Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-01 / 1. szám

1904. január 1. _________AZ ÚJSÁG_________ — Megint egy »Rovás«. Nem panasz­kodunk, csak dicsekedünk. »Az Újság« még csak tizenötnapos, de, ha ma megnyílna alatta a föld (a fin­től ne tessék félni!) s mindörökre elsülyedne, már akkor sem élt hiába. Nyoma maradna a magyar hírlapirodalomban s az igazságos irodalomtörténész megírná róla, hogy »hatással volt korára«. Ez elő­rebocsájtott di­­csekedésünkre pedig azért van jogunk, mert m­a már megint egy tisztelt laptársunk találta jó gondolatnak a mi »Rovás« rovatunkat. Tehát csinál »Rovás«-t­ is. Példánkat e szerint már a fővárosi nagy sajtóban két laptársunk utánozza. Ebből ítélve el lehet képzelni, hogy hány kryptogam vidéki laptársunk kedveskedik már olvasóinak ugyancsak »Rovás«-sal. A mély gombaszerű elszaporodás azonban, a mi »Rovás«-unk sava-borsának é­s reméljük hitelének és kedvességének is — aligha fog ártani. A­mit mi nem egész dicstelenül kezd­tünk, azt folytatni is fogjuk — ha telik tő­lünk — teljes dicsőséggel. — Khuen-Héderváry grófné jótékonysága. Khuen-Héderváry Károly grófné, Teleki Vilma grófnő, az idei karácsony alkalmával Hédervár község szegényeinek ruhára való szövetet, iskolás­gyermekeinek pedig ötven korona értékű írószere­ket ajándékozott. A grófné és családja a kastély­ban felállított karácsonyfa alatt fogadta a nála tisztelgő százöt béres gyermeket, kiknek hasznos ajándékot és játékszert osztottak ki. — Szörnyű fenyegetés. A Szahara csá­szárjának főudvarmestere »körjegyzéket« inté­zett a különféle külügyminiszterekhez és diplo­­mácziai képviselőkhöz, tudomásukra juttatván, hogy ura, Lebaudy Jakab letette a családi nevét »a nemzetközi jog kívánalmainak meg­­felelőleg, s ezentúl I. Jakabnak fogja magát czimezni és czimeztetni. Az uj császár tehát megvedlett. Lehántotta magáról becsületes polgári és demokrata hangzású nevét; ezzel lehántotta magáról egész múltját, apjának tisztes iparát, melyet az isten megáldott, le­hántotta demokrata alb­i­jeit, polgári meggyő­ződéseit, lehántotta szeretőit, léha mulatságait, alattvalói kedvteléseit s kifacsarta önmagából az utolsó csepp, vörös vért. Azután, hát azután, m­ivel a nemzetközi jog borzasztóan megkívánta tőle, a nevével is jelezte, hogy nem alattvaló többé, hanem szuverén s ezzel egyetemben magára aggat, magáévá tesz, fölsziv, asszimi­­liál, fölvesz minden oly kelléket és jelzőt, mely egy császárt császárrá tesz. A­ki őt ezentúl csak egyszerűen Lebaudy Jaquesnak s nem I. Jakab szaharai császárnak fogja őt nevezni, azzal egyszerűen meg fogja szakítani a diplomácziai összeköttetést. Lehet, hogy ettől a szörnyű fejtegetéstől megijed a czár, a pápa, a kínai anyacsászárné és Roosevelt, de a Szahara szélén leselkedő zsivány tuareg- és berber-törzsek sejkjei aligha. — Befagyott a Balaton. A hirtelen beállt hideg következtében a Balaton annyira befagyott, hogy négy c­entiméter vastagságú jegét már a jégvermekbe hordják. Tehát hullámzó tetején jó ideig nem fog csónakázni ama bizonyos halász­legény, sem a partján nem fog sírni semmiféle kis leány, mert a tizfokos hideg nem alkalmas semmiféle lelki emócziókra. — A csatangoló pletyka. A pletyka Európában kifogyott az anyagból. Földolgozta a napokban Koburg Lujza herczegnőt, a né­met trónörököst, Alice schönburg-waldenburgi herczegnét s egyéb anyaga itt már nem lévén, elcsatangolt Afrikába s Abesszínia barna ural­kodóját, az 69 éves Meneliket vette nyelvére. Hogy az öreg uralkodónak nem kell ha élete­­párja, Taitu császárné, hogy egy európai görög­­orvosnak a csodaszép feleségébe szerelmes ha­lálosan, hogy ez, hogy amaz. Mivel görög asszonyról van szó, a pletykának Athénben is van fióktelepe, a­hol még színesebben adják elő a dolgot. Az athéni pletyka szerint Me­­neliknek már szeretője is a görög asszony s e­miatt Taitu annyira el van keseredve,hogy Jeruzsálembe akar zarándokolni s a kolos­torba vonulni. Kár, hogy nem igaz, mert Taitu lenne a világ legérdekesebb apáczája.