Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-01 / 1. szám

1904. január 1. AZ ÚJSÁG Az ellenzék, mely erélyes visszautasítá­sát követelte Körber nyilatkozatainak, nem akart megelégedni a válaszszal s Kossuth Fe­­rencz a miniszterelnök nyilatkozatainak napi­rendre tűzését kivánta. Kiment leszavazzák. A kormány lemond Ezt az indítványt a Ház nagy többsége elfogadta, mire Khuen-Héderváry gróf, a ki leszavaztatását látta a Ház e határozatában, rövid minisztertanács után ott a Házban, nyomban táviratilag bejelentette ő felségének a kabinet lemondását. A kormány kivonulása. Elnapolás. Másnap a képviselőházban is bejelentette lemondását s kérte, hogy a Ház tanácskozá­sait az uj kormány kinevezéséig függeszsze fel. Nyilatkozata után az egész kabinettel nyomban eltávozott az ülésteremből. Néhány felszólalás után a Ház tényleg elnapolta üléseit. A kilenczes bizottság kiküldése. Most már égetővé vált egy a válság fo­lyamán sokszor hangoztatott kívánság: az t. i., hogy a szabadelvű párt foglaljon állást a ka­tonai kérdésekben. A párt e végből egy ki­­lenczes bizottságot küldött ki. A kormány lemondása után október 3-án a Ház még egy ülést tartott az ellenzék kívánságára, a har­madéves katonák visszatartása ügyében, azon­ban mivel a kormány részéről senki sem je­lent meg, az ülés minden eredmény nélkül, közben egy zárt ülés inc­idensétől megsza­kítva, ért véget. Október 4-én­­a czár bécsi látogatása eddig lehetetlenné tette, hogy Kimen lemon­dása után ő felségénél jelentkezzék) Kimen gróf személyesen is átadta Wienben a kor­mány lemondását ő felségének, a­ki fentar­­totta magának a továbbiakra nézve az elha­tározást. Időközben a szabadelvű párt kilenczes bi­zottsága naponta értekezletet tartott. Azonban tanácskozásai a legszigorúbb diskréczió mel­lett folytak. A bizottság elaborátumától füg­­■ jött a leendő kormány kinevezése s a kibon­takozás megkísérlése. Újabb kihallgatások. Még e tanácskozások folyamán Wienbe hivattak kihallgatásra Széll Kálmán, Andrássy Gyula gróf, Tisza István gróf, Perczel Dezső és Lukács László. Ezen kihallgatások folya­mán is csaknem állandóan előtérben volt Tisza István gróf megbizatásának lehetősége, de mielőtt e megbízatás megvalósult volna, ismét a Lukács László-féle kombináczió me­rült fel egy időre. Lukács deszignálását októ­ber közepén csaknem biztosra vették, de csakhamar kiderült, hogy Lukács csak a katonai kérdésekben fenforgó ellentétek ki­egyenlítésére vállalkozott, a Tisza István je­löltsége pedig továbbra is fenmaradt. Lu­kács mint közvetítő, Lukács László tényleg néhány napon át úgy vett részt a kilenczes-bizottság tanácsko­zásain, mint a közvetítéssel megbízott homo regius s több ízben jelentést is tett személye­sen ő felségének a bizottság munkálatairól. Október 24-én terjesztette ő felsége elé a kilenczes-bizottság elhatározását s másnap, október 25-én gróf Tisza István is meghívást kapott Wienbe. Gróf Tisza István megbízatása. Aznap ő felségénél Khuen-Héderváry gróf, Lukács László és Tisza István gróf há­rom óra hosszáig tanácskoztak s a tanácskozá­sok eredménye az lett, hogy Tisza István gróf megbízást kapott kormányalakításra. A programra, melyen Tisza István kabinetalakí­­tásra vállalkozott, csak lényegtelen módosítá­sokkal tért el a kilenczes bizottság programm­­jától s legközvetlenebb feladata az volt, hogy a szabadelvű