Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-01 / 1. szám
1904. január 1. _________AZ ÚJSÁG_________ — Megint egy »Rovás«. Nem panaszkodunk, csak dicsekedünk. »Az Újság« még csak tizenötnapos, de, ha ma megnyílna alatta a föld (a fintől ne tessék félni!) s mindörökre elsülyedne, már akkor sem élt hiába. Nyoma maradna a magyar hírlapirodalomban s az igazságos irodalomtörténész megírná róla, hogy »hatással volt korára«. Ez előrebocsájtott dicsekedésünkre pedig azért van jogunk, mert ma már megint egy tisztelt laptársunk találta jó gondolatnak a mi »Rovás« rovatunkat. Tehát csinál »Rovás«-t is. Példánkat e szerint már a fővárosi nagy sajtóban két laptársunk utánozza. Ebből ítélve el lehet képzelni, hogy hány kryptogam vidéki laptársunk kedveskedik már olvasóinak ugyancsak »Rovás«-sal. A mély gombaszerű elszaporodás azonban, a mi »Rovás«-unk sava-borsának és reméljük hitelének és kedvességének is — aligha fog ártani. Amit mi nem egész dicstelenül kezdtünk, azt folytatni is fogjuk — ha telik tőlünk — teljes dicsőséggel. — Khuen-Héderváry grófné jótékonysága. Khuen-Héderváry Károly grófné, Teleki Vilma grófnő, az idei karácsony alkalmával Hédervár község szegényeinek ruhára való szövetet, iskolásgyermekeinek pedig ötven korona értékű írószereket ajándékozott. A grófné és családja a kastélyban felállított karácsonyfa alatt fogadta a nála tisztelgő százöt béres gyermeket, kiknek hasznos ajándékot és játékszert osztottak ki. — Szörnyű fenyegetés. A Szahara császárjának főudvarmestere »körjegyzéket« intézett a különféle külügyminiszterekhez és diplomácziai képviselőkhöz, tudomásukra juttatván, hogy ura, Lebaudy Jakab letette a családi nevét »a nemzetközi jog kívánalmainak megfelelőleg, s ezentúl I. Jakabnak fogja magát czimezni és czimeztetni. Az uj császár tehát megvedlett. Lehántotta magáról becsületes polgári és demokrata hangzású nevét; ezzel lehántotta magáról egész múltját, apjának tisztes iparát, melyet az isten megáldott, lehántotta demokrata albijeit, polgári meggyőződéseit, lehántotta szeretőit, léha mulatságait, alattvalói kedvteléseit s kifacsarta önmagából az utolsó csepp, vörös vért. Azután, hát azután, mivel a nemzetközi jog borzasztóan megkívánta tőle, a nevével is jelezte, hogy nem alattvaló többé, hanem szuverén s ezzel egyetemben magára aggat, magáévá tesz, fölsziv, asszimiliál, fölvesz minden oly kelléket és jelzőt, mely egy császárt császárrá tesz. Aki őt ezentúl csak egyszerűen Lebaudy Jaquesnak s nem I. Jakab szaharai császárnak fogja őt nevezni, azzal egyszerűen meg fogja szakítani a diplomácziai összeköttetést. Lehet, hogy ettől a szörnyű fejtegetéstől megijed a czár, a pápa, a kínai anyacsászárné és Roosevelt, de a Szahara szélén leselkedő zsivány tuareg- és berber-törzsek sejkjei aligha. — Befagyott a Balaton. A hirtelen beállt hideg következtében a Balaton annyira befagyott, hogy négy centiméter vastagságú jegét már a jégvermekbe hordják. Tehát hullámzó tetején jó ideig nem fog csónakázni ama bizonyos halászlegény, sem a partján nem fog sírni semmiféle kis leány, mert a tizfokos hideg nem alkalmas semmiféle lelki emócziókra. — A csatangoló pletyka. A pletyka Európában kifogyott az anyagból. Földolgozta a napokban Koburg Lujza herczegnőt, a német trónörököst, Alice schönburg-waldenburgi herczegnét s egyéb anyaga itt már nem lévén, elcsatangolt Afrikába s Abesszínia barna uralkodóját, az 69 éves Meneliket vette nyelvére. Hogy az öreg uralkodónak nem kell ha életepárja, Taitu császárné, hogy egy európai görögorvosnak a csodaszép feleségébe szerelmes halálosan, hogy ez, hogy amaz. Mivel görög asszonyról van szó, a pletykának Athénben is van fióktelepe, ahol még színesebben adják elő a dolgot. Az athéni pletyka szerint Meneliknek már szeretője is a görög asszony s emiatt Taitu annyira el van keseredve,hogy Jeruzsálembe akar zarándokolni s a kolostorba vonulni. Kár, hogy nem igaz, mert Taitu lenne a világ legérdekesebb apáczája. A Bethesda kórházáról nemrég közlemény jelent meg lapunkban, mely