Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-02 / 2. szám

_ _______AZ ________ _________________________1904. január 2. beszédét, a­melyre Kossuth Ferencz így vá­laszolt : Köszönöm, hogy eljöttetek bizonyságot tenni arról, hogy az a barátság és bizalom, mely min­ket egymáshoz csatol, nem lazult meg, és hogy szilárdul áll pártunk elveinek sziklatalaján. Szilárd meggyőződés hozott minket össze, önzetlen, becsületes, czéltudatos tettvágy tömöríti erőnket. Hazánk függetlenségének kivívása oly feladat, a­melyet csak úgy teljesíthetünk, ha folyvást épí­tünk és sohasem rombolunk; és úgy, ha a nemzet erejét és lelkesedését nem pazaroljuk lehetetlensé­gekre , mert ha a nemzeti lelkesedést tetőpontra vive, nem érhetünk el még sem sikert, és nem vonhatjuk le még sem azt a következtetést, hogy erőt erő ellen alkalmazzunk, h­a mire gondolni bűn volna, mert az országnak forradalomra nincs sem ereje sem vágyódása,­­ akkor úgy cselek­szünk, mint a tékozló, egy oly vagyonnal, mely becsesebb, mint a földi javak, a nemzeti hit és bizalom vagyonával, azzal a hittel és bizalommal, m­ely a nemzet százados küzdelmeiben mint ra­gyogó csillag állt a nemzet egén, és vezette a honfiakat a nagy nemzeti czél felé. A nemzetre nézve az elmúlt év nem volt meddő, mert először bizonyult be az harminc­hat év óta, hogy az erős nemzeti akarat vissza tudja verni az eddig legyőzhetetlennek hitt katonai ha­talom támadását. A mi pártunkra nézve sem veszett el az év, mert bebizonyult, hogy a párt egységét a leg­nagyobb rázkódtatások sem tudják megtörni, és hogy hivatásának valódi magaslatán áll, mert küz­delmében czéltudatos, legnagyobb szenvedélyeit is tudja mérsékelni, ha a haza érdeke ezt kívánja, és nem rohan elvakulva és rombolva arra, a­merre más körülmények között megindult. A párt nagyon hosszú ideig használta a par­lamenti forradalom kivételes fegyverét, de csak addig, a­meddig meg volt a lehetőség, ha nem is volt nagy a valószínűség czélt érhetni. A küzdelem kezdetén a kitűzött czél szoro­san összevágott hivatásunkkal és elveink összes­ségével. E czél az volt, hogy megmentsük a sze­génységben szenvedő országot új és nagyobb pénz­es véradótól. Ez a czél teljesen beleillik hivatá­sunk keretébe, mely a függetlenség kivívása és a meglevő érdekek megvédése. A küzdelem végén, midőn harczunk első czél­­ját diadalmasan elértük, a felébredt nemzeti aka­rathoz alkalmazkodtunk. A­mi az egész küzdelmet illeti, alig lehet el­zárkózni ama feltevés elől, hogy azt czéltudatosan idézték elő azok, a­kik a nemzet figyelmét el akar­ták terelni a nagy közgazdasági kérdéstől, a­mely­nek helyes megoldásától függ az ország jóléte. Ha azonban azt hitték, hogy sikerült a nemzet figyel­mét végleg elterelni a nagy közgazdasági kérdés­től, ebben nagyon csalódtak. A múlt évben is c­éltudatosan harc­oltunk, nagy eredményeket értünk el, visszavertük a ka­tonai hatalom támadását, megbuktattuk azt a kor­mányt, mely ezt a magáévá tette, megmentettük az országot az újonczlétszám-emeléstől, megszerez­tük az országnak a magyar katonatiszti nevelésre vonatkozó ígéretet, mely, ha be lesz váltva, — s erre vigyázni fogunk — szaturálni fogja a magyar haderőt magyar tisztekkel és más kisebb vív­mányokat mellőzve, megszereztük a választási tör­vénynek időhöz kötött reform-igéretét a választói jog kiterjesztésével, a czenzus leszállításával és arányosításával, a választókerületek igazságosabb beosztásával, a községenkénti szavazással s a munkásosztály szavazójogának egy bizonyos hatá­rig való megállapításával,­­ a­mi mind erőt fog adni pártunknak további küzdelmeiben. Továbbá ígéreteket nyertünk oly szocziális törvényekre nézve, melyek áldást hoznak majd a magyar nép szenvedő részére. Czéltudatosan