Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-01 / 1. szám

gróf azt kívánta, hogy ne tegye Tisza párt­kérdéssé a párhuzamos üléseket . De igenis, pártkérdéssé teszem. Apponyi gróf erre november­­27-én ki­lépett a pártkörből. Követték legközelebb eső hívei. . November 27-én Podmaniczky Frigyes báró beadta­ az indítványt, a­melyben délutáni ülések tartását is kéri. Másnap (Feilitzsch Artúr báró, az új al­­elnök első szereplése volt) viharos ülések után későn este a képviselőház nagy többsége el­fogadta az indítványt . . . Technikai obstrukczió. November 29-én is éjszakai ülés. És meg­kezdődött a technikai obstrukczió. Ez volt az ellenzék válasza az »erőszakra«. Deczember első napjaiban folytonos éjjeli ülések, folytonos jegyzőkönyvi viták, szava­zások, módosítások. Technikai obstrukczió! De ekkor már megtörtént a fordulat. Deczember elején Kossuth Ferencz nyílt ülé­sen felállott, s aggodalmát fejezte ki, hogy ez a rettenetes hajsza megöli a nemzet életerőit. Békét, akar, tisztes békét. A kormány mond­jon le a párhuzamos ülésekről s a nemzet felbuzdulását gyümölcsöztesse olyan téren, a­hol siker várható. Választási reform, a válasz­tói jog kiterjesztése, a szegény nép bajainak védelme, ezek azok a kívánságok, a­melyeket előterjesztett. És Tisza István elfogadta. Egy alap kí­nálkozott a béke megteremtésére. A függetlenségi párt. . Majd egy hétig tartott, a­míg meg lett a béke. A függetlenségi párt, mikor szavazásra került, a békét akarja-e vagy a háborút, egy­forma arányban oszlott meg. Nem tudtak dönteni. Kossuth lemondott az elnökségről. . . Csak harmadnap, a­mikor Thaly Kálmán vette át a párt vezetését, hosszas tanácsko­zás, tárgyalás, alkudozás után jutottak meg­egyezésre. " A függetlenségi párt lemondott az ob­­strukczióról. De kimondotta, hogy a harczról nem mond le. Küzdeni fog a­­ magyar nyelv jogaiért, de nem akarja az országot végvesze­delembe dönteni . . . Nem történt szakadás a pártban. Mégis obstrukczió. Az obstrukczió azért folyt tovább. De már csak egy törpe kis ha­d csinálta. Az Ugro­­nisták és a néppártiak egy töredéke. Deczember közepén a néppárt is otthagyta a desperációk kisded táborát. Magukra marad­tak. Tizenhárman. Szerencsétlen szám, de az országra szerencsétlen. Deczember 22-ikén végre bezárhatták az általános vitát. Tisza István és Nyíri Sándor tettek még egy utolsó kísérletet, felébreszteni az utolsókban a lelkiismeretet, de sikertelenül. Tizenhárom záróbeszéd következett tehát. Kettő még a jövő esztendőre maradt, így záródott a politikai esztendő. Az Újság ébren kívánja tartani azt a magyar józan észt, melynek legdicsőbb megtestesülése a haza bölcse s legbecse­sebb vívmánya az ezernyolczszázhatvan­­hetediki kiegyezés volt. Az Újság a kormánytól és minden párttól tökéletesen független. Szabadon és elfogulatlanul fogja ellenőrizni a kor­mányt, a pártokat s az egész közéletet. S míg a közjogi alap belső ellenzőivel lankadatlanul fog viaskodni, éber szeme lesz a magyar nemzetnek ama külső ellenségeire, a­kik a paritásos dualiz­must a magyar faj érdekében nemhogy nem keveslik, hanem inkább sokalják. Az Újság, mely a hagyományos tör­téneti magyar szabadelvű­ség alapvető közjogi alkotásának védelmére van el­szánva, természetesen, csak minden irány­ban szabadelvű és minden izében nem­zeti szellemű közlöny lehet. Az Újság igazmondó lesz, ha kell, a kíméletlenségig, de a hazugságot, gyanú­sítást, személyeskedést, mende­mondát megveti. A tisztes irodalmi hangra, mint a korlátlan magyar sajtószabadságnak egyik erkölcsi ellenfeltételére, épp úgy kötelezve érzi magát, mint a feltétlen igazmondásra. Ez Az Újság politikai progranm­ja. Rajta leszünk legjobb meggyőződésünkkel és legjobb tudásunkkal, hogy Az Újság e programmot teljesen be is váltsa. Gajári Ödön," felelős szerkesztő. Herczeg Ferencz, Kóbor Tamás, Kenedi Géza, Kozma Andor, Mikszáth Kálmán, főmunkatársak. Előfizetési árak. A magyar korona országaiba, Ausztriába és a meg­szállott tartományokba: Egy hónapra...... 2 kor. 40 fill. Negyedévre........... 7 „ — „ Félévre.................... 14 „ — „ Egész évre..... ... 28 „ — „ Francziaország, Belgium, Svájcz, Spanyolország, Olasz­ország, Dánia, Skandinávia és a Balkán-államok terü­letére : egy hónapra ... ... ... 4 frank ( 4 kor.) negyedévre ........­ .­ 12 frank (12 kor.) A német birodalom államainak területére: egy hónapra ...­­ ... 3 márka ( 3'60 kor.) negyedévre .......... ... 