pártot a kilenczes bizottságnak általa módosított programmja számára meg­yeije. A módosított elaborátum. Tisza István gróf október 27-én mutatta be a kilenczes bizottságnak a módosított programmot, mely ahhoz hozzájárult, s melyet a bizottság eredeti elaborátumával együtt másnap Tisza István gróf a szabadelvű párt értekezlete elé terjesztett. A leglényegesebb a módosítások közül az, mely ő felségének az 1867-ben elismert alkotmányos fejedelmi jo­gaira vonatkozik. A kilenczes bizottság elabo­­rátumában az volt, hogy »a hadsereg vezér- és szolgálati nyelvére nézve fennálló jelenlegi állapot ő felségének az 1867-ben elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján tartatott fenn«. E helyett Tisza István gróf a következő szöveg beillesztését kérte: »A párt fentartja azt az álláspontját, hogy a királynak jogában áll az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg vezér- és szolgálati nyelvét az 1867: XII. törvényczikk 11. §-ában elis­mert alkotmányos fejedelmi jogai alapján meg­határozni«. A különbség a két szöveg közt az, hogy itt világosan kifejezést nyer az, hogy ezen kérdés szabályozása is ő felségének a 67. évi törvényekben elismert alkotmányos feje­delmi jogkörébe vág. A szabadelvű párt egyértelműleg elfogadta a kilenczes bizottság elaborátumát Tisza Ist­ván gróf módosításaival. A Tisza-kabinet kinevezése. Tisza István gróf október 30-án éjjel Wienbe utazott, másnap ő felsége elé terjesz­tette a kabinet listáját, s miután ő felsége ahhoz hozzájárult, még aznap mint kinevezett miniszterelnök érkezett vissza Budapestre. A Tisza-kormásig. November első napján írta alá a király az új kormány kinevező okiratait. Az új kor­mány tagjai lettek. Miniszterelnök: gróf Tisza István, egyszer­smind belügyminiszter és ideiglenesen a király személye körüli miniszter. Pénzügyminiszter: Lukács László. Kereskedelmi miniszter: Hieronymi Károly. Földmivelési miniszter: Tallián Béla. Honvédelmi miniszter: Nyíri Sándor. Közoktatásügyi miniszter : Berzeviczy Albert. Igazságügyminiszter: Plósz Sándor. Horvát miniszter: Cseh Ervin. A régi kormányból tehát kimaradtak a miniszterelnökön kívül Láng Lajos, Darányi Ignácz, Kolossváry Dezső és Tomasics Miklós. Eskütétel. November 4-én délelőtt tíz órakor volt az eskütétel a wieni Hofburgban. Az új mi­niszterelnök tette le elsőnek az esküt, hon­­védhuszárfőhadnagyi egyenruhában. Az első ténykedése, a­miből az­ ellenzék és sajtója rossz óment próbált kiolvasni. A miniszterelnök után a kormány új tagjai esküdtek, s nyomban azután hazajöttek Budapestre. Még aznap, részben csak másnap megvoltak a minisztériumokban a szokásos búcsúzások és bemutatkozások. Tisza programmja. Este, ugyancsak november 4-ikén emlé­kezetes értekezlete volt a szabadelvű pártnak. A vasútról jött az új kormány egyenesen a pártkörbe s mihelyest meghallgatta a rövid üdvözlő­ beszédet-, Tisza István nyomban el­mondotta programmját. Csak a legfőbb pont­jait soroljuk itt föl. Szabadelvű politika, a szó igaz értelmében. Nemzeti politika, a magyar nemzeti állam erejének teljes kifejtése, kidomborítása és ön­tudatra ébresztése. Katonai kérdésekben a párt elfogadott programmja: a magyar tisztek visszahelyezése, a magyar nyelv kötelezővé tétele, magyar tiszt­képzés, magyar tannyelv a katonai iskolák­ban legalább a főtárgyakban, a jelvények és zászlók reformálása, a