Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-01 / 1. szám

1904. január 1. AZ UJSÁG* Eltz báró főhadnagy az idén a Moschák-is­­tállónak, Szemere Kálmán gróf Pejacsevich Albert­nak, Krause Károly Jankovich Gyulának fog lova­golni. A Geist-istállónak még nincsen lovasa. Horthy Jenő és báró Reichlin főhadnagy az idén nem lovagolnak Alagon.* Schossberger Lajos Kapus nevű négyévesét, az idei Szent István-díj jelöltjét, a jövő évi milánói nagy Ambrósius-díjra nevezte. A nagy Ambrosius­­dij értéke 100.000 lira, távolsága 2100 méter. * Telivér-exportunk: Magyarországból és Ausz­triából tavaly 92 telivért­ (38 mént, 34 kanczát és 20 kerestet) exportáltak. Automobil. A motorvezetők jogosítványát fővárosunkban könnyű­szerrel és a motorvezetők szigorúbb vizs­gáztatása nélkül szolgáltatják ki. A jelölt meghí­vott bizottság előtt vizsgázik, melyhez rendesen a műegyetem képviselője és egy magasabb rangú rendőrtisztviselő csatlakozik. Ha a jelölt valami­képpen kormányozni tudja kocsiját, azonnal meg­kapja a motorvezetői jogosítványt, noha a motor­­vezető gépe szerkezetének pontos ismerete nélkül a városban és az országúton tömérdek szerencsét­lenséget okozhat. Az automobil-tulajdonosok, saj­nos, igen gyakran követik el azt a hibát, hogy takarékossági szempontból inasokat, lovászfiúkat, portásokat stb., tehát olyan embereket képez­­tetnek ki motorvezetőkké, a­kik munkakörük­ben talán igen jól érvényesülhetnek, mint motor­vezetőknek azonban nincsen kellő technikai isme­retük, vezetési talentumuk és lélekjelenlétük. Egy portásból »chauffeur«-re avance-ált motor­­vezető például két hónap óta veszélyezteti fő­városunkat s néhány nap alatt feldöntött egy egyfogatu bérkocsit agyongázolt egy lovat, szám­talanszor csaknem összeütközött más automobilok­kal s jó szerencse, hogy nagyobb szerencsétlen­séget nem okozott. E visszás állapotokon sürgő­sen segíteni kell és erre felhívom az illetékes ha­tóságok figyelmét. A vezetői jogosítványok kiadá­sánál nagyobb óvatosságot és szigort kell tanúsítani. Br. Born: A Gordon Bennett-verseny határideje. A né­met automobil-club az 1904-iki Gordon Bennett­­verseny határidejét véglegesen 1904 június 17-ikére állapította meg. Véleményünk szerint e terminus korai. A gyárosok ugyanis bajosan készülhetnek el kellő időben. A nemzetközi bizottság legutóbbi ülésén Sierstorpff gróf, a német automobil-club képviselője kijelentette, hogy Vilmos császár csak június 18-ika előtt, vagy július 7-ike után jelen­hetnek meg a versenyen. A bizottság többsége ez utóbbi terminust tartotta alkalmasabbnak. Utóbb, nyilván Vilmos császár diszpozíc­ióira való tekin­tettel, véglegesen június 17-ikét jelölték ki. A Ben­­nett-verseny előtt Francziaországban, Angliá­ban, Amerikában, sőt Németországban (itt a védelmi­ team harmadik helyéért) próbaversenyeket rendeznek. A franczia versenyszabályzat szerint a próbaversenyt legalább is egy hónappal a Gor­don Bennett-verseny előtt kell megtartani. A próbaversenyre nevező franczia gyárosoknak tehát május közepére el kellene készülniük a kocsikkal. Ez egyúttal a többi országra is vonatkozik, mert bizonyos időköznek feltétlenül kell a próba- és Bennett-verseny között lennie, már azért is, hogy a próbaversenyben résztvett kocsikat kellően tata­rozhassák. Június 17-ike egyébként­­ péntekre­ esik . . . Ám az automobilisták hál’ Istennek nem babonásak! A Hotchkiss-ágyu és automobil-gyár ma éjjel St.-Denisben teljesen leégett­ játszma véget ért: a telivérek izgalmas küzdelme lezajlott és­ a totalizator bódéit sűrű hólépes bo­rítja. A téli szünet folyamán rekapituláljuk a múlt esztendő társeseményeit s örömmel konstatáljak, hogy telivértenyésztésünk rövid stagnálása után ismét virágzásnak indult.