Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-02 / 2. szám

t szoktam; lehet, hogy hosszú, nehéz küzdelem választ még el ettől a nemzet érde­kében annyira kívánatos eredménytől; de, tisztelt barátaim, én teljes bizalommal és teljes re­ménynyel nézek a küzdelem elé is; biza­lommal és reménynyel, mert, bárminő sötét aggodalmakkal is töltsön el sok minden, a­mit magam körül látok, kishitű abban a tekin­tetben nem voltam soha és nem vagyok ma sem, hogy rendületlenül bízom a magyar nemzet politikai belátásában, a­melynél nem fog süket fülekre találni egy tettre hivő, öntudatot­, erő­teljes férfisiú és bízom rendületlenül abban a tettre kész kitartásban, a­mely ennek a p árt­nak minden tagját kell, hogy áthassa. (Elénk tetszés.) .. . A közelmúlt küzdelmei lélekemelő tanú­ságot tettek a mellett az elhatározás mellett, a mellett a harczi kedv, a mellett a megbíz­hatóság mellett, a melyet e párt minden tagja tanúsított. Fogadjátok ezért az ország, a haza nevében hálás szívből fakadó köszö­­netemet (Élénk helyeslés), és h­a ti, tisztelt barátaim, cserében azért a rendületlen biza­lomért, a melylyel én irántatok viseltetem, ide hozzátok a ti bizalmatoknak fényes jeleit is, hát engedjétek meg, hogy, ha talán aggaszt is az a gondolat, vájjon baráti jóindulatotok nem tesz-e elfogulttá benneteket, vájjon nem becsülitek-e túl azon erőt, a­melyet én a közügy szolgálatába állíthatok, s vájjon nem fog-e csaló­dás érni benneteket, engedjétek meg, hogy egy körülményben keressek megnyugvást és re­ményt (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy tagadhatatlanul mindig erő rejlik abban, ha egy becsületes ember egy igaz ügy egyel teljesen, a maga egész valójában összeforr. (Elénk tetszés és helyeslés.) Arról pedig biztosíthatlak b­ene­­teket, hogy az az ügy, a­melynek szolgála­tára vállalkoztunk, az az ügy rendelkezik egész valómmal. Szolgája, eszköze vagyok annak testestül-lelkestül. Agyamnak minden gondolata, szivemnek minden dobbanása, aka­raterőmnek minden porczikája ennek az ügy­nek szolgálatában áll. (Hosszas, élénk tetszés és éljenzés.) “ Csak arra kérlek benneteket, ne nézzétek, tatált­ erőmnek gyöngeséget , hiszen arról, hogy kiben mennyi erő lakik, az illető nem tehet; de legyetek meggyőződve arról, hogy azt, a fai erő bennem lakik, meg fogom feszíteni az ügynek szolgálatában és ezért tartsatok meg bizalmatokban és barátságtokban. (Hosszan­tartó, szűnni nem akaró, élénk tetszés, éljen­zés és taps.) A Ház elnökénél. A miniszterelnöki palotából a szabadelvű párt tagjai, a­kikhez most már a miniszterek is csat­lakoztak, az ország házába hajtattak. Itt az elnöki fogadóteremben gyűltek össze s csakhamar meg­jelent közöttük a Ház elnöksége: Perczel Dezső,­­Jakabffy Imre és Feilitzsch Artur báró. S most Kristóffy József a következő beszédet intézte Perczel Dezső elnökhöz: Nagyméltóságu elnök úr, kegyelmes urunk! Az a tisztelgés, a­melyet az országgyűlési szabadelvű párt nevében az új év küszöbén neked ezúttal bemutatok, áthágja a szokásos üdvözletek és sablonos tisztelgések szürke kereteit. Áthágja pedig nem csak azért, mert a szeretetnek és ra­gaszkodásnak kristálytiszta őszinteségével járulunk eléd, hanem áthágja főleg azon oknál fogva, mert politikai bizalmunknak, hazafiasságodba