Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-02 / 2. szám
1901 január 2. AZ újság...................... ..................................................... , ■ . II.* ■ . I. III ...... — A Pester Lloyd jubileuma. Tisza István gróf miniszterelnök, a Pester Lloyd ötvenéves jubileuma alkalmából, meleghangú levelet intézett Fáik Miksa dr.-hoz, a lap főszerkesztőjéhez, amelyben, őszinte szerencsekivánatait fejezi ki. — A legújabb szobor. A főváros szivében most egy új szobor rejtegeti fázékony formáit. Az Andrássy-útnak azon a felén, a melyen a Gyár-Utcza szögellik belé, az egyik kis, hosszúkás partszelvényen emelkedik s áll immár hónapok óta egyhelyt mozdulatlanul egy fehér kőből faragott, levéldíszszel stilizált talapzat. Sokáig fogas kérdése volt az a szomszédos házak lakóinak, hogy mi lesz rendeltetése a talapzatnak, amelynek gyöngén (döngeő ,oltár részén szobor aligha fér el. A környékbeli utczák suhanczait is furdalta a talány s kíváncsiságukon ők úgy könnyítettek, hogy részint lyukakat bocsátottak a kőbe, részint kezük írásával örökítették meg nevüket a fehér falon. A titkos gondviselés, amely ennek a darab faragott kőnek sorsát intézni látszik, ezt mégis megsokalla s deszkákkal keríttette körül a talapzatot. Ősz elején volt ez és a talapzat élete históriájában igen sokáig nem következett semmi újabb fordulat. Egy szép napon azonban arra ébredtek a gyárutczaiak, hogy a talapzat föl van szerelve. Valami plasztikus tömegecskék simulnak a kötésihez, alul az oltáron hosszabb alak, felül a postamentum tetején holmi mellszobor-féle. De csak ilyen bizonytalannak maradt a dolog, mivel mind a két szoboralakot még fölállításuk éjszakáján rettenetes alaposan lekötözgették zsákszövettel, az alulsó alakot barna vászonnal, a felsőbbiket zölddel . . . És igy várja most dideregve és vaczogva jó Irányi Dániel szobra a tavasz fuvalmait. Mert Irányi Dániel szobrának fogja ismerni Budapest népe azt a rongyokkal lekötözött talapzatot, mihelyt leszabadul szoboralakjairól a zsákszövet. És akkor, ha levedlik majd róla a csúf burok, megint egy igazi művészi alkotással lesz gazdagabb a főváros. Tegyük hozzá: kipróbált sikerű alkotással, mert ez a szobirinti nem más, mint Irányinak a kerepesi temetőben álló gyönyörű síremléke, annak a tgjiji létesített. nojmelata. A talapzat oltárán , lelyjjígtt fővel -aljo egy szépséges leányzó szelkezével tartja a vállán nyugvó zászlót. Ez ak..alak a síremléken bronzba van öntve,. d;a szobron fehér márványba faragva foglal helyet, és a fehér kő anyagának mivoltával megszünteti azt a kissé érdeskés lágyságot, ami a bronzalakon szemet szúr. Magának Irányinak mellszobra ugyanaz itt is, mint a síremléken, nem elsőrendű munka, de hű arczkép. Készült pedig ez a szobor azon az összegen, amit Irányi síremlékén megtakarított a szobor-bizottság. — Veres Pálné szobra javára deczemberben rendezett közvacsora, mely úgy anyagilag, mint erkölcsileg fényesen sikerült, 2024 korona tiszta jövedelemmel zárult. Felülfizettek a megjelent notabilitások közül gróf Teleki Sándorné, báró Prónay Gáborné, gróf Pejacsevich Tódorné, Bernáth Gézáné, Wlassics Gyuláné, Berzeviczy Albertné és Emich Gusztávné összesen 143 koronát. Ezenkívül a szoboralapra időközben a következő adakozások eszközöltettek : Büttner Elza gyűjtése 92 korona, verseczi Vöröskereszt Egylet 10 korona, Kárpáthy Gusztávné Nagy-Szeben 5 korona, Karál Gáborné 5 korona, gróf Csáky Rezső 10 korona, Hammersberg Jenő 10 korona, Szeleczky Margit 25 korona, Pulszky Ágostné 50 korona, Lázárné Kasztner Janka gyűjtése 88 korona és 08 fillér, Safarczik Ferenczné Irén 10 korona, Telegdi Róth Margit 1 korona, Budapesti Hirlap utjáni korona és Adamovszky Rezsőné Győr 4 korona. — Kiűzött zsidók. Port-Arturból — amint egy varsói táviratunk jelenti — kiűzték a zsidókat. Alexejev helytartó rendeletére a kiűzöttek Varsóba és Lodzba készülnek költözni. — Az állatorvosi tiszti vizsgáló-bizottság tagjai. A hivatalos lap közli, hogy a földmivelésügyi miniszter az