Az Est, 1938. január (29. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

2. oldal. g kedvüket vesztve, kivonták a tőké­jüket. Rockefellerek 300.000 aranydollárt szántak az előzetes kutatásokra. Az állam és a European Gas­et Electric Company közti megállapodás úgy szólt, hogy a koncesszió fejében a Társaság 1910 júniusáig köteles 11 kutat fúrni. A geológusok közül töb­­ben azt mondták, hogy nem fognak sikerrel járni a fúrások. Talán a kincstár se bízott a sikerben, bár kikötötte, hogy az esetleg feltárt olaj 15 százaléka őt illeti. Négy évvel ezelőtt megindult a munka. A legmodernebb fúrógépeket hoz­ták Amerikából , a Dunántúl különböző pontjain fel­állították a fúrótornyokat. Komoly eredménnyel egyik fúrás sem járt s bizony már kezdték megmosolyogni a Társaság csökönyösségét, amikor Lispe mellett állítottak fel fúrógépet a múlt év júliusában Pedig ezen a környéken évekkel azelőtt már siker­telenül kutattak olaj után. Földgáz, olaj, benzin Egyszer azután csoda történt. 1674 méter mély volt már a lispei kút, ami­kor abbahagyva a fúrást, megállapí­tották, hogy 1066 és 1085 méter mély­ség között földgáz van. És milyen óriási mennyiségben!! Huszonnégy óra alatt félmillió köbméter gázt ad a lispei kút 20 milliméteres fúvókén át, 1937 február 9-ike volt ekkor. A gáz olajat is hozott fel magával a föld mélyéből, sűrű, zöldes színű ola­jat, nagy benzintartalommal. Kábe­lek vitték a hírt Amerikába: olaj­­mezőt találtak Magyarország déli részén, Lispén. S jött a válasz: teljes erővel lássanak hozzá az olajmező kiaknázásához!... Néhány hét múlva állt a második fúrótorony. A gőzgépek kazánjait gáztüzelésre alakították át, már nem kellett a drága fát felhasználni fűtés­re, mert ott volt az első számú kút ki­meríthetetlen földgázmennyisége. Na­ponta 30—40.000 köbméter gázt hasz­nálnak az új kutak gőzgépeinek heví­tésére és e gáz­nemyiség hetenként két és fél vagon olajat hozott fel ma­gával. Ez év április elején kezdték fúrni Lispén a II. számú kutat. 1801 méter mély volt a kút, amikor abbahagyták a fúrást s a kibélelt kútból kiszivattyúzták az agyagos víz egy részét. Másnap azt látták, hogy a kútban a vízoszlop 180 méter­rel emelkedett egy éjszakán át. Va­lami nyomja fel a vizet, feszül a föld mélye!... •És november 21-én kitört az olaj. Hatvan méter magas olajoszlop sugárzott az ólomszínű, szürke ég felé, melyet azonban ragyogónak, derűsnek láttak a mérnökök, geoló­gusok, munkások. »Olaj!« — kiáltot­ták boldogan s nem bánták, hogy ar­cukat, ruhájukat ellepi a zöldes­fekete, sikamlós, zapp rendként alá­­hulló folyadék. Az igazi munka ezután kezdődött. Lispe 09 Ortaháza közt háromcolos csővezetéket fektettek le. A II. sz. kútból ezen a csővezetéken naponta 5'/*—S vágón olaj áramlik az ortaházi töltőállomásra. Tizen­négy kilométer hosszú a csővezeték s máig 600.000 köbméter olajat to­vábbított A II. számú kút Kincse Betét- és acélfedelet kapott a lispei II. számú olajkút. Dinda János bánya­mérnök, a lispei fúrások üzemvezető­je büszkén mondja: — Tízmilliméteres fú­vókát alkal­maztunk. Ezen a tíz milliméter átmé­rőjű nyíláson 12 atmoszféra nyomás­sal jön az olaj, naponta mintegy hat vagonnal. Az ország napi szükséglete 40—60 vagon közt ingadozik, tehát még kilenc ilyen kút és Lispe el fogja látni egész