Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-02 / 2. szám

1901 január 2. AZ újság...................... ..................................................... , ■ . II.­* ■ . I. III ...... — A Pester Lloyd jubileuma. Tisza István gróf miniszterelnök, a Pester Lloyd ötvenéves jubileuma alkalmából, meleghangú levelet intézett Fáik Miksa d­r.-hoz, a lap főszerkesztőjéhez, a­melyben, őszinte szerencsekivánatait fejezi ki. — A legújabb szobor. A főváros szivé­ben most egy új szobor rejtegeti fázékony formáit. Az Andrássy-útnak azon a felén, a melyen a Gyár-Utcza szögellik belé, az egyik kis, hosszúkás partszelvényen emelkedik s áll immár hónapok óta egyhelyt mozdulatlanul egy fehér kőből faragott, levéldíszszel stili­zált talapzat. Sokáig fogas kérdése volt az a szomszédos házak lakóinak, hogy mi lesz ren­deltetése a talapzatnak, a­melynek gyöngén (döngeő ,oltár­ részén szobor aligha fér el. A­ környékbeli­­ utczák suhanczait is furdalta a talány s kíváncsiságukon ők úgy könnyítet­tek, hogy részint lyukakat bocsátottak a kőbe, részint kezük írásával örökítették meg nevüket a fehér falon. A titkos gondviselés, a­mely ennek a darab faragott kőnek sorsát intézni látszik, ezt mégis megsokalla s desz­kákkal keríttette körül a talapzatot. Ősz elején volt ez és a talapzat élete históriájá­ban igen sokáig nem következett semmi újabb fordulat. Egy­ szép napon azonban arra ébred­tek a gyárutczaiak, hogy a talapzat föl van szerelve. Valami plasztikus tömegecskék simul­nak a­ kötésihez, alul az oltáron hosszabb alak, felül a postamentum tetején holmi mell­szobor-féle. De csak ilyen bizonytalannak ma­radt a dolog, mivel mind a két szoboralakot még fölállításuk éjszakáján rettenetes alapo­san lekötözgették zsákszövettel, az alulsó ala­kot barna vászonnal, a felsőbbiket zölddel . . . És igy várja most dideregve és vaczogva jó Irányi Dániel szobra a tavasz fuvalmait. Mert Irányi Dániel szobrának fogja ismerni Budapest népe azt a rongyokkal lekötözött talapzatot, mihelyt leszabadul szoboralakjairól a zsák­szövet. És akkor, ha levedlik majd róla a csúf burok, megint egy igazi művészi alko­tással lesz gazdagabb a főváros. Tegyük hozzá: kipróbált sikerű alkotással, mert ez a szo­­birinti nem más, mint Irányinak a kerepesi temetőben álló gyönyörű síremléke, annak a tgjiji létesített. nojmelata. A talapzat oltárán , le­­lyjjígtt fővel -aljo egy szépséges leányzó s­zel­­kezével tartja a vállán nyugvó­ zászlót. Ez ak..alak a síremléken bronzba van öntve,. d­­;a szobron fehér márványba faragva foglal helyet, és a fehér kő anyagának mivol­tával megszünteti azt a kissé érdeskés lágy­ságot, a­mi a bronzalakon szemet szúr. Ma­gának Irányinak mellszobra ugyanaz itt is, mint a síremléken, nem elsőrendű munka, de hű arczkép. Készült pedig ez a szobor azon az összegen, a­mit Irányi síremlékén meg­takarított a szobor-bizottság. — Veres Pálné szobra javára deczemberben rendezett közvacsora, mely úgy anyagilag, mint erkölcsileg fényesen sikerült, 2024 korona tiszta jövedelemmel zárult. Felülfizettek a megjelent notabilitások közül gróf Teleki Sándorné, báró Prónay Gáborné, gróf Pejacsevich Tódorné, Ber­­náth Gézáné, Wlassics Gyuláné, Berzeviczy Al­­bertné és Emich Gusztávné összesen 143 koronát. Ezenkívül a szobor­alapra időközben a következő adakozások eszközöltettek : Büttner Elza gyűjtése 92 korona, verseczi Vöröskereszt­ Egylet 10 ko­rona, Kárpáthy Gusztávné Nagy-Szeben 5 korona, Karál Gáborné 5 korona, gróf Csáky Rezső 10 korona, Hammersberg Jenő 10 korona, Szeleczky Margit 25 korona, Pulszky Ágostné 50 korona, Lázárné Kasztner Janka gyűjtése 88 korona és 08 fillér, Safarczik Ferenczné Irén 10 korona, Telegdi Róth Margit 1 korona, Budapesti Hirlap utján­­i korona és Adamovszky Rezsőné Győr 4 korona. — Kiűzött zsidók. Port-Arturból — a­mint egy varsói táviratunk jelenti — kiűzték a zsidó­kat. Alexejev helytartó rendeletére a kiű­zöttek Varsóba és Lodzba készülnek költözni. — Az állatorvosi tiszti vizsgáló-bizottság tagjai. A hivatalos lap közli, hogy a földmivelés­­ügyi miniszter az állatorvosi