Az Est, 1936. november (27. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-03 / 251. szám

* november 3Budapest, Előfizetési ár: hónapra ...... .3 pengő Egyes szám ára 10 fillér. Telefon I-.JÍ-59-t<J/ l-«55-50'í* feoroeatj 1-464-19-tai I-464-Í7-ÍS (soroltat) Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR [ 1910—19SS Szerkesztőség és kiadóhivatali VU kér.. Rákóczi út SA. Jegypénztár, hirdetési*, előfize­­tési*, utazási*, és könyvosztályi VII.. Erzsébet körút 18.20. Szerkesztőség Bécsben• 1.. Kohlmarkt 7 Mussolini beszélt és beszéde mint a vihar, de mint a tisztító vihar száguld végig a világon. Ez a beszéd már elhangzása pillanatában a történe­lemé volt, szavaiban világraszóló üzenetek hangzottak el. »Addig, amíg nem teljesítik Magyarország békés kívánságait, nem lehet a Dunamedence helyzetét rendezni. Négymillió magyar él a határokon túl...« Nem önzés, ha a Duce be­szédéből, mely a vergődő Európa minden gondját és problémáját felmarkolja, és ez ragadja meg a magyar lelket. A lángoló szavak, amelyekben Mussolini az olasz­magyar barátság mélységét és ha­talmát és bensőségét hangoztatja és a lángoló szavak, amelyekben rámutat Magyarország helyzeté­re, Európában, elsősorban a Duna medencéjében. »Amíg nem teljesí­tik Magyarország békés kívánsá­gait...« Ezt az üzenetet meg kell ér­teni mindenütt a világon és meg fogják érteni. Mussolini beszéde, szavainak minden erejében és hatá­rozottságában is, békeszózat. Ezt a beszédet vasból kovácsolták, az Erő békebeszéde ez. »Olaszország és az olasz nép ma egyet akar: békét, békét, békét mindenkivel.« Ezt hirdeti Mussolini és ennek a békepolitikának távlatába tágítja a magyar kérdést is. Igazságot követel Magyarországnak, hogy a béke megerősödjön ezáltal is. Vé­­get vetni a béke örökös »válságai­nak«, még­pedig úgy, hogy szám­űzzük és kitiltjuk a békéből azt a háborút, amelyet Trianon jelent. Ne felejtsük el ezt a beszédet és a napot, amelyen elhangzott. Mus­solini a realitások hatalmának embere és nem az illúzióké. Senki se esik abba az illúzióba, hogy most már aztán 24 óra se kell s megvan a revízió. Nem ezt jelenti ez a beszéd. De azt jelenti, hogy ország-világ előtt fordulópontra vitte a kérdést, hogy közelebb hozta a megoldáshoz. Európa ügyévé tette azt, a béke ügyévé. Miközben a kisantant egyre arról tárgyal, mikép védje meg a zsák­mányt, Mussolini megmondja, mi­kép kell megvédeni a békét. De a­ kisantant konferenciázhat, az idő árja nem folyik visszafelé. A jog, a béke, az igazság diadalútja fel­­tartózhatatlan, Mussolini milánói beszédében is az az üzenet száll világgá, hogy a világ élni akar és nem nehezedhetik rá 1936 Euró­pájának minden lélekzetvételére az a halott súly, amely a békeszer­ződésben itt maradt. U­ra 10 sittet» XXV 11. évfolyam* 25­. szám. A­z Est munkatársának helyszíni tudósítása Mussolini világjelentőségű milánói beszédéről Milánó november 2 (Az Est római szerkesztőségének telefonjelentése) Szombat este fél hétkor érkeztem a milánói Stagione Centrale-re. A Rapido, amely más közönséges alka­lommal félig üresen szokott közleked­ni, most zsúfolt volt. Politikusok, pártemberek, újságírók, a nemzeti szocialista pártnak egy Olaszország­ban utazgató küldöttsége töltötték meg a kitűnő