Magyarországot olajjal. Huszonöt négyzetkilométer nagy az a terület, melyen olajkutakat lehet fúrni. Csakhamar azt is megtudom, hogy nárgyon nagy, 45—46 százalék a lispes olaj benzintar­talm­a. Amikor az iránt érdeklődöm, hogy mit csinálnak majd a földgázzal, Papp Simon főgeológus veszi át a szót­. Egyelőre az itteni gépek fűtésére használjuk fel a gázt. 92 atmoszféra­­nyomással tör elő az I. számú kútból a földgáz és felmerült már az a gon­dolat, hogy elvezessük Nagykani­zsáig. A csővezeték 480.000 pengőbe kerülne. — Persze, — nevet Papp Simon — Zalaegerszeg kézzel-lábbal tiltakozna az ellen, hogy Kanizsa kapjon föld­gázt s ne Zalaegerszeg. A vita azon­ban még korai, mert nem akarjuk csökkenteni a talajban a gáz nyomá­sát, hiszen a gáz hajtja fel az olajat. Drága dolog lenne szivattyúzni az olajat. Útépítés tavasszal Úgy látszik tehát, hogy egyelőre nem kap földgázt sem Nagykanizsa, Sem Zalaegerszeg. Az olajfúrói érdek kívánja ezt így. Ezzel szemben tavasz­­szal megkezdik az út építését Kanizsa és Lispe között, őrlési előny lesz ez az egész vidék számára, talán ki fogja szakítani mostani elmaradott helyzetéből. A III. számú kút fúrása karácsny előtt indult meg.» Mr. Wilson a munkavezető csodála­tos tempót diktál a munkásoknak. Szőke, magas, amerikai fiatalember, nagyon jó munkás. Valamelyik ame­rikai evangélikus szekta tagja, aki midőn feleségével ideérkezett, először is olyan munkást keresett, aki már volt Amerikában s tud angolul. — Itt nagy a nyomor, — mondotta neki Mr. Wilson — s az emberek imádkozás helyett isznak. Én kibére­lek egy házat, mindennap prédikálni fogok az embereknek, s te majd lefordítod a beszédemet magyarra- Aki eljön a prédikációra, kap tőlem egy kiló kukoricakenyeret. A kenyér­beájító lett volna, de a munkás nem vállalkozott a tolmács szerepére. A lispesek így tovább bo­­rozgatnak. Erről beszélgetünk a telep kis Iro­dájában. Gyalulatlan falú deszka­bódé ez, a deszkák résén át látni le­het a behavazott tájat. Bekecses, sap­kás tisztviselők dolgoznak itt s a kis Vaskályha, bér izzik, nem tud meg­birkózni a kegyetlen hideggel. A klondike-i aranymezőkön lehetnek ilyen bódé-irodák. Egy méternyire a kályhától felhőkben tör elő a szájból a lehelet. A telep kutyájának, egy kis puli­nak szkállán lógó jégcsapok egy óra múlva sem olvadnak meg. Ez a kutya különben nagyon műveit, nem­csak magyarul, de angolul is ért, hiszen valamennyi fúrómester amerikai. Az egyik épp most ment szabad­ságra, haza Amerikába. Faggatom Dinda Jánost, a bánya­mérnököt, hogy miért isznak oly so­kat a lispesek. — Szeretik az italt — hangzik a vá­lasz. — Lajnos, az úgynevezett »noha- bort isszák, pedig ez kábító, butító. Azt mondják, valami mérgező anyag van a noha-borban. Baj az is, hogy a gyerekeket mákkal etelik, hogy csöndesen legyenek. Mindez bizony nem élesíti az elméjüket... — Egyke! — Ezen a vidéken nem ismerik. A legszegényebb embernek is három gyereke van, de nem ritka a 7—S gye­rek sem. Fél meg egy hold földön gazdálkodik a legtöbb lispei és nap­számba jár, ha van munka. Lispe környékén — ahonnan átlátni Jugoszláviába — több nagybirtok van. Hatalmas erdőségei vannak her­ceg Eserházy Pálnak, gróf Zichy Bu­bidénak. Nagy­birtok Rudt-Collen­­berg gróf Weiprecht Hugóé. A gróf német állampolgár, birtokát védetté