Az Est, 1939. február (30. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

2. oldal. főleg a beszéd békés fordula­­tait emeli ki és főcímként, valamint a lapok sza­lagjában úgyszólván kivétel nélkül Hitler jóslata szerepel, hogy a béke hosszas korszaka követ­kezik. A Daily Telegraph szerint Hitler kevés újat mondott, de álta­lában a béke megerősödésére következtetnek a beszéd nyomán. — Ha a tengelyhatalmak nek­i akarnak háborút, — írja az angol külügyminisztérium lapja — akkor nem is lesz háború, mert más biztosan nem akar háborút. A lap tiltakozik az ellen, hogy a demokráciák Németország gazdasági összeomlását remélnék, minthogy leg­főbb céljuk a nemzetek közötti békés együtt­mű­k­ö­d­é­s, amely nem alakulhat gazdasági káoszon. — Talán nem vagyunk túlságo­san optimisták, ha most kedvező fordulatot vá­runk — írja az angol világlap. A Times is megállapítja, hogy a beszéd meghazudtolja a túl­id­e­g­e­s próféták aggodal­mait. Főleg azt emeli ki a lap Hit­ler beszédéből, hogy a nemzeti szocializmus nem exportcikk és Német­ország távol áll, hogy be­avatkozzék más országok bel­ügyeibe. A Daily Express az angol kor­mánytól azt követeli, hogy a német gyarmati igényeket tegye alapos mérlegelés tárgyává. Rotherm­ere lapja, a Daily Mail kedvezőnek látja, hogy Hitler nem emel újabb követeléseket és sajnálja, hogy nem következett be az a német békegesztus, amelyet Cham­berlain jogosan várt és kért. A szocialista Daily Herald és a liberális News Chronicle ugyan­csak a békés fordulatokat hangsúlyozzák, de a szocialista lap tettekkel szeretné igazolva látni a szavakat. Viszont Ver­non D­a­r 11 - 11 képviselő a News Chronicle-ban arra a következte­tésre jut, hogy az európai feszültség a beszéd nyomán kétségtelenül eny­hülni fog. A keresztény egyházakra és a zsidó­kérdésre vonatkozó megállapításokat az egész angol sajtó erős bí­rálatban részesíti és a Daily Telegraph szerint ezek a megállapí­tások egyáltalában nem fog­nak keresztény körökben megnyugvást kelteni. Kissé tanácstalanok az angol pub­licisták Hitler Olaszországra vonatkozó szavainak értel­mezésében. A két ország szolida­ritását kétségtelennek látják és úgy vélik, hogy csak akkor nyújtana se­gítséget Hitler Olasz­országnak, ha utóbbit más államok megtámad­­n­á­k. Minthogy pedig ez a lehetőség még csak fel sem merül, a német fegy­veres segítség sem jön te­kint­et­b­e, minthogy Hitler hatá­rozottan kijelentette, — így véli az angol sajtó — hogy a német gyar­mati igények nem szolgál­tathatnak háborús alapot, feltételezhető, hogy az még in­kább vonatkoztatható az olasz gyarmati igényekre. A beszédet Londonban roppant vá­rakozás előzte meg. Nemcsak száz­ezrek hallgatták magánlakásaikban, hanem egyes vendéglők, bárok és más nyilvános helyiségek is hirdet­ték, hogy közvetítik a Reichs­tag egész lefolyását, Hitler Adolf beszédével. Rásk­ay László Németország lezárta közép- és délkeleteurópai törekvéseinek fejezetét London, január 31 Londonban megállapították, hogy Németország lezárta közép- és délkeleteurópai sérelmeinek és tö­rekvéseinek fejezetét és hogy a gyarmati kérdés határozott felvetése elsősorban az angol birodal­mat teszi az időszerű német követelé­sek intézményezettjévé. Ennél a pont­nál remélni akarja London, hogy Hit­ler továbbra is a tanácskozás és tár­gyalás útjához ragaszkodik. Egyesek azt hiszik, hogy a gyarmati kérdést újabb mün­cheni értekezlettel kívánja meg­oldani. Az angol közvélemény magatartása e pont körül egyáltalában nem hajt­hatatlan vagy elutasító, de természe­tes, hogy Anglia felfegyverkezése előrehaladottságának tudatában nyu­­godtabban ülne le a tárgyalóasztalhoz és továbbra is fennáll az a minimá­lis londoni formula, amely szerint Anglia kész gyarmati kérdésről tárgyalni, de csak általános elin­tézés keretében, amibe a fegyver­kezés korlátozása is beleértendő. Mint a Times mai vezércikke, írja, »a gyarmati kérdés megközelítéséhez vezető út el van zárva, ha a megoldás nem tartalmazna egyszersmind­ biztos hozzájárulást az általános béke ügyé­­hez­. A City, valamint Amerika főként arra következtet Hitler beszédéből, hogy az állítólag már a közeli hetek­ben fenyegető európai válságról elterjedt híresztelések teljesen alaptalanok voltak. Ennek következtében az árfolyamok tőzsdezárlat után mind Londonban, mind Newyorkban és San Francisco­­ban is a magánforgalomban jelenté­kenyen megszilárdultak és a kontre­­min szinte pánikszerű fedezési vásár­lásokba kezdett. Feltűnő volt egy­részt a magyar népszövetségi köl­csön, másrészt a hollandi forint szi­­lárdulása. Lyons ausztráliai miniszterelnök ezt mondotta Hitler beszédéről: — Üdvözlöm a beszéd nagyon sok részét, de egyes kitételei, így a gyar­matokra