Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-01 / 1. szám

1904. január 1. AZ ÚJSÁG tehetetlenül nézte a parlamenti túlkapások egész özönét. De elégedetlenséget keltett az udvarnál is. Széll Kálmán junius 16-ikén Wienben járt s a király ugyanekkor hosszabb kiri­ogatáson is fogadta. E kihallgatásról Széli azzal a benyomással távozott, hogy a passiv resistentia politikája a legfelsőbb körökben tetszéssel nem találkozik. Június 17-én, ugyanakkor, a­mikor a függetlenségi párt a technikai obstrukc­ió te­rére lépett, Kossuth felhívására Széll Kálmán kijelentette, hogy a következő ülésen fontos nyilatkozatokat fog tenni a politikai helyzet­ről. Ekkor már nyílt titoknak tartották, hogy a Széll kormány megbukott, s beismerése a Házban csak megerősítése volt annak, a­mit a politikai közvélemény már hetekkel azelőtt sejtett. Széll lemondása a Házban. Június 17-én Széll Kálmán bejelentette a képviselőházban, hogy ő felségének benyúj­totta úgy a saját, mint az egész kormány le­mondását s azt, hogy a király elfogadta. Demisszióját azzal okolta meg, hogy az egyet­értés politikájának módszerére és alkalma­zására nézve a különféle tényezők között nem volt meg oly mértékben, mely lehetővé tette volna a küzdelem folytatását az obstrukczió ellen. Már ekkor hire járt, hogy Széll Kál­mán utódja gróf Tisza István lesz. Ezzel kapcsolatosan kalandos hirek keletkeztek azok­ról az eszközökről, melyekkel Tisza gróf az obstrukcziót megtörni szándékozik, így beszéltek ujonczozásról ex-lexben s külön­böző Kardorff-fajta indítványokról. Ezek a híresztelések eredményezték azután, hogy nemcsak a néppárt, hanem az obstruáló ellen­zék szónokai is Széll politikáját jelölték meg a kibontakozás első feltételéül. Díszes temetés. Szélinek díszes temetést rendezett az ellenzék. Kossuth Ferencz, Zichy János gróf, Szederkényi Nándor, Ugrón G­ábor, vala­mennyien mély sajnálattal vették tudomásul Széli lemondását. A szabadelvű párt részéről Ivánka Oszkár,s járult hozzá a dicsérő kijelen­tésekhez. Egyedül Rátkay László volt az, ki nem osztozott a Házban elterjedt szomorú, elégikus hangnemben, hanem a függetlenségi párt győzelmének jelezte Széli bukását. A Ház az új kormány megalakulásáig elnapolta üléseit. Tisza István megbízatása. Ugyanazon a napon, a­midőn Széll Kál­mán kormánya nevében lemondását a kép­­vis­lőházban benyújtotta, ő felsége Wienben báró Fejérváry Géza honvédelmi minisztert, gróf Csáky Albint, gróf Apponyi Albertet, gróf Szal­áry Gyulát és gróf Tisza Istvánt külön-külön kihallgatáson fogadta. Gróf Tisza két óra hosszat időzött a király dolgozó­­termében s mint deszignált miniszterelnök hagyta el a wieni Burgot. Forrongás a szabadelvű­pártban. Tisza István gróf deszignálása nagy iz­galmat keltett a politikusok között. A sza­badelvüpárt azon része, mely nem helyeselte Széll Kálmán gyenge kezű kormányzását, Mes­siásként üdvözölte az erős kéz politikáját. Ekkor jött hivatalosan divatba »az ő és az uj szabadelvűek« megkülönböztetése. A volt nemzeti párti tagok mintegy hetvenen a Continental-szállodában értekezletet tartottak s jövendő magatartásukat bizonyos feltételek­hez kötötték. Június 17-én este a szabadelvű párt túl­nyomó többsége óriási ovácziókkal fogadta az új miniszterelnököt. Ugyanekkor azonban gróf Andrássy Gyula kérdést intézett gróf Tisza Istvánhoz, hogy mily engedménye­k mellett vállalkozott a kabinetalakitásra. Tisza lakó­­nikus válasza a következő volt: — Nem hoztam mást, mint az öklömet E merész, de őszinte kijelentés akczióra késztette nemcsak Apponyiékat, hanem a mágnás-kaszinó tagjait is. Előbbiek másnap délelőtt ismét értekeztek s mintegy 83-an ivet írtak alá, melyben