Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-02 / 2. szám
10 szinte értékesebbek szépirodalmi műveinél is. »Az Újság« Mikszáth e huszonötéves munkálkodásának gazdag, ízes gyümölcsét megszerezte, hogy húsvétra egy pompás, ragyogó fényűzéssel kiállított albumban összegyűjtve, »Az én kortársaim« czím alatt kiadja, a legjobb magyar művészek képeivel gazdagon illusztrálva. Máris megindult a lázas munka az Athenaeum nyomdájában és a festőművészek atelierjeiben, hogy a minden eddig megjelent ajándék munkát felülmúló album nyomdailag is, képekben, kötésben is elkápráztató legyen. Megjegyezzük még, hogy »Az én kortársaim«-ban nem foglaltatnak Mikszáth a t. Házról szóló híres karczolatai, melyek tárgyuknál fogva, mint a tiszavirágok, csak egy napig éltek és gyönyörködtették a közönséget. A munka kizárólag »Az Újság« előfizetőinek készül, könyvkereskedelembe nem megy át. Kapja pedig »Az Újság« minden előfizetője, kivétel nélkül: a ki 1904 január hó 1-től legalább félévre egyszerre beküldi az előfizetési összeget, a ki 1904 január hó 1-től negyedévre fizet elő, ele kötelezi magát a következő negyedre, vagyis 1904 április hó 1-től juniues hó 30-ig az előfizetési összeg beküldésére és végrét, aki 1904 január hó 1-től havonként fizet elő, de kötelezi magát ugyancsak havonként 1904 junius hó 30-ig előfizetni. Uj regényünk. Lapunk tegnapi számában új, eredeti regény közlését kezdtük meg. Az a törekvés vezet bennünket, hogy a külföldi belletrisztika remekein kívül a hazai szépirodalom nagyobbszabású és hosszabb lélekzetű munkáinak legjavával is megismertessük közönségünket. Új regényünk szerzője új ember, aki két-három évvel ezelőtt tűnt fel az irodalomban. Szemere György sohasem tette próbára a közönség türelmét a kezdő bizonytalan szárnypróbálgatásaival. Mint kész ember állott a legszigorúbb bíró, a nagyközönség elé, mely azonnal megállapította róla, hogy a magyar szépirodalom friss és minden izében érdekes tehetséggel gazdagodott benne. Legújabb alkotásának, mely méltán sorakozik a »Magyar Virtus« kiváló szerzőjének legjobb munkái mellé, ez a czíme: A mi mindennél erősebb. Művészies kompozícziójú, szélesen felépített regény, mely meseszövésének érdekességével, alakjainak plasztikus voltával, a vidéki kúriák és a falu életének vonzó rajzával, nem utolsó sorban pedig nyelvének zamatosságával elejétől fogva megkapja és lebilincseli az olvasót. Meg vagyunk győződve róla, hogy Ami mindennél erősebb minden tekintetben gyarapítani fogja szerzőjének úgy a népszerűségét, mint az írói tekintélyét. — HÍREM. Borravalók és egyebek. — Két jegyzet a naphoz. — Ma az úgynevezett kis-emberek napja volt. Az ex-lex (már a második réteg) nem terjed ki arra az adóra is, a melyet a vagyonosabb emberek a szegényebbeknek fizettek ezen a napon, no meg máskor is . . . mindenütt és mindennap. Ha a központi statisztikai hivatal számba tudná nálunk venni a mindenféle borravalók és ajándékok czimén »lefelé« áramló pénzeket, szomorú napokat csinálhatna vele Bokányinak és Izraelnek. Tudniillik a Jakabnak. (Én istenem, fognak-e majd azoknak a gyermekei is annyi borravalót és ajándékot adni a mi gyermekeinknek ?) ❖ Most azonban egy in°g°s állású tanférfiuevele van a kezünkben a kisemberek javára írt tegnapelőtti czikkünkre. Aki a levelet írta, Irgyen közről tudja a dolgokat. Csak egy csipetnyit veszünk ki a, levélből. . .. Okos tanácsot adtak uraim a kisembereknek azzal, hogy foglalják el a hadseregben is a jutalomdíjas altiszti állásokat. Mi azonban megelégednénk azzal is, ha a nemzetiségi területen levő állami iskolákba kapnánk állandó magyar tanítókat és tanítónőket. Igaz, hogy kapni csak