germanizálással vádolta a kórház igazgatóságát. Az igazgatóság most értesít bennünket, hogy közleményünket téves információk nyomán írtuk, mert a kórház új főnöknője nem bocsátotta el magyar alkalmazottait s germanizálási szándékból senkit se bántalmazott és kergetett el a kórházból. Az sem igaz, hogy a betegek németül kénytelenek imádkozni. — Ingyen kenyér. A nagy hideggel, mely ránk köszöntött, szomorú vendégül eljött a nagy nyomor is. Az idén is akadtak nemes lelkek, kik szűkölködő embertársaiknak legalább a mindennapi kenyeret akarják biztosítani. Az ingyen kenyér, a közjótékonyság e gyönyörű alkotása, holnap újból megkezdi áldásos hivatását. Holnap nyílik meg ugyanis a Podmaniczky utcza kenyérosztó boltja és mint az előző években, most is napról-napra, délelőtt és délután kapnak kenyeret mindazok, akik oda fordulnak. Azok az emberbarátok, akik a köznyomor enyhítésének nehéz feladatát magukra vállalták, ez után is arra kérik a jótékonyság iránt fogékony közönséget, vegye pártfogásába ezt a filantropikus intézményt és támogassa bármi csekély adománynyal. A Podmaniczky utcza 45. szám alatt levő kenyérosztó bolt hálás köszönettel veszi át az adományokat. — Osztrák-magyar tisztek a török csendőrségben. A wieni Oesterreichische Volkszeitung szerint a hadtestparancsnokságok azt a felszólítást kapták, értesítsék a nekik alárendelt csapatok tisztjeit, hogy a török csendőrségbe való felvételükért folyamodhatnak. Éppen így ajánlhatók alkalmas altisztek, akik szintén önként jelentkeznek a török csendőrségi szolgálatra. Azok a tisztek — az őrnagyi rangig, — akik fölvétetnek a török csendőrségbe, három évre szabadságot kapnak, minden illeték elengedésével. Az osztrákmagyar hadseregben való előléptetésük ezáltal nem szenved hátrányt, mert szabadságolásuk alkalmával elfoglalt rangjuk a sorrend szerinti előléptetésnél figyelembe vétetik és ezt a rangot csak abban az esetben veszítik el, ha három évnél hosszabb ideig maradnának a török csendőrség szolgálatában. A belépő tisztek jelentékeny anyagi előnyökben részesülnek, mert a török szolgálatba való belépésüknél egy fokozattal nagyobb rangot kapnak, mint amilyent legutóbb az osztrák-magyar hadseregben elfoglaltak. Ennek következtében természetesen javadalmazásuk is növekszik. A pályázó tiszteknek a parancsnokok részéről való ajánláson kívül egy szláv nyelv ismeretével is kell hirniok. — Újévi tisztelgések. A budai kir. várpalotában ma, Szilveszter estéjén 8 és 10 óra között Apponyi Lajos gróf magyarországi udvarnagy és neje, született Scher-Toss Margit grófnő palotahölgy fogadták ő felsége nevében az újévi tisztelgéseket.— Újév napja alkalmából a földmivelésügyi minisztérium tisztikara aláírási íven köszönti Tallián Béla minisztert és Makfalvay Géza államtitkárt. Az üdvözlő ívet Bartóky József miniszteri osztálytanácsos, az elnöki osztály vezetője fogja holnap délelőtt a miniszternek és az államtitkárnak átnyújtani. Az évforduló alkalmával ma délután tisztelkedett az Otthon írók és hírlapírók körének választmánya a kör elnökénél, Rákosi Jenőnél. A szokásos újesztendei jókívánságokat Gelléri Mór alelnök tolmácsolta, kinek üdvözlő beszédére Rákosi Jenő meleghangú, szívélyes köszönettel válaszolt. — A Budapesti Újságírók Egyesületében ma délután folyt le a szokásos újévi üdvözlés. Az ünnepi szónok Szatmári Mór volt, kinek üdvözlő szavaira Vészi József elnök nagyobb beszéddel válaszolt, megköszönve pályatársai ragaszkodását. A negyvennyolczas honvédek országos központi bizottsága ma este 6 órakor tisztelgett Podmaniczky Frigyes bárónál, a bizottság elnökénél. Podmaniczky bárót Balogh Sándor üdvözölte az újév alkalmából, mire az elnök meghatottan mondott köszönetet bajtársainak. — Dorgó Albert, a kolozsvári szabadelvűpárt központi bizottságának és Kolozsvár város első kerületi szabadelvűpártjának elnöke az új esztendő alkalmából táviratilag üdvözölte Hegedűs Sándort, a kerület képviselőjét. — A tőzsdetanács tagjai ma délben fejezték ki az újév alkalmából szerencsekivánataikat a tanács