Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-02 / 2. szám
_ _______AZ ________ _________________________1904. január 2. beszédét, amelyre Kossuth Ferencz így válaszolt : Köszönöm, hogy eljöttetek bizonyságot tenni arról, hogy az a barátság és bizalom, mely minket egymáshoz csatol, nem lazult meg, és hogy szilárdul áll pártunk elveinek sziklatalaján. Szilárd meggyőződés hozott minket össze, önzetlen, becsületes, czéltudatos tettvágy tömöríti erőnket. Hazánk függetlenségének kivívása oly feladat, amelyet csak úgy teljesíthetünk, ha folyvást építünk és sohasem rombolunk; és úgy, ha a nemzet erejét és lelkesedését nem pazaroljuk lehetetlenségekre , mert ha a nemzeti lelkesedést tetőpontra vive, nem érhetünk el még sem sikert, és nem vonhatjuk le még sem azt a következtetést, hogy erőt erő ellen alkalmazzunk, ha mire gondolni bűn volna, mert az országnak forradalomra nincs sem ereje sem vágyódása, akkor úgy cselekszünk, mint a tékozló, egy oly vagyonnal, mely becsesebb, mint a földi javak, a nemzeti hit és bizalom vagyonával, azzal a hittel és bizalommal, mely a nemzet százados küzdelmeiben mint ragyogó csillag állt a nemzet egén, és vezette a honfiakat a nagy nemzeti czél felé. A nemzetre nézve az elmúlt év nem volt meddő, mert először bizonyult be az harminchat év óta, hogy az erős nemzeti akarat vissza tudja verni az eddig legyőzhetetlennek hitt katonai hatalom támadását. A mi pártunkra nézve sem veszett el az év, mert bebizonyult, hogy a párt egységét a legnagyobb rázkódtatások sem tudják megtörni, és hogy hivatásának valódi magaslatán áll, mert küzdelmében czéltudatos, legnagyobb szenvedélyeit is tudja mérsékelni, ha a haza érdeke ezt kívánja, és nem rohan elvakulva és rombolva arra, amerre más körülmények között megindult. A párt nagyon hosszú ideig használta a parlamenti forradalom kivételes fegyverét, de csak addig, ameddig meg volt a lehetőség, ha nem is volt nagy a valószínűség czélt érhetni. A küzdelem kezdetén a kitűzött czél szorosan összevágott hivatásunkkal és elveink összességével. E czél az volt, hogy megmentsük a szegénységben szenvedő országot új és nagyobb pénzes véradótól. Ez a czél teljesen beleillik hivatásunk keretébe, mely a függetlenség kivívása és a meglevő érdekek megvédése. A küzdelem végén, midőn harczunk első czélját diadalmasan elértük, a felébredt nemzeti akarathoz alkalmazkodtunk. Ami az egész küzdelmet illeti, alig lehet elzárkózni ama feltevés elől, hogy azt czéltudatosan idézték elő azok, akik a nemzet figyelmét el akarták terelni a nagy közgazdasági kérdéstől, amelynek helyes megoldásától függ az ország jóléte. Ha azonban azt hitték, hogy sikerült a nemzet figyelmét végleg elterelni a nagy közgazdasági kérdéstől, ebben nagyon csalódtak. A múlt évben is céltudatosan harcoltunk, nagy eredményeket értünk el, visszavertük a katonai hatalom támadását, megbuktattuk azt a kormányt, mely ezt a magáévá tette, megmentettük az országot az újonczlétszám-emeléstől, megszereztük az országnak a magyar katonatiszti nevelésre vonatkozó ígéretet, mely, ha be lesz váltva, — s erre vigyázni fogunk — szaturálni fogja a magyar haderőt magyar tisztekkel és más kisebb vívmányokat mellőzve, megszereztük a választási törvénynek időhöz kötött reform-igéretét a választói jog kiterjesztésével, a czenzus leszállításával és arányosításával, a választókerületek igazságosabb beosztásával, a községenkénti szavazással s a munkásosztály szavazójogának egy bizonyos határig való megállapításával, ami mind erőt fog adni pártunknak további küzdelmeiben. Továbbá ígéreteket nyertünk oly szocziális törvényekre nézve, melyek áldást hoznak majd a magyar nép szenvedő részére. Czéltudatosan