Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-01 / 1. szám

1904. január 1. AS ÚJSÁG FŐIÍROS. (Tisztujitás.) A kijelölő v­álasztmány ma dél­előtt Márkus József főpolgármester elnöklése mellett ülést tartott. A választmány az összes eddig hivatalban levő tisztviselőket jelölte első helyen, kivéve a középitészeti igazgatói állást, melyre Devecis Ferencz műszaki tanácsost jelölték a hi­vatalban lévő Beuffel Adolf helyett. Devecis-nek első helyen való jelölésével a város vezéregyéni­ségei a kiváló szakembert, a pontos, lelkiismeretes, önzetlen, a város érdekeit szívén viselő talentumot akarták honorálni. Devecis-nek a mérnöki hivatal élére való állítása új korszakot jelentene annak a nagyfontosságú hivatalnak életében, melyből csak haszon származhatnék a városra nézve. A választ­mány a következőket jelölte : Tanácsosnak első helyen: Viola Imre, Kun Gyula, Láng György, Vosits Károly, Vaszilievits János dr., Faller Ferencz, Almády Géza, Piper- Jcovics Bátor, Bárczy István dr., Melly Béla dr., második helyen: Bődy Tivadar dr., Földváry Antal, Festetlek Géza gróf, Goreczky Zsigmond, Szalay Sándor dr., Folkush­ázy Lajos, Antal Gyula, Em­őd József dr., Álkér Ernő dr., Seregi Zoltán dr. — Főszámvevőnek: Lampl Hugó. — Középi­­tési igazgatónak első helyen: Devecis Ferencz, második helyen: Heuffel Adolf. — Árvaszéki ül­nöknek első helyen: Enger Jenő, Morlin Imre, Széchy Ignácz, Visnya József, Bill Ágoston dr., Ságody Imre dr., Sámson Tibor Sándor; második helyen: Kovács Jenő dr., Beregs­y Kornél dr., Wippler Emil dr. . Tiszti ügyésznek első helyen: Alker Emil, Melimn Kálmán, Kobler Ferencz dr., Köncs Boldizsár dr., Juna Béla dr., Boriás Gás­pár ; második helyen: Szabó Imre dr., Schäffer .­Dénes dr., Farkas József, Németi Gábor, ifjabb Szármár Rezső dr. (A lóversenytér uj tribünje) A Lovaregylet a városligeti lóversenytér egyforintos helyén a régi, rozoga deszkabódé helyén uj tribünt állíttat. A tanács az uj tribün felállítását megengedte s belenyugodott abba a feltételbe is, hogy a Lovar­egylet a tribünt elvitetheti, ha a város a terü­letre nézve a szerződést felbontja. A Lovaregylet azonban a lebontott fatribünért 2000 korona kár­térítést fizet a városnak. A tribün még a télen fel lesz építve. (Hatósági tűzkár-biztosító intézet.) A város már régebben elhatározta, hogy hatósági tűzkár­­biztosító intézetet állít föl, hogy ennek jövedelmé­ből fedezze, legalább részben, a tűzoltóság ki­adásait. A közgyűlésnek erre vonatkozólag hozott határozatát azonban a belügyminiszter megsemmi­sítette azzal a megokolással, hogy a város koc­­­kázatos üzleti vállalatokba nem mehet be, ilyen czélokra járulékot nem szedhet s a közpénzeket föl nem használhatja. A város nem hagyta annyi­ban a dolgot. A tiszti főügyész kimutatta, hogy a városnak joga van járulék kivetésére, a pénz­ügyi osztály pedig kimutatta, hogy a vállalkozás nem jár koc­kázattal, mert a városi biztosító­in­tézet épp úgy födözné magát viszontbiztosítással, mint azt a többi intézetek teszik. Különben is ez az intézmény sok külföldi városban megvan s virágzik. A tanács ma foglalkozott e kérdéssel s elhatározta, hogy javasolni fogja a közgyűlésnek, hogy írjon föl a kormányhoz s fejtse ki, hogy ez az intézmény csak hasznára lehet a városnak és semmi koc­kázattal sem­ jár. „Treff.” írta: Fónagy József. A kutyák között éppen úgy vannak ala­kok, sőt nagy alakok, mint az emberek között. A kutyáknak is megvannak a maguk nagyságai; vannak olyanok, a­melyek a kutyák között nagyok, tiszteltek, melyek előtt sok-sok kutya behúzza a farkát, bizo­nyos tisztelettel veszik körül, vannak azon­ban olyanok is, melyek mi előttünk emberek előtt nagyok, sőt azt mondhatnám, nemcsak szeretettek, hanem tiszteltek, nagyrabecsültek. A kutya értékét különösen a vadászember tudja nagyrabecsülni, mert a jó kutya nem­csak hasznossá teszi a vadászatot, hanem annak olyan bajt tud