Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-01 / 1. szám

1904. január 1. _________AZ ÚJSÁG_________ a leghitelesebb helyről inform­ácziómhoz, me­lyet te­gnap este a Kereskedelmi Csarnokban előadtam. Polónyi értesülései, mint a következmé­nyek mutatják, a jövő héten valónak fognak bizonyulni. A pártkörökben különben ma nagyon csendes élet volt, alig egy-két képviselő for­dult meg benük, ámbár, tekintettel a holnapi újévi üdvözlésekre, majdnem teljes számban a fővárosban tartózkodnak. BELFÖLD. — Miniszteri tanácskozás. Ma délelőtt tíz órakor a miniszterelnökségi palotában miniszter­tanács volt, a­melyen a kabinetnek valamennyi tagja részt vett.­­ A kétféle Curia. Voltunk bátrak tegnap­­előtti számunkban az 1899: XV. t.-cz. tátongó hézagaiba bevilágítani. Megírtuk, hogy a curiai bíráskodás képviselőválasztási ügyekben jó szán­dékú, de rosszul bevált jogi és politikai insti­­tuc­ió. Egyik laptársunknak e nézetünkre vonat­kozólag csupán az volt az elvi álláspontból fakadó, politikai és jogi érvekkel dúsan felszerelt válasza, hogy »Tiszáék« a képviselőválasztás elé harangoz­nak. Persze a harangozós misszióval bennünket tisztelt meg. A mit laptársunk elmulasztott, azt ma helyrehozza maga a nagyméltóságú Curia. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a Curia c­áfol bennünket, hanem azt, hogy megerősíti állítá­sainkat. Méltóztassék csak idehallgatni: Valasek János, a verbói kerület tót nemzetiségű képviselőjének megválasztása ellen a választóknak egy­ része a Curiánál peticzionál. A Curia hónapokon keresztül vizsgálja az ügyet. Az izgatás vádjával szemben kihallgatják magát Valaseket is, a­ki esküszik arra, hogy ártatlan, mint a ma született bárány. A Curia elutasítja a peticziót, vagyis Valaseket igazolja. Punktum. Ezzel párhuzamosan a nyitrai törvényszék megindítja az eljárást Valasek ellen és a főtár­gyaláson elítéli őt izgatás miatt három havi állam­­fogházra. Valasek felebbez. A pozsonyi tábla egy évi államfogházra ítéli. Valasek semmiségi panaszt jelent be. A Curia ma tárgyalta a semmiségi panaszt és elutasítja azt, helybenhagyván a pozsonyi tábla által kiszabott egy évi államfogház büntetést. Tehát ugyanaz a Curia teszi ezt, a­mely pár hóval előbb kimondja, hogy Valasek nem izgatott, tehát a megválasztatása érvényes. Kérdjük most már szeretettel mindazokat, a­kik nem csak beszélni, de gondolkodni is szeret­nek, nem árt-e az ilyen kétféle álláspont ugyan­­egy kérdésben a legfőbb ítélőszék tekintélyének? Avagy talán már a jogszolgáltatás legmaga­sabb fórumán is az a jelszó: »Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes?« — Képviselő-jelölések. Rimaszécsről Írják, hogy az odavaló függetlenségi és 48-as Kossuth-párt Török Bálint földbirtokost léptette fel képviselő­jelöltül. A nagyszöllő­si kerületben Sándor János állam­titkár ellen Nagyidai Ferencz és Horthy Vilmos odavaló földbirtokosok léptek fel. — Pénzügyi tisztviselők jutalmazása. A pénzügyminiszter, értesülésünk szerint, el­határozta, hogy a pénzügyi adminisztrác­ió terén érdemeket szerzett tisztviselők közt ez idén is pénzjutalmakat oszt ki. Ma bocsá­totta ki a rendeleteket a pénzügyigazgatósá­­gokhoz, a­melyben utalva az e czímen ren­delkezésre álló hitelek csekély voltára, szigo­rúan figyelmezteti a hatóságok fejeit arra, hogy csupán a legkiválóbb tisztviselőket ter­­jeszszék elő jutalmazásra. A jutalmak előre­láthatólag január végén vagy