Az Ojság, 1920 (1. évfolyam, 1-15. szám)

1920-07-01 / 1. szám

álEM. луат, 1. szánl Ára 5 korán a. Pünkösd (Sevuoth) napján Szerkesztőség és kiadóhivatal: PÉNZPIAÍ-TÉR 1. sz. saljAt telefon És SALJÁT HÁzszAiyE ' ' agyszemek - Rovásból. Azok a magyar újságírók, akik zt a vidám lapocskát humoruk leg- ivából összeállították, a nagy ném­eti katasztrófa által mélységesen esuj^ott, szomorú magyar olvasónak ikarnak néhány derűs percet sze- ezni. Szeretnék a megalázott lel­tekbe belecsempészni a mi szent ötünket, hogy örök a nemzet élete -s az a pusztító vihar, ami ma vé- jigszánt ezen a darabokra tépett lazán, csak közelebb hozza egymás­hoz a lelkeket és meghizlalja ben- lünk az összetartás áldott erejét. A sokat ócsárolt magyar sajtó kicsi hi­báin mulatjuk ki magunkat és ha elolvasta, maga a jójzlésü olvasó, télje meg, kinek van igaza: Fried- richnek vájjon, aki a fenti humo- os címet szánta cagy nekünk, akik úgy érezzük, hogy nem jó egyébnek, csak csi- ingelö csörgősipkának. # Hát nem a vallás, hanem a faj. Rendben van. És az is rendben van, hogy a faj erkölcstekn. De ha a faj erkölcstelen, akkor nem őrizte meg tisztán a fajiságát és lassan­ként sok más fajiság került bele. Szóval, ha nem vallás, hanem faj, akkor az egy másik faj. Morál: Aki­nek faj van a fején, ne menjen a napra. * A tettenért áruelrejtő cég nagy vermekbe ásatta el az illetéktelenül neki kiutalt néhány métermázsányi cukrot. Hogyan tudta ezt meg a rendőrség? Feleletet a teljesen meg­romlott közerkölcsiség ad. Itt már a hagyományokat sem tisztelik és a régi jó közmondásokat is elfer­dítik. Ma már úgy hangzik a köz­mondás, hogy aki másnak vermet ás, egyúttal fel. is jelenti. Tiltakozunk a keresztény sajtóban mind gyak­rabban íel-felbukkanó azon ten­dencia ellett^ amely különbséget akar tenni az oHzág keresztény és nem keresztény Vallásu polgárai­nak jogai tekintetében. Mi egyen’ő jogokat és egyenlő kötelezettsé­geket kívánunk és egyáltalán nem tartjuk az ország érdekében va­lónak, ha egy osztálynak, fajnak, vagy nemzetiségnek itt előjogai vannak egy másik hasonló cso­port felett. Mi azt tartjuk, hogy a keresztény vallásu polgároknak itt legalább annyi jogai vannak, mint a zsidó vallásuaknak, annál kíno­sabban hatott tehát ránk egyik keresztény laptársunk azon vastig betűkből nyomtatott felhívása, mely szerint »Keresztény ember csak keresztény lapot olvashat«. Reb Koboz krónikája. Kétféle az ember, egyik fele éber, másik fele pedig zsidó, azaz héber. Az éber magyar faj, magyarul ébredő, a zsidó zsidó faj, héberül hébredő. Ébredő, hébredő ébereg, he be reg, jaj mi lesz a vége, éV^edők, héberek. Ébredjünk, hébredjünk ébredők, hébredők, arcunkon mélyebbek a ráncok és rcdők. Hazánkon nagy a (vész, nincs ize ételnek, Csordultig a pohár ébernek, hébernek. Fogjunk össze végre ébredők, hébredők, magyarok legyünk csak most mindenek előtt. Szerelem. (Fajnovella ) Irta: Karinthy Frigyes. Bozóki (Blau) ezen a reggelen ko­rán kelt ki zsidó ágyából, hogy ki­menjen a zsidó rétre, amit faji jelle­gének megfelelő módon húsz évvel ezelőtt bérelt és azóta dolgozott rajta azzal a zsidó szorgalommal, a [mely a zsidó vakondokot annyira jel­lemzi. Odakint minden fényben úszott már. Bozóki (Blau) zsidó mozdulattal felfelé fordította faji arcát és egy pillanatra belenézett a napba, mely /abban a percben, hogy ránézett, zsidó arcot öltött. Tyüh1, de kutya meleg lesz, gondolta magában zsidóul Bo­zóki (Blau), mert zsidó homlokára, zsidó veríték szivárgott ki zsidó ve­rejtékmi rigyeiből. Azután egy pilla^ natra azzal a sajátos képzettársulás­sal, melyről Renán már kimutatta, hogy a jordánmenti ősnépek külön­leges faji karákterisztikuma s amit egykorú szerzők is emlegetnek a sé­mitákról Írott müveikben, arra gon­dolt, hogy jó lenne valamit bepo­fázni, mielőtt munkához lát. E destruktiv gondolat ösztönző ha­tása alatt állott még mikor kiért a tagba, ahol ott találta Andris gaz­dát, aki a keresztény földre ült ép­pen egy kazal árnyékába. — Andris gazda, — szólalt meg Bozóki (Blau), zsidó levegőt bökve ki zsidó tüdejéből, — van-e még egy kis szalonnája ? — Van még ippen, — válaszolt An­dris gazda és keresztény zsebéből egy darab szalonnát szedett elő.

Next

/
Thumbnails
Contents