Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-01 / 1. szám

12­ ­ nap finom átérzésével alkalmazva a magyar motívumokat. A kísérlet fényesen sikerült és ezt honorálta az Iparművészeti Társulat zsűrije, a­mikor Dékáni Árpádot, az aranyéremre ajánlja a kultuszminiszternek. Kívánatos lenne, hogy Dékáni kezdése egy nagyarányú halasi csipkeszövésnek vesse meg az alapját. Előadások a művészetről. A Műbarátok Köre a jövő esztendőben több előadást rendez a művészetről. Az elsőt Kriesch Aladár festő­művész fogja tartani a praerafaelitákról, vonat­kozással a modern művészethez. Hogy a prae­­rafaeliták mily nagy hatással voltak a modern angol művészetre, ezt illusztrálni fogja az a Burne-Jones-kiállítás, melyet e fölolvasással egy­idejűleg rendez dr. Térey Gábor, az Országos Képtár igazgatója, Burne-Jones műveinek hatvan reprodukc­iójából. Hogy Kriesch mit­ fog mondani a praeraf­aelizmusról, ez annyival inkább érdekes lesz, mert Kriesch maga is beleesett ebbe a naiv hangulatba. Az első előadás január 8-ikán lesz. ** A Műcsarnokból. A téli tárlat holnap, újév napján, reggel 9 órától délután 4-ig lesz nyitva. Délután egy óráig egy korona, azontúl 40 fillér a belépő-dij, E£y év története. Egyetlenegy esztendő nem idéz elő a magyar művészetben oly valamirevaló változást, mely szín­vonalát akár emelné, akár sülyesztené. A magyar művészet nem mutatott nagy impetust, s valami­vel nagyobb élénkséggel forgott körben, mint ed­dig, de nem csapott túl a megszokott körön. Mint a külföldön (hol az öreg isteneknek, Lenbachnak, Thoménak s a többinek immár el­következik az alkonya, új félistenek azonban még nem mutatkoznak a hajnali ég peremén), úgy nálunk is általános a művészeti depresszió, mert a­z emberi szellem nagyon egyoldalúlag veagál a politika, a közgazdasági tevékenység, szóval a szükséges felé, s a társadalmi rétegek jobban el vannak foglalva a léttel való küzdelemmel, mint­sem hogy a czivilizáczió világával, a művészettel törődjenek, mely bármily szép orchidea is, de mégis csak luxus. Az az út, mehet a magyar művészet a le­folyt évben megtett, a megszokott, tehát már unalmas csapásokon haladt. Még nevesebb mű­vészeink is inkább gyárilag kezelték a művésze­tet, számtalan apró kis vásári képre váltván föl a múlt évek nagy vásznait. Mit csináljon hát ak­kor a többi, a számtalan kenyérpiktor, a­kiknek kr­umplicsuszpájzt kell összefesteni a család asz­talára, és mit csináljon a művészet többi bulija, a­kik a kávéházak ragadós asztalainál firnisz-szagú ujjaikat fölemelve, nagy kijelentéseket tesznek a művészetről, de az invencziójuk sivár, az ihletük semmi, tehát voltaképpen nem is valók a művészi pályára. S mi ily körülmények közt még egyre várjuk a magyar művészet messiását, a nagyot, az elér­hetetlent, a ki uj nyelven, uj formákkal, uj föl­fogással szóljon hozzánk, s uj útra vezesse a ma­gyar művészetet, üde tájak felé a sok kánonból, hagyományból és penészből. Lehet, hogy még sokáig kell rá várnunk, előhírnöke azonban, az a Keresztelő János, a­ki az ő útját egyengeti, már itt van. Úgy hívják, hogy Ferenczy Károly. Egyetlen név, melyet e szemlében kiemelni akarunk. Pedig a magyar művészet érdekében arány­lag nagyon sok történik. Van hozzá pénz, van hozzá alkalom, csak tehetség nincs még ez idő szerint. De majd termel talán a jövő, mert mire való a jövő, ha még a reményeket sem váltja be. Wlassics megreformálta a rajztanárkérdést a mű­vészi irányú rajztanítás ideálja felé, azonkívül a történelmi képpályázattal az ízlést és érzést már az iskolában akarják fejleszteni. Ehhez járul a sok festőiskola, mely az állami rajz­­intézeteken kívül gombamódra keletkezik az országban (hogy csak a Hollósy-, nagybányai, Vajda-, Ferenczy-, Karlovszky-, Bihari-, Glat­ter-, Huszár-féle iskolákat említsük); továbbá a gellérthegyi művészház, 12 művésznek alkalmas műteremmel s végül — not least —, a Fraknói­­alapította magyar