Az Est, 1936. szeptember (27. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-24 / 218. szám

8. oldal HÍREK­­Öltözénk suhant a­­h­alál angyal Az este már ráborította köpönyegét a­ Városra, de kint a Boráros téren csak folyt tovább a munka tegnap is a hosszú he­tek óta tartó térrende­zésnél. Lónak, ember­nek nem jutott pihenő a nagy sietségben. Már délben láttam és elnézegettem azt a fia­tal falusi legényt, aki hatalmas csákány­­nyal a kezében tépte-vágta az új villamos­­ninek mellett a földet. Szegény, vértelen, megviselt nagyvárosi földet, izmainak erejével, képén rózsás kipirulással. Lát­ható örömmel, hogy dolgozhat ebben a kutya munkanélküli világban. Álltunk, és várakoztunk tegnap este is a villamosunkra. Szemben a kávéházban már cincogva stimmelgettek a cigányok. Aki mellettem álldogált, mind fáradt em­ber volt. Álmosszemű, fáradtszárnyú pil­lék. Férfi, nő egyaránt. A napi munka után ágyukba vágyakozók. De egyszerre mind, ahányan voltunk, megelevenedtünk. Mert közénk suhant a félelmetes angyal. Hallottuk fekete szár­nya suhogását, a nyarat játszó, tikkadt szeptemberi estében éreztük fagyosságát. Hagy iramlással fordult ki a Mester uccából az erzsébeti villamos. • A kalauz csöngetett, a pirosképű legény csak vágta­tépte a földet. Szegény nem hallott, nem látott, nagy igyekezetében, mélyen ki­kihajolva a sínek fölé dolgozott az Úr­isten ... Nem, nem került a villamos alá. Mert a fiatal szőke vezető úgy fékezett, hogy az már csoda volt. A kocsi csikorogva megállt és most sápadt el a vezető szőke képe igazában és nekünk álldogáló vára­kozóknak a rémület szorította el szí­vünket. Hála Istennek, nem történt semmi. De belereszkettünk. A halál angyala már to­vább is repült. Ha sikerül terve, a villa­mos éppen derékban kapja el a piros­képű, csákányos legényt. Fellélebzettünk, mert éreztük, hogy ajándékot kaptunk. Nemcsak a legény, mi mindnyájan. Most már ettől lettünk olyan nagyon izgatottak, attól, hogy a vér visszaszaladt a szívünkbe. Én is mo­solyogtam, akik mellettem álltak is mo­solyogtak, a szőke vezető is mosolygott. A villamossíneken ezüstösen csuszkált a villanyfény, felragyogott az ucca. Csak a pirosképű csákányoslegény állt előre­dobott tekintettel a sínek mellett és né­­zett-nézett percekig maga elé. Aztán, mintha mi sem történt volna, emelte csá­kányát és tépte-szaggatta tovább a föl­det. (b. á.) — Maurice Rostand verseit szavalja egy párizsi kabaréban. Az Est párizsi szer­kesztősége jelenti: A »Sasfiók« és a »Cy­rano« szerzőjének fia, Maurice Rostand, a kiváló költő most egy párizsi külváro­si varietében lép fel. Maurice Rostand már régen szeretett volna színpadra ke­rülni. Most végre sikerült a világot je­lentő deszkákra lépnie. A »Bobino« va­rieté a Montparnasse mögött van. Mis­­tinguett, Lucienne Boyer ez a bilincstörő Holmes egyaránt vendégszerepelnek ben­ne. Költők persze ritkábban bukkannak elő az óriási sajtreklám mögül, amíg a színpad függönyéről zengi a roquefort ki­­válóságát. Maurice Rostand egy hegedűvirtuóz után következett, aki háta mögé dugott kézzel játszott nótákat. Két humoros akrobata is volt előtte, ezek kézen álltak és szaltókat csináltak és nagy sikert aratott egy hangimitátor. De sikere volt Maurice Rostandnak is, aki kifo­gástalan frakkban költeményeit szaval­ta, amelyekben a háború borzalmairól igyekezett meggyőzni a franciákat. Ha az udvarias varieté-közönség előtt sikere is volt, mégis kínosan hatott a színpadon. Senki sem tudja, miért csi­nálta az egészet. Annyira szüksége len­ne pénzre! Lehetséges, hiszen Rostandék­­nál nem új dolog a pénzszűke. A Sas­fiók szerzője is híres volt arról, hogy mindig elköltötte, amit keresett, mind a húszmillió aranyfrankot, amit darabjai jövedelmeztek. Valószínű azonban, hogy Maurice