elnöke, Kornfeld Zsigmond főrendiházi tag előtt. A tanács érzelmeit megyeri Krausz Lajos tolmácsolta. Az elnök köszönetét fejezvén ki a szerencsekivánatokért, tömör szavakban jelölte meg azon feladatokat, amelyek megoldása és teljesítése elsősorban a tőzsdetanács odaadó munkásságától függ és röviden vázolta azon munkaprogrammot, amelyet az intézménynek maga elé kell tűznie, hangsúlyozván, hogy a tőzsdének nemcsak a kereskedelem egyes ágait kell gondoznia, hanem góczpontjául kell szolgálnia a kereskedelem egészének. A tanács üdvözlése után Fuchs István főtitkár vezetésével a tőzsde tisztviselői kara tisztelgett az elnöknél. — Tartalékos hadnagyok. Wienből telefonálják, hogy a király 1904 január 1-ével a gyalogság, vadászcsapatok, utászcsapatokban, vasúti és táviró-ezredben 942 tartalékos hadnagyot, a lovasságnál 55, a tábori tüzérségnél 108, a vártüzérségnél 25, az egészségügyi csapatnál 32, a szekerészetnél 210 tartalékos hadnagyot nevezett ki. — Egy mubarát életéből. Nemrég halt meg Flórenczben Landau Horácz bankár, akinek rokonsága Budapesten és Bécsben él. Az elhunyt, akit Budapesten temettek el, igen érdekes pályát futott meg. Az odesszai ghettóban született 1825-ben. Fiatal korában Triesztbe került, ahol egy kereskedő-czégnél 125 frankos állást kapott. Kevéssel utóbb az a szerencse érte, hogy bejutott a párisi Rothschild-czéghez. Ott annyira megkedvelték, hogy néhány év múlva megbízták a czég turini fiókjának vezetésével. Ebben az állásában Landaunak alkalma volt II. Viktor Emánuel királylyal megismerkednie, akinek diszkrét természetű ügyekben több ízben segítségére volt. Később, amikor létrejött az olasz egység, Landau megkötötte a híres ötszázmilliós kölcsönt. 1880-ban visszavonult az üzlettől és azóta Pietra nevű villájában élt, mely Flórencztől három kilométernyire van a bolognai országúton. Minden esztendőben egyszer Monte Carlo-ba utazott és a játékbankon megkísértette a szerencsét. De mindig pórul járt és elveszítette a pénzét. Nagyobb szerencséje volt művészeti gyűjteményeivel. Villájában Sévres, Meissen, Bécs és Capodimonte legszebb porczellánjait gyűjtötte össze. Az évek során tömérdek szép bronztárgyat, flamand képet és franczia miniatűr-festményt szerzett meg. A legnagyobb értéket könyvtára képviselte. Sok régi flórenczi nyomtatvány, XV. századbeli plakett, híres kötés és művészi kézirat gyűlt össze Landaunál, aki a többi közt megszervezte a flórenczi San Jacopo di Ripoli-nyomda ritkaságszámba menő termékeit is. Könyvtárának egyik ékessége volt a reformáczió-korabeli iratok gyűjteménye: jórészt oly pap- és pápaellenes röpiratok, melyeket a czenzúra és az index-kongregáczió eltiltott. Landau többször olyforma nyilatkozatokat tett, hogy műkincseit Flórencz városának fogja hagyni. Ártatlan füllentés volt ez, mely Landaunak nagy mértékben megkönnyítette az olasz műárusokkal és a műemlékekre felügyelő hatóságokkal való tárgyalásokat. Mindenek csodálkozására azonban végrendeletében összes műkincseit az egész világon elszórt harminckét örökösének hagyta, azzal a kikötéssel, hogy bárki, aki a hagyaték dolgában perrel fordulna a bíróságokhoz, minden igényét már egyedül e miatt is elveszíti. Landau, aki irodalommal is próbálkozott, egy színdarabot és Boccaccióról meg Petrarcáról szóló tanulmányokat irt, jótékony czélra is hagyott 100.000 frankot. — Szédelgő herczeg. Említettük már, hogy Looz-Corswarem Károly belga herczeg nagy szédelgések miatt börtönbe került. A herczeg, aki most 43 éves, Belgium legelső családjából származik, mely 1853-ig »egyenrangú« volt, azaz összeházasodhatott fejedelmi és uralkodóházakkal, de ezt a kiváltságát többféle mesalliance folytán elvesztette. A herczeg nemcsak ősi vagyonát vette el (Belgiumban nincs majorátus), hanem feleségének, egy dúsgazdag franczia iparos leányának a tíz millió frank hozományát is, s azóta az arisztokráczia kegyelméből él. Mivel pedig ez nagyon kevés volt úri passzióira, gazdag házasság ürügye alatt kereskedőktől, szállítóktól, pinczérektől, vendéglősök- 7