katonai büntető­eljárás­ban a magyar nyelv érvényesítése. Takarékosság az államháztartásban. Ezért a beruházások mérséklése és a tisztviselői fize­­tésjavítás ideiglenes elodázása mindaddig, a­míg a javítás a megyei, községi tisztviselőkre, taní­tókra, papokra is kiterjeszthető lesz. A párt csatlakozott a programaihoz. Éjjel azonban megtudták a hírlapok, hogy Apponyi Albert gróf megirta lemon­dó­ levelét­. Lemondott a képviselőház elnökségéről. Senki se várta másképp. Bemutatkozás akadályokkal. Másnap következett a bemutatkozás az országgyűlés két Házában. Azaz következett volna. Az ellenzék kedves témát kapott Apponyiban. Megobszmálta az ő lemondását. Tisza nem mondhatta el programmját. De a főrendiházban még aznap elmondotta: Khuen-Héderváry nem jutott el a főren­dekig. Tisza nekik hamarább adott program­­­mot, mint a képviselőháznak. Másnap, harmadnap még mindig Apponyi lemondása volt a téma. Negyednap Tisza István a képviselőházban is elmondotta pro­gramaim­át. Elnökválasztás. November 8-án a képviselőház Perczel Dezsőt megválasztotta elnökké. Az új elnök székfoglalójában kijelentette, hogy igazságo­san, méltányosan fogja kezelni a házszabályo­kat s meg fogja őrizni az elnöki állás tekin­télyét és méltóságát. Az obstrukc­ió ezután vitázott tovább a miniszterelnök programmjáról. A szabad kéz. Közben keresték a kibontakozást. Az ob­strukc­ió fő erőforrása, a függetlenségi párt­, bár formailag egységes volt, meggyőződésben kétfelé szakadt. Az egyik rész tisztes kibon­takozásra vágyott, a másik változatlan hada­kozást hirdetett. Egyforma volt a két tábor. S mivel megegyezni nem tudtak, kimondották a szabad kéz politikáját­. Tegyen mindenki a lelkiismerete szerint. Folyt tovább az obstrukc­ió. Annyit je­lentett ez a határozat. Csak a párt felerész­ben visszavonult. Az ujonczjavaslat. November 14-én napirendre került az ujonczjavaslat. A honvédelmi miniszter a ja­vaslat gyors letárgyalását kérte. Rámutatott azokra a veszedelmekre, a­mik kikerülhetetle­­nek, ha dec­ember végéig nem lehet ujonczozni. Negyvenezer póttartalékost kell behívni tény­leges szolgálatra, a három évet kiszolgált katonák pedig karácsony­ ünnepére se mehet­nek családjuk körébe. Az obstrukczió pedig folyt tovább ... Körber és Tisza. Az osztrák miniszterelnök november 18-án beszédet mondott a Reichsrathban, Magyar­­ország ellen beszélt. A felségjogokat magya­rázta osztrák szempontokból, s tagadta, hogy Magyarország parlamentjének beavatkozási joga volna e kérdésekbe. o o / f ^ ^ f # Általános felfordulás a sajtóban és más­nap már interpelláczió a Házban. Emlékezetes beszéddel felelt Tisza Ist­ván gróf. — Egy előkelő idegen exkurziókat tett a magyar közjog területére. Ezeknek a di­lettáns nyilatkozatoknak ne tulajdonítsanak fontosságot. De ha a gyakorlatra próbálnák átvinni a nekik kedves elméletet, erélyes visszautasítás lesz a válasz. Körber felelt néhány nap múlva. Tisza még erélyesebben visszavágott. A miniszter­­elnök diadala teljes volt. Az ellenzék is el­ismerte. De az obstrukczió folyt tovább. Párhuzamos ülések. Tenni kellett valamit az obstrukczió meg­törésére. Tisza István gróf elhatározta, hogy párhuzamos ülések tartásával fogja az obstruk­­cziót kimeríteni. A szabadelvű párt örömmel csatlakozott. Az erős kéz fogását látták a tervben. Az ellenzék erőszakot kiabált. Apponyi Albert 37

Next