Rostand mégsem azért a né­hány száz frank felléptidíjért jött a kül­városi varietébe, hanem azért, hogy be­széljenek róla. Az utóbbi időben mintha elhalkult volna a feléje irányuló érdek­lődés és nyilván ezt akarta új lángra lobbantani. — A szerencsés nyerő 50 pengője. (Levél a szerkesztőhöz.) Tekintetes Szerkesztőség! Egyidejűleg elküldöt­­tem postautalványon b. címükre 50.A­P-t, kérem, szíveskedjenek ezen összeget az osztálysorsjáték húzásá­nál közreműködő árvalánykáknak to­vábbítani. Elküldöttem volna nekik közvetlenül, de nem tudom a címü­ket, ezért kérem szíves közreműködé­süket. Sorsjegyem kihúzták s előre el­határoztam, hogy nyerés esetén egy­­részét azoknak juttatom. Kérem, hogy nevem ne szerepeljen sem az árva­lánykáknál, sem pedig akkor, ha b. lapjukban esetleg említik a dolgot. Teljes tisztelettel (aláírás) — Kirakatfosztogatók. Az éjszaka ki­rakatfosztogató betörők jártak Gutmann és Társa Rákóczi út 16. szám alatt lévő üzletében. Az egyik kirakat ablaküvegét betörték és a kirakatban lévő holmit el­vitték. A rendőrség megindította a nyo­mozást a kirakatfosztogatók kézrekeríté­­sére. — Egy angol barátunk jóakaratú tanácsai. Wilfrid Hill, Anglia legis­mertebb vegyészeti gyárának, a County Chemical Company-nak elnö­ke, aki a margitszigeti Palatinus­­szállóban töltötte az idén is nyári szabadságát. Az Est szerkesztőségének igen érdekes­ levelet írt, amelyben a magyar főváros szépségeiről valósá­gos dicshimnuszt zeng, ezenkívül azonban igen hasznos gyakorlati ta­nácsokkal is szolgál. Szóról-szóra eze­ket írja: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Szeretnék Az Est hasábjain kifejezést adni annak a személyes nagy örömöm­nek, amelyet az ön gyönyörű fővárosa okoz, valahányszor ellátogatok ide. Angol ember vagyok, de valahányszor vissza kell térnem hazámba, nagy sajnálkozás­sal hagyom el Magyarországot. Az itteni klíma, a magyar nép, a pá­ratlan magyar főváros, Budapest hotel­jei, fürdői, szórakozóhelyei és a remek konyha, igazán mindenkinek az igényeit kielégítheti. Meggyőződésem, hogy sok ezer külföldi társam nevében is beszélek, amikor azt állítom, hogy Budapestnek nem igen van párja a gyógy- és üdülő­helyek között. Már gyerekkoromban nagyon érdekelt a magyar liszt. Hatvan év előtt, amikor a nagy kenyérgyárak még nem tűntek fel és minden család még maga sütötte a kenyerét, édesapám ragaszkodott ahhoz, hogy magyar lisztet keverjenek a mi ott­honi, angol lisztünkhöz. Még ma is em­lékszem rá, milyen nagyszerű kenyér volt az. Azt hiszem, Magyarország egyik legértékesebb kincse a magyar liszt. Miért nem csinálnak önök a magyar liszt­nek nagyobb propagandát a külföldön és miért nem hirdetik annak kiválóságát? Miért nem csinálnak a lisztjükből ma­gyar specialitást, amikor ezzel sokkal ma­gasabb árakat érhetnének el minden más közönséges liszttel szemben? Még egy gondolatot szeretnék felvetni, ami az idegenek szempontjából fontos, hi­szen az egyetlen nehézség, amellyel Buda­pesten találkoznak az, hogy nem értik a nyelvet. Budapesti tartózkodásom alatt sok bajom volt, amikor autómat vezetve a rendőröktől felvilágosítást akartam kér­ni az útirányról. Angolul, franciául és németül próbáltam megértetni magamat, ez azonban többnyire nem sikerült. Ma­gyarország idegenforgalma olyan rohamo­san fejlődik, hogy azt hiszem igen elő­nyös lenne, ha a magyar rendőrök idegen nyelveken is beszélnének. Előnyös lenne, ha a budapesti gyógy­fürdőkre vonatkozó felvilágosításokat nemcsak magyarul adnák ki, hanem leg­alább egyik nagy világnyelven is, hogy a turisták megértsék. Maradok Szerkesztő Úr kész híve Wilfrid Hill — Ipari pótanyagok nagy előre­törése Németországban, Berlinből je­lentik. A birodalmi kereskedelmi mi­nisztérium rendeletet bocsátott ki, amely a német kormány