és köte­lességtudásodba vetett hitünknek ezen, aránylag rövid idő alatt is oly teljes mértékben való bi­zonyságáról tettél tanúságot, melyet valódi értéke szerint méltányolni és a késő utódok számára fel­­jegyezni nem is egy szerény üdvözlő beszéd kere­tébe, hanem a magyar parlamentarizmus évköny­veinek beszélő lapjaira tartozik. (Élénk helyeslés.) Ádáz harerok, országbontó küzdelmek dúltak a magyar alkotmány fényes csarnokaiban, midőn az elnöki méltóságot elfoglalta­. Az eszmék mér­kőzését a szenvedélyek durva ereje váltotta fel, fojtó köd nehezült a tanácskozások tiszta rend­jére s midőn a dulakodás folytán fellázadt az egész alkotmányos talaj s a parlamentarizmus gé­pezetének összes sarkai kifordultak helyükből, ebben a rettenetes káoszban léptet­te fel az elnöki emelvényre, mely immár a magyar alkotmányos­ságnak utolsó menedéke, a felfordulásban és zűr­zavarban a kibontakozásnak archimédesi súlypontja, és végső reménysége lett. (Úgy van! Úgy van!) És az egész nemzet visszafojtott lélegzettel tekintett az elnöki emelvény felé. Sokan azt hit­ték, hogy a tajtékzó hullámok elsodornak helyed­ről, mások attól féltek, hogy­ a parlamentarizmus utolsó maradványai fognak széttörni kezedben, de te egyiket sem cselekedted meg, hanem férfiasan megállva helyedet, erős és biztos, de egyszersmind törvénytisztelő és czéltudatos kézzel igyekeztél közreműködni a magyar parlament rendjének, tekintélyének és alkotóképességének helyreállítása körül. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Okos, államférfim belátással úgy kezelted a házszabályt, a­mint azt a parlamentarizmus érde­kében kezelni kell, a­mely nem arra való, hogy általa a népek szabadságának örökbecsű intéz­ményei gyermekes játékszerré vagy kalandos, léha politika eszközeivé sü­lyedjenek (Úgy van!), hanem arra való, hogy ezen szabályokban elhelyezett er­kölcsi és közjogi erők a békés nemzeti fejlődés és az eredményes nemzeti munka érdekében érvénye­süljenek. (Zajos helyeslés.) Mert a házszabály nem szentelt víz, a­mi egymagában úgy sem üdvözít; nem is éles fegy­ver, a­melylyel sebeket kell ütni, hanem alkotmá­nyos eszköze egy magasabb erkölcsi és közjogi rendnek, melyet ezen szabályok helyes alkalma­zása éppen azért teremt, hogy általa a többség legális akarata s így a nemzet alkotó képessége élő törvényekben megnyilatkozzék. (Helyeslés.) Jól ismertünk mi téged, midőn előre tudtuk, hogy a te kezed által ilyen alkotó és munkáló irányban érvényesül a házszabály ; azt is tudtuk, hogy veszélyek és megtámadtatások nem fognak letéríteni a kötelességteljesítés útjáról; és, mert mindezeket tudtuk, s mindezekről most is meg vagyunk győződve, politikai bizalmunknak, haza­­fiságodba és kötelességtudásodba vetett hitünknek teljes mértékével járultunk eléd, elismerésünket és hálánkat nyilvánítván azon önfeláldozó és odaadó munkásságodért, melyet a parlament rendjének helyreállítása, s ez által az ország békéjének vissza­szerzése körül tanúsítottál. (Hosszantartó élénk helyeslés.) Te, kegyelmes uram, megmutattad, hogy nem­csak férfiú vagy, igaz ember és jó hazafi, a­kit a feladatok nagysága és a veszélyek nagysága nem riaszt vissza a maga útjáról, hanem, okos, bölcs és­ bátorszívű államférfin­ is vagy, aki nemcsak