Az Est, 1935. december (26. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-01 / 274. szám

Ara IQ naér Budapest, 1935 * Vasárnap * december /. XXVI• évfolyam * 274% szám. Előfizetést árt (O hónapra . - 3 otng* Egyes szám ára a fővárosban, a vldékenis a pályaudvarokon 70 fill. T Platt ni tss—to-ttl ST'tZi te*—is, tét—>9 Politikai napilap — FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR 1910—1935 tmarkesztőséz ét kiadó hivatott üli. kér., Rákóczi út S4. Jegypénztár, hirdetési*, eltflsm téti., utazási* ét köayoosztdlgt üli., Erzsébet körút 13*20. Szerkesztőség Bócskán» Kohlmarkt 7. DONTO NAP Rómában Párizsban Londonban Komoly felhők vonulnak a világ fölött, nehéz viharokat cipelve batyujukban,. Izgatott aggodalommal lesik az emberek a sötét karavánt. Elvo­nulnak-e a félelmes vándorok s szétoszlanak-e, vagy dörögve, üvöltve ránk lövöldözik-e villámai­kat í Félelmes pillanatai a világ történetének. Bátorság és nyuga­lom, biztatjuk magunkat, akiknek az a hivatásunk, hogy figyeljük és feljegyezzük a napok történetét s józan magyarázatokat keressünk az őrült események megértésére. Az újságírónak az a hivatása, hogy az egész világért < fájjon a feje, mert ő nagyon jól tudja, hogy ha a halsors Afrika tyúk­szemére hág, akkor a soroksári milimári is felszisszen a fájdalom­tól. Nincs esemény olyan távol, hogy ne érintené mindnyájunk bőrét. Ebben a házban, amelyben mi dolgozunk, ezt hallottuk min­dig gazdánktól és mesterünktől, Miklós Andortól. Most, amikor halálának második évfordulóján gyújtunk mécsest, különös erővel elevenednek meg emlékezetünkben Miklós Andor jóslatai. Ügy nézte ő az európai eseményeket, mint egy mesterjátékos a sakktáblát, már a párti elején látta azt a lépést, amellyel egyik játékos majd mattot ad a másiknak. Miklós An­dornak az volt az alapgondolata, hogy a rossz békék sora tönkre­teszi Európa gazdasági életét és a sok igazságtalanság és a nagy nyomorúság végül is kétségbeesett lépésekre kényszeríti a megnyo­morított országokat. Ebben a mű­helyben, amelyet ő alapított s amelynek levegőjét örökre meg­termékenyíti szellemi és erkölcsi örökségének rádiumkincse, ebben a műhelyben mindenki emlékszik a józan, okos indokolásra, amely- lyel Miklós Andor megtámasztotta jóslatát. Határtalanul bíztunk benne és hittünk neki, percig sem kételkedtünk hát, hogy minden úgy fog történni, ahogy ő előre jelezte. Nem rémüldözünk tehát, mert hiszünk a jövendölés folyta­tásában is, hogy minden baj, bo­nyodalom azért jön, azért halmo­zódik és fokozódik, hogy felrázza a világ agyát és lelkiismeretét s a vég veszedelem villámcsapása előtt egy perccel, egy milliméterrel észretérítse az emberiséget. Iíalá Iának második évfordulóján az ő örök-életű okosságának és eleven erkölcsének fájáról letörtük ezt az ágat és haló poraira tettük. Róma, november 30 (Az Est római szerkesztőségének telefonjelentése) Valóban nem túlzás az az állítás, hogy a világ ügyelme e pillanatban ide irányul. Ma kell összeülnie a mi­nisztertanácsnak. hogy meghallgassa a Duce vi­lágraszóló eseményt je­lentő n y i 1 a tk oat át, E nyilatkozatban foglal állást M u s- solini az újabb fejleményekkel szemben. Félreismerhetetlen az a törekvés római hivatalos helyeken, hogy lehe­tőleg enyhítsék a néhány nap óta lábrakapott pesszi­mizmust és mindenekelőtt megnyug­tassák az olasz katonai intézkedések által meg­döbbentett Franciaorszá­got. Erre magyarázható a külügyminisz­térium részéről a sajtó számára .na délelőtt kiadott közlés, amely úgy szól, hogy a két nappal ezelőtt elren­delt olasz esapate11o1á • sok nem irányulnak a francia határ felé és azok egyáltalán nem nagymé­retűek. Az olasz kormány a petróleumkiviteli tilalom elrendelését Olaszország ellen barátságtalan cselekedetnek tekinti, de nem ellenséges aktusnak — így nyilatkoztak Az Est római tudósítója előtt ma délben az olasz külügyminisztériumban. Hozzáfűzték, hogy nem Igaz, mintha C e ru 11 i pá­rizsi olasz nagykövet Laval minisz­terelnöknek kormánya nevében érté­sére adta volna, hogy Olaszország a petróleum- tilalmat háborús oknak tartaná. A francia kamara tegnapi bizalmi szavazatát oiasz kormánykörökben megelégedéssel fogadták, mert ettől Laval miniszterelnök pozíciójának lényeges megszilárdulását remélik. Egyben azt is, hogy Franciaország sikerrel fog szembeszegődhetni azzal az angol politiká­val, amely Olaszországot gazdaságilag teljesen el akarná szigetelni. Hogy milyen nagy az olaszok elkese­redése Anglia irányában és milyen erős az a vágy, hogy Olaszország szö­vetségeseket találjon Anglia túlha- talma ellen és ezzel megtörje a Népszö­vetség védőszárnyai alatt alakult szövetségi rend­szert, az élénken kiderül egy cikkből, amely »Franciaország nem lesz áruló« címen ma jelent meg az »Acione Coloniale« hasábjain. Ez a folyóirat az olasz gyarmatügyi mi­nisztérium szócsöve, Mussolini pedig ezt a minisztériumot is vezeti. Azzal érvel ez a cikk, hogy az angol kormány által kívánt francia—német —angol blokk helyett o 1 a s z—f r a n c i a—n é m e t blokkot kell alakítani, mert csak egy ilyen államszövetség segítségével lehet biztosítani a Föld­közi-tenger szabadságát és azt ismét latin tengerré tenni, az európai és afrikai francia és olasz partokat Ang­lia túlkapásai ellen megvédelmezni, és kényszeríteni Angliát, hogy hazai flottáját távolítsa el a Földközi-ten­gerről, ahol jelenléte sérti a part- menti államok nemzeti becsületét. Csak ilyen államszövetség volna képes Nyugat-Európában fel­szabadulást hozni a túltengő an­gol uralom alól. keleten elhárítani az orosz kommu­nista veszedelmet, valójában egysé­ges kontinentális Európát teremteni és Németországot visszavezetni Afri­kába, hogy mint kiegyenlítő hata­lom betölthessemegilletősze- r e p é t. Ez a visszatérés természetesen csak azoknak az országoknak rovására mehetne, amelyek minden egyes bo­nyodalom esetén mindig csak arra gondoltak, hogy maguknak újabb gyarma­tokat szerezzenek. Mikor Németország kezet nyújtott Franciaország felé, ez a gesztus nem ijesztette meg Rómát, mert a tény­leges megbékülés és meg­egyezés Németország és Franciaország között csak kedvez Olaszországnak. Ang­lia természetesen minden lehető és le­hetetlen módon arra fog törekedni, hogy ezt a megegyezést meg­hiúsítsa és ha ez sikerülne neki, akkor Euró­pa ismét elszalasztott egy alkalmat, amikor hosszú idő«

Next

/
Thumbnails
Contents