tiszti vizsgáló-bizott­ság elnökévé, Liptkay István nyugalmazott mi­niszteri tanácsost, helyettes elnökévé, Lestyánszky Sándor miniszteri tanácsost, a vizsgáló­bizottság tag­jaivá: Tormay Béla miniszteri tanácsost, Pirkner János országos állattenyésztési főfelügyelőt, dr. Hutyra Ferenczet, az állatorvosi főiskola rektorát, dr. Rátz Istvánt és dr. Preisz Hugót, az állat­orvosi főiskola tanárait, Dubravszky Róbert és Péchy József miniszteri osztálytanácsosokat és Tátray János m­. kir. állategészségügyi felügyelőt az 1904. év tartamára kinevezte. — Gyalázatos cselszövény. Iliescu főhadna­gyot Bukarestben letartóztatták, mert egy tiszt­hez nem méltó ,gaz cselszövény­nyel halálba ker­getett egy fiatal leányt, Serbanescu Ilonát. Ezelőtt, hat évvel a tisztességes leányt azzal az ígérettel, hogy nőül veszi, rábírta,hogy éljen vele együtt.Pár év múlva azonban a leányt, ki mindig rendkívül tisztes­ségesen viselte magát, kis fiával együtt elhagyta s ez által a legnagyobb nyomorba döntötte. Serbanescu Ilona végszorultságában a hadügyminiszterhez for­dult, ki a tisztet, felelősségre is vonta. Iliescu azt válaszolta, hogy Ilona közönséges utczai leány, a kivel csak futólagos viszonya volt s a­ki most azért jelentette föl őt, mert pénzt akar tőle zsa­rolni. Megvesztegetett két városi egészségügyi hivatalnokot, hogy egy rendőri felügyelet alatt álló hölgynek hasonló hangzású nevét a rendőrség könyveiben Serbanescu Ilonára hamisítsák. Ezzel meg nem elégedve, Iliescu a szegény leányt a rendőrségre idéztette s ott megalázó és arczpiritó vizsgálatnak vettette alá. Serbanescu Ilona szégye­nében és kétségbeesésében öngyilkos lett, előbb azonban egy levélben leírta az egész gyalázatos cselszövényt, melynek áldozatul esett. A hadügy­minisztérium szigorú vizsgálatot rendelt el s a dolog kitudódván, Iliescut a két megvesztegetett hivatalnokkal együtt letartóztatták. — Ünnepelt rendőrtanácsos. Szép ünnepség folyt le ma délelőtt a főkapitányság palotájában. Ma volt ugyanis a bejelentő-hivatal főnökének, Lassner Gusztáv rendőrtanácsosnak huszonötéves szolgálati jubileuma. A délelőtt folyamán Potóczky Pál rendőrfogalmazó, főnök-helyettes vezetése alatt megjelentek a tisztviselők, a­kiknek üdvözletét ugyanő tolmácsolta. A jubiláns meghatottan mondott köszönetet. — Loisy abbé. Loisy Alfréd abbé esete,­­a­kinek­­ műveit — mint már megírtuk — a szent officium indexre tette, óriási feltűnést kel­tett világszerte. Loisy abbé elsőrendű egyházi tudós, a­kinek nevét nemcsak hazájában, hanem Németországban és Angliában is nagyon jól isme­­­rik és nagy becsületben tartják. A Vatikán íté­lete régi és meglehetősen elkeseredett harcá­nak a döntő csapása. Az abbé ma negy­venhat éves. A chalons-sur-marnei szeminárium­ban kezdte tanulmányait és igen korán szen­telték föl pappá. Mindössze két évig káp­­lánkodott s minthogy fölebbvalói felismerték nagy tehetségét, püspöke Párisba küldte, a hires école des Carmesba. Itt szerezte meg a teológiai dok­tori grádust. A fiatal tudós már ekkor elkápráz­tatott mindenkit a héber és asszír nyelvben szerzett nagy jártasságával s történelmi isme­reteinek méreteivel. Monseigneur d’Hulst ki­neveztette az Institut catholique tanárának. Itt ébredt igazi hivatása tudatára s ettől fogva egész tehetségével az exegezisre, a biblia­­magyarázásra vetette magát. Már legelső história­kritikai tanulmányai megdöbbentették »merész­ségükkel« az egyházi köröket, a teológusokat, a­kik meg vannak győződve arról, hogy a szentírás a maga tiszta, ferdítés nélkül való igazi alakjában maradt az utókorra. Egy ideig d’Hulst püspök füdözte a fiatal tudóst és elfordította róla a teológusok csapásait. Ezzel azonban csak annyit ért, hogy őt magát, a püspököt is megczenzurázták. Mikor pedig Loisy abbé 1893-ban, »Bibliai tanítás« czimű dolgozatában olyat talált kijelenteni, hogy »Mózes öt könyve abban az állapotában, a mely­ben reánk maradt, nem lehet Mózes műve« és hogy »a genezis első fejezetei nem tartalmazzák pontos és való történetét az emberiség keletkezésé­nek, magyarázat, külön felelősségrevonás