9 márka (10’80 kor.) Angliába és az angol gyarmatokba egy hónapra ... ... ... 3'50 silling ( 4 kor.) negyedévre ............ 10'— silling (12 kor.) Oroszországba: egy hónapra .......... 1’73 rubel ( 4 kor.) negyedévre .............. 5'— rubel (12 kor.) Az Északamerikai Egyesült­ Államokba: egy hónapra ...... ... 1'— dollár ( 4 kor.) negyedévre ............. 2'5· dollár (12 kor.) A­ki már most beküldi az előfizetési összeget január elsejétől számítva, annak a kiadóhivatal deczember hónapban ingyen küldi a lapot. ÍW* Mutatványszám ingyen, Az olvasóhoz. Új napilapot adunk a magyar közön­ségnek. Czime: Az Újság. Politikai irányát röviden e név fejezi ki: Deák Ferencz. Az Újság egyrészt a magyar állami fenség teljességét, másrészt a paritásos dualizmust megalkuvás nélkül fogja vé­delmezni. Meggyőződése, hogy a magyar nemzet csakis e kettős törvényes alapon fordíthatja minden erejét a maga erköl­csi és anyagi javainak gyarapítására s csakis ezen állhat meg, bármilyen jövendő viharokban, biztosan, rendületlenül. AZ Ú­JSÁfl 1904. január 1. Az Újság húsvéti ajándéka. Alig egy hete, hogy uj lapot adtunk a magyar közönség kezébe, becsületes, komoly tartalmú újságot, mely ki akarja elégíteni az elméket és hozzá szeretne férkőzni a szívekhez. Nem bántott bennünket némelyeknek az az aggodalma, hogy csak számot szaporítani jöttünk, nem csüggesztett az a kétség, vájjon lehetséges-e az egymást mennél rikítóbb szen­­zácziókkal túlliczitáló lapok mellett tért hó­dítani ? És bátorságunknak, a magunk erejé­ben és becsületes szándékában való bizako­dásnak máris megjött az igazolása és jutalma. Megjött abban a ritka lelkesedésben, melylyel a közönség felkarolta pályafutásának m­ég csak legelején álló lapunkat, abban a mostani vi­szonyok között szinte példátlan erkölcsi és anyagi támogatásban, melyben az előfizetők egyre szaporodó ezrei siettek részesíteni vállal­kozásunkat. Ez az őszinte szeretet, ez a meleg biza­lom, melyet eddigi rövid munkásságunk során már­is lépten-nyomon tapasztaltunk a közön­ség részéről, a legnagyobb hálánkra méltó. Meg is fogjuk hálálni mindenkor azzal, hogy jó és tartalmas lapot adunk előfizetőink ke­zébe. De igaz örömünk telik abban, hogy mó­dunkban van ezúttal ezt a hálánkat külön is kifejezésre juttatni. Húsvét ünnepére olyan meglepetésben részesítjük kivétel nélkül előfize­tőinket, mely egyszersmind irodalmi esemény jellegével bir. Mikszáth Kálmánnak, ki annyi értékes szépirodalmi könyvvel gazdagította nemcsak , a magyar, de a világirodalmat is, az essay­­szerű politikai rajzai, skizzei, tanulmányai, melyeket egyes politikusokról és más kortár­sairól, valamint a képviselői éltben előfor­duló dolgokról (udvari ebédekről klubról, fo­lyosóról, ex-min­iszt­erekről stb.),itt, még nin­­­­csenek összegyűjtve és kiadva. A csodálatos szemű író egy negyedszázadon át, mint maga is képviselő, ott van a politikai élet leg­bensőbb kulisszái mögött s e nemű munkái, a mellett, hogy páratlan humorral, mélységes megfigyeléssel és a jellemzős annyira ha­­­talmas erejével vannak megírva, hogy min­den időkre forrás és minta maradnak, szinte értékesebbek szépirodalmi műveinél is. »Az Újság« Mikszáth e huszonötéves munkálko­dásának gazdag, ízes gyümölcsét megszerezte, hogy húsvétra egy pompás, ragyogó fényűzéssel kiállított albumban összegyűjtve, »Az én kor­társaim« czím alatt kiadja, a legjobb magyar művészek képeivel gazdagon illusztrálva. Máris megindult a lázas munka az Athenaeum nyom­dájában és a festőművészek atelierj­eiben, hogy a minden eddig megjelent ajándék munkát felülmúló album nyomdailag is, képekben, kötésben is elkápráztató legyen. Megjegyezzük még, hogy »Az én kor­­társaim«-ban nem foglaltatnak Mikszáth a t. Házról szóló híres karczolatai, melyek tár­gyuknál fogva, mint a tiszavirágok, csak egy napig éltek és gyönyörködtették a közönséget. A munka kizárólag »Az Újság« előfize­tőinek készül, könyvkereskedelembe nem megy át. Kapja pedig »Az Újság« minden előfizetője, kivétel nélkül: a­ki 1904 január hó 1-től legalább fél­évre egyszerre beküldi az előfizetési összeget, a­ki 1004 január hó 1-től negyedévigg fizet elő, de kötelezi magát a következő négy várt vagyis 1904 április hó 1-től június hó 3 ra az előfizetési összeg beküldésére és végül, a­ki 1904 január hó 1-től havonké fizet elő, de kötelezi magát ugyancsak havo­n­ként 1904 június hó 30-ig előfizetni. t

Next