűnjék meg a versaillei békeszerződés katonai záradéka, azután lehet beszélni a Genfbe való visszatérésről, az európai biztonság­rendszerről, a paktumokról. A fran­ciák azonban így beszélnek: »Nem le­het azt remélni, hogy Németország alkalmazkodóbb lesz, ha már meg­kapta a fegyverkezési egyenjogúsá­got, mint akkor volt, amikor titokban és a szerződés ellenére fegyverkezet­t.« Miután a Berlinből érkező hírek a franciák szerencséjére nem egészen megnyugtatók az angol fülek számá­ra sem,­­ hiszen Saar-népszavazás diadalát nem­ követte olyan na­gyfokú békülékenység, mint azt a világ várta, az angolok 50 százalékos egyez­ményformát kerestek. Már régóta egyidejűséget ajánla­nak a két követelés teljesítésére, il­letve tárgyalására. Ezt az egyidejűsé­get eddig igen nehéznek látszott meg­valósítani. Hiszen már egy-egy kér­dés letárgyalása is óriási munka, hát még annyi bonyolult problémáé, mint amen­yi a német-francia köze­ledés felvetésével jár. A bűvös formula Az angolok megtalálták a bűvös formulát, amely — mint előttem egy igen beavatott diplomata kijelen­tette — kielégíti a franciákat is és amely remélhetőleg visszacsalogatja a németeket Genfbe. A londoni megbeszéléseken közös deklarációt fognak kidolgozni: Fran­ciaország és Anglia (esetleg a Népszövetség) kijelenti, hogy a versaillesi béke katonai rendelkezései megszűnnek abban a pilla­natban, amikor az érdekelt felek aláírják és életbe lép­te­t­i­k azt az új óriási paktumot, amely felszív m­­agába valamennyi készülő európai paktumot, megtoldva egy sereg pótlással, a fegyverkezés limitálása kérdésében. A második válaszfal az angolok és a franciák között a garanciák kér­dése volt. A franciák megfelelő ga­ranciák nélkül hallani sem akartak megállapodásról, az angolok pedig ir­tóztak minden garanciavállalástól. Tudtuk, hogy ennek ellenére az an­golok a mi oldalunkon lesznek, — mondották a franciák — ha baj lesz a Rajna mentén, de viszont 1914 szo­morú példája bizonyítja, hogy­ az angol habozás mennyi ka­tasztrófának lett a kútforrása. Az angolok igenis habozni akarnak és ehez teljesen legális, szabadkezet akarnak fentartani maguknak. Sem­miféle automatikus szankció nem tet­szik őfelsége kormányának egy­előre definiált támadó ellen. Őfelsége kor­mánya mindig a tényleges helyzet­ből akarja kiokoskodni, mit határoz, kinek segít és hogyan. A franciák tehát most taktikát változtatnak. El­méleti biztosítékok helyett most meg­beszélik Londonban, hogy a meglévő írásos garanciákon be­lül micsoda tényleges segítségre számíthat a francia nagyvezér­kar részéről egy esetleges kon­fliktus esetében. Ez a megállapodás talán kevésbbé lesz mutatós, de annál hatásosabbnak ígérkezik, mint egy újabb paktum, vagy garancia vállalás, akárcsak a locarnói szerződés egy újabb ünnepé­lyes, esetleg kiterjesztő értelmezése. Franciaország elfogadja az angol álláspontot Indulás előtt tehát külpolitikailag igen jól tájékozott diplomata szerint így foglalható össze a francia—angol tárgyalások kilátása. Franciaország­ elfogadja az angol álláspontot annyiban, hogy N­é­­metország kötelességvállalása és egyenjogúságának elismerése egyidejűleg történjék; nem ragaszkodik ahoz, hogy Anglia új, különleges garanciákat adjon, mert úgy ítéli meg, hogyha sikerül kiépíteni azt a pacifikáló paktumhálózatot Európába­, amelyet az angolok most Londonban szintén szankcionálni fognak, ha nem is vállalnak talán aktív részességet benne, akkor az angol k­ül­ö­n g­a­r­a­n­ci­ák­n­ak­­eg­yre kevesebb jelentőségük lesz. ­ Ha ajakrúzs­­ legyen Párizsban a francia diplomácia si­kerének tekintik azt is, hogy az an­golok nem támasztanak több nehézsé­get az orosz-franciai közeledés felé sem. úgy látszik tehát Laval és Flandin aránylag kedvező körülmények között indul Londonba és ha a jelek nem csalnak, a kétnapos megbeszélésnek konkrét megállapodások lesznek az eredményei a franciák és angolok k­ö­­zött. Nagy kérdőjel azonban és erre igen szűkmarkúan méri az informá­ciókat az angol és francia sajtó vár­jon a németek belemennek-e abba, hogy elfogadják kielégítő megoldás­képpen azt, amit a franciák és az an­golok ilyen nagy nehézségek és szil­­lési fájdalmak útján kifőztek. Aigner László Péntek, 1935. február 1. A paktumok