Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-01 / 1. szám
1904. január 1. AZ UJSÁG* Eltz báró főhadnagy az idén a Moschák-istállónak, Szemere Kálmán gróf Pejacsevich Albertnak, Krause Károly Jankovich Gyulának fog lovagolni. A Geist-istállónak még nincsen lovasa. Horthy Jenő és báró Reichlin főhadnagy az idén nem lovagolnak Alagon.* Schossberger Lajos Kapus nevű négyévesét, az idei Szent István-díj jelöltjét, a jövő évi milánói nagy Ambrósius-díjra nevezte. A nagy Ambrosiusdij értéke 100.000 lira, távolsága 2100 méter. * Telivér-exportunk: Magyarországból és Ausztriából tavaly 92 telivért (38 mént, 34 kanczát és 20 kerestet) exportáltak. Automobil. A motorvezetők jogosítványát fővárosunkban könnyűszerrel és a motorvezetők szigorúbb vizsgáztatása nélkül szolgáltatják ki. A jelölt meghívott bizottság előtt vizsgázik, melyhez rendesen a műegyetem képviselője és egy magasabb rangú rendőrtisztviselő csatlakozik. Ha a jelölt valamiképpen kormányozni tudja kocsiját, azonnal megkapja a motorvezetői jogosítványt, noha a motorvezető gépe szerkezetének pontos ismerete nélkül a városban és az országúton tömérdek szerencsétlenséget okozhat. Az automobil-tulajdonosok, sajnos, igen gyakran követik el azt a hibát, hogy takarékossági szempontból inasokat, lovászfiúkat, portásokat stb., tehát olyan embereket képeztetnek ki motorvezetőkké, akik munkakörükben talán igen jól érvényesülhetnek, mint motorvezetőknek azonban nincsen kellő technikai ismeretük, vezetési talentumuk és lélekjelenlétük. Egy portásból »chauffeur«-re avance-ált motorvezető például két hónap óta veszélyezteti fővárosunkat s néhány nap alatt feldöntött egy egyfogatu bérkocsit agyongázolt egy lovat, számtalanszor csaknem összeütközött más automobilokkal s jó szerencse, hogy nagyobb szerencsétlenséget nem okozott. E visszás állapotokon sürgősen segíteni kell és erre felhívom az illetékes hatóságok figyelmét. A vezetői jogosítványok kiadásánál nagyobb óvatosságot és szigort kell tanúsítani. Br. Born: A Gordon Bennett-verseny határideje. A német automobil-club az 1904-iki Gordon Bennettverseny határidejét véglegesen 1904 június 17-ikére állapította meg. Véleményünk szerint e terminus korai. A gyárosok ugyanis bajosan készülhetnek el kellő időben. A nemzetközi bizottság legutóbbi ülésén Sierstorpff gróf, a német automobil-club képviselője kijelentette, hogy Vilmos császár csak június 18-ika előtt, vagy július 7-ike után jelenhetnek meg a versenyen. A bizottság többsége ez utóbbi terminust tartotta alkalmasabbnak. Utóbb, nyilván Vilmos császár diszpozícióira való tekintettel, véglegesen június 17-ikét jelölték ki. A Bennett-verseny előtt Francziaországban, Angliában, Amerikában, sőt Németországban (itt a védelmi team harmadik helyéért) próbaversenyeket rendeznek. A franczia versenyszabályzat szerint a próbaversenyt legalább is egy hónappal a Gordon Bennett-verseny előtt kell megtartani. A próbaversenyre nevező franczia gyárosoknak tehát május közepére el kellene készülniük a kocsikkal. Ez egyúttal a többi országra is vonatkozik, mert bizonyos időköznek feltétlenül kell a próba- és Bennett-verseny között lennie, már azért is, hogy a próbaversenyben résztvett kocsikat kellően tatarozhassák. Június 17-ike egyébként péntekre esik . . . Ám az automobilisták hál’ Istennek nem babonásak! A Hotchkiss-ágyu és automobil-gyár ma éjjel St.