kapunk. A nemes, hazafias felbuzdulás nagyon is megvan. El is foglalják a helyet és mindegyik lelkesen azt vallja, hogy ő ott »a magyar államiság oszlopa«. Öröm ezt a sok oszlopot látni. Azonban nem értem, hogy milyen átkozott epidémiák dühönghetnek mindig a mi fenyvesekkel és tiszta levegővel megáldott felsőmagyarországi és erdélyi hegyvidékeinken ! ? Amennyi tanítót és tanítónőt az állam odaküld »oszlopnak«, az a következő évben már csaknem mind a kultuszminiszteri palota körül settenkedik. Abban kilincselnek, hogy helyezzék őket át valami szelidebb, még pedig magyar vidékre, mivel az »erős levegő« az egyiknek a tüdejét, a másiknak a lábát, a harmadiknak a feleségét támadta meg. Elvesznek, elpusztulnak, semmivé, lesznek a szent Kárpátok között! Gerda. — Időjárás. A maximum, melyet nyugatról és északkeletről kiterjedt, alacsony nyomások határolnak, kelet felé nyomul. Európában a fagy meggyöngült. Nagyobb esőket Olaszországból meg Dalmácziából jelentettek, egyébütt pedig túlnyomóan száraz maradt az idő. Hazánkban az idő a nyugati vármegyék kivételével száraz maradt. A fagy meggyöngült ugyan, az északi és keleti részeken azonban még mindig —10 C. fok alá szállt a hőmérő. Jóslat. Nyugatról további hóemelkedés és elvétve csapadék várható. — Személyi hir. Szatmárról jelentik, hogy Meszlényi Gyula szatmári megyés püspök, több hónap óta tartó súlyos betegségéből felépült és már kisebb sétákat tehet. — A király újéve. Bécsből telefonálják, hogy a király ma délelőtt fogadta a kir. herczeg újévi üdvözletét. Később a legfőbb udvari méltóságok és a főhadsegédek tisztelegtek a királynál. Este 6 órakor ő felségénél családi ebéd volt, amelyen a kir. herczegek és kir. herczegnők, Hohenberg Zsófia herczegné, Liechtenstein Alajos herczeg és Liechtenstein Erzsébet Amália herczegné vettek részt. — Vilmos császár állapota. Egy előkelő osztrák ember, aki néhány nappal ezelőtt Göhrde-ben vadászaton volt Vilmos császárral, egy levelében nagy megelégedéssel nyilatkozik a császár állapotáról. »A császár állapotát — írja— kitűnőnek találtam. A kedve pompás és a legjobb színben van. Hangja éppen oly erős, hangzatos és telt, mint azelőtt. Az operácziónak a legcsekélyebb nyoma sem maradt. Hangulata a lehető legjobb. — Barcsay Kálmán meghalt. Barcsay Kálmán, Hunyad megye főispánja, tegnap Bánffy- Hunyadon szivszélhüdés következtében hirtelen meghalt. Az elhunyt főispán a legrégibb és legtekintélyesebb erdélyi családok egyikéből származott. Őseinek sorában foglal helyet Barcsay Ákos volt erdélyi fejedelem is. Az erdélyi társadalom szeretetreméltó egyénisége, kedves modora, jeles képességei és lankadatlan munkássága miatt őszintén szerette és nagyrabecsülte. Temetése holnap délután lesz. Barcsay Domokos országgyűlési képviselő az elhunytban testvérét gyászolja. Barcsay Kálmán 1839 június 27-én Maros- Solymoson született. Gimnáziumi tanulmányait a nagyszebeni és medgyesi ág. ev. szász gimnáziumban, a jogot pedig a nagyszebeni jogakadémián s a bécsi és budapesti egyetemeken végezte. Az abszolutizmus alatt nem vállalt hivatalt. 1867-ben a belügyminisztériumba lépett be, mint fogalmazó. 1869 —72-ig az országgyűlésen a hátszegi kerületet képviselte, mint a Deák-párt tagja. Ezután nagyobb külföldi tanulmányútokat tett. 1878—91-ig Hunyad vármegye alispánja volt, a mely állástólgyengélkedése folytán megvált. 