nélkül egyszerűen elcsapták az Institut catholique-ból és alamizsnáénak helyezték át a neuilly-i oktató dömések zárdájába. Öt esztendeig tanította itt a katekizmusra a fiatal leányokat és előadási tárgya csábította a keresztyén doktrína és apologetika­­ tanulmányozására, a­miután tizenkét esztendőt for­dított volt a keleti nyelvek és bibliai, exegézis tanulmányozására. A dogmák történetének tanulmá­­nyozásában Newm­ann bíborost választotta vezetőjé­nek és kereste az érveket, melyekkel Otto Harnack és­ A. Sabatier, protestáns teológusok rendszerét meg­­dönthetné, így jutott rá a történelmi módszerre ,s azt fejtette ki »Evangélium és egyház« czímű művében, a­mely azután a legnagyobb megütközést,­­keltette a teológusok körében. Időközben megvált zárdájától s attól fogva az Ecole des hautes études-ön tá­rtja előadá­sait a bibliai exegézisból. Az üldözések sorozata éppen föntemlitett művének kiadásával indult meg. Richard bíboros, Páris herczegérseke 1903-ban kelt pásztor­­levelében keményen elitélte ezt a művet és meg­rótta szerzőjét, a­miért az egyházi törvények megkövetelte »imprimatur« nélkül merészelte szer­zője kiadni. Kifogásolta benne, hogy »alkalmas arra, hogy mélyen megingassa a hivekben a ka­tolikus tanítás alapvető dogmáit, jelesül a szent­­írás és a hagyományok kötelességében, Jézus­ Krisz­tus isteni voltában, a halála által való megváltás­ban, feltámadásban, az úrvacsorában s az egyházi rendek isteni intézményében való hitet«. Érseké­nek pásztorlevelére azt válaszolta Laisy abbé, hogy elítéli és helyteleníti ő is mindazokat­­ a hi­­­bás nézeteket, a miket könyvéből levezettek s le­vezethetnek még majd s kijelentette, hogy művé­nek második kiadását félbenhagyatta. Ezért a »visszaszívásért« is sok támadásban volt része Loisy abbénak, de a csúfolódókat csakhamar el­némította újabb munkáival, a­melyek fokozott merészségeket tartalmaznak. Richard bíboros ettől fogva megtett mindent, hogy a pápát — m­íg XIII. Leó ült szent Péter székén — az abbé­b el­­itélésére rábírja. A galamblelkű bölcs azonban­ Tudni sem akart erről. X. Pius most azután meg-­­­tette azt, a­mitől elődje annyira vonakodo­tt. A~ Vatikán ítélete annál súlyosabb természetű, mert Loisy nyomán egész iskola fejlődött ,már és b­elygia rendszerét számos tudós pap vallja már magáénak. — Zimándy Ignácz meghalt. Nehány évvel ezelőtt a felháborodás . .vihara támadt egy vaskos könyv nyomán, mely az elfogultság szempontjá-­­ból, a fanatizmus dühével, czélja érdekében rágal­mazó ferdítésektől sem tartózkodva bírálgatta Kossuth Lajos elévülhetetlen működését. A hír­hedtté vált könyv szerzője Zimándy Ignácz török­bálinti plébános volt, a­ki ily módon akart herostratesi dicsőségre szert tenni. Azóta többet nem írogatott a pamflettista pap, a­ki időközben otthagyta plébániáját és Budára költözött. Teg­nap hosszas betegség után 72 éves korában meg­halt. Temetése holnap lesz. — Kis tragédia. Az élet nagy tragédiái­nak megrázó drámai hangulat a mellékterméke, a kis tragédiáénak azonban csak hitelét vesz­tett szentimentalizmus. Röviden elmondjuk Majláth Mária élettörténetét, s a vele össze­függő faktumokat és nem tehetünk róla, h­a e faktumokból szentiment­a­lizmust fog kiéhezni, az a néhány ember, a­ki még nem petrifi há­lódott ezekben az éktelenül józan és rideg napokban. Majláth Mária egyszerű cseléd volt — hetven esztendős koráig. Egyetlen helyen, Lang Lajos földbirtokos családjánál egyfolytá­ban huszonhat esztendeig szolgált. A földbirto­kos örökösei fényes bizonyitványnyal bocsátot­ták el. Azután ismét számtalan évekig szolgált egy másik családnál, honnan szintén haláleset miatt szakadt el. Míg helyben volt, nyugal­mas élete volt. Háborúk dúlták föl Európát, de ő csak súrolt. Megrázkódott a társadalmi rend, de ő csak súrolt. A tudomány vív­mányai átalakították az egész világot, de ő csak súrolt. Eszmék kavarodásában, új irányok, harczában súrolt, súrolt és egyre, súrolt ez az együgyű lélek, fogalma sem lévén arról, hogy mi történik a világban, hogy mi a létért való küzdelem, s hogy bár ez naponta 11

Next