­­ A Bethesda kórházáról nemrég közlemény jelent meg lapunkban, mely germanizálással vá­dolta a kórház igazgatóságát. Az igazgatóság most értesít bennünket, hogy közleményünket téves in­­formác­iók nyomán írtuk, mert a kórház új főnök­nője nem bocsátotta el magyar alkalmazottait s germanizálási szándékból senkit se bántalmazott és kergetett el a kórházból. Az sem igaz, hogy a betegek németül kénytelenek imádkozni. — Ingyen kenyér. A nagy hideggel, mely ránk köszöntött, szomorú vendégül el­jött a nagy nyomor is. Az idén is akadtak nemes lelkek, kik szűkölködő embertársaik­nak legalább a mindennapi kenyeret akarják biztosítani. Az ingyen kenyér, a közjótékony­­ság e gyönyörű alkotása, holnap újból meg­kezdi áldásos hivatását. Holnap nyílik meg ugyanis a Podmaniczky­ utcza kenyérosztó boltja és mint az előző években, most is napról-napra, délelőtt és délután kapnak ke­nyeret mindazok, a­kik oda fordulnak. Azok az emberbarátok, a­kik a köznyomor enyhí­tésének nehéz feladatát magukra vállalták, ez után is arra kérik a jótékonyság iránt fogé­kony közönséget, vegye pártfogásába ezt a filantropikus intézményt és támogassa bármi csekély adománynyal. A Podmaniczky­ utcza 45. szám alatt levő kenyérosztó bolt hálás köszönettel veszi át az adományokat. — Osztrák-magyar tisztek a török csend­­őrségben. A wieni Oesterreichische Volkszeitung szerint a hadtestparancsnokságok azt a felszólítást kapták, értesítsék a nekik alárendelt csapatok tisztjeit, hogy a török csendőrségbe való felvé­telükért folyamodhatnak. Éppen így ajánlhatók alkalmas altisztek, a­kik szintén önként jelent­keznek a török csendőrségi szolgálatra. Azok a tisztek — az őrnagyi rangig, — a­kik fölvétetnek a török csendőrségbe, három évre szabadságot kapnak, minden illeték elengedésével. Az osztrák­­magyar hadseregben való előléptetésük ez­által nem szenved hátrányt, mert szabadságolásuk alkalmával elfoglalt rangjuk a sorrend szerinti előléptetésnél figyelembe vétetik és ezt a rangot csak abban az eset­ben veszítik el, ha három évnél hosszabb ideig maradnának a török csendőrség szolgálatában. A be­lépő tisztek jelentékeny anyagi előnyökben részesül­nek, mert a török szolgálatba való belépésüknél egy fokozattal nagyobb rangot kapnak, mint a­milyent legutóbb az osztrák-magyar hadseregben elfoglaltak. Ennek következtében természetesen javadalmazásuk is növekszik. A pályázó tisztek­nek a parancsnokok részéről való ajánláson kívül egy szláv nyelv ismeretével is kell hirniok. — Újévi tisztelgések. A budai kir. várpa­lotában ma, Szilveszter estéjén 8 és 10 óra között Apponyi Lajos gróf magyarországi udvarnagy és neje, született Scher-Toss Margit grófnő palota­­hölgy fogadták ő felsége nevében az újévi tisztel­géseket.­­— Újév napja alkalmából a földmivelés­­ügyi minisztérium tisztikara aláírási íven köszönti Tallián Béla minisztert és Makfalvay Géza állam­titkárt. Az üdvözlő ívet Bartóky József minisz­teri osztálytanácsos, az elnöki osztály vezetője fogja holnap délelőtt a miniszternek és az ál­lamtitkárnak átnyújtani.­­ Az évforduló alkal­mával ma délután tisztelkedett az Otthon írók és hírlapírók körének választmánya a kör elnökénél, Rákosi Jenőnél. A szokásos újesztendei jókívánsá­gokat Gelléri Mór alelnök tolmácsolta, kinek üd­vözlő beszédére Rákosi Jenő meleghangú, szívélyes köszönettel válaszolt. — A Budapesti Újságírók Egyesületében ma délután folyt le a szokásos új­évi üdvözlés. Az ünnepi szónok Szatmári Mór volt, kinek üdvözlő szavaira Vészi József elnök nagyobb beszéddel válaszolt, megköszönve pálya­társai ragaszkodását.