magukat arra kötelezték, hogy Tisza gróf miniszterelnökségét nem tá­mogatják. A Nemzeti Kaszinó mintegy har­­mincz tagja pedig Hadik-Barkóczy Endre gróf lakásán adott egymásnak találkát s itt a lényegben ugyanazt határozták,mint Apponyiék a Continental-ban. Eközben Tisza István gróf fáradhatat­lanul folytatta a kabinetalakítás munkálatait. Fejérváry Géza bárót sikerült rábírnia arra, hogy a honvédelmi tárcza vezetését továbbra is folytassa. Ellenben Hodossy Imre egészségi állapotára való hivatkozással nem vállalkozott az igazságügyi miniszteri tárc­a vezetésére. Hasonlókép­pen mások — állítólag Wekerle Sándor,Berzeviczy Albert is — nem fogadták el a megbízatást. Hasonlóképpen Tallián Béla családi viszonyaira való tekintettel elhárította magától a képviselőházi elnöki méltóság el­fogadását. Hozzájárult még az is, hogy Andrássy Gyula és Apponyi Albert grófok csoportjaik nevében értesítették gróf Tisza Istvánt, hogy politikáját nem támogathatják. Ilyenformán Tisza István gróf belátta, hogy az ellene mesterségesen felidézett és szí­tott averzióval nagyobb bonyodalmak előidé­zése nélkül nem képes szembeszállani s junius 19-én Wienbe utazott, hogy erről a királynak jelentést tegyen. Egyszersmind visszatette a megbízatást ő felsége kezébe. E tényét a kö­vetkezőképpen okolta meg: — Miután a kabinetalakitásra irányuló fá­radozásom arról győzött meg, hogy egy eset­leg alakítandó kabinetemnek a parlamentben többsége nem lenne, a kormányalakításra való missziót visszaadtam a felség kezébe, a­ki azt kegyesen vette tudomásul. A horvát bán Wienben. Tisza István gróf visszalépése tág teret nyújtott a különböző politikai kombinácziók­­nak. De a bizonytalanság nem tartott sokáig. Június 20-án ugyanis már jelentette a fél­hivatalos híradás, hogy a király Khuen- Héderváry grófot a Wienbe rendelte. Az összes magyar politikai tényezők megegyeztek abban, hogy ő felsége bizalma a horvát bán felé hajlik. S csakugyan többszöri királyi kihall­gatás és a közös miniszterekkel való tanács­kozások után Khuen-Héderváry gróf felhatal­mazást kapott ő felségétől, hogy a magyar politikai válság eltüntetésével saját miniszter­­elnökségének talaját egyengesse. Ú­jabb értekezletek. E közben a magyar fővárosban élénk po­litikai élet mutatkozott. A szabadelvű párt frakc­iói között keletkezett úr nemcsak hogy nem kisebbedett, hanem ellenkezőleg mind­inkább élesebbé tette az ellentéteket. Tisza István grófnak Wienbe utazása után az uj szabadelvűek s a Nemzeti Kaszinó tagjai ismét ülést tartottak, melyen azt vitatták meg, hogy micsoda álláspontot foglaljanak el az esetre, ha Tisza gróf egy második wieni útjáról engedményekkel térne vissza. Ezen mozgalma­kat nem nézték tovább tétlenül az úgyneve­zett ó-szabadelvűek sem. Mintegy százan a Hungária-szállóban értekezletet tartottak s Dániel Ernő báró, valamint Tisza István gróf indítványára kimondották, hogy csak oly kor­mányt támogatnak, mely a sza­bade­lvü irány mellett az 1867. évi XII. t.-czikkhez minden kétértelműséget kizáró módon, hűen ragasz­kodik. A kibontakozás utján, Klmen-Héderváry Károly gróf junius 22-én Budapestre érkezett s nyomban a sza­badelvű pártkörbe ment, a­hol meleg rokon­­szenvvel üdvözölték. A következő napon meg­látogatta Apponyi Albert grófot, Zichy János grófot, Kossuth Ferenczet, Justh Gyulát, Szederkényi Nándort. 