művészház Rómában, melynek föltételei ugyan nagyon is kötött marsrutát adnak a művészek kezébe, de végre is, a­ki igazi tehet­ség, annak elég alkalma nyílik a föntebb elősorolt helyeken kibújni a zsákból. A talaj tehát eléggé elő van készítve. De elő volt már készítve évek óta s az eredmény nagyon csekély. Az új nemzedék közt akad ugyan egy-két önállóbb tehetség, de félő, hogy előbb­­utóbb beleesnek a nagy szürkeségbe, belesodródnak a nagy általános nívóba, mert hiányzik az ön­­judic­iumuk és az intelligencziájuk, a rapszódikus temperamentumú magyar művészeknek ez a régi átka. Az alábbi regesztáknak lehetne ugyan egy kissé nagyobb feneket is keríteni, de ez — azt hiszszük — éppen elég s lehangolólag tovább is keseregni kegyetlenség lenne. Térjünk át inkább a lefolyt esztendő rövid történetére. .­. Ez a történet voltaképpen mindenki előtt ismerős, s csak kissé rendszerbe kell szednünk. A Műcsarnok tavalyi (1902/3) téli kiállítá­sának fele még átnyúlik ebbe az esztendőbe, s igy meg kell említenünk. Annak idején elég kriti­kát közöltek róla a lapok s igy úgy ennek, mint az alábbi művészi mozgalmaknak puszta fölsorolá­sára szorítkozunk. A Műcsarnok tavaszi nemzet­közi nagysikerű tárlata s a most még nyitva álló téli tárlat sokkal közelebbi dátuma, hogysem még fölemlíteni is bővebben kellene. A Nemzeti Szalon az idén is nagy buzgósá­­got fejtett ki. Rendezett tavaszi, nyári, őszi tár­latot, azonkívül a magyar művészettel megismer­tette Szombathelyt, Szabadkát, Temesvárt; rendezett nemzetközi fotográfiai kiállítást, rajz- és grafikai kiállítást, ez utóbbit pályázatokkal megtoldva. A vidéken, április hóban a szegedi képző­művészeti egyesület tartotta meg VIII. tárlatát, s a szolnoki művésztelep rendezett egy kis nyári szalont, melyet Wlassics volt közoktatásügyi mi­niszter is meglátogatott. Kollektív tárlatok: Eise­nkáté, Ipoly Sándoré, Keletié, Tahié a Műcsarnokban, Margitay és Fe­renczy Károly nagysikerű tárlatai a Nemzeti Szalon­ban, Strobl Zsófia és Büttner Kelén festőnek ki­állításai a Városligetben* Pállik Béla és Konek Ida intim kiállításai a saját műtermükben. Egyéb tárlatok: Az Országos Képtár a ta­­vaszszal a X. nemzetközi modern metszetkiállítást rendezte az Akadémiában, mely nagyon üdvös hatással volt arra, hogy a grafikát, ezt a nálunk mostoha műfajt a magyar művészek is fölkarolják. Elischer Gyula dr., ez a finom ízlésű műbarát, ritka szép Rembrandt-rézkarczait állította ki a Műbarátok Körében. A Könyves Kálmán kiállítása és műkereskedése pedig még mindig nyitva van s szintén nagy tényező a műizlés olcsó propagálá­sában. A külföldön­ a magyar művészet nagy er­kölcsi, de annál kevesebb anyagi sikerrel mutat­kozott be Wienben és Lipcsében, egyes műkeres­kedők termeiben. Az Iparművészeti Múzeum, melynek óriási érdeme a magyar iparművészet föllendítése és helyes irányba terelése, a tavaszszal gyönyörű lakásberendezést mutatott be s ugyanakkor ex­­libris kiállítást is rendezett. Egyéb művészeti momentumok: A Vörösmarty­­szoborpályázat végre eldőlt. A nyertesek: Kallós— Teles—Márkus már javában dolgoznak a kivite­len. Az Erzsébet-szoborpályázat azonban másod­szor is meddő maradt s harmadszorra (remélhető­leg utoljára) szőkébb pályázatot hirdettek ki. A király által adományozott 10 szobor közül időnként felállítanak egyet-egyet. A királyi palota díszítésein az utolsó igyekezetnél tartanak. Fadrusz remek oroszlánjait az idén elhelyezték s a palota várfokán alapozzák a helyet Donáth Gyula hatal­mas turul-madara számára. Zala ezredéves emlékműve még mindig úgy áll, mint régen, pedig legalább az unokáink sze­retnének gyönyörködni benne. Az Országos Képtár szeptemberben megkezdte költözködését a Szépművészeti Múzeumba, egye­lőre a modern képeket, szobrokat és történelmi vonatkozású műveket vitetvén át. A magyar művészet az idén Szárnyovszky Ferencz, Jantyik Mátyás, mindenekfölött azonban Fadrusz János