fogunk harczolni a jövőben is és úgy mint a múltban, az alkalmakhoz fogjuk idomítani küzdelmeink fegyverét. Felemelt fővel fogunk tovább járni az elv­­hűség és hazafiság egyenes útján. Magasan fogjuk hordani soha be nem mocskolt zászlónkat, mely­nek tisztasága előtt ellenfeleink is meghajolnak, mert tényleg meg is hajolnak azok, kik az önzet­len h­azafiságot, a meggondoltsággal párosult erélyt és elhatározást, a változatlan elvhű­séget és törhe­tetlen következetességet tisztelik. Ezt fogjátok megtalálni bennem, a ti szerető öreg vezéretekben, ti hű és jó barátok; és ezt fogom keresni és meg fogom találni bennetek, kiknek hazafiságában bízva bízom, és építeni is fogok rá a jövő idők küzdelmeiben. A néppárt uj esztendeje. A néppárt Zichy Aladár grófnál tisztelgett, a mostani elnöknél. Buzáth Ferencz mondott rövid köszöntőt, Zichy meg rövid köszönetet. S aztán együtt mind elmentek a pártvezért üdvözölni: gróf Zichy Nándort. Zichy Aladár üdvözölte a párt vezérét. Kérte, hogy a zászlót, a­melyet ő emelt fel, tovább is lobogtassa politikai hívei és az ország előtt. Szo­morúan emlékezett meg arról, hogy a múlt év törvényhozási tevékenysége meddőségre volt kár­hoztatva s hangsúlyozta, hogy a párt, mint eddig, úgy a jövőben is a magyar katolikus érdekekért és a kisemberek sorsa javításáért fog küzdeni. Zichy Nándor gróf is a múlt év törvény­hozási munkálkodására való visszatekintéssel kezdi beszédét. Ő is sajnálattal konstatálja, hogy az esztendő semmiféle alkotást nem hozott. Fejtegeti ezután, hogy a keresztény katolikus álláspont vé­­delmezése a mai viszonyok között mellőzhetetlen kötelesség, mert az nemcsak a katolikusok, hanem az összes keresztények érdekeit szolgálja. Vallás nél­kül nem lehet államot fentartani s a néppárt ezen az alapon működik a nemzet javára s a­mig ereje lesz, küzdeni fog. Kéri a pártot, tartson ki vele. Tíz éve, hogy az egyházpolitikai reformok meghozattak. Azokból a c­zélokból, a­melyek a reformot állító­lag sürgették, nem valósult meg semmi, sőt a re­form mérhetetlen erkölcsi károkat okozott. Éppen azért meg kell azt változtatni, s a néppárt ezen a ponton nem engedhet. Az obstruálok. Nem volt ünneplés, nem volt üdvözlés a Szederkényi-Ugron-Holló-Kaas párton. Ki üdvözölt volna és kit ? Hallgattak mélységesen. Ők már ki­beszélték magukat. És úgy látszik, semmi kedvök beszélni és csókolózni olyankor, a­mikor senkinek se árt. BELFÖLD.­ ­ Tisza István gróf miniszterelnök — mint félhivatalosan jelentik — ma délután Gesztre uta­zott, a­honnan már vasárnap, vagy legkésőbben hétfőn reggelre hazaérkezik, de a képviselőház hétfői tárgyalásán már föltétlenül részt vesz. Teljes bőrvédőjem­. Ha már végre felszabadultunk az olasz borvámklauzula nyomása alól, jeleutön meg nem állhatunk többé. Felent lenne, sőt vissza­esés, ha azt a sikert, melyet a klauzulának rekompenzác­ió nélkül történt eltörlésével el­értünk, koc­kára vetnék a végleges szerződés alkujában. Ma bortermelőink úgy érzik, hogy a borvámkérdés megoldásával a kormány nagy szolgálatot tett nekik. Visszaállitotta a húsz aranyforintos vámtételt s ezzel gátat, még pedig áttörhetlen gátat emelt az idegen bor beözönlése ellen. Azzal már leszámoltak, hogy az 1903. évi bortermésre nem fog kiterjedni a teljes vámvédelem, mert hisz annyi olasz bor van már idebenn a régi kedvezményes vámtétel mellett, hogy a mától kezdve ha­tályba lépő általános borvámtétel az új szü­retig nem érvényesülhet a hazai borok át­alakulásában. S ha a borvámklauzula eltörlése csak a provizórium idejére maradna meg, de az olasz borok kedvezményes vámja fenyegetne a léte­sítendő végleges szerződésnél, akkor a mostani megállapodás puszta fikc­ió volna s a bor­termelők keserűen