nyilvánították. Lignit erek Az iroda egyik asztalán leveles szénd­arabot vettem észre. Kérdő pil­lantásomra Papp Simon adta meg a­­választ: *— Lignit. A fúrások alkalmával került elő. Ezer méter mélységig itt mindenütt van lignit öt-hat méter vastag erekben. Sok he­­lyen a föld felszínére is kijönnek az erek. Minket nem érdekel, talán Va­lamelyik bányavállalatot... Nagyon gazdag ez a szegény, nyo­morgó vidéki Amikor búcsúzunk, még egy pillan­tást vétek a III. számú fúrótoronyra. Megtudom, hogy később, ha »svung­­ban« lesznek, naponta 150 méternyit is fúrnak. Hihetetlen gyorsaság, ha arra gondolok, hogy a városligeti ar­tézi kút fúrásánál —­ a legkedvezőbb időben naponta átlag öt méter volt az előrehaladás. — Jó szerencsét! — hangzik a bá­nyász-búcsúztató s már gyalogolunk Ortuta felé. Gyalog, szánon és autón két óra alatt megérkezünk. 62 köbmé­ter űrtartalmú, két-három emelet magas tankok állnak itt olajjal telve. A távvezetéken át ömlik az olaj a tankokba, ahonnan csövek szaladnak a vasúti sín mellé. Amikor előrobog­nak az olajszállító vasúti kocsik és az olaj karvastagságú sugárban egyszerre hat csőből zuhanyoz a ko­csikba, már ott ül a finánc, aki szi­gorúan vigyáz arra, hogy a kincs­tárt károsodás ne érje. Az expedíció véget ért. Mert ex­pedíció volt , öreg este lett,a­mire visszaérkeztem Nagykanizsára. 130 kilométeres utat, leszámítva a tele­pen töltött két órát, kilenc óra alatt lehetett megjárni autón és szánon s részben gya­log. Miközben az autó Kanizsa felé ro­bogott, azon gondolkodtam, hogy m­ilyen mértékben fognak kultúrát vinni erre a vidékre a lispei olaj­­itak! Tünődélémből Papp Simon főgeológus hangja riasztott fel, aki most már az újabb olajkutatásokról "részeit, amelyeket a Társaság a Kis- Alföldön végez. AAA/VA/WSAAAAAAA^A/AA/NAA,NAA/SAAmAA/ A/ A AA^'A/tAA.'NAAAA VAVWS EM Szombat, 1938. Január 1. ­ A sopron megyei szenzáció Amit előadott, olyan, amire azt szokták mondani: »szenzáció«. — Anélkül, hogy a lispei olajlelet jelentőségét le akarnám becsülni, — hiszen említettem, hogy egy év múlva egész Magyarország olaj- és benzin szükségletét el tudja látni Lispe — elárulom, hogy Sopron megyében sokkal nagyobb arányú olajmezőkre bukkantunk. A Kis-Alföldön, Boroszló határában már fúrunk is. Az ottani első kút mélysége ez időszerint 2450 méter, de tovább folytatjuk a fúrást. Nagy reményeket fűzünk ehhez a fú­ráshoz. Meg vagyok győződve arról, hogy a Kis-Alföldön több olajat fogunk feltárni, mint amennyit a romá­niai olajkutak termelnek s Magyarország ezek után olajexpor­táló ország lesz, mégpedig n­agymeny­­nyiségű olajat exportálhat. Európa és Amerika közt kábeltáv­iratok keresztezik egymást: a világ olajpiaca feszült érdeklődéssel figyeli a magyarországi olajkutatásokat. Az European Gas­et Electric Company 10 és fél má0ó pengőt költött itt Ma­gyarországon, míg a földből az első tonna olajat kiemelte s ez a befekte­tés most fogja meghozni gyümölcsét nemcsak az amerikai tőkének, nem­csak Lispe és vidéke szegény magyar népének, a Kis-Alföld lakosságának, nemcsak a kincstárnak, hanem min­den egyes magyarnak is. Pakots Gy­­rgy: Boldog­i újévet kíván igen tisztult vevőinek, /«S* barátainak és ismerőseinek Adler Bertalan *t munka- és fonalnagykereskedő Budapest, IV., Károly körút 4-

Next