február hó elején kerülnek kiutalványozás alá, védéseit érezte, én talán ásítottam és unat­koztam odabenn a harmadik szobában . . . Jávor hitetlenül nézett a szép asszonyra, a­ki melancholikusan folytatta: — Hát igazán rossz és könnyelmű asszonynak tartott? Hát igazán azt hitte, hogy szerelmi kalandokon járt az eszem? . . . Jávor, nem gondoltam volna, hogy maga is ennyire félreismer . . . Oly megindult hangon mondta ezt, hogy a fiatal­embernek hirtelen megdobbant a szíve . . . Itt, a hófehér világosságban, a par­­fume-os, mámorító levegőben, a czigány érzé­keny nótái mellett hirtelen úgy rémlett neki, hogy az elmúlt tizenöt esztendő csak egy bolondos álom ... A fiatal, rózsásarczú, csil­logó szemű asszony most szebbnek tűnt föl előtte, mint valaha ... Ez a bájos teremtés csakugyan a negyvenedik életévében járna? . .. Csúf és hihetetlen hazugság ez . . . Jávor, a­m­íg látszólag a czigány nótáját hallgatta, újra és újra lopott pillantást vetett a Kom­in­érné tüzelő arczára, csillogó szemére, hosszú és mégis gyönyörű alakjára . . . Addig-addig nézte, a­míg a szép asszony halkan meg nem szólalt: — Ugy­e, hogy csúffá és öreggé lettem? . . . Ugy­e, hogy most már nem dohogna meg a szive, ha a harmadik szobában a pénzügy­­igazgatósági titkárral beszélgetnék? . . . A tanár néhány perczig hallgatva szívta a szivarját, s gondolkodó arc­c­al nézegetett a szivarja füstjébe, aztán komolyan válaszolt: — Igaz, nagyságos asszonyom, hogy most más szemmel nézem, mint akkor... De tudja-e, mi ennek az oka ? . . . Az, hogy többé már nem a holdsugaras sóhaj­tgatás, hanem az úgy­nevezett összehasonlító szerelem híve vagyok . . . Azé a szerelemé, mely józan megfonto­lással állítja szembe az egyik asszonyt a másik asszonynyal . . . — Engem például kivel állít szembe? — Mindazokkal, a­kik évek óta az utamba kerültek, a sorsomat irányították, s az éle­temben valamiféle szerepet játszottak . . . — És mit mond a józan megfontolása? — Azt, hogy magához hasonló asszony­nyal, még sohase találkoztam . . . Lehet, hogy csupán az én idegrendszeremre hat ilyen különös erővel, de bizonyos, hogy maga az én szememben a legvonzóbb, a Lgbájosabb, a legcsábítóbb asszony . . . Én, a lusta és fáradt ember, szinte frissebbnek, elmésebb­nek, vállalkozóbbnak érzem magam, hogy magával szemben ülhetek. . . Mintha oxigént leheltem volna be, vagy mintha egy erős éther-injekc­ióval hoztam volna mozgásba a vérem keringését . . . Kommerné hangosan elnevette magát, — vigyázva nevetett, hogy a fehér fogsora ki­lássák — aztán jókedvűen szólott: — Az már bizonyos, hogy maguk orvo­sok még az udvarlási rendszerükben is mások, mint a többi férfi . .. Azt lehetne mondani, hogy szinte anatómiai alapon udvarolnak . . . Az oxigén meg az éther-injokézió — pom­pás! . . . Nem csodálnám, ha hiteles bulletin­nel igazolná, hogy csakugyan szerelmes belém, olyan bulletinnel, mely a hőfokát, a szíve dobbanásait, a lélegzetvételeinek pontos számát is közölné velem .. . Ragyogó szemmel kac­agott föl még egyszer,­­ látszott rajta, hogy milyen jól esik neki a híres ember beszéde. Jávor tanár tréfásan bólogatott, aztán lemondólag intett a kezével. — Most is csak annyiba vesz, mint a­­mikor a gimnazista öcscseit a matematikára tanítottam... Pedig ha a szívembe látna... — Melyik kamarába? A rekeszizmon innen vagy túl lévő részt gondolja? — Hiába mulat rajtam, nem mindennapi dolog, hogy­­valaki a szerelmét