villám­vonatot. Az uta­sok között alig volt olyan, aki ne Mussolini beszédének meghallga­tására utazott volna Olaszország gazdasági fővárosába. A hatalmas milánói pályaudvart ünneplőbe öltöztették. Falain, oszlo­pain többméteres feliratok. Mussolini arcképei, óriási plakátok, virágfüzé­rek fogadták az érkezőt. A pálya­udvari kép folytatódott az utcákon. Egy ház pusztán maradt tűzfalára öt emelet teljes magasságában Mussolini rómaisisakos fejét fes­tették. Az uccákon is virágfü­zérek. Nincs olyan kirakat, amelyben ne volna ott Mussolini képe és valamelyik beszé­deiből vett mondata- Ragyogó, színes neoncsövek. A Piazza della Duomo­­val szemben lévő épületcsoporton mintegy 250 méter szélességben és 10 méter magasságban villanylámpák­kal kirakva ez a felírás:­­.Éljen a Duce, az impérium megalapítója!. A dóm kapujában világít Milánó püs­pökének óriási plakátja, ott van ugyancsak villany­lámpákból kirakott fohásza: »Jézus évszázadok királya, adj hosszú győzelmes éveket Olasz­országnak és Ducejának, hogy a vi­lág civilizációját még sokáig a ke­resztény Róma fénye sugározza be.« Mussolini milánói tartózkodása mindig a fasizmus legnagyobb ünnepe. Ebben a városban született a fasiz­m­­us, itt vannak Mussolini legrégibb hívei, ide szokott rendszeresen visz­­szatérni, ha fontos, nagyjelentőségű beszédeket akar mondani. Róma már félig kész fasizmust kapott, a kiala­kulás nehéz idejét nem élte úgy­ át, mint Milánó, ahol Mussolini elve százezrek lelkében nem is politikai tan, hanem vallás gyanánt él. Csodálatos lelkesedés Milánóban Három napja van már itt a Duce és ez a hetvenkét óra a fasizmus sorozatos bensőséges ünnepe volt. Kóstolót kaptak belőle a külföldi újságírók is, akiket Mussolini tegnap reggel meghívott az újjáalakított ka­tonai akadémia felavatására és a Piazza di Sansepoltro újjáépítése kez­detének ceremóniájára. A katonai akadémia régi épületében teljesen új berendezés van. Miután Mussolini megtekintette az épületet,­ a fiatal kadettok olyan dísz­menetet vágtak ki előtte, hogy­­még a legkritikusabb porosz ■ generális is repeső szívvel nézte volna őket. Az elvonulás után két mondatot intézett a kadettokhoz a Duce: »örülök, hogy meglátogattalak benneteket. Emlé­keztetlek benneteket, hogy a legm­a­­gasabbrendő misszió a haza megvé­dése.« Azután a Piazza di Sansepoltro-ra hajtatott. Annak idején ennek a kis térnek egyik szerény épületében tar­tották első összejöveteleiket a fasisz­ták. Azok, akik m­ár itt is Mussolini hívei voltak, külön rendbe tartoznak. Sansepoltrocristi-nek hívják őket, fekete, egyenruhájukon piros fasiszta­­jelvényt viselnek. Leírhatatlan az az ünneplés, amelyben első, leghívebb tö­megei részesítik Mussolinit. A szen­teket és prófétákat fogadhatták ilyen mindent legázoló, fanatikus lelkese­déssel, amelyet még az olasz lelkese­déshez szokott i­d en is megdibbent­ csodálkozással és tisztelettel szemlél. A Sansepoltrocristi tagjai és a sqad­­risták­ szinte a levegőben viszik egyik helyről a másikra a Ducét, aki másfél évtized alatt szerény kezdő politikusból Európa legnagyobb tekin­télyű államférfia lett. Ritkán lehetett ilyen boldognak látni Mussolinit, mint most itt Milánóban. Az ünneplés után a Duce autóba ült és elrobogott.

Next