fogunk harczolni a jövőben is és úgy mint a múltban, az alkalmakhoz fogjuk idomítani küzdelmeink fegyverét. Felemelt fővel fogunk tovább járni az elvhűség és hazafiság egyenes útján. Magasan fogjuk hordani soha be nem mocskolt zászlónkat, melynek tisztasága előtt ellenfeleink is meghajolnak, mert tényleg meg is hajolnak azok, kik az önzetlen hazafiságot, a meggondoltsággal párosult erélyt és elhatározást, a változatlan elvhűséget és törhetetlen következetességet tisztelik. Ezt fogjátok megtalálni bennem, a ti szerető öreg vezéretekben, ti hű és jó barátok; és ezt fogom keresni és meg fogom találni bennetek, kiknek hazafiságában bízva bízom, és építeni is fogok rá a jövő idők küzdelmeiben. A néppárt uj esztendeje. A néppárt Zichy Aladár grófnál tisztelgett, a mostani elnöknél. Buzáth Ferencz mondott rövid köszöntőt, Zichy meg rövid köszönetet. S aztán együtt mind elmentek a pártvezért üdvözölni: gróf Zichy Nándort. Zichy Aladár üdvözölte a párt vezérét. Kérte, hogy a zászlót, amelyet ő emelt fel, tovább is lobogtassa politikai hívei és az ország előtt. Szomorúan emlékezett meg arról, hogy a múlt év törvényhozási tevékenysége meddőségre volt kárhoztatva s hangsúlyozta, hogy a párt, mint eddig, úgy a jövőben is a magyar katolikus érdekekért és a kisemberek sorsa javításáért fog küzdeni. Zichy Nándor gróf is a múlt év törvényhozási munkálkodására való visszatekintéssel kezdi beszédét. Ő is sajnálattal konstatálja, hogy az esztendő semmiféle alkotást nem hozott. Fejtegeti ezután, hogy a keresztény katolikus álláspont védelmezése a mai viszonyok között mellőzhetetlen kötelesség, mert az nemcsak a katolikusok, hanem az összes keresztények érdekeit szolgálja. Vallás nélkül nem lehet államot fentartani s a néppárt ezen az alapon működik a nemzet javára s amig ereje lesz, küzdeni fog. Kéri a pártot, tartson ki vele. Tíz éve, hogy az egyházpolitikai reformok meghozattak. Azokból a czélokból, amelyek a reformot állítólag sürgették, nem valósult meg semmi, sőt a reform mérhetetlen erkölcsi károkat okozott. Éppen azért meg kell azt változtatni, s a néppárt ezen a ponton nem engedhet. Az obstruálok. Nem volt ünneplés, nem volt üdvözlés a Szederkényi-Ugron-Holló-Kaas párton. Ki üdvözölt volna és kit ? Hallgattak mélységesen. Ők már kibeszélték magukat. És úgy látszik, semmi kedvök beszélni és csókolózni olyankor, amikor senkinek se árt. BELFÖLD. Tisza István gróf miniszterelnök — mint félhivatalosan jelentik — ma délután Gesztre utazott, ahonnan már vasárnap, vagy legkésőbben hétfőn reggelre hazaérkezik, de a képviselőház hétfői tárgyalásán már föltétlenül részt vesz. Teljes bőrvédőjem. Ha már végre felszabadultunk az olasz borvámklauzula nyomása alól, jeleutön meg nem állhatunk többé. Felent lenne, sőt visszaesés, ha azt a sikert, melyet a klauzulának rekompenzáció nélkül történt eltörlésével elértünk, kockára vetnék a végleges szerződés alkujában. Ma bortermelőink úgy érzik, hogy a borvámkérdés megoldásával a kormány nagy szolgálatot tett nekik. Visszaállitotta a húsz aranyforintos vámtételt s ezzel gátat, még pedig áttörhetlen gátat emelt az idegen bor beözönlése ellen. Azzal már leszámoltak, hogy az 1903. évi bortermésre nem fog kiterjedni a teljes vámvédelem, mert hisz annyi olasz bor van már idebenn a régi kedvezményes vámtétel mellett, hogy a mától kezdve hatályba lépő általános borvámtétel az új szüretig nem érvényesülhet a hazai borok átalakulásában. S ha a borvámklauzula eltörlése csak a provizórium idejére maradna meg, de az olasz borok kedvezményes vámja fenyegetne a létesítendő végleges szerződésnél, akkor a mostani megállapodás puszta fikció volna s a bortermelők