Az Est, 1938. március (29. évfolyam, 48-60. szám)

1938-03-01 / 48. szám

y\j . j j/r ■ ■ yr ' Pf Osztály sorsjáték teljes I közöljük t Budapest, JLU3S. * I^GcLd * március 1. ■m* tyam * 46. szám. Előfizetési ár: £gy hónapra . ..........................3 pangó Eg yes szám ára ÍO fillér. Telefon *145-559, *146-419 Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS -ANDOR 1910—1933 Szerkesztéség és kiadóhivatal * Vit. kér.» Rákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési•, etóflze* tési•, utazási•, és könyoosztdlyt VII,, Erzsébet körút 18-20. Szegényebbek vagyunk egy tiszta és derék magyarral, aki a politikában is mindenekelőtt de­rék ember és igaz ember volt. A ’képviselőház tornyán fekete lobo­gó hirdeti, hogy Griger Miklós meghalt. Még nincs tíz napja, hogy beszélt a Házban, nagybete­gen, de beszélt — eljött, hogyne jött volna el, hisz sok volt a mon­danivalója és ép egy szociális tör­vényalkotásról volt szó, az öreg­ségi biztosításról, már pedig Gri­ger Miklósnak a szociális problé­ma nemcsak a »kisujjában« volt, de a szivében is. Megható látvány volt, ahogy a beteg Griger, remek beszéde végeztével, ott a Ház előtt ■— az ország színe előtt tépelődött .és viaskodott, elfogadja-e a javas­latot, ő, a mindig ellenzéki. Elfo­gadta, mert ez a nagy harcos sem­mit se szeretett úgy igazában, mint a békét, a béke embere volt Griger Miklós, az áldott lelkű pap, a béke embere: a harcok viharában is. Már az első nemzetgyűlésen fel­tűnt, őbenne a keresztény politika igazán nem jelszó volt, hanem lé­lek, nem egy »kurzus«-t szolgált, hanem örök eszményt és igazsá­got. Nagy szónok volt és egész pályáján nem mondott egyetlen egy szót — meggyőződés nélkül. Eég beteg volt és élhetett volna nyugodtan és visszavonultan — az életét talán meghosszabbította volna, de ő nem akarta küzdelmét megrövidíteni. Szinte minden nap elől kezdi a harcot. A napjai már meg voltak számlálva, de ő még századokban számolt: a maga múló jelenét elfelejtve, a magyar nemzet jövőjére gondolt, az igazi népi politikára, amely utálattal és irtózattal fordul el minden de­magógiától. Egy ember, aki addig küszködött és addig dolgozott, míg mécsese ki nem aludt... A nagy szónok most örökre elnémult. Aki betegszabadságot nem kért — most örök pihenőre tér. Megható, nemes- és érdekes alakja mögött a halál fekete függönyei csapód­nak össze, igazsághirdető szájából az enyészet lopja le a színes és tüzes szó aranyát. Griger Miklós életében és küzdelmeiben a poli­tikának alapjában zordon világa is megenyhült. Mit mutat Griger példája? Azt, hogy még a politika is lehet szép, ha ilyen tiszta hit­tel, ilyen őszinte érzéssel és tün­döklő jellemmel vesznek részt küz­delmeiben. Ez a tiszta és derék ember feldíszítette a politikát ideáljaiban épúgy, mint az értük való férfias küzdelmében. MEGRÁZÓ vaüomást tett Giczi Mária „Az újszülöttet sértetlenül adtam át dr. Schwarcz Zoltánnak“ — 'Az Est tudósítójától — Ma reggel érkezett vissza Cell- clömölkrő], Budapestre az a rendőr­tiszt, aki a főkapitányság megbízá­sából vasárnap a celldömölki közkór­házban kihallgatta- Giczi Mária var­rónőt, a két héttel ezelőtt történt bor­zalmas