való célzásai is, ellentmondást fognak kiváltani. Egyetértünk Hitlernek azzal az állí­tásával, hogy változásokra nagy szük­ség van és elismerjük, hogy a béke­­szerződések igazságtalanságait és méltánytalanságait orvosolni kell, de azt hiszem, hogy a változásoknak nem erőszak, hanem békés megoldások h­í­já­n kell történniük az angol politikai irányelvek alapján. Az Angol Biroda­lom erejének legbiztosabb alapja az a remény, hogy a nemzetközi politi­kai és gazdasági nehézségeket béké­sen meg lehet oldani. Erőfeszítéseink­ben pillanatra sem szabad ellankad­nunk. Szerda, 1939. február 1. Párizs kész tárgyalni a gyarmati követelésekről, de csak diplomáciai úton Párizs, Január 31 (Az Est külön tudósítójától) A legtöbb párizsi lap Hitler német birodalmi vezér és kancellár tegnapi beszédéről azt írja, hogy szándé­koltan mérsékelt hangú volt. A beszédhez fűzött megjegyzések különösen három pontot emelnek ki. Elsősorban Hitlernek azt a kijelen­tését, hogy Németország Olasz­ország mellett fog állni, ha Olaszország ellen háborút indítanának. Ezzel kapcsolatban a lapok aláhúzzák, hogy senki sem akar ilyen háborút, sőt a Jour odáig megy, hogy Hitler kancel­lár e kijelentését Olaszor­szágra nézve csalódást kel­tőnek mondja. A német gyarmati igényeket a la­­pok nem kommentálják, csak annyit jegyeznek meg, hogy­­ebben a kérdésben nemzeközi tárgya­lások lesznek, amelyek azonban bizonyos veszélye­­ket rejtenek magukban. Végül megjegyzéseket fűznek Hit­ler kancellár Angliának és Francia­­országnak tett ajánlatához egy hosz­­szú békére vonatkozólag. Ez — írja az Oeuvre — Franciaországnak mindig vágya volt, de ehhez szüksé­ges, hogy a gazdasági türel­metlenséget is kiküszöböl­jék. Figyelni kell arra, hogy a mostani kedvezőtlen hely­zetet ne váltsa fel még ked­vezőtlenebb. „Franciaország szándéka époly békés, mint Németországé“ Párizs, Január 37 (Az Est és a United Press tudósítójától) Noha a hivatalos francia körökben Hit­ler kancellárnak azt a nyilatkozatát, hogy Olaszország háború esetén a maga oldalán találná Németországot, arra magyarázzák, hogy Róma és Berlin szoros együttműködését katonai szö­vetség támasztja alá, a német kancellár mégis erőteljesen han­goztatta a Német Birodalom békés szándékait. Az általános be­nyomás az, hogy Hitler kancellár beszéde nem fogja kiélesíteni az euró­pai feszültséget. A gazdasági háborúval való fenyege­­tődzés sem nyugtalanítja Párizst különö­sebben, mert az csupán válasz akart lenni Anglia fenyegetődzé­­s­é­r­e. Különösen kedvező benyomást gya­korolt francia illetékes helyen a kancellár beszédének az a része, amelyben kijelen­tette, hogy a gyarmati követelé­seken kívül Németországnak nincsenek egyéb területi igé­nyei Franciaországgal szem­­b­e­n. Francia politikai körök ebben a német birodalmi külügyminiszter és Bon­net francia külügyminiszter között legutóbb létrejött megegyezésnek hatását látják. Senki sem ütközik meg Párizsban a né­met birodalmi kancellárnak azon a be­jelentésén, hogy Olaszország hábo­rú esetén a maga oldalán fogja látni Németországot, hiszen ez a Róma—Berlin tengelypolitika mellett a legtermészetesebb, viszont megnyugvást kelt, hogy a német birodalmi kancellár maga is lehetőséget lát a békés megoldásra a gyarmati kérdés tekintetében. Itt utalnak arra, hogy Franciaország mindig kész volt az olasz és a német igé­nyekről diplomáciai úton tár­gyalni. Ebben a kapcsolatban emlékeztetnek francia illetékes helyen arra, hogy Fran­­cois­ P­o­n­e -­­ nagykövet legutóbb gróf Ci­a­n­o olasz külügyminiszternek kijelen­tette, hogy Franciaország kész a­ dsibuti kikötőről és a Dsibuti— A­d­d­­­s-A­beba vasútról tárgyal­­n­i, ha viszont Olaszország hajlandó volna a tuniszi statuss­um végleges szabályozása céljából tárgyalásokat kezdeni. A francia kormány sajtómegbízottja hangsúlyozta, hogy Franciaország szándékai éppen olyan békések, mint a né­met birodalomé, s éppen ezért Hit­ler kancellár beszédének hatása kedvező annak a kijelentésnek ellenére, hogy há­ború esetén Németország Olaszország ol­dalán állana. I Horstey kormányzó, Franco és Imrédy üdvezlő távirata üdverhez Berlin, január 31 (Német Távirati Iroda) Hitler birodalmi vezér és kancel­lár a nemzeti felemelkedés évfordu­­­lója alkalmából Franco tábornoktól, Horthy Miklós kormányzótól és Im­­rédy Béla miniszterelnöktől üdvözlő táviratot kapott. (MTI) Jugoszlávia elégedett Belgrád, január 31 Hitler ' t'saéde mértékadó belgrádi Politik­ai körökre a legnagyobb hatást tette. Büszkeséggel és megelégedéssel emelik ki azokat az elismerő szavakat, amelyeket Hitler Jugoszláviáról tett és különösen jólesik Belgrádiam, hogy Hitler Jugoszláviáról mint baráti ha­talomról emlékezett meg. Mértékadó

Next