1892 óta a dévai kerületet képviselte, szabadelvűpárti programm alapján. A vaskorona-rend tulajdonosa volt. Két évvel ezelőtt Hunyad vármegye főispánja lett. — Állóhelyek nélkül. A mai nappal megszűntek az állóhelyek a villamoskocsik belsejében. Sokan megelégedéssel veszik tudomásul a »kényelmi« rendeletnek életbelépését, azok tudniillik, akiknek nincs sietős dolguk s az egész életet a kényelem szempontjából mérlegelik. Miután az állóhelyek redukálásával a kocsik szállítóképessége csökkent, a társaságok pótkocsikat alkalmaztak, a járatokat sűrűebbekké tették. Kétségtelen, hogy a mai első nap elég simán folyt le, bár nem hallgathatjuk el, hogy ez a nap nem alkalmas az új rend helyességének a megállapítására. Egy ilyen munka- és iskolaszünetes nap nem mutatja a gyorsforgalmat megkövetelő s minden percet mérlegbe vető életet. Majd egy hétköznapon, mikor a gyermekek iskolába, a munkások a gyárakba, a hivatalnokok hivatalaikba, a kereskedők és iparosok üzlethelyiségeikbe igyekeznek, egyszóval, amikor minden pillanatnak értéke van, akkor akarjuk látni, hogy kiválik-e az új rend. Látni akarjuk sokadalmaknál, színházakból való kiiódulásoknál, lóverseny évadján, nyáron, mikor tömegek rándulnak ki a hegyek közé egy kis friss levegőre s főleg akkor, mikor hirtelen, váratlanul zápor szakad le, — akkor akarjuk látni azt az új rendet, melyet — mellesleg legyen megjegyezve — senki, de senki nem kívánt és nem sürgetett a közönség köréből. Akkor szeretnék megszavaztatni ezt a közönséget, vájjon kényelmi eszköznek kívánja-e tekinteni a közúti vasutat? Némi zavar ma is volt már. A városligeti korcsolyapályát ma kissé nagyobb tömeg lepte meg. Ez a közönség hazamenet sűrű tömegben állongott a végpontokon s tolongott a kocsikba. A legtöbbje lemaradt. Az erősebb könyöknek foglalták el a kocsikat, a többi sokáig várakozott, rázkodott és káromkodott a hidegben, míg üres kocsit kaphatott. Pedig itt csak egy kisebb sokadalom ütközött meg, az új renddel. Lesznk itt még komolyabb jelenetek is. Min'-'i denesetre éber figyelemmel fogjuk kísérni i.a.. további fejleményeket. Előttünk a közönségé érdeke a mindenek fölött való, azé a közönségé, mely nem akar édesen ringatózva ter-' peszkedni a kocsikban, hanem a melynek a közúti vasútra épp olyan szüksége van, mint a mindennapi kenyérre. — Ki nyerte meg a Waterlooi csatát? Az angol lapokban nemrég sok szó esett a német császár egy nyilatkozatáról, mely szerint a Waterlooi csatában a porosz ezredek mentették meg Wellington seregét. Henri Houssaye, a kiváló franczia történetíró most a Gaulois-hoz intézett levelében szintén állást foglal ez ügyben és a következőket jelenti ki: »Meg lehetne érteni az angol lapok izgatottságát, ha a német császár azt állította volna, hogy a poroszok megnyerték a Waterlooi csatát. De Vilmos császár túlságosan jól ismeri a hadtörténetet, hogy ne tudná, hogy e győzelem főképpen az angol katonák csodálatos szívósságának tulajdonítható, akik szó szerint értelmezték Wellington ama parancsát, hogy az utolsó szál emberig helyt kell állani. Amikor Zieten poroszai megjelentek a csatatéren, a francziák és az angolok egyképpen ki voltak merülve. A friss porosz csapatok megjelenése elég volt ahhoz, hogy eldöntse a győzelmet. A végső eredmény a poroszoknak köszönhető, a dicsőség megmarad az angoloknak. Ezt az igazságot elismerik 88 esztendő óta. Senki sem kételkedett valaha abban, hogy a poroszok segítsége nélkül a francziák áttörnek az angol seregen, visszaverik a soignes-i erdőbe és valószínűleg tönkreteszik. A franczia historikus e pártatlan és elfogulatlan nyilatkozataiból kitűnik, hogy mennyire veszik zokon az angolok a német császárnak azt a nyilatkozatát, hogy a poroszok döntötték el a Waterlooi csata sorsát. — Házasság. Dr. Kallós Jenő, a csizi jód-brom forrás-fürdő hivatalos orvosa, eljegyezte Renner Erzsikét, dr. Renner Adolf budapesti hidegvizgyógyintézet-tulajdonos leányát. AZ ÚJSÁG 1904. január2.