­­ A negyvennyolczas hon­védek országos központi bizottsága ma este 6 óra­kor tisztelgett Podmaniczky Frigyes bárónál, a bizottság elnökénél. Podmaniczky bárót Balogh Sándor üdvözölte az újév alkalmából, mire az el­nök meghatottan mondott köszönetet baj­társainak. — Dorgó Albert, a kolozsvári szabadelvűpárt köz­ponti bizottságának és Kolozsvár város első kerü­leti szabadelvűpártjának elnöke az új esztendő al­kalmából táviratilag üdvözölte Hegedűs Sándort, a kerület képviselőjét. — A tőzsdetanács tagjai ma délben fejezték ki az újév alkalmából sze­­rencsekivánataikat a tanács elnöke, Kornfeld Zsig­­mond főrendiházi tag előtt. A tanács érzelmeit megyeri Krausz Lajos tolmácsolta. Az elnök kö­szönetét fejezvén ki a szerencsekivánatokért, tö­mör szavakban jelölte meg azon feladatokat, a­melyek megoldása és teljesítése első­sorban a tőzsdetanács odaadó munkásságától függ és rövi­den vázolta azon munkaprogrammot, a­melyet az intézménynek maga elé kell tűznie, hangsúlyoz­ván, hogy a tőzsdének nemcsak a kereskedelem egyes ágait kell gondoznia, hanem góczpontjául kell szolgálnia a kereskedelem egészének. A tanács üdvözlése után Fuchs István főtitkár vezetésével a tőzsde tisztviselői kara tisztelgett az elnöknél. — Tartalékos hadnagyok. Wienből tele­fonálják, hogy a király 1904 január 1-ével a gyalogság, vadászcsapatok, utászcsapatokban, vasúti és táviró-ezredben 942 tartalékos had­nagyot, a lovasságnál 55, a tábori tüzérségnél 108, a vártüzérségnél 25, az egészségügyi csapatnál 32, a szekerészetnél 210 tartalékos hadnagyot nevezett ki. — Egy mubarát életéből. Nemrég halt meg Flórenczben Landau Horácz bankár, a­kinek rokon­sága Budapesten és Bécsben él. Az elhunyt, a­kit Budapesten temettek el, igen érdekes pályát fu­tott meg. Az odesszai ghettóban született 1825-ben. Fiatal korában Triesztbe került, a­hol egy kereskedő-czégnél 125 frankos állást kapott. Kevéssel utóbb az a szerencse érte, hogy bejutott a párisi Rothschild-czéghez. Ott annyira megked­velték, hogy néhány év múlva megbízták a czég turini fiókjának vezetésével. Ebben az állásában Landaunak alkalma volt II. Viktor Emánuel király­­lyal megismerkednie, a­kinek diszkrét természetű ügyekben több ízben segítségére volt. Később, a­mikor létrejött az olasz egység, Landau megkötötte a híres ötszázmilliós kölcsönt. 1880-ban vissza­vonult az üzlettől és azóta Pietra nevű villá­jában élt, mely Flórencztől három kilométer­nyire van a bolognai országúton. Minden esz­tendőben egyszer Monte Carlo-ba utazott és a játékbankon megkísértette a szerencsét. De mindig pórul járt és elveszítette a pénzét. Nagyobb sze­rencséje volt művészeti gyűjteményeivel. Villájá­ban Sévres, Meissen, Bécs és Capodimonte leg­szebb porczellánjait gyűjtötte össze. Az évek so­rán tömérdek szép­­ bronztárgyat, flamand képet és franczia miniatűr-festményt szerzett meg. A legnagyobb értéket könyvtára­ képviselte. Sok régi flórenczi nyomtatvány, XV. századbeli pla­kett, híres kötés és művészi kézirat gyűlt össze Landaunál, a­ki a többi közt megszer­vezte a flórenczi San Jacopo di Ripoli-nyomda ritkaságszámba menő termékeit is. Könyvtárának egyik ékessége volt a reformáczió-korabeli ira­tok gyűjteménye: jórészt oly pap- és pápa­­ellenes röpiratok, melyeket a czenzúra és az index-kongregáczió eltiltott. Landau többször oly­­forma nyilatkozatokat tett, hogy műkincseit Fló­­rencz városának fogja hagyni. Ártatlan füllentés volt ez, mely Landaunak nagy mértékben meg­könnyítette az olasz műárusokkal és a műemlékekre felügyelő hatóságokkal való tárgyalásokat. Min­denek csodálkozására azonban végrendeletében összes műkincseit az egész világon elszórt harminc­két örökösének hagyta, azzal a kikötéssel, hogy bárki, a­ki a hagyaték dolgában perrel fordulna a bíró­ságokhoz, minden igényét már egyedül e miatt is elveszíti. Landau, a­ki irodalommal is próbálko­zott, egy színdarabot és Boccaccióról meg Petrar­cáról szóló tanulmányokat irt, jótékony czélra is hagyott 100.000 frankot. — Szédelgő herczeg. Említettük már, hogy Looz-Corswarem Károly belga herczeg nagy szédel­gések miatt börtönbe került. A herczeg, a­ki most 43 éves, Belgium legelső családjából származik, mely 1853-ig »egyenrangú« volt, azaz összeháza­sodhatott fejedelmi és uralkodóházakkal, de ezt a kiváltságát többféle mesalliance folytán elvesz­tette. A herczeg nemcsak ősi vagyonát vette el (Belgiumban nincs majorátus), hanem feleségének, egy dúsgazdag franczia iparos leányának a tíz millió frank hozományát is, s azóta az arisztokráczia kegyelméből él. Mivel pedig ez nagyon kevés volt úri passzióira, gazdag házasság ürügye alatt ke­reskedőktől, szállítóktól, pinczérektől, vendéglősök- 7

Next