adni, hogy az minden más vadászati élvezetet fölülmúl. A vadkaember a kutya ösztönét hasz­nálja de mig a kutyát úgy idomitja, hogy az a veleszületett hajlamokat gazdája hasz­nára fordíthassa, bizony addig sokat kell a vadásznak vesződni; ha aztán az ido­­mitás rossz alapon történik, a kutyából soha sem lesz semmi. A kutya természeti ösztöne, hogy vzze­­hajtsa a vadat, azt a kutya maga szeretné elfogni, hogy azzal részint szenvedélyét ki­elégítse, részint azért, hogy az ő kenyéradó urának egy kis jó vad­pecsenyével szolgáljon, azonban ezek káros és hibás tulajdonságok, mert ha a vizsla a saját szakállára mulat, követi ős természetét, úgy a vadásznak nin­csen mulatsága, mert az idomítatlan kutya min­dent elkerget a vadász elől, mielőtt ez rá is lő­hetne a vadra. A vizslát le kell tehát szoktatni arról a tulajdonságáról, hogy a vadat űzze, azt ki- és elzavarja, e helyett helyben kell maradni a jó kutyának, a vad kitörésekor le kell feküd­nie, lövéskor nem szabad beugrania, mindent parancsszóra kell tennie! Csak úgy tökéletes a vadász élvezete, ha a kutya szépen megállja a vadat, már mesz­­sziről szimatot kap és úgy húz a vadra ha­son csúszva, mint a prédájára leső macska, meg-megáll, gazdája biztató szavára hol óva­tosan, hol pedig gyorsan csúszik előre, ve­zetve a vadászt a biztos vadra, ha pedig a vad kitört vaczkából, vagy a fogoly, fáczán, fürj ha fölrebbent, a jól idomított kutya földre vágja magát, várja nyugodtan a lövést, azután a parancsot, hogy hozdd el! Ilyen a jó kutya, a vadász is, a vizsla is a jól teljesített munka után megelégedet­tek, a vizsla megkapja a dicséretet, a vadász aggatókra fűzi a lelőtt és elhozott vadat, s igy megy ez tovább őrü­letes szenvedéllyel, a­mit csak vadászember tud megérteni. Sok kutyám volt nekem, véghetetlen sok örömöt szereztek kutyáim munkái, rossz ku­tyám alig volt, de azért jónál voltak job­bak is. Legjobban szerettem mindig az angol vizslákat, a pointereket és settereket, ezekben találom legnagyobb gyönyörűségemet, ha azok egyike-másika megállott egy-egy csapat fog­lyot, olyan plasztikai szép formákat láttam a remegő testű, nagy idegzetű állatokban, a­mi vadászlelkeimet igazán a hetedik mennyországba vitte. Egy alkalommal külföldi híres tenyész­tőtől szálkásszőrű német vizslát kaptam. Tréfá­nak kereszteltem el, gondos, lelkiismeretes nevelésben részesítettem, s a­milyen förtelmes volt bozontos szőrzetével, olyan okos, véghetet­len kedves, hűséges állat volt, és nagy remé­nyekre jogosított. Már átesett az elemi oktatásokon, olyan volt, mint egy német professzor, mindent tudott felségesen, kötelességtudóbbat még emberben sem igen lehetne találni. A mezőn gyönyörűen dolgozott, igazán kifogástalan volt! Elkövetkezett az augusztus. Alig vártam, hogy a jó Treffet teljesen bevezethessem a vadászat misztériumába, eleinte a lőtt foglyot nem hozattam el vele, hadd izmosodjék, töké­letesedjék az élő vad előtti munkában. Pár hét múlva már elég szilárdnak lát­tam Treffemet a vad előtt, kezdtem a lőtt vadat vele elhozatni, az első foglyot nem ta­lálta meg, a másodikat, harmadikat, sőt a tizediket sem hozta el, én is kerestem min­denütt a lelőtt foglyokat, de nem tudtam sehol megtalálni, mintha a föld nyelte volna el a lelövött foglyaimat attól a perc­től, a­mikor Treffel kezdtem aportíroztatni. Egyszer észreveszem, hogy a Treff szájá­ban tollak vannak, rosszat sejtettem, a leg­közelebbi lövött fogolynál magam is utána szaladtam Treflinek. Szomorúan tapasztaltam, hogy Treffi minden foglyot megtalált, de azo­kat nem hozzám hozta, hanem ellenkező Az év története. Leszólni, lekicsinyelni a fő- és székváros ad­­minisztráczióját, régi abúzus. Nemn tagadjuk, akad elég hiba a fő- és székváros portáján is. De hol van az az intézmény, a­mely tökéletes volna? Íme itt ismertetjük meg Budapest 1903. évi mű­ködésének vázlatát tanácsi ügyosztályok szerint. A jog-, ipar- és