elhunytat gyászolja. Nyitray József. ________AZ ÚJSÁG________ 1904.. január 1. EGYLETEK. O A Magántisztviselők Országos Nyugdíj- Egyesülete. A belügyminiszter jóváhagyta a Magán­­tisztisztviselők Országos Nyugdíj-Egyesületének 1903 junius 21-ikén módosított alapszabályait, a­melyeknek intézkedései közül különösen két üdvös újítás válik ki. Az egyik: a visszaható biztosítás, a­mely lehetővé teszi, hogy azok, a­kik eddig valamely gátló körülménynél fogva nem léphettek be az egyesületbe, mulasztásukat részben vagy­­egészben pótolhassák. A másik a nőtisztviselőknek teszi lehetővé, hogy munkaképtelenségük esetére s aggkorukra ők is nyugdíjat biztosíthassanak ma­guknak. Mindkét módosítás lényeges haladást jelent az egyesület életében, a­mely szoc­iális jelentőségű czéljainak megoldására most már tekintélyes anyagi erővel rendelkezik.­­ Az Országos Női Gyorsíró­ Egyesület gyors­­írási és gépírási tanfolyama tegnap tartott VII., Kazinczy­ utcza 3. szám alatti helyiségeiben évzáró vizsgálatát dr. Vargay István ügyvéd elnöklete alatt. A növendékek közül, kiket Kaiser Gizella elnök vizsgáztatott, képzettségük és szép steno­­grammjaikkal kitűntek: Meixler Hana, Schmidt Ilona, Topf Erzsi és Emilia, Langerné, Genzsa Margit, Tóth Ilona, Bergl Irén, Fischer Ilona, Ujváryné, Schorr Róza, Dobrovolny Irén, Strobl Ida, Sax Teréz, Watzberger Mária, Rosenzweig Rezsin, Ungár Emma és Wertheimer Ilona. A szakiskola legközelebbi tanfolyamai 1904. január hó elején kezdődnek, s jelentkezéseket az egye­sület elnöke naponta délelőtt 8—10 és délután 2—8 óra között fogad el. VIDÉK: 00 A miniszterelnök köszönete. Bács-Bodro­g vármegye közönsége fölirattal üdvözölte Tisza István gróf miniszterelnököt kinevezése alkalmából. A miniszterelnök a következő leiratban köszönte meg az üdvözlést: »Fogadják őszinte köszönetemet ama meleghangú üdvözlő feliratért, a­melyet miniszterelnökké történt legkegyelmesebb kinevez­­tetésem alkalmából intéztek hozzám. Nehéz é­­i válságos időkben vállaltam magamra az ország ügyeinek intézését és kettősen érzem igy almük szükségét, hogy az ország illetékes tényezőink­ támogatásában részesülök. Különös­­ örömmel, meg­elégedéssel veszem ezért abbeli kijelentésüket, hogy egész buzgalommal és odaadással szándékoznak támogatni, mert a kormány élén kifejtendő műkö­désem sikerének biztosítékául szolgál ez nekem­­. No Szegények karácsonya. A biharmegyei Nagy-Báródról írják lapunknak, hogy Rosen­feld Bernát, az ottani bánya­telep tulajdonosa nagy­szabású karácsonyfa-ünnepet rendezett a község szegényeinek. Hatalmas karácsonyfát állíttatott, melyet a falu szegényei vettek körül. Kiosztottak közöttük tömérdek élelmiszert és ruhaneműt. Ez alkalommal Petényi plébános intézett megható beszédet a szegény néphez, dicsérve az adakozó szivjóságát. Fo­stófájdalmak. A soproni nagyhírű­­bank­bukás aktái még mindig nincsenek lezárva. Rá­ment egy pár emberélet, többen megőrültek belé, előkelő, vagyonos emberek, egész családok elvesztet­ték vagyonukat, állásukat. Mindezeken túl a Müller­­féle nagy alapítvány is félmillió korona veszteséget szenvedett. Erre a veszteségre nézve kimondta a belügyminiszter, hogy Sopron város a felelős. Ez ellen a belügyminiszteri feirat ellen a város köz­gyűlése most feliratot intéz a belügyminiszterhez s azt nagyszámú küldöttség fogja átnyújtani. A város tiltakozik az ő kártérítési felelősségének megállapítása ellen, mert a város az alapítványnak se kezelője, se felügyelője nem volt. cv Változások az elnökök közt. Egy aradi híradás szerint Novák Kamill gyulai, Pánt Vilmos fehértemplomi és Zsíros Lajos nagybecskereki, kúriai bírói rangban lévő törvényszéki elnökök nyugdíjba vonulnak. Helyettük a kúriai bírói czí­­met és jelleget Ottrubay Károly aradi és Helm­­bacher Nándor ipolysági elnökök, továbbá harma­diknak vagy Sebő Imre győri, vagy Nemes Sámuel gyulafehérvári elnökök kapják meg. Különben a

Next