Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-01 / 1. szám
1904. január 1. AZ ÚJSÁG tehetetlenül nézte a parlamenti túlkapások egész özönét. De elégedetlenséget keltett az udvarnál is. Széll Kálmán junius 16-ikén Wienben járt s a király ugyanekkor hosszabb kiriogatáson is fogadta. E kihallgatásról Széli azzal a benyomással távozott, hogy a passiv resistentia politikája a legfelsőbb körökben tetszéssel nem találkozik. Június 17-én, ugyanakkor, amikor a függetlenségi párt a technikai obstrukció terére lépett, Kossuth felhívására Széll Kálmán kijelentette, hogy a következő ülésen fontos nyilatkozatokat fog tenni a politikai helyzetről. Ekkor már nyílt titoknak tartották, hogy a Széll kormány megbukott, s beismerése a Házban csak megerősítése volt annak, amit a politikai közvélemény már hetekkel azelőtt sejtett. Széll lemondása a Házban. Június 17-én Széll Kálmán bejelentette a képviselőházban, hogy ő felségének benyújtotta úgy a saját, mint az egész kormány lemondását s azt, hogy a király elfogadta. Demisszióját azzal okolta meg, hogy az egyetértés politikájának módszerére és alkalmazására nézve a különféle tényezők között nem volt meg oly mértékben, mely lehetővé tette volna a küzdelem folytatását az obstrukczió ellen. Már ekkor hire járt, hogy Széll Kálmán utódja gróf Tisza István lesz. Ezzel kapcsolatosan kalandos hirek keletkeztek azokról az eszközökről, melyekkel Tisza gróf az obstrukcziót megtörni szándékozik, így beszéltek ujonczozásról ex-lexben s különböző Kardorff-fajta indítványokról. Ezek a híresztelések eredményezték azután, hogy nemcsak a néppárt, hanem az obstruáló ellenzék szónokai is Széll politikáját jelölték meg a kibontakozás első feltételéül. Díszes temetés. Szélinek díszes temetést rendezett az ellenzék. Kossuth Ferencz, Zichy János gróf, Szederkényi Nándor, Ugrón Gábor, valamennyien mély sajnálattal vették tudomásul Széli lemondását. A szabadelvű párt részéről Ivánka Oszkár,s járult hozzá a dicsérő kijelentésekhez. Egyedül Rátkay László volt az, ki nem osztozott a Házban elterjedt szomorú, elégikus hangnemben, hanem a függetlenségi párt győzelmének jelezte Széli bukását. A Ház az új kormány megalakulásáig elnapolta üléseit. Tisza István megbízatása. Ugyanazon a napon, amidőn Széll Kálmán kormánya nevében lemondását a képvislőházban benyújtotta, ő felsége Wienben báró Fejérváry Géza honvédelmi minisztert, gróf Csáky Albint, gróf Apponyi Albertet, gróf Szaláry Gyulát és gróf Tisza Istvánt külön-külön kihallgatáson fogadta. Gróf Tisza két óra hosszat időzött a király dolgozótermében s mint deszignált miniszterelnök hagyta el a wieni Burgot. Forrongás a szabadelvűpártban. Tisza István gróf deszignálása nagy izgalmat keltett a politikusok között. A szabadelvüpárt azon része, mely nem helyeselte Széll Kálmán gyenge kezű kormányzását, Messiásként üdvözölte az erős kéz politikáját. Ekkor jött hivatalosan divatba »az ő és az uj szabadelvűek« megkülönböztetése. A volt nemzeti párti tagok mintegy hetvenen a Continental-szállodában értekezletet tartottak s jövendő magatartásukat bizonyos feltételekhez kötötték. Június 17-én este a szabadelvű párt túlnyomó többsége óriási ovácziókkal fogadta az új miniszterelnököt. Ugyanekkor azonban gróf Andrássy Gyula kérdést intézett gróf Tisza Istvánhoz, hogy mily engedmények mellett vállalkozott a kabinetalakitásra. Tisza lakónikus válasza a következő volt: — Nem hoztam mást, mint az öklömet E merész, de őszinte kijelentés akczióra késztette nemcsak Apponyiékat, hanem a mágnás-kaszinó tagjait is. Előbbiek másnap délelőtt ismét értekeztek s mintegy 83-an ivet írtak