Az Est, 1938. március (29. évfolyam, 48-60. szám)

1938-03-01 / 48. szám

yj . jj/r ■ ■ yr ' Pf Osztály sorsjáték teljes I közöljük Budapest, JLU3S. * I^GcLd * március 1. ■m* Előfizetési ár: egy hónapra . ..........................3 pangó Egyes szám ára 10 fillér. Telefon *145-559. *146-419 Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓSANDOR 1910—1933 tyam * 46. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal * Vit. ker.» Rákóczi út 54. Jegypénztár, hirdetési•, előfizetési•, utazási•, és könyvosztályi VII., Erzsébet körút 18-20. Szegényebbek vagyunk egy tiszta és derék magyarral, aki a politikában is mindenekelőtt derék ember és igaz ember volt. Aképviselőház tornyán fekete lobogó hirdeti, hogy Griger Miklós meghalt. Még nincs tíz napja, hogy beszélt a Házban, nagybetegen, de beszélt — eljött, hogyne jött volna el, hisz sok volt a mondanivalója és ép egy szociális törvényalkotásról volt szó, az öregségi biztosításról, márpedig Griger Miklósnak a szociális probléma nemcsak a »kisujjában« volt, de a szívében is. Megható látvány volt, ahogy a beteg Griger, remek beszéde végeztével, ott a Ház előtt— az ország színe előtt tépelődött ,és viaskodott, elfogadja-e a javaslatot, ő, a mindig ellenzéki. Elfogadta, mert ez a nagy harcos semmit se szeretett úgy igazában, mint a békét, a béke embere volt Griger Miklós, az áldott lelkű pap, a béke embere, a harcok viharában is. Már az első nemzetgyűlésen feltűnt, őbenne a keresztény politika igazán nem jelszó volt, hanem lélek, nem egy »kurzus«-t szolgált, hanem örök eszményt és igazságot. Nagy szónok volt és egész pályáján nem mondott egyetlen egy szót — meggyőződés nélkül. Még beteg volt és élhetett volna nyugodtan és visszavonultan — az életét talán meghosszabbította volna, de ő nem akarta küzdelmét megrövidíteni. Szinte minden nap elől kezdi a harcot. A napjai már meg voltak számlálva, de ő még századokban számolt: a maga múló jelenét elfelejtve, a magyar nemzet jövőjére gondolt, az igazi népi politikára, amely utálattal és irtózattal fordul el minden demagógiától. Egy ember, aki addig küszködött és addig dolgozott, míg mécsese ki nem aludt... A nagy szónok most örökre elnémult. Aki betegszabadságot nem kért , most örök pihenőre tér. Megható, nemes és érdekes alakja mögött a halál fekete függönyei csapódnak össze, igazsághirdető szájából az enyészet lopja le a színes és tüzes szó aranyát. Griger Miklós életében és küzdelmeiben a politikának alapjában zordon világa is megenyhült. Mit mutat Griger példája? Azt, hogy még a politika is lehet szép, ha ilyen tiszta hittel, ilyen őszinte érzéssel és tündöklő jellemmel vesznek részt küzdelmeiben. Ez a tiszta és derék ember feldíszítette a politikát ideáljaiban épúgy, mint az értük való férfias küzdelmében. MEGRÁZÓ vallomást tett Giczi Mária „Az újszülöttet sértetlenül adtam át dr. Schwarcz Zoltánnak“ —Az Est tudósítójától — Ma reggel érkezett vissza Celldömölkről, Budapestre az a rendőrtiszt, aki a főkapitányság megbízásából vasárnap a celldömölki közkórházban kihallgatta Giczi Mária varrónőt, a két héttel ezelőtt történt borzalmas csecsemőgyilkossági bűnügy egyik szereplőjét, a meggyilkolt csecsemő anyját. Giczi Mária még most is lázas beteg. Súlyos állapotban fekszik a celldömölki kórházban, elszállításáról egyelőre beszélni sem lehet. Ezért utazott le a főkapitányság bűnügyi osztályának egyik rendőrtisztje, hogy a kórházban hallgassa ki. A kihallgatás drámai körülmények között folyt le. A rendőrtiszt Giczi Mária elé tárta egynapos csecsemőjének boncolásáról felvett jegyzőkönyvet, amely — mint ismeretes — megállapítja, hogy a csecsemőt bestiális kegyetlenséggel ölték meg: benyúltak a szájába, összetörték a gégéjét, kendővel megfojtották, ezenkívül, mint a bordáin és a mellkasán észlelt törésekből és zúzódásokból megállapítható, valami nehéz tárggyal agyonnyomták. Giczi Mária kezével eltakarta a szemét, sírva hallgatta végig a boncolási jegyzőkönyvet, majd amikor a rendőrtiszt elhalgatott, magánkívül kiáltotta: — Nem én öltem meg!... Nem én vagyok a gyermekem gyilkosa!... gyermek elhelyezéséről, tegye be valamelyik lelencházba. Ezért a szolgálatáért adtam át neki 358 pengőt. — Amikor a Szent István-kórházból kijöttem, dr. Schwarcz taxival várt rám a kórház kapujánál. Beültem a taxiba és akkor adtam át neki a pénzt. Odaadtam nekiújszülött csecsemőmet is. »Vigyázzon rá doktor úr! Szegényke ne szenvedjen azért, mert az anyja nem tarthatja magánál!- mondtam a doktor úrnak. Esküszöm mindenre, ami szent, hogy gyermekem élt, semmi baja nem volt, sértetlenül adtam át dr. Schwarcz Zoltánnak. — A Hársfa uccánál dr. Schwarcz megállította a taxit, elbúcsúzott tőlem. Én kiszálltam, ő pedig tovább ment gyermekemmel együtt, így igaz, ahogy én mondom, higgye el a fogalmazó úr A többiről, ami azután történt, én már csak itt szereztem tudomást a kórházban, amikor kihallgattak a csendőrök. Hogy milyen nagy baj kerekedett ebből, hogy meghalt a kicsinyem... nem tudom, ki ölte őt meg!... Vallomás a kórházi ágyon Ezután sűrű megszakításokkal, akadozva a következő vallomást tette: — Nem tudom, hogy mondta el mindazt, ami történt, dr. Schwarcz Zoltán. Amit én mondok, az az igazság. Terhességem nyolcadik hónapjában elhatároztam, hogy felutazok Budapestre, ott szülöm meg gyermekemet. Semmiféle rossz szándék nem vezetett, csak a szégyentől akartam itt megszabadulni. Hiszen nagyon jól tudtam, milyen szégyenvár reám, ha itt Celldömölkön kire megy, hogy törvénytelen gyermeknek adtam életet. — Török dr. úr ajánlatára kerültem dr. Schwarcz Zoltánhoz. Mind gyárt megmondtam neki, hogy nem magzatelhajtás miatt jöttem, nem akarom elpusztítani gyermekemet, de mert haza sem vihetem Celldömölkre, arra kértem dr. Schwarzot, hogy a szülés után ő gondoskodjék a Ki hát a gyilkos? A drámai kihallgatásnál jelen volt Giczi Mária kezelőorvosa, aki figyelmeztette a budapesti rendőrtisztviselőt, hogy a kihallgatással járó izgalmak nagyon megviselték Giczi Máriát s lehetőleg, fejezze be a vallatást. A rendőrtiszt még aláíratta a kihallgatásról felvett jegyzőkönyvet Giczi Máriával, azután visszautazott Budapestre. A gyermekgyilkossági bűnügy tehát most újabb érdekes fordulathoz érk.