Az Ország Útja, 1943 (7. évfolyam, 1-2. szám)
1943 / 1. szám - XII. Pius 1942. évi karácsonyi szózata
SZERKESZTŐK: BARANKOVICS ISTVÁN, DESSEWFFY GYULA GRÓF SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: VITÉZ ANDORRA RUDOLF, KALLA ANTAL, BOKA LÁSZLÓ, GOGOLÁK LAJOS, JOÓ TIBOR, TILDY ZOLTÁN, BÁRÓ WESSELÉNYI MIKLÓS XII. Pius 1942. évi karácsonyi szózata Szeretett gyermekeim az egész földkerekségen! A szent karácsony közeledtére minden évben egyre fokozódó örömmel és áhítattal csendül a keresztények fülébe, szívükben pedig édes visszhangra talál Jézus üzenete: a fényesség a sötétségben. Ez az üzenet a tragikus tévedések által homályba burkolt világot az égi igazságok ragyogásával világítja meg; a mély és keserű szomorúság által szorongatott emberiséget túláradó örömmel és bizalommal tölti el. Ádám fiainak, akik a bűn és bűnösség béklyóiba kényszerültek, a szabadságot hirdeti; irgalmasságot, szeretetet és békét ígér a szenvedők és sanyargatottak végtelen sorának, mindazoknak, akik úgy látják, hogy boldogságuk tovatűnt és erejük megtörött viharos napjaink küzdelmének és gyűlöletének fergetegében. S a szent harangok, amelyek ezt az üzenetet az egész világba szétviszik, nemcsak az isteni ajándékra emlékeztetnek, mely a keresztény idők kezdetén jutott az emberiségnek, hanem azt, mint a jelennek vigasztaló valóságát is fennen hirdetik. Ez a valóság örökké ifjú, élő és éltető tény, „az igazi fényesség“ valósága, amely ,,minden világra születő embert megvilágít“ és nem ismeri az alkonyatot. Az Örök Ige, az Út, az Igazság és az Élet, Aki egy barlang nyomorúságában született s ekkép megnemesítette és felmagasztalta a szegénységet, így kezdte meg küldetését az emberi nem tanításáért, üdvözítéséért és megváltásáért. Ő kimondott egy szót és megszentelte azt. Ez a szó ma is az örök élet szava! S egyedül alkalmas arra, hogy a leggyötrőbb kérdéseket megoldja: azokat, amelyeket eddig a kizárólag időleges és emberi szempontokat szem előtt tartó és ilyen eszközöket használó emberek nem oldottak meg, sőt megoldhatatlan oknak tartottak. Ezek a kérdések véresen merednek fel a megszomorított és elkeseredett emberiség gondolat- és érzésvilágában, s parancsolóan várnak a feleletre. A „Misereor super turbam“ nekünk minden időben és minden emberi helyzetben szánt, sérthetetlen, érvényes és kötelező parancs, hasonlóan Jézus jelmondatához. Az Egyház önmagát tagadná meg és nem volna édesanya, ha süket fülekkel haladna el gyermekei mellett, akik szorongattatásukban felkiáltanak. Az emberiség minden osztályához tartozó emberek küldik feléje ezeket a kiáltásokat. Az Egyház nem szándékozik állást foglalni azoknak a különleges, jelenlegi formáknak egyike vagy másika mellett sem, amelyekkel az egyes népek és államok belső rendjük és a nemzetközi együttműködés óriási problémáinak megoldására törekszenek, feltéve, hogy az isteni törvényt tiszteletben tartják. Másfelől azonban az Egyház, mint ..az igazság oszlopa s alapja“ (Tim. 1. 3, 15) és őre, Isten akaratából és Krisztus küldetése folytán a természeti és a természetfeletti rendben nem mondhat le arról, hogy fiainak és az egész világnak hirdesse a megdönthetetlen alapelveket és ezeket mindenféle ferdítéstől, elködösítéstől, méltánytalanságtól, hamis értelmezéstől éi tévedéstől megőrizze. Erre annál inkább szükség van, mert 1943.JANUÁR • VII. ÉVF. 1. SZ. TARTALOM: XII. Plus 1942. évi karácsonyi szózata TANULMÁNYOK JOÓ TIBOR: A magyar reformtörekvések — LENGYEL TAMÁS: A középosztály kérdése a reformkorszakban — TÖRÖK ÁRPÁD: A konzervativizmus mai értéke — FÜST JÓZSEF: Boccaccio, a politikus — FELSŐPULAY JÓZSEF: Aranyprobléma, valutaprobléma SZABAD SZÓSZÉK BOKA LÁSZLÓ: A bureank népe— KÉPES GÉZA: A magyar film jövője — ANTALFFY GYULA: A tanya mellett vagy ellen? — SZEKERES KÁROLY: Félhivatalos vatikáni vélemény a nemzetközi rendezésről — BERECZ SÁNDOR: Clemenceau, a francia politika „destruktora“ BARANKOVICS ISTVÁN: Külpolitikai Szemle KÖNYVSZEMLE