alá, melyben magukat arra kötelezték, hogy Tisza gróf miniszterelnökségét nem támogatják. A Nemzeti Kaszinó mintegy harmincz tagja pedig Hadik-Barkóczy Endre gróf lakásán adott egymásnak találkát s itt a lényegben ugyanazt határozták,mint Apponyiék a Continental-ban. Eközben Tisza István gróf fáradhatatlanul folytatta a kabinetalakítás munkálatait. Fejérváry Géza bárót sikerült rábírnia arra, hogy a honvédelmi tárcza vezetését továbbra is folytassa. Ellenben Hodossy Imre egészségi állapotára való hivatkozással nem vállalkozott az igazságügyi miniszteri tárca vezetésére. Hasonlóképpen mások — állítólag Wekerle Sándor,Berzeviczy Albert is — nem fogadták el a megbízatást. Hasonlóképpen Tallián Béla családi viszonyaira való tekintettel elhárította magától a képviselőházi elnöki méltóság elfogadását. Hozzájárult még az is, hogy Andrássy Gyula és Apponyi Albert grófok csoportjaik nevében értesítették gróf Tisza Istvánt, hogy politikáját nem támogathatják. Ilyenformán Tisza István gróf belátta, hogy az ellene mesterségesen felidézett és szított averzióval nagyobb bonyodalmak előidézése nélkül nem képes szembeszállani s junius 19-én Wienbe utazott, hogy erről a királynak jelentést tegyen. Egyszersmind visszatette a megbízatást ő felsége kezébe. E tényét a következőképpen okolta meg: — Miután a kabinetalakitásra irányuló fáradozásom arról győzött meg, hogy egy esetleg alakítandó kabinetemnek a parlamentben többsége nem lenne, a kormányalakításra való missziót visszaadtam a felség kezébe, aki azt kegyesen vette tudomásul. A horvát bán Wienben. Tisza István gróf visszalépése tág teret nyújtott a különböző politikai kombináczióknak. De a bizonytalanság nem tartott sokáig. Június 20-án ugyanis már jelentette a félhivatalos híradás, hogy a király Khuen- Héderváry grófot a Wienbe rendelte. Az összes magyar politikai tényezők megegyeztek abban, hogy ő felsége bizalma a horvát bán felé hajlik. S csakugyan többszöri királyi kihallgatás és a közös miniszterekkel való tanácskozások után Khuen-Héderváry gróf felhatalmazást kapott ő felségétől, hogy a magyar politikai válság eltüntetésével saját miniszterelnökségének talaját egyengesse. Újabb értekezletek. E közben a magyar fővárosban élénk politikai élet mutatkozott. A szabadelvű párt frakciói között keletkezett úr nemcsak hogy nem kisebbedett, hanem ellenkezőleg mindinkább élesebbé tette az ellentéteket. Tisza István grófnak Wienbe utazása után az uj szabadelvűek s a Nemzeti Kaszinó tagjai ismét ülést tartottak, melyen azt vitatták meg, hogy micsoda álláspontot foglaljanak el az esetre, ha Tisza gróf egy második wieni útjáról engedményekkel térne vissza. Ezen mozgalmakat nem nézték tovább tétlenül az úgynevezett ó-szabadelvűek sem. Mintegy százan a Hungária-szállóban értekezletet tartottak s Dániel Ernő báró, valamint Tisza István gróf indítványára kimondották, hogy csak oly kormányt támogatnak, mely a szabadelvü irány mellett az 1867. évi XII. t.-czikkhez minden kétértelműséget kizáró módon, hűen ragaszkodik. A kibontakozás utján, Klmen-Héderváry Károly gróf junius 22-én Budapestre érkezett s nyomban a szabadelvű pártkörbe ment, ahol meleg rokonszenvvel üdvözölték. A következő napon meglátogatta Apponyi Albert grófot, Zichy János grófot, Kossuth Ferenczet, Justh Gyulát, Szederkényi Nándort. 