tervgazdál­kodásának megfelelően új intézkedé­seket léptet életbe a német textil­iparban. A most kibocsátott rendelet október 1-én lép életbe és ettől kezd­ve szigorúan tilos lesz a német biro­dalom területén szövetet és bármely más textilneműt kizárólag természe­tes anyagokból előállítani. A kor­mányrendelet értelmében a textil­gyárak kötelesek lesznek mesterséges gyapjút vagy gyapotot keverni a felhasznált nyersanyagba. A mester­séges anyagok arányszáma 20—30% között váltakozik. A német kormány ellenőröket fog kiküldeni a textil­gyárak, szabók és női ruhaszalonok felülvizsgálására. A rendelet ellen vé­tőket szigorúan megbüntetik. A biro­dalmi gazdasági minisztérium egész gazdasági vezérkart szervezett a kor­mány kereskedelmi és iparpolitikai terveinek keresztülvitelére. Illetékes körökben kijelentették, hogy négy éven belül Németország egész gumi­szükségletét mesterséges úton fogja tudni előállítani. A textilneműek és a fémáruk terén nem táplálnak ilyen rózsás reményeket, azonban azt hi­szik, hogy ezek tekintetében is mint­egy 30-35%-os megtakarítást fognak az importok terén elérni. A Fárasztó nászút halászbárkában az óceánon át, Párizsból jelentik. A bresti kikötőben kis tízkmnás halászbárka kötött ki, amelyből három halálra fáradt, éhes ember szállt ki. Ki­derült, hogy a pará­nyi hajó Kanadából indult el és segédmo­tor nélkül tette meg a közel 4000 km-es utat az Atlanti óceá­non át. A halászbárka fedélzetén egy fia­tal házaspár érkezett vőfélyük kíséretében. A különös nászút hallatlan fáradalmakkal járt és így a fiatal házasok nem folytat­ták tovább útjukat eredeti céljuk, Svéd­ország felé. Mr. és Mrs. Odelmark, a kana­dai Louisdburg kikötőjéből indult el barát­juk, Mr. Waller társaságában, aki szintén svéd ember. Egyiküknek állandóan a kor­mánykeréknél kellett állania, így nyolc­órás turnusokban váltották egymást. Ami­kor végre elérték az Azori szigeteket, már teljesen kifogytak az élelemből és olyan kimerültség mutatkozott rajtuk, hogy min­denki azt tanácsolta nekik: ne folytassák útjukat. Hallatlan lelkierővel mégis neki­vágtak az óceánnak és sikerült is elérniök a francia partokat. Az utolsó napokban már valósággal éheztek, mert annyi pén­zük sem volt, hogy az Azori szigeteken élelmikészleteiket kiegészíthették volna. A nászutas házaspár és vőfélyük most elad­ják a halászbárkát és a vételárból vasúti jegyet váltanak Svédországba. — Felakasztotta magát a porolóáll­­ványra. A Daróczy állami telepen. Buszkó József ,17 éves gyári munkás az udvaron felállított porolóállványra felakasztotta magát és mire rátalál­tak, már halott volt. MAURICE ROSTAND — Már csak kilenc magyar tisztvi­selő van Temesvárott. Temesvárról jelentik: Temesvár városánál már csak kilenc magyar áll tényleges szol­gálatban. Ezek közül is hármat most az elbocsátás veszélye fenyeget, mert a román belügyminisz­ter rendelete szerint megint nyelvvizsgát kell ten­niük, ezen pedig az összes kisebbségi tisztviselők elbuktak eddig.­­ Egy orvos autója halálra gázolt egy 81 éves embert. Sátoraljaújhelyről jelenti tudósítónk: Halálosvégű gázolás történt Tokajban. Nagy Lajos orvos kocsija el­ütötte Vég András mezőzombori 81 éves embert, aki libát hajtott az országúton keresztül és saját vigyázatlanságából ke­rült a kocsi alá. Koponyaalapi töréssel szállították a sátoraljaújhelyi kórházba, ahol sérüléseibe belehalt. x Kékes Szálló egész éven át nyitva. x Agy- és szívérelmeszesedésben szen­vedőknek megbecsülhetetlen szolgálatot tesz az enyhe természetes »Ferenc Jó­zsef« keserűvíz azáltal, hogy a tápcsator­na tartalmát kíméletesen levezeti és az emésztőrendszer működését biztosan elő­segíti. Orvosok ajánlják. Csütörtök, 1956 szeptember 24. az abb­ertáeum-U-so­nos jo­a­­rál'7.i sorozatanak-1 Cij kötele

Next