állatorvosi tiszti vizsgáló-bizottság elnökévé, Liptkay István nyugalmazott miniszteri tanácsost, helyettes elnökévé, Lestyánszky Sándor miniszteri tanácsost, a vizsgálóbizottság tagjaivá: Tormay Béla miniszteri tanácsost, Pirkner János országos állattenyésztési főfelügyelőt, dr. Hutyra Ferenczet, az állatorvosi főiskola rektorát, dr. Rátz Istvánt és dr. Preisz Hugót, az állatorvosi főiskola tanárait, Dubravszky Róbert és Péchy József miniszteri osztálytanácsosokat és Tátray János m. kir. állategészségügyi felügyelőt az 1904. év tartamára kinevezte. — Gyalázatos cselszövény. Iliescu főhadnagyot Bukarestben letartóztatták, mert egy tiszthez nem méltó ,gaz cselszövénynyel halálba kergetett egy fiatal leányt, Serbanescu Ilonát. Ezelőtt, hat évvel a tisztességes leányt azzal az ígérettel, hogy nőül veszi, rábírta,hogy éljen vele együtt.Pár év múlva azonban a leányt, ki mindig rendkívül tisztességesen viselte magát, kis fiával együtt elhagyta s ez által a legnagyobb nyomorba döntötte. Serbanescu Ilona végszorultságában a hadügyminiszterhez fordult, ki a tisztet, felelősségre is vonta. Iliescu azt válaszolta, hogy Ilona közönséges utczai leány, a kivel csak futólagos viszonya volt s aki most azért jelentette föl őt, mert pénzt akar tőle zsarolni. Megvesztegetett két városi egészségügyi hivatalnokot, hogy egy rendőri felügyelet alatt álló hölgynek hasonló hangzású nevét a rendőrség könyveiben Serbanescu Ilonára hamisítsák. Ezzel meg nem elégedve, Iliescu a szegény leányt a rendőrségre idéztette s ott megalázó és arczpiritó vizsgálatnak vettette alá. Serbanescu Ilona szégyenében és kétségbeesésében öngyilkos lett, előbb azonban egy levélben leírta az egész gyalázatos cselszövényt, melynek áldozatul esett. A hadügyminisztérium szigorú vizsgálatot rendelt el s a dolog kitudódván, Iliescut a két megvesztegetett hivatalnokkal együtt letartóztatták. — Ünnepelt rendőrtanácsos. Szép ünnepség folyt le ma délelőtt a főkapitányság palotájában. Ma volt ugyanis a bejelentő-hivatal főnökének, Lassner Gusztáv rendőrtanácsosnak huszonötéves szolgálati jubileuma. A délelőtt folyamán Potóczky Pál rendőrfogalmazó, főnök-helyettes vezetése alatt megjelentek a tisztviselők, akiknek üdvözletét ugyanő tolmácsolta. A jubiláns meghatottan mondott köszönetet. — Loisy abbé. Loisy Alfréd abbé esete,akinek műveit — mint már megírtuk — a szent officium indexre tette, óriási feltűnést keltett világszerte. Loisy abbé elsőrendű egyházi tudós, akinek nevét nemcsak hazájában, hanem Németországban és Angliában is nagyon jól ismerik és nagy becsületben tartják. A Vatikán ítélete régi és meglehetősen elkeseredett harcának a döntő csapása. Az abbé ma negyvenhat éves. A chalons-sur-marnei szemináriumban kezdte tanulmányait és igen korán szentelték föl pappá. Mindössze két évig káplánkodott s minthogy fölebbvalói felismerték nagy tehetségét, püspöke Párisba küldte, a hires école des Carmesba. Itt szerezte meg a teológiai doktori grádust. A fiatal tudós már ekkor elkápráztatott mindenkit a héber és asszír nyelvben szerzett nagy jártasságával s történelmi ismereteinek méreteivel. Monseigneur d’Hulst kineveztette az Institut catholique tanárának. Itt ébredt igazi hivatása tudatára s ettől fogva egész tehetségével az exegezisre, a bibliamagyarázásra vetette magát. Már legelső históriakritikai tanulmányai megdöbbentették »merészségükkel« az egyházi köröket, a teológusokat, akik meg vannak győződve arról, hogy a szentírás a maga tiszta, ferdítés nélkül való igazi alakjában maradt az utókorra. Egy ideig d’Hulst püspök füdözte a fiatal tudóst és elfordította róla a teológusok csapásait. Ezzel azonban csak annyit ért, hogy őt magát, a püspököt is megczenzurázták. Mikor pedig Loisy abbé 1893-ban, »Bibliai tanítás« czimű dolgozatában olyat talált kijelenteni, hogy »Mózes öt könyve abban az állapotában, a melyben reánk maradt, nem lehet Mózes műve« és hogy »a genezis első fejezetei nem tartalmazzák pontos és való történetét az emberiség keletkezésének, magyarázat, külön