-Denisben teljesen leégett játszma véget ért: a telivérek izgalmas küzdelme lezajlott és a totalizator bódéit sűrű hólépes borítja. A téli szünet folyamán rekapituláljuk a múlt esztendő társeseményeit s örömmel konstatáljak, hogy telivértenyésztésünk rövid stagnálása után ismét virágzásnak indult. A magyar derby, telivértenyésztésünk fejlődése versenysportunk fellendülésével kapcsolatos. A Magyar Lovaregylet a telivéranyag szaporodásának és a közönség érdeklődésének megfelelően új meeting rendezését tervezte. Az új meeting a június hó 15-ikétől e hó végéig terjedő nyári szünetet töltötte volna be, s keretében a magyar derby eszméje is megvalósulhatott volna. Ám a negyedik budapesti meeting s a magyar derby propozíciói nem jelentek meg. Az előbbi nyilván fölösleges, az utóbbi hiánya azonban alaposan megcsonkítja versenyprogrammunkat. E terv megvalósításának nyilván nagy akadálya van. Véleményünk szerint azonban mindaddig, míg a magyar háromévesek az osztrák derby kék szalagjáért küzdenek s a legjobb magyar hároméves csak az osztrák derby győztese, a monarchia versenysportjának czentruma is Wien leend. És addig Beregvölgyet, Bonomodot és Ma-t is »austrian horse« néven emlegetik a külföldi sportlapok. Beregvölgy és Ma. Tenyésztésünk kiválóbb produktumai közül Blaskovics Ernő Beregvölgyét és Batthyány Elemér gróf Maját említjük meg. Beregvölgy, a wieni derby, az Adagidij, s a Király-dij nyerője Blaskovich Ernő ur tenyésztése, s a kisbéri Bona Vista ivadéka. Impozáns alkatú, csodás képességű sárga mén, büszkesége és disze telivértenyésztésünknek. Istállótársai közül Viglány (Nemzeti Hazafi-dij és osztrák kanczadij) és Nemes, ellenfelei sorában Bonomodo (német derby, Kettős ivadékverseny), Czipész (Totalisateurhandicap), Elpenor (Karlsbadh és kottingbrunni nagy dij), Sorrento (Leger) és Jenkins (Trial Stakes és Lovaregyleti díj) tűntek ki, de az utóbbit kivéve, klasszis dolgában egyik sem közelíti meg. Blaskovich Ernő lova sikerein felbuzdulva, Angliába akarta küldeni a kitűnő Bona Vista-mént. Szándékát azonban nem valósíthatta meg, mert a Királyné-díj előtt Beregvölgyöt patazúzódás érte, s e súlyos és hosszadalmas betegség egyelőre véget vetett az 1903-iki versenyszezon legjobb telivére versenykarrierjének. Batthány Elemér gróf Maja, a derby téli favoritja kora tavaszszal lépett pályára. A Metropol-dijban Jacqueline ellen győzött, utóbb megverte Ochtritz báró Bonamie-ját s a Szent László-díjban igen könnyen győzött három inferioris klasszisa ellenfelével szemben. Ma tehát kétségkívül legjobb kétévesünk, jobb mint a szeszélyes Galahad s a gyors Bon marché, a Helenenthali díj és az Esterházy-emlékverseny győztese. Csak Conamore-t, a Henckel-emlékverseny győztesét nem verte meg a kitűnő Mindig-csikósenyében, a Przedswit-handicap-ben helyezetlenül futott, tavaszszal és nyár derekán Anglia legjobb handicap-lovaival mérkőzött meg, s noha csak egy győzelmet aratott, nagy súlyával több ízben bebizonyította, hogy tenyésztésünk jobb produktumai Angliában is boldogulhatnak. Krónikánk végén Bonomodo hamburgi derbygyőzelméről, valamint Macdonald diadaláról (a Hansadíjban és a Benard-versenyben) emlékezünk meg. Sajnálattal konstatáljuk azonban, hogy a badenbadeni internaczionális versenyeken tenyésztésünk ezúttal nem volt képviselve. Pedig Beregvölgy bizonyára sikeresen mérkőzött volna meg a franczia Vinicius-szal s La Camarge-val és Ma alighanem megnyerte volna a Zukunfts-Rennent. A jövő esztendőben újabb impulzust nyer tenyésztésünk és versenyügyünk. A földmivelésügyi kormány, a kilenczes bizottmány s magántenyésztőink új és kiváló tenyészanyagot importáltak. Kétéveseink és éves csikóink eddigi versenykarrierje és yearling-trialjei pedig szép reményekre jogosítják gazdáikat. Pariss Pál, az év története. Lóverseny. A hazárdjáték elméletének megállapítása meddő fáradozás. Vesztett és nyert játszmákból hasztalan vonunk le tanulságokat, azokat tehát, akik csupán játékszenvedélyük kielégítése végett járnak versenypályáinkra, nem érdekli krónikánk. A