paktuma Párizs, január 31 (Az Est külön tudósítójától) Tegnap késő este sikerült diplomá­ciai úton közös alapot teremteni a küszöbön álló londoni angol—francia tárgyalásokra. Kompromisszum jött létre az angol terv között, amely előbbre tette a leszerelést és csak azután gondol a biztonságra; továbbá a francia tétel között, hogy előbb jön a biztonság, azután a lesze­relés. A megállapodás az, hogy a ver­­saillesi békeszerződés 5-ik része, amely a katonai függelékeket tartalmazza, azon a napon veszti el hatályossá­gát, amelyen megvalósul az álta­lános szerződés a leszerelésről és az európai biztonságról. Ebbe a paktumba pedig bele fogják kapcsolni a megkötendő szerződése­ket, nevezetesen a keleti paktumot és a középeurópai szerződést, amelyek azután pótolni fogják az eltörlendő versaillesi katonai függelékeket. A létrejött megállapodás szerint a megkötendő általános szerződésbe foglalandó keleti paktum, a római egyezmény és a többi biztonsági szer­ződés egységes egészet fog alkotni a tervbe vett leszereléssel és az euró­pai biztonsággal. Franciaország elfogadta ezt az angol javaslatot azzal a kikötéssel, hogy Németország követelései és kötele­zettségei a megkötendő általános szer­ződés érvénybelépésével egyidejűleg válnak esedékesekké. A francia kormány egyelőre hát­térbe szorítja a maga biztonsági követeléseit, mert azokat megvalósulva látja az európai együttműködésnek szerződés­ben lefektetett rendszerével és Anglia magáévá teszi a francia biztonsági paktumokat, amelyeket a tárgyalások során alkalmazni fognak a közép­európai és a Balkán-politikához. ,,Svájc felől ellenség tör be Franciaországba.. // *• Párizs j­anuár 31 (Az Est külön tudósítójától) Az Arve völgyében megkezdődtek a francia alpesi hadgyakorlatok. A feltevés az, hogy az ellenséges haderő Svájc felől tör be Franciaországba. A hadgya­korlatokon 40»« alpesi vadász nagy re­pülőrajjal és hegyi tüzérséggel vesz részt. A vörös hadsereg félelmetesen megnövekedett London, január 31 (Magyar Távirati Iroda) Tuhacsarszki, a Szovjet hadügyi népbiztosának helyettese, a moszkvai szovjet nagygyűlésen mondott beszá­moló beszédében ismertette a vörös hadsereg félelmetes növekedését. A beszámoló szerint a vöröshadsereg békelétszáma 562.000 főről 940.000 főre emelkedett. Az 1934. évi hadügyi költségvetés 1665 millió rubel (mintegy 3.3 milliárd pengő névleges árfolyamon számítva) volt. Tényleg azonban a katonai ki­adások 5000 millió rubelt tettek ki, az idén pedig 6.5 milliárd rubelra emelkednek. 1931 óta a vörös légihaderők 330 szá­zalékkal, a könnyű páncélkocsi-had­­erő 760 százalékkal, a középnehéz pán­­célkocsi-haderő 790 százalékkal, a bú­várhajók száma 135 százalékkal, a könnyű torpedóhajók száma 375 szá­zalékkal, a gépfegyveregységek száma 800 százalékkal, a vöröshadsereg­ rádiófelszerelése 1650 százalékkal, a nehéz tüzérség 210 százalékkal emelkedett. Ezzel lé­pést tartott a lőszerellátás em­elke- Galyatetői menedékhír :'„1... kettő négyágyas szobák vízvezetékkel, vil­lanyvilágítással új vezetés alatt. Érdeklődni : Pock Lászlónál Svábhegyi Nagyssáff­iban.Tel. 65-0-97 és 65-4-09 dése is. Hozzátette még a hadügyi népbiz­toshelyettes, hogy a múlt évben befejezték a nagyarányú állandó cementbetonépítmények felépíté­sét. — Igen komolyan fenyeget bennün­ket az a veszedelem, — folytatta — hogy a kapitalista államok megtá­madják a Szovjetet, de mindenre fel­készültünk. A vöröshadsereg békelétszámába nincsenek beleszámítva a határ­őrségek, a volt csekazászlóaljak, a territoriális, továbbá a katonai ké­szenléti zászlóaljak. Fájdalommal tudatjuk, hogy Plasschek Kálmánná szilt­ Schwartz Ilonka 52 éves korában, boldog házasságiak 29. évében, hosszas szenvedés után Kőbányán elhúnyt. Temetése pénteken, február 1-én 11 órakor lesz a rákoskeresztúri izra­lita temetőben. Minden külön értesítés helyett. m ■r. Janovitat Simon fájdalomtól megtört szív­vel jelenti, hogy hőn szeretett felesége Jano­tz Simonit­­szül. Hein Etelka e hó 30-án, hosszas szenvedés után nemes lelkét visszaadta a Teremtőnek. Február 1-én déli 12 órakor temetjük a farkas­réti izr. temetőben. Gyászolják testvérei: Hein Bertalan, Bér Gyuláné szül. He­n Hermin és összes roko­nai. Áldás emlékére!

Next