23-án Kossuth Ferencz lakásán Barta Ödön, Barabás Béla, Tóth János, Komjáthy Béla, Justh Gyula, Thaly Kálmán és Polónyi Gézával talál­kozott, mint a függetlenségi Kossuth-párt intéző bizottságával, s itt kijelentette, hogy a felemelt ujonczlétszámról szóló javaslatot vissza nem vonja ugyan, de egyelőre nem kívánja azt tárgyaltatni, hanem a normális ujonczlétszám megszavazásához ragaszkodik. Ezenfelül óhajtja a taraczkokhoz szükséges mintegy 5 ezer főnyi ujoncznak megajánlását s a póttartalék egy részének igénybevételét. A függetlenségi párt még aznap este ér­tekezletet tartott s elhatározta, hogy jóvá­hagyja az intéző bizottság előzetes tárgyalá­sait. A következő nap e bizottság ismét talál­kozott Khuen Héderváry gróffal, ki ez alka­lommal­­kijelentette, hogy mind a két létszám­emeléstől eláll. Mind az intéző bizottság, mind pedig maga a függetlenségi párt egyhangúlag tudomásul vette e kijelentéseket s megkötötte a békét. Nem úgy a Szederkényi-frakczió, mely a harcz folytatását határozta el. Mindazonáltal Khuen-Héderváry gróf jú­nius 26-án Wienbe utazott, a­honnan a követ­kező napon mint dessignált miniszterelnök tért vissza Budapestre. A Khuer­-Héderváry-kormán­y. Június hó 27-ikéről kelt királyi kézirat nevezte ki a Khuen-Héderváry-kormányt, melynek két új tagja volt: Kolossváry Dezső vezérőrnagy honvédelmi és dr. Tomasics Miklós horvát­ miniszter. Bemutatkozás: Június 30-ikán mutatkozott be a Khuen­­kabinet a képviselőháznak. Az obstruáló ellen­zék tombol­ással fogadta. Köz­beszólások ára­data és éktelen zaj közepette mondotta el programmbeszédét, melyben a pártok harmo­nikus munkálkodásának szükséges voltát hang­súlyozta s az előző kormány irányzatát vallotta magáénak. Kossuth lemondása. Ugyanaz este a függetlenségi párt túl­nyomó többsége a harcz folytatása mellett foglalt állást, mire Kossuth Ferencz lemon­dott elnöki állásáról. A programm-vita. Másnap, július 1-én megindult a kormány programmja feletti vita az obstrukc­ió jegyé­ben. Az ellenzék Khuennek főleg abba a ki­jelentésébe kapaszkodott, hogy a katonai ja­vaslatok tárgyalását »egyelőre« felfüggeszti s ebből a megállapodások megszegését akarta kimagyarázni; továbbá azon kijelentése kel­tett reszenzust, hogy esetleg törvényes fel­hatalmazást fog kérni a kereskedelmi szerző­dési tárgyalások megindítására. Ebben még az 1899: XXX. t.-czikk sérelmét konstatálta az ellenzék. A főrendiházban is bemutatkozott Khuen az első napon, de kérte, hogy programmját egyik legközelebbi ülésen mondhassa el. Erre azonban nem jutott alkalma. A Kossuth-párt tovább obstruál. A kormányprogramm feletti vita első pár napjában már kiderült, hogy a függetlenségi és 48-as párt nem honorálja azokat a meg­állapodásokat, melyek a Khuen-kabinet meg­alakulása előtt közte s a pártok vezetői közt létrejöttek. A függetlenségi párt július 7-én újból értekezletet tartott ez ügyben s bár úgy döntött, hogy fentartja június 24-én hozott határozatát, az obstrukc­ió tovább folyt, sőt a harmadik héten már a technikai obstrukczió tünetei kezdtek mutatkozni. A bileki katasztrófa. Új táplálékokat kapott az obstrukczió a bileki katasztrófa által, a­mely 18, többnyire magyar születésű katona halálát okozta, a­mikor Boszniában rekkenő nyári melegben egész nap meneteltek. Ez ügyben interpel­­láczió is volt a Házban s Khuennek sikerült ez ügyben teljesen megnyugtató s szigorú megtorlást ígérő nyilatkozatával általános megelégedést kelteni. De a bileki szenzácziót már másnap, július 29-én elmosta a Pap Zoltán bejelentése fölött keletkezett óriási botrány. A vesztegetési affér, Pap Zoltán ugyanis, aki aznap az első szónok volt, beszéde végén a Ház asz­talára letett 10.000 koronát, előadván, hogy at előtte való napon Dienes Márton volt füg­getlenségi képviselő ez összeggel meg akarta vesztegetni, hogy négy-öt napra hagyja el a fővárost. Pap Zoltán kijelentésével kapcsolatban Lovászy Márton is szólásra emelkedett s be­jelentette, hogy Singer Artur, egy német 35

Next