szembe­­szállani, de megküzdeni is tud a nehézségekkel, melyek a magasabb nemzeti czélnak útjába állanak, így szeretünk mi téged a jövőben is látni, a­mint az elnöki jogot és kötelességet bátor kézzel, alkotó munkára használod, s a kibontakozás nehéz felada­taiban, s a békés nemzeti fejlődés alapfeltételeinek megteremtésében azzal az önfeláldozással és oda­adással munkálkodói, melyet eddig is tanúsítottál. (Tetszés.) Mert közéletünk egét még mindig komor fel­hők borítják; s bár a vihar elült, s a szenvedé­lyek lelohadtak, de még mindig sok harcz előtt állunk és én nem tudnám megmondani, hogy a küzdőtér porát mikor verjük le ruhánkról. De egyszer le fogjuk verni. Majd akkor, ha az a láthatatlan erő, mely a magyar nemzetet egy ezredév részeiben, viharaiban megtartotta, elűzi a komor felhőket; majd akkor, ha az ősi erények, a király személye iránti törhetetlen hűség, s az or­szág alkotmányához való szívós ragaszkodás tel­jes harmóniában egyesülnek a nemzet szivében, s ez a belső egyesülés a békés nemzeti munka forrásait nyitja meg a magyarnak, majd akkor leteszszük a fegyvert és beállítjuk a harczot. De addig küzdeni fogunk, vezérünkkel együtt, becsületes hittel, tiszta meggyőződéssel és törvényes fegyverrel, s ebben az alkotmányos küz­delemben, kegyelmes uram, tőled csak egyet ké­rünk, egyet kívánunk: hogy a parlament tanács­kozásainak vezetése által a nemzet képviseletének, a nemzet többségének legális akarata törvényes és alkotmányos érvényesülést nyerjen. (Zajos tet­szés és helyeslés.) Jól tudjuk, hogy a mai viszonyok között ezzel csaknem emberfeletti feladatot rakunk vál­­laidra; jól tudjuk, hogy ez a feladat hazafiui el­szántságodnak és államférfiui bölcseségednek ösz­­szes erőit igénybe veszi, de másrészt a czélok is oly nagyok és oly magasztosak, hogy azoknak­­elérésére bármily hazafiui áldozat is csekélynek bizonyul. A jövőnek csak Isten a tudója s mi nem lát­hatjuk előre az eredményeket, melyek a hazafias áldozatok nyomában kelnek, de egyről már ma is biztosíthatunk, és ez az, hogy törhetetlen ragasz­kodással és politikai bizalmunk teljes mértékével fogunk támogatni ezentúl is nehéz feladatod telje­sítésében (Úgy van!), melyet ha elvégeztél, s maj­dan dicsőséggel befejeztél, bátran elmondhatod te is a költővel, hogy : »ez jó mulatság s férfimunka volt.« Isten téged elnöktársaiddal sokáig éltessen. (Hosszas, lelkes éljenzés.) Perczel Dezső, a képviselőház elnöke a kö­vetkező beszéddel válaszolt: Igen tisztelt uraim, kedves barátaim­, és kép­viselőtársaim ! Szíves figyelmetek, a melylyel a reánk köszöntött új év első délelőttjén felkeresni oly szívesek voltatok, mely hálára indít. Különö­sen nagy hálára és köszönetre indít azon üdvözlő beszéd, a melyet a ti nevetekben és — a­mint látom — a ti helyesléstekkel igen tisztelt szóno­kotok, az én régi barátom, hozzám intézni szíves volt, mert jól érzem, hogy abban, a­mit ő mon­dott, nagy része van a baráti jóakaratnak, a ro­­konszenvnek, talán az igazság rovására is. De el­fogulttá is tesz engem, mert érzem, hogy arra nem szolgáltam rá. Sokkal rövidebb idő az, a­melyre az én elnöki működésem a ti­sztves bizal­matokból kiterjed és én, ha valamit, úgy azt az egyet mondhatom és merem állítani magamról, hogy iparkodtam teljes