rendészeti ügyosztály igen nagy tevékenységet fejtett ki főleg a szabályren­deletek alkotása terén. Ezek között a legértéke­sebb a lakbérleti szabályrendelet, melynek terve­zetét a minap ismertettük. Ez a szabályzat a lakó és házimr kötelességeit írja elő s egészben pótolja a régi, elavult házbérszabályzatot. Megalkotta a hordár-szabályrendeletet, mely régi visszásságokat szüntet meg. Egyik szabályrendelet,­ mely már életbe is lépett, a kőművesek és munkaadók közötti munka­rendet szabályozza. Nevezetes a cselédszerzőkről szóló szabályrendelet, mely védelmet nyújt a cse­­lédkeresőknek. Megalkotta az ügyosztály a sütő­szabályrendeletet, mely szintén a munkaadók és munkások közötti viszonyt szabályozza, továbbá a szállodák, vendéglők, kávéházak és kávémérések­­ről szóló szabályzatot, mely sok visszaélést pusz­tít ki s a tisztességes ipart védi. Ennek az ügy­osztálynak a munkakörébe tartoznak az egyházi s templomépítési ügyek. Ez vezeti a Szent István­­templom építkezését is. A templom már a jövő évben meg fog nyílni. A közlekedési ügyosztályban az állóhelyeknek a kocsik belsejében való megszüntetéséről szóló miniszteri rendelet adott sok munkát. Ez évfolya­mán átalakították a zugligeti végállomást, melynek lejtős volta okozta a híres katasztrófát. Két új vonal is épült. Az egyik a Duna-parton az ország­házhoz s innen a Viktória-malomig terjed. A másik az Erzsébet királyné-úti vonal. Ez évben, részben az állóhelyek megszüntetése miatt, minden vasút­társaságnál nagymérvű kocsibeszerzések történtek s nagy mérvben kiterjesztették az egyes áram­fejlesztő­ telepeket. A középítészeti ügyosztály első­sorban a ká­posztás-megyeri nagyszabású vizműtelep utolsó részletének befejezésével s a gellérthegyi vizme­­dencze megépítésével dicsekedhetik. A vízmű­ most már teljes, s a vízhiány évtizedekre ki van zárva. Kőbánya magasabban fekvő helyeinek vízzel való ellátása czéljából szintén építettek egy medenc­ét, mely üzemben is van. Az állandó kövezési és csa­tornázási munkálatok között kimagaslik a most folyó főgyűjtő-csatorna építése a Köztemetői-úttól egész a Jókai-utczáig. A magánépítési ügyosztályban ez idén is ke­vés volt a munka, mert a magánépítkezés még mindig lanyha. Ez ügyosztály működése inkább szabályozásokban merült ki. Nevezetes ezek között a piaristák s a belvárosi templom telkének sza­bályozása s az újpesti felső­ rakpartnak szabá­lyozása. A pénzügyi osztály igen nagy jelentőségű munkálkodásra tekinthet vissza. Ezek közt szere­pel a 25 millió forintos 4 és fél százalékos köl­csön konvertálása 4 százalékosra. Igen helyes újítás a városi bélyegek behozatala a kisebb fix összegű városi díjak lerovására. A bélye­gek január elsején kerülnek forgalomba. Országos jelentőségű az a felirat, melyet a város az ügy­osztály kezdeményezésére a képviselőházhoz intézett az országon kívül lakó birtokosok nagyobb meg­adóztatása ügyében. A felirathoz számos törvény­hatóság is hozzájárult. Felírt a tanács az ország­gyűléshez az iránt is, hogy az állami tisztviselők szintén megterhelhetők legyenek községi adóval. Előkészítette az ügyosztály a községi takarékpénz­tár felállítására és szervezésére vonatkozó javas­latát s végül megtette előterjesztését az átiratási illetékeknek az ingóságokra való kiterjesztése ügyében. * A tanügyi osztály végleg rendezte és állandó­sította a napközi otthonokat a szegény gyermekek számára. Újjászervezte az ügyosztály a közoktatás­­ügyi bizottságot. Szervezte a szakfelügyeletet az összes népoktatási iskolákban. Ennek igen nagy a fontossága, mert a tanítás eddig úgyszólván tel­jesen felügyelet és irányítás nélkül állott. Ez év­ben is sok iskola és óvoda épült. Kiírta a tanács az ügyosztály javaslatára a pályázatokat a Sza­­badságharcz- és a Kossuth-szoborra, szervezte a fő­városi könyvtárat, a­mennyiben ezt a statisztikai hivatallal hozta kapcsolatba. Nemsokára megnyílik 17

Next