ábrándulnának ki illúzióik­ból. Ezt pedig kizártnak tartjuk két okból. Az egyik az, hogy a kormány többszörös nyilatkozataiban hathatós védelmet ígért bor­termelőinknek ; ez a védelem csak az lehet, hogy megszabadítja őket a külföldi borok versenyé­től. A borvámtétel tehát nem lehet majd az új szerződéseknél rekompenzác­ió tárgya. Az autonóm vámtarifa tételének oly teljes mértékben kell érvényesülnie, hogy a hazai bortermés számára a hazai fogyasztás föltét­lenül biztosítva legyen. A jobb jövő remé­nyében fektettek be gazdáink óriási tőkéket a szőlők rekonstruálásába; a nemzeti vagyon egy jelentékeny részének oltalmáról van tehát szó s nem tudunk oly melléktekintetet elkép­zelni, mely háttérbe szoríthatná ezt a nemzet­­gazdasági érdeket. Bortermelő gazdáink ma már arra számítanak, hogy ha már az 1903. évi termés nem hozhatja meg a vámvédelem előnyét, de az 1904. évi szüret a teljes bor­védelem átalakító hatását fogja élvezhetni. Számításuk nemcsak méltányos, de jogos is. A másik ok, a­mely biztosítékot nyújt nekünk arra, hogy a borvédelem feltétlenül érvényesülni fog, az, hogy sem az olasz, sem más bortermelő állam nem fogja többé érde­mesnek találni a magyar piac­ felkeresését. Annyi bor terem ma már Magyarországon és Ausztriában, hogy a belszükségletet bőségesen fedezheti. Minden igény kielégíthető úgy kvalitás, mint az dolgában saját borter­­mésünkből. Ha csak direkte alkalmat nem nyújtunk a konkurrencziára, akkor az egé­szen ki van zárva. Mint a­hogy ki is van zárva, mert sem a magyar kormány, sem a magyar törvényhozás azt a direkt alkalmat nem fogja nyújtani. S mivel ma már az olasz kormány is tisztában van azzal, hogy az olasz bor számára a magyar és az osztrák piac­ el­veszett, k­is dolog volna részéről csak meg is kísérteni, hogy a jövendő kereskedelmi tár­gyalásoknál a borvám kérdését rekompenzálási anyagul használja fel. Ezért tartjuk mi már befejezettnek a magyar borvédelem kérdését a mostani provi­zórikus egyezmény­nyel. A klauzulának vége, az többé semmi formában fel nem támadhat.­­ . Vége tehát minden impulzusfza­k, mely a kül­földi államokat a borvám terén előnyök szer­zésére ösztönözné. S ha volnának is ily törek­vések, azok már eleve hajótörést szenvedtek a magyar bortermelők állásfoglalásán s a kor­mány határozott ígéretén. Az 1904. szüret már a magyar gazdáké lesz egészen. S azontúl is, a­míg a szőlőhe­gyek a magyar nótától lesznek hangosak, a mienk lesz a szüret egész áldása. KÜLFÖLD. Maczedónia. Calice Henrik báró konstantiná­polyi nagykövet tegnap tanácskozott Tevfik basa török külügyminiszterrel a mac­edón reformok végrehajtásának némely részleteiről. Ezt jelenti a távíró Konstantinápolyból, de azt bölcsen elhall­gatja, hogy a nagykövet és a miniszter végeztek-e valamit. Müller Henrik udvari tanácsos, a Husz­­szein Hilmi basa főfelügyelő mellé kinevezett ma­gyar-osztrák polgári ügynök, a­ki már kigyógyult súlyos influenzájából, Kappaport Alfréd konzult kapja segédül és egy konzuli­ attasét is adnak rendelkezésére. Kappaport fiatal­ember, alig har­­minczkét éves, a keleti akadémiát végezte és Szku­­tariban (Albánia) működött, mint konzul. Demerik Hilmi basa orosz ügynöke már napok óta Kon­stantinápolyban van, de ő sem mehet még szék­helyére, Monasztirba. Ennek oka az, hogy sem a polgári ügynökök részletes utasítása nem kész, sem a hatalmasságok nem tudták eddig rávenni a Fény­es Kaput, hogy rendelje el, hogy Hilmi basa lehetővé tegye az ügynököknek az ellenőrzést. Japán-orosz konfliktus. A várva-várt fordulat még mindig nem következett be a keletázsiai bo­nyodalomban. Ma különben megint a békés hírek napja van. A czár a legutóbbi koronatanácson ha­tározottan a békés megoldás mellett­ foglalt állást.

Next