lelkiismeretességgel, teljes hazafisággal, legjobb erőm szerint felelni meg an­nak, a­mi az én kötelességem. (Elénk tetszés és éljenzés.) Hogy mennyiben sikerült ez, mennyiben nem, ez nem én reám tartozik. Senki többet nem adhat, mint a­mennyi tőle telik. De hogy azok a vádak és azok az ellenem intézett támadások, a­melyek az én objektivitásomat, a­melyek az én pártatlan­ságomat akarták kétségbevosnni, helyt nem álla­nak, arról Isten és ember előtt mindenki bizony­ságot tehet. (Zajos helyeslés.) Mert a mennyire hű tagja voltam a szabadelvűpártnak és szabad­elvű ember meggyőződésből mindaddig a pillanatig, a­meddig a Ház többsége engem az elnöki székbe ültetett, a­milyen mély meggyőződést vert bennem az a tudat, hogy Magyarországot másképp, mint azon eszmék szerint, a­melyek ezen párt alap­vető gondolatát képezik, kormányozni nem leheti h úgy — magunk között vagyunk, itt — jó baj.­­.. taim, volt társaim előtt kimondhatom, hogy abban a pillanatban, a­midőn elhatároznmn inngajmd£ arra, hogy igenis a hozzám intézett,. fVlh­ívÁrt­nak eleget téve, az elnöki állá,szar vállalkozón!, föltettem magamban, hogy az elnöki székben leg­jobb tudásom, saját lelkiismeretem szerint téves objektivitással és pártatlansággal fogok eljárni. (Élénk tetszés és helyeslés.) És én, bárhogy te­kintsek is vissza és állítsam fel a mérleget, most is csak saját lelkiismeretem szerint állíthatom ki magamnak azt a bizonyítványt is, hogy ettől az akkori fogadalmamtól, ettől a feltett szándékomtól el nem tántorodtam (Úgy van! ügy vak­!), hogy valahányszor abba az elnöki székbe felülök, meg­szűnik bennem a pártember, egyedül az vagyok, a­kinek lennem kell, az elfogulatlan, mindent egy­formán ítélő elnök. (Úgy van! Úgy van!) De ez odáig nem mehet, tisztelt barátaim, hogy én azt legyek kénytelen tenni, a­mit egy elfogult kisebbség (úgy van! Úgy van!) és nem is az ország érdekében, hanem az ország ártalmára tőlem kívánni jónak lát. (Élénk helyeslés.) Én a Házban is szerencsés voltam elmondhatni azt, hogy semmi ambíczió nem áll előttem, hogy én nem keresem azt, hogy valaki virágot vagy rózsát hintsen az Utamba, az sem ijeszt el, ha tövist hintenek az utamba; engem egyedül az vezet, hogy lelkiismeretesen, híven, teljes becsületességgel és teljes hazafisággal teljesítsem kötelességemet. (Élénk tetszés, helyeslés és éljenzés.) Sok nehézséggel kell megküzdenem, mert tisztelt barátaim, legjobban tudjátok azt, hogy azok a reménységek, a­melyek a házszabályoknak régen érzett hiányossága és meg nem felelő volta folytán azoknak a legutóbbi időben történt módosításához fűződtek, nem teljesültek, és nagyon is igazolttá lett az akkor már sokaknak kebelében élő kétség, vájjon azok be fognak-e válni, mert a gyakorlati életben ez a reform csak azt eredményezte, hogy ma mindnyájan kénytelenek vagyunk beismerni, hogy nemcsak hogy semmivel nem jobbak a ház­szabályok, hanem sok tekintetben rosszabbak. (úgy van! Úgy van!) Mert mi a házszabályok főczélja? A ház­szabályok főczélja az, hogy a parlamén turizmus­nak valódi éltető elve, tudniillik a többség legi­tim akaratának nyilvánulása érvényesülhessen. (Zajos helyeslés.) És most, mikor az utolsó vá­lasztásoknál minden oldalról általános elismeréssel. ASS ÚJSÁG 1904. január­j.

Next