keserűen ábrándulnának ki illúzióikból. Ezt pedig kizártnak tartjuk két okból. Az egyik az, hogy a kormány többszörös nyilatkozataiban hathatós védelmet ígért bortermelőinknek ; ez a védelem csak az lehet, hogy megszabadítja őket a külföldi borok versenyétől. A borvámtétel tehát nem lehet majd az új szerződéseknél rekompenzáció tárgya. Az autonóm vámtarifa tételének oly teljes mértékben kell érvényesülnie, hogy a hazai bortermés számára a hazai fogyasztás föltétlenül biztosítva legyen. A jobb jövő reményében fektettek be gazdáink óriási tőkéket a szőlők rekonstruálásába; a nemzeti vagyon egy jelentékeny részének oltalmáról van tehát szó s nem tudunk oly melléktekintetet elképzelni, mely háttérbe szoríthatná ezt a nemzetgazdasági érdeket. Bortermelő gazdáink ma már arra számítanak, hogy ha már az 1903. évi termés nem hozhatja meg a vámvédelem előnyét, de az 1904. évi szüret a teljes borvédelem átalakító hatását fogja élvezhetni. Számításuk nemcsak méltányos, de jogos is. A másik ok, amely biztosítékot nyújt nekünk arra, hogy a borvédelem feltétlenül érvényesülni fog, az, hogy sem az olasz, sem más bortermelő állam nem fogja többé érdemesnek találni a magyar piac felkeresését. Annyi bor terem ma már Magyarországon és Ausztriában, hogy a belszükségletet bőségesen fedezheti. Minden igény kielégíthető úgy kvalitás, mint az dolgában saját bortermésünkből. Ha csak direkte alkalmat nem nyújtunk a konkurrencziára, akkor az egészen ki van zárva. Mint ahogy ki is van zárva, mert sem a magyar kormány, sem a magyar törvényhozás azt a direkt alkalmat nem fogja nyújtani. S mivel ma már az olasz kormány is tisztában van azzal, hogy az olasz bor számára a magyar és az osztrák piac elveszett, kis dolog volna részéről csak meg is kísérteni, hogy a jövendő kereskedelmi tárgyalásoknál a borvám kérdését rekompenzálási anyagul használja fel. Ezért tartjuk mi már befejezettnek a magyar borvédelem kérdését a mostani provizórikus egyezménynyel. A klauzulának vége, az többé semmi formában fel nem támadhat. . Vége tehát minden impulzusfzak, mely a külföldi államokat a borvám terén előnyök szerzésére ösztönözné. S ha volnának is ily törekvések, azok már eleve hajótörést szenvedtek a magyar bortermelők állásfoglalásán s a kormány határozott ígéretén. Az 1904. szüret már a magyar gazdáké lesz egészen. S azontúl is, amíg a szőlőhegyek a magyar nótától lesznek hangosak, a mienk lesz a szüret egész áldása. KÜLFÖLD. Maczedónia. Calice Henrik báró konstantinápolyi nagykövet tegnap tanácskozott Tevfik basa török külügyminiszterrel a macedón reformok végrehajtásának némely részleteiről. Ezt jelenti a távíró Konstantinápolyból, de azt bölcsen elhallgatja, hogy a nagykövet és a miniszter végeztek-e valamit. Müller Henrik udvari tanácsos, a Huszszein Hilmi basa főfelügyelő mellé kinevezett magyar-osztrák polgári ügynök, aki már kigyógyult súlyos influenzájából, Kappaport Alfréd konzult kapja segédül és egy konzuli attasét is adnak rendelkezésére. Kappaport fiatalember, alig harminczkét éves, a keleti akadémiát végezte és Szkutariban (Albánia) működött, mint konzul. Demerik Hilmi basa orosz ügynöke már napok óta Konstantinápolyban van, de ő sem mehet még székhelyére, Monasztirba. Ennek oka az, hogy sem a polgári ügynökök részletes utasítása nem kész, sem a hatalmasságok nem tudták eddig rávenni a Fényes Kaput, hogy rendelje el, hogy Hilmi basa lehetővé tegye az ügynököknek az ellenőrzést. Japán-orosz konfliktus. A várva-várt fordulat még mindig nem következett be a keletázsiai bonyodalomban. Ma különben megint a békés hírek napja van. A czár a legutóbbi koronatanácson határozottan a békés megoldás mellett foglalt állást.