­­ A magyar derby, telivértenyésztésünk fejlődése versenysportunk fellendülésével kapcsolatos. A Magyar Lovaregylet a telivéranyag szaporodásának és a közönség érdek­lődésének megfelelően új meeting rendezését ter­­vezte. Az új meeting a június hó 15-ikétől e hó végéig terjedő nyári szünetet töltötte volna be, s keretében a magyar derby eszméje is meg­valósulhatott volna. Ám a negyedik budapesti meeting s a magyar derby propozíc­iói nem jelen­tek meg. Az előbbi nyilván fölösleges, az utóbbi hiánya azonban alaposan megcsonkítja verseny­­programmunkat. E terv megvalósításának nyilván nagy akadálya van. Véleményünk szerint azonban mindaddig, míg a magyar háromévesek az osztrák derby kék szalagjáért küzdenek s a legjobb magyar hároméves csak az osztrák derby győztese, a monarchia versenysportjának czentruma is Wien leend. És addig Beregvölgyet, Bono­modot és Ma-t is »austrian horse« néven emlegetik a külföldi sportlapok. Beregvölgy és Ma. Tenyésztésünk kiválóbb produktumai közül Blaskovics Ernő Beregvölgyét és Batthyány Elemér gróf Ma­ját említjük meg. Beregvölgy, a wieni derby, az Adagidij, s a Király-dij nyerője Blasko­­vich Ernő ur tenyésztése, s a kisbéri Bona Vista ivadéka. Impozáns alkatú, csodás képességű sárga mén, büszkesége és disze telivértenyésztésünknek. Istállótársai közül Viglány (Nemzeti Hazafi-dij és osztrák kanczadij) és Nemes, ellenfelei sorában Bono­modo (német derby, Kettős ivadékverseny), Czipész (Totalisateurhandicap), Elpenor (Karlsbadh és kottingbrunni nagy dij), Sorrento (Leger) és Jen­kins (Trial­ Stakes és Lovaregyleti díj) tűntek ki, de az utóbbit kivéve, klasszis dolgában egyik sem köze­líti meg. Blaskovich Ernő lova sikerein felbuz­dulva, Angliába akarta küldeni a kitűnő Bona Vista-mént. Szándékát azonban nem valósíthatta meg, mert a Királyné-díj előtt Beregvölgyöt pata­­zúzódás érte, s e súlyos és hosszadalmas betegség egyelőre véget vetett az 1903-iki versenyszezon legjobb telivére versenykarrierjének. Batthány Elemér gróf Ma­ja, a derby téli favoritja kora tavaszszal lépett pályára. A Metro­­pol-dijban Jacqueline ellen győzött, utóbb meg­verte Ochtritz báró Bon­amie-ját s a Szent László-díjban igen könnyen győzött három inferi­­oris klasszisa ellenfelével szemben. Ma tehát két­ségkívül legjobb kétévesünk, jobb mint a szeszé­lyes Galahad s a gyors Bon marché, a Hele­­nenthali díj és az Esterh­ázy-emlékverseny győz­tese. Csak Con­amore-t, a Henckel-emlékverseny győztesét nem verte meg a kitűnő Mindig-csikó­­senyében, a Przedswit-handicap-ben helyezetlenü­l futott, tavaszszal és nyár derekán Anglia legjobb handicap-lovaival mérkőzött meg, s noha csak egy győzelmet aratott, nagy súlyával több ízben be­bizonyította, hogy tenyésztésünk jobb produktumai Angliában is boldogulhatnak. Krónikánk végén Bono­modo hamburgi derby­­győzelméről, valamint Macdonald diadaláról (a Hansa­­díjban és a Ben­ard-verseny­ben) emlékezünk meg. Sajnálattal konstatáljuk azonban, hogy a baden­­badeni internaczionális versenyeken tenyésztésünk ezúttal nem volt képviselve. Pedig Beregvölgy bi­zonyára sikeresen mérkőzött volna meg a franczia Vinicius-szal s La Camarge-val és Ma alighanem megnyerte volna a Zukunfts-Rennent. A jövő esztendőben újabb impulzust nyer tenyésztésünk és versenyügyünk. A földmivelés­­ügyi kormány, a kilenczes bizottmány s magán­tenyésztőink új és kiváló tenyészanyagot importál­tak. Kétéveseink és éves csikóink eddigi verseny­karrierje és yearling-trialjei pedig szép reményekre jogosítják gazdáikat. Pariss Pál, az év története. Lóverseny. A hazárdjáték elméletének megállapítása meddő fáradozás. Vesztett és nyert játszmákból hasztalan vonunk le tanulságokat, azokat tehát, a­kik csu­pán játékszenvedélyük kielégítése végett járnak versenypályáinkra, nem érdekli