Egyéb statisztika. Mint nagy versenyeink e rövid vázlatából kitűnik, a lefolyt versenyesztendőben Blaskovich Ernő, Springer Gusztáv báró és Batthyány Elemér gróf voltak legszerencsésebb versenyistálló tulajdonosaink. Champion-zsokénk ezúttal Fred Tarai, a Milne-istálló kitűnő amerikai lovasa, stallionjaink championja pedig a kisbéri Bona Vista. Fiatalabb apaménjeink sorából Mindig (Ma, Jacqueline, Uncas stb.) tűnt ki. Trénereink közül Dyer (Beregvölgy, Hazafi, Viglány, Parányi, Nemes), Hyams (Bonomodo, Elpenor, Bonmarché, Vaga) és Planner (Ma, Jenkins, Ballada, Sorrento) arattak szép sikereket. Lovaink külföldön. A múlt esztendő érdekes turseseményei telivértenyésztésünk fejlődését és virágzását bizonyítják. Hazafi, mely a monarchia első nagyobb ver Atlétika. A lefolyt sportesztendő sikerére méltán büszkék lehetünk. Kezdjük az atlétikával, mert ebben játszott vezérszerepet sportunk és nem túlozunk, ha atlétáink klasszisát a kontinens atlétáinak fölébe helyezzük, így Nagy József, a Magyar Úszó Egyesület tagja, 1903-ban az 1000 méteren felüli síkfutásban nemcsak Magyarország, hanem Ausztria és Csehország összes bajnokságait is megnyerte. Rövid távon Mező Béla a Magyar Athletikai Club tagja dominált, aki azonkívül a távolugrásban és a hármasugrásban is új magyar rekordot teremtett. */* angol mértföldes távra kitűnő új erőt nyertünk Wetzel Györgyben, aki a hasonló távú gátversenyekben verhetetlen. Több kiváló klasszisú atlétánk, mint Speidl Zoltán, Brédl Pál, Gönczy távol maradt a versenyzéstől, míg régebbi atléta gárdánkból Schuberth Ernő, Nirasee, Bodor, Hellmich stb., az idén nem mutatott az előző évekhez hasonló jó formát. A diszkoszdobás, bár a világrekord a magyaroké, meglehetősen stagnált, míg egy elhanyagolt atlétikai ágat — a birkózást — a Magyar Testgyakorlók Köre fejlesztett, kiírva Magyaroszzág birkózó bajnokságát, melyet Weisz Richárd nyert meg. Hatalmas lendületet adott a magyar sportnak az, hogy az összes athletikai bajnokságok rendezésére a Magyar Atlétikai Szövetség vállalkozott, melynek bajnoki meetingje igazán fényesen sikerült. A legtöbb első díjat egyébként a M. A. C. atlétái nyerték. Az evezős sport, ne áltassuk magunkat, a tavalyi évhez képest hanyatlott. A bécsi regattán ugyan a magyar hajók jártak elöl, de több versenyben is levezetés volt a magyar evezősök sorsa. A legszebb sikereket a Pannónia verhetetlen szenior-négyese és Mannó Miltiadesz aratta, aki Magyarország és Ausztria összes skiffbajnokságait megnyerte. Mannó Angliában való versenyzése nem járt a remélt sikerrel. Úszósportunk, bár nagy klasszisának messze külföldön is fényes tanújelét adta, még sem jegyezhetett fel 1903-ban az elmúlt, évekhez hasonló nagyszerű eredményeket. Számottevő erőnk csak egy volt és az Halmay Zoltán, aki rövid, távon nagy klasszist képvisel. Angliában kivívott második helye is kitűnő képességeiről tett bizonyságot. Jó klasszisa, de megbízhatatlan úszó Kiss Géza, aki a budapesti augusztusi úszóversenyeken még sorra verte Bécs legjobb úszóit, míg néhány hét múlva Bécsben már Mayer mögé szorult, akit különben még egyik magyar úszónk sem győzött le. Kerékpársportunk nagyon mostoha viszonyok között él, így nemzetközi verseny az idén sem volt fővárosunkban, a távversenyek is elmaradtak , annál több alkalma nyílt hazai versenyzőinknek a csömori-úti pályán egymással mérkőzhetni. A legsikeresebbek egyébként Löwy Arthur, Gyulai László, Püspöki és Frisch Márton voltak. Korcsolyaversenyeink érdekében ismét a Budapesti Korcsolyázó Egyesület buzgólkodott leginkább. A B. K. E. ebben az évben is két meetinget rendezett: egy országos és egy nemzetközi versenyt. Magyarország gyorskorcsolyázó-bajnokságát Mannó 19