tizenöt éven keresztül konzerválja . .. — És az se, hogy valaki tiszteletreméltó matrónákba szerelmes . .. A tanár közelebb hajolt Kommernéhez, az arcza kipirult, s majdnem diákos izgatott­sággal susogta: — Tudja, mi lenne a legforróbb kíván­ságom az életben? — Micsoda? — Hogy egyszer, csak egyetlen­egyszer is, én ülhetnék ott a­ harmadik szobában, a­hol a pénzügyigazgatósági fogalmazó ült ... Az asszony elpirult, leányosan lesütötte a szemét, majd szótalanul csipegetni kezdte a jardiniéren sárgálló szőlőfürtöt. Aztán egy­szerre, mintha valami egészen más témáról beszélne, hangosan, jókedvűen szólt a ta­nárhoz : — Ha kedves volna, Jávor, hát holnap Nincs többé horvárklauzula. Az olasz kereskedelmi provizórium meg van. Marad a régi szerződés addig, a­míg vég­érvényes új szerződést kötünk, de legkésőbb október 1-jéig. Kilencz hónapig van tehát időnk. Ezalatt tán csak sikerül megalkotni az autonóm vámtarifát, mely előfeltétele a szer­ződési tárgyalásoknak és sikerül a tárgyaláso­kat magukat is befejezni. A borvámklauzula pedig megszűnt. S he­lyébe nem jött semmi konc­esszió, semmi ideiglenes kedvezmény. Egyszerűen eltörölte­tett minden re­coi­pensác­ió nélkül. Kormá­nyunknak nincs kötve a keze az új szerző­dési tárgyalásoknál, még csak egy ideiglenes kedvezmény prec­edensével sem. Úgy indul­hat majd neki az új szerződési tárgyalások­nak, mintha az egész borvámklauzula-kor­szak nem is lett volna. Szabadon mérlegel­heti az előnyöket, melyeket adni hajlandó az engedményekért, melyeket követel. Módjában lesz tehát a legteljesebb mértékben bevál­tani azt az ismételten tett ígéretét, hogy bor­termelésünk érdekeit a lehető legvégső ha­tárig megvédi. Ez tehát oly eredmény, melyet teljes megnyugvással fogadhat a közvélemény s örömmel maga az érdekelt gazdaközönség. Egy igen kényes és válságteljes kérdés nyert itt sima és mindkét félre megnyugtató meg­oldást. Kormányunknak határozott állásfogla­lása, kiküldött szakférfiaink állhatatos munkája mellett elismeréssel kell regisztrálnunk az olasz kormány előzékenységét, melyet ezúttal tanúsított. Ennek az előzékenységnek némi elismerése és viszonzása az az átmeneti könnyí­­tés, melyben január 31-ig az előre eladott és hajóra szállított olasz borok részesülnek. Nem került tehát a dolog — a­mint egy ide­ig félő volt — a szerződéstelen ál­lapot stádiumába. Elkerültük még az elvi konfliktust is és elkerültük a franczia bor beözönlését, mely arra az esetre fenyegetett, ha a borvámklauzula bármily rövid időre is meghosszabbíttatik. Egyetlen külföldi állam sem vehet igénybe január 1-én túl borvám­­kedvezményt, mert e napon a jelenleg érvény­ben levő általános vámtarifa borvámtétele az egész vonalon érvénybe lép. A kormány tudvalevőleg felhatalmazást kért e provizórium megkötésére. Megkötötte azonban, még mielőtt a törvényhozás e felha­talmazást megadta volna. Jól tette, az ország érdekében tette s alig hiszszük, hogy az ellen­zék ebből az esetből kifolyólag veszedelmes port akasztana a kormány nyakába. Az egyez­ménytől pedig, a­melyet a kormány jóvá­hagyás végett a parlament elé fog terjeszteni, a törvényhozás nem fogja megtagadni a rati­fikálást. Túl volnánk tehát az egyik aktuális ha­­jón. Úgy a­hogy, de mindenesetre ránk nézve kedvezően, megoldást nyert az obstrukc­ió daczára az egyik válság. Ez a példa szinte klasszikus és mindenesetre biztató. Vivant sequentes!* ______________________________

Next