felelősségrevonás nélkül egyszerűen elcsapták az Institut catholique-ból és alamizsnáénak helyezték át a neuilly-i oktató dömések zárdájába. Öt esztendeig tanította itt a katekizmusra a fiatal leányokat és előadási tárgya csábította a keresztyén doktrína és apologetika tanulmányozására, amiután tizenkét esztendőt fordított volt a keleti nyelvek és bibliai, exegézis tanulmányozására. A dogmák történetének tanulmányozásában Newmann bíborost választotta vezetőjének és kereste az érveket, melyekkel Otto Harnack és A. Sabatier, protestáns teológusok rendszerét megdönthetné, így jutott rá a történelmi módszerre ,s azt fejtette ki »Evangélium és egyház« czímű művében, amely azután a legnagyobb megütközést,keltette a teológusok körében. Időközben megvált zárdájától s attól fogva az Ecole des hautes études-ön tártja előadásait a bibliai exegézisból. Az üldözések sorozata éppen föntemlitett művének kiadásával indult meg. Richard bíboros, Páris herczegérseke 1903-ban kelt pásztorlevelében keményen elitélte ezt a művet és megrótta szerzőjét, amiért az egyházi törvények megkövetelte »imprimatur« nélkül merészelte szerzője kiadni. Kifogásolta benne, hogy »alkalmas arra, hogy mélyen megingassa a hivekben a katolikus tanítás alapvető dogmáit, jelesül a szentírás és a hagyományok kötelességében, Jézus Krisztus isteni voltában, a halála által való megváltásban, feltámadásban, az úrvacsorában s az egyházi rendek isteni intézményében való hitet«. Érsekének pásztorlevelére azt válaszolta Laisy abbé, hogy elítéli és helyteleníti ő is mindazokat a hibás nézeteket, a miket könyvéből levezettek s levezethetnek még majd s kijelentette, hogy művének második kiadását félbenhagyatta. Ezért a »visszaszívásért« is sok támadásban volt része Loisy abbénak, de a csúfolódókat csakhamar elnémította újabb munkáival, amelyek fokozott merészségeket tartalmaznak. Richard bíboros ettől fogva megtett mindent, hogy a pápát — míg XIII. Leó ült szent Péter székén — az abbéb elitélésére rábírja. A galamblelkű bölcs azonban Tudni sem akart erről. X. Pius most azután meg-tette azt, amitől elődje annyira vonakodott. A~ Vatikán ítélete annál súlyosabb természetű, mert Loisy nyomán egész iskola fejlődött ,már és belygia rendszerét számos tudós pap vallja már magáénak. — Zimándy Ignácz meghalt. Nehány évvel ezelőtt a felháborodás . .vihara támadt egy vaskos könyv nyomán, mely az elfogultság szempontjá-ból, a fanatizmus dühével, czélja érdekében rágalmazó ferdítésektől sem tartózkodva bírálgatta Kossuth Lajos elévülhetetlen működését. A hírhedtté vált könyv szerzője Zimándy Ignácz törökbálinti plébános volt, aki ily módon akart herostratesi dicsőségre szert tenni. Azóta többet nem írogatott a pamflettista pap, aki időközben otthagyta plébániáját és Budára költözött. Tegnap hosszas betegség után 72 éves korában meghalt. Temetése holnap lesz. — Kis tragédia. Az élet nagy tragédiáinak megrázó drámai hangulat a mellékterméke, a kis tragédiáénak azonban csak hitelét vesztett szentimentalizmus. Röviden elmondjuk Majláth Mária élettörténetét, s a vele összefüggő faktumokat és nem tehetünk róla, ha e faktumokból szentimentalizmust fog kiéhezni, az a néhány ember, aki még nem petrifi hálódott ezekben az éktelenül józan és rideg napokban. Majláth Mária egyszerű cseléd volt — hetven esztendős koráig. Egyetlen helyen, Lang Lajos földbirtokos családjánál egyfolytában huszonhat esztendeig szolgált. A földbirtokos örökösei fényes bizonyitványnyal bocsátották el. Azután ismét számtalan évekig szolgált egy másik családnál, honnan szintén haláleset miatt szakadt el. Míg helyben volt, nyugalmas élete volt. Háborúk dúlták föl Európát, de ő csak súrolt. Megrázkódott a társadalmi rend, de ő csak súrolt. A tudomány vívmányai átalakították az egész világot, de ő csak súrolt. Eszmék kavarodásában, új irányok, harczában súrolt, súrolt és egyre, súrolt ez az együgyű lélek, fogalma sem lévén arról, hogy mi történik a világban, hogy mi a létért való küzdelem, s hogy bár ez naponta 11