cseesemőgyilkossági bűnügy egyik szereplőjét, a meggyilkolt cse­csemő anyját. Giczi Mária még most is lázas beteg. Súlyos állapotban fekszik a celldö­mölki kórházban, elszállításáról egy­előre beszélni sem lehet. Ezért uta­zott le a főkapitányság bűnügyi osz­tályának egyik rendőrtisztje, hogy a kórházban hallgassa ki. A kihallgatás drámai körülmények között folyt le. A rendőrtiszt Giczi Ezután sűrű megszakításokkal, aka­dozva a következő vallomást tette: — Nem tudom, hogy mondta el mindazt,' ami történt, dr. Schwarcz Zoltán. Amit én mondok, az az igaz­ság. Terhességem nyolcadik hónap­jában elhatároztam, hogy felutazok Budapestre, ott szülöm meg gyerme­kemet. Semmiféle rossz szándék nem vezetett, csak a szégyentől akartam itt megszabadulni. Hiszen nagyon jól tudtam, milyen szégyen 'vár reám, ha itt Célldömölkön hire megy. hogy törvény télen gyermeknek adtam éle­tet. — Török dr. úr ajánlatára kerül­tem dr. Schwarcz Zoltánhoz. Min­Mária elé tárta egynapos csecsemőjé­nek boncolásáról felvett jegyzőköny­vet, amely — mint ismeretes — meg­állapítja, hogy a csecsemőt' bestiális kegyetlenséggel ölték meg: benyúltak a szájába, összetörték a gégéjét, ken­dővel megfojtották, ezenkívül, mint a bordáin és a mellkasán észlelt tö­résekből és zúzódásokból megállapít­ható, valami nehéz tárggyal agyon- nyomták. Giczi Mária kezével eltakarta a sze­mét, sírva hallgatta végig a boncolási jegyzőkönyvet, majd amikor a rendőr­tiszt elhlalgatott, magánkívül kiál­totta: — Nem én öltem meg!... Nem én vagyok a gyermekem gyilkosa!... gyárt megmondtam neki, bogy nem magzatelhajtás miatt jöttem, nem akarom elpusztítani gyermekemet, de mert haza sem vihetem Celldö- mölkre, arra kértem dr. Söhwarzot, hogy a szülés után ő gondoskodjék a A drámai kihallgatásnál jelen volt Giczi Mária kezelőorvosa, aki figyel­meztette a budapesti rendőrtisztvise­lőt, hogy a kihallgatással járó izgal­mak nagyon megviselték Giczi Má­riát s lehetőleg, fejezze be a vallatást, gyermek elhelyezéséről, tegye be valamelyik lelencházba. Ezért a szolgálatáért adtam át neki 358 pengőt. — Amikor a Szent István-kórkáz- ból kijöttem, dr. Schwarcz taxival várt rám a kórház kapujánál. Beül' tem a taxiba és akkor adtam át neki a pénzt. Odaadtam neki .újszülött csecsemőmet is. »Vigyázzon rá dok­tor úr! Szegényke ne szenvedjen azért, mert az anyja ném tarthatja magánál!a mondtam a doktor úr­nak. Esküszöm mindenre, ami szent, hogy gyermekem élt, semmi baja nem volt, sértetlenül adtam át dr. Schwarcz Zoltánnak. — A Hársfa uccáuál dr. Schwarcz megállította a taxit, elbúcsúzott tő­lem. Én kiszálltam, ö pedig tovább ment gyermekemmel együtt. így igaz, ahogy én mondom, higgye el a fogalmazó úr A többiről, ami azután történt, én már csak itt szereztem tu­domást a kórházban, amikor kihall­gattak a csendőrök. Hogy milyen nagy baj kerekedett ebből ., hogy meghalt a kicsinyem... nem tudom, ki ölte őt meg!... A rendőrtiszt még aláíratta a kihall­gatásról felvett jegyzőkönyvet Giczi Máriával, azután visszautazott Buda­pestre. A gyermekgyilkossági bűnügy tehát most újabb érdekes fordulathoz érkc Vallomás a Kórházi ágyon Ki hát a gyilkos?

Next

/
Thumbnails
Contents