23-án Kossuth Ferencz lakásán Barta Ödön, Barabás Béla, Tóth János, Komjáthy Béla, Justh Gyula, Thaly Kálmán és Polónyi Gézával találkozott, mint a függetlenségi Kossuth-párt intéző bizottságával, s itt kijelentette, hogy a felemelt ujonczlétszámról szóló javaslatot vissza nem vonja ugyan, de egyelőre nem kívánja azt tárgyaltatni, hanem a normális ujonczlétszám megszavazásához ragaszkodik. Ezenfelül óhajtja a taraczkokhoz szükséges mintegy 5 ezer főnyi ujoncznak megajánlását s a póttartalék egy részének igénybevételét. A függetlenségi párt még aznap este értekezletet tartott s elhatározta, hogy jóváhagyja az intéző bizottság előzetes tárgyalásait. A következő nap e bizottság ismét találkozott Khuen Héderváry gróffal, ki ez alkalommalkijelentette, hogy mind a két létszámemeléstől eláll. Mind az intéző bizottság, mind pedig maga a függetlenségi párt egyhangúlag tudomásul vette e kijelentéseket s megkötötte a békét. Nem úgy a Szederkényi-frakczió, mely a harcz folytatását határozta el. Mindazonáltal Khuen-Héderváry gróf június 26-án Wienbe utazott, ahonnan a következő napon mint dessignált miniszterelnök tért vissza Budapestre. A Khuer-Héderváry-kormány. Június hó 27-ikéről kelt királyi kézirat nevezte ki a Khuen-Héderváry-kormányt, melynek két új tagja volt: Kolossváry Dezső vezérőrnagy honvédelmi és dr. Tomasics Miklós horvát miniszter. Bemutatkozás: Június 30-ikán mutatkozott be a Khuenkabinet a képviselőháznak. Az obstruáló ellenzék tombolással fogadta. Közbeszólások áradata és éktelen zaj közepette mondotta el programmbeszédét, melyben a pártok harmonikus munkálkodásának szükséges voltát hangsúlyozta s az előző kormány irányzatát vallotta magáénak. Kossuth lemondása. Ugyanaz este a függetlenségi párt túlnyomó többsége a harcz folytatása mellett foglalt állást, mire Kossuth Ferencz lemondott elnöki állásáról. A programm-vita. Másnap, július 1-én megindult a kormány programmja feletti vita az obstrukció jegyében. Az ellenzék Khuennek főleg abba a kijelentésébe kapaszkodott, hogy a katonai javaslatok tárgyalását »egyelőre« felfüggeszti s ebből a megállapodások megszegését akarta kimagyarázni; továbbá azon kijelentése keltett reszenzust, hogy esetleg törvényes felhatalmazást fog kérni a kereskedelmi szerződési tárgyalások megindítására. Ebben még az 1899: XXX. t.-czikk sérelmét konstatálta az ellenzék. A főrendiházban is bemutatkozott Khuen az első napon, de kérte, hogy programmját egyik legközelebbi ülésen mondhassa el. Erre azonban nem jutott alkalma. A Kossuth-párt tovább obstruál. A kormányprogramm feletti vita első pár napjában már kiderült, hogy a függetlenségi és 48-as párt nem honorálja azokat a megállapodásokat, melyek a Khuen-kabinet megalakulása előtt közte s a pártok vezetői közt létrejöttek. A függetlenségi párt július 7-én újból értekezletet tartott ez ügyben s bár úgy döntött, hogy fentartja június 24-én hozott határozatát, az obstrukció tovább folyt, sőt a harmadik héten már a technikai obstrukczió tünetei kezdtek mutatkozni. A bileki katasztrófa. Új táplálékokat kapott az obstrukczió a bileki katasztrófa által, amely 18, többnyire magyar születésű katona halálát okozta, amikor Boszniában rekkenő nyári melegben egész nap meneteltek. Ez ügyben interpelláczió is volt a Házban s Khuennek sikerült ez ügyben teljesen megnyugtató s szigorú megtorlást ígérő nyilatkozatával általános megelégedést kelteni. De a bileki szenzácziót már másnap, július 29-én elmosta a Pap Zoltán bejelentése fölött keletkezett óriási botrány. A vesztegetési affér, Pap Zoltán ugyanis, aki aznap az első szónok volt, beszéde végén a Ház asztalára letett 10.000 koronát, előadván, hogy at előtte való napon Dienes Márton volt függetlenségi képviselő ez összeggel meg akarta vesztegetni, hogy négy-öt napra hagyja el a fővárost. Pap Zoltán kijelentésével kapcsolatban Lovászy Márton is szólásra emelkedett s bejelentette, hogy Singer Artur, egy német 35