krónikánk. A Egyéb statisztika. Mint nagy versenyeink e rövid vázlatából kitűnik, a lefolyt versenyesztendőben Blaskovich Ernő, Springer Gusztáv báró és Batthyány Elemér gróf voltak legszerencsésebb versenyistálló tulaj­donosaink. Champion-zsokénk ezúttal Fred Tarai, a Milne-istálló kitűnő amerikai lovasa, stallionjaink championja pedig a kisbéri Bona Vista. Fiatalabb apaménjeink sorából Mindig (Ma, Jacqueline, Uncas stb.) tűnt ki. Trénereink közül Dyer (Beregvölgy, Hazafi, Viglány, Parányi, Nemes), Hyams (Bono­modo, Elpenor, Bon­marché, Vaga) és Planner (Ma, Jenkins, Ballada, Sorrento) arat­tak szép sikereket. Lovaink külföldön. A múlt esztendő érdekes turseseményei teli­­vértenyésztésünk fejlődését és virágzását bizonyít­ják. Hazafi, mely a monarchia első nagyobb ver­ Atlétika. A lefolyt sportesztendő sikerére méltán büsz­kék lehetünk. Kezdjük az atlétikával, mert ebben játszott vezérszerepet sportunk és nem túlozunk, ha atlétáink klasszisát a kontinens atlétáinak fö­lébe helyezzük, így Nagy József, a Magyar Úszó­ Egyesület tagja, 1903-ban az 1000 méteren felüli síkfutásban nemcsak Magyarország, hanem Ausztria és Csehország összes bajnokságait is megnyerte. Rövid távon Mező Béla a Magyar Athletikai Club tagja dominált, a­ki azonkívül a távolugrásban és a hármasugrásban is új magyar rekordot teremtett. */* angol mértföldes távra kitűnő új erőt nyertünk Wetzel Györgyben, a­ki a hasonló távú gátversenyekben verhetetlen. Több kiváló klasszisú atlétánk, mint Speidl Zoltán, Brédl Pál, Gönczy távol maradt a ver­senyzéstől, míg régebbi atléta­ gárdánkból Schu­berth Ernő, Nirasee, Bodor, Hellmich stb., az idén nem mutatott az előző évekhez hasonló jó formát. A diszkoszdobás, bár a világrekord a magyaroké, meglehetősen stagnált, míg egy elhanyagolt atlé­tikai ágat — a birkózást — a Magyar Testgyakorlók Köre fejlesztett, kiírva Magyaroszzág birkózó baj­nokságát, melyet Weisz Richárd nyert meg. Ha­talmas lendületet adott a magyar s­portnak az, hogy az összes athletikai bajnokságok rendezésére a Magyar Atlétikai Szövetség vállalkozott, mely­nek bajnoki meetingje igazán fényesen sikerült. A legtöbb első díjat egyébként a M. A. C. atlétái nyerték. Az evezős­ sport, ne áltassuk magunkat, a tavalyi évhez képest hanyatlott. A bécsi regattán ugyan a magyar hajók jártak elöl, de több ver­senyben is levezetés volt a magyar evezősök sorsa. A legszebb sikereket a Pannónia verhetetlen sze­­nior-négyese és Mannó Miltiadesz aratta, a­ki Magyarország és Ausztria összes skiffbajnokságait megnyerte. Mannó Angliában való versenyzése nem járt a remélt sikerrel. Úszósportunk, bár nagy klasszisának messze külföldön is fényes tanújelét adta, még sem je­gyezhetett fel 1903-ban az elmúlt, évekhez hasonló nagyszerű eredményeket. Számottevő erőnk csak egy volt és az Halmay Zoltán, a­ki rövid, távon nagy klasszist képvisel. Angliában kivívott máso­dik helye is kitűnő képességeiről tett bizonysá­got. Jó klasszisa, de megbízhatatlan úszó Kiss Géza, a­ki a budapesti augusztusi úszóversenyeken még sorra verte Bécs legjobb úszóit, míg néhány hét múlva Bécsben már Mayer mögé szorult, a­kit különben még egyik magyar úszónk sem győ­zött le. Kerékpár­sportunk nagyon mostoha viszonyok között él, így nemzetközi verseny az idén sem­ volt fővárosunkban, a távversenyek is elmarad­tak , annál több alkalma nyílt hazai versenyzőink­nek a csömori-úti pályán egymással mérkőzhetni. A legsikeresebbek egyébként Löwy Arthur, Gyulai László, Püspöki és Frisch Márton voltak. Korcsolyaversenyeink érdekében ismét a Buda­pesti Korcsolyázó­ Egyesület buzgólkodott leginkább. A B. K. E. ebben az évben is két meetinget ren­dezett: egy országos és egy nemzetközi versenyt. Magyarország gyorskorcsolyázó-bajnokságát Mannó 19

Next