Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-01 / 1. szám

s AZ Ú­JSÁG 1904. január 1. től, lakásoktól összesen vagy 750.000 frankot szédelgett össze. Ilyen kalandja a Lerczegnek már volt pár évvel ezelőtt, de a vizsgálati fogságból kibocsátották, mert kételkedtek a beszámíthatósá­­gában. Annyi bizonyos, hogy a Looz-Corswarem herczegi családban gyakori az őrültség. — Szilveszter éjszakája. A virrasztó emberiségre csillagos, sötét azúr szinü égbolttal köszöntött rá az uj esztendő. A mozdulatlan hideg levegőbe azonban fényt szórtak a meg­világított ablakok és mozgalmat vittek bele az utczákon ődöngők. Szilveszter éjszakáján nem búsul az emberiség. Ez már hagyomány. A farsangot bevezető nagy mulatságok ezen az éjszakán zajlanak le. A főváros legtöbb társasköre is megragadta ezt az alkalmat tag­jainak szórakoztatására s a hangos utczók mind ennek a mulató kedvnek a tanúságai. •Szilveszter éjszakáján a legfényesebb mulat­ságok egyike itt a fővárosban a Kereskedelmi Csarnok Szilveszter-estéje. Pompás művészi műsorral kezdődött az est, a­melyben a fő­városi színházak több előkelősége vett részt. Majd, mint mindenütt, itt is tánca követ­kezett. — A kisenevi pánik. A kisenevi zsidók attól rettegnek, hogy az orosz karácsony táján újabb s az előbbieknél véresebb zsidóüldözések fognak ki­törni Kisenevben. Ez a rettegés azonban alapta­lan, vagy legalább is túlzott. A hivatalnokoktól és­­hírlapíróktól félrevezetett tömeg azt hitte, hogy a czár és az ortodox egyház helyeslik a zsidók kiirtását. Most, hogy látják, miszerint a zsidók ellen elkövetett bűntényeket a törvény szigorúan megtorolja, az orosz parasztok észbe kaptak s az agitátoroknak nem akarnak fölülni, annál kevésbé, mert az agitátorok a mostani tárgyalásokból is ép bőrrel menekültek, míg az elbolondított parasz­tok börtönbe kerültek. — Az aix-les-bains-i gyilkosság. Szep­tember végén Aix-les-Bainsben, a legdivatosabb imnázia fürdőhelyen meggyilkolták és kirabol­ták Fougére Eugéniát, a­ki a párisi gáláns világ egyik legismertebb tagja volt. Gyilkosát sokáig hiába keresték mindenfelé. Most azt táviratozzák Lyonból, hogy ott elfogtak egy Cobardet nevű embert, a­kinek lakásán meg­találták a meggyilkolt kokott ékszereit. Való­színű, hogy ő követte el a gyilkosságot. — Rablótámadás. Hamburgból táviratoztak. Tegnap vakmerő rablótámadás­ történt egy itteni népbankban. Egy postahivatalnok 500 márkát akart betenni. Valami ismeretlen ember, a­ki a hivatalnok mellett állott, borsot hintett az arczába és kiragadta a kezéből a pénzt, aztán futásnak eredt. Az utczán azonban elfogták és átadták a rendőrségnek. Linckenek hívják és állásnélküli segéd.­­ A Fővárosi Orfeum teljesen új, kitűnő varieté-műsorral, a rendkívül nagy sikerű és nagy vonzerejű­­« Vénusz a földön« czímű operettel, valamint a Tarka Színpad újdonságával kezdi meg az újévet. Minthogy esténként zsúfolt házak vannak, a közönség saját érdekében cselekszik, ha az esti pénztári torlódás elkerülése végett jegyeit már nappal váltja meg. Az Orfeumnál elővételi díj nincs. A pénteki és vasárnap délutáni előadá­sokon a Könnyű lovasság« és "A két igazgató« szérü­lnek színre. — Rendőri krónika. Elfogott betörők. Sitkei Sándor és Lányi István közrendőrök a múlt éjjel a Fehérvári-utón két gyanús alakot vettek észre, a­kik előlük elfutottak. Azon a helyen, a­hol a csavargók gubbasztottak, a rendőrök az üzletből világosságot láttak kiáradni. A két rendőr bement az üzletbe és ott három megijedt szurtos embert talált. A pénztár már ki volt nyitva és a sok holmi szét volt szórva. Azonnal elfogták a betörő­ket. Fekete József, Berkes Béla és Marosi Sándor a nevük és foglalkozásukra nézve rovott előéletű csavargók. Zsebük tele volt betörő szerszámokkal. A betörők bekisérése után a rendőrök lesbe álltak és csakhamar észrevették, hogy a két elillant gya­nús alak visszatért. Az egyiket, Zallner Antal csavargót azonnal elfogták, a másik elmenekült. A rendőrség keresi az ötödik komponistát. * Bel- és külföldi orvosi tekintélyek előszere­tettel rendelik makacs csúz- és köszvényes betegeik részére a Zoltán-féle kenőcsöt, mert ez eredményei­ben oly kiváló, hogy már néhányszor a bedörzsölés teljes gyógyulást eredményez. Ara­b korona Zoltán gyógy­tárában, Budapest, V., Sétatér­ utcza.­­ A törlesztéses kölcsönök ma már igen fontos tényezői közgazdasági életünknek s kivált a mező­­gazdaságban jutott nagyon fontos szerep osztály­részükül. Áldásos szerepüket azonban csak akkor töltik be, ha azok felvételét a viszonyok és körülmények kellőképpen igazolják, továbbá ha megszerzésüknél a szükséges gondossággal és elővigyázattal járnak el. Az »Ingatlan- é­s Jelzálog-Forgalm­­ Intézet« (tu­lajdonos: Gurri Ferencz, Budapest, VI., Váczi-körút 89. sz.) az egyetlen vállalat, a­mely a legszélesebb alapokon dolgozva és kiterjedt összeköttetésekkel rendelkezve, ingatlanokra ilyen törlesztéses kölcsö­nök kieszközlését a legmegbízhatóbb és legelőnyö­sebb módon képes foganatosítani, annyival is inkább, mivel üzletköre kizárólag az ily tranzakc­iók keresz­tülvitelére van berendezve. Az év története. Szenzáczióban nem volt hiány az elmúlt év hím­krónikájában, — sokszor napokig, hetekig tartó híradásra alkalmas esetek történtek s mégis — rendőri szemmel nézve — alig találunk egy-két olyan esetet, a­mely a sok közül kiemelkednék, a­melyet mi akár szakszempontból valami különö­sen érdekesnek, akár a főváros közbiztonsága szempontjából aggasztónak tartanánk. Budapestet szeretjük világvárosnak nevezni, pedig bizony még nem vagyunk azok. Nálunk 4-5 ezer koronás lopás már feltűnést kelt. Kül­földön az ilyen kis tételek számba sem jön­nek. Pak­sban egy-egy évben tuc­atszámra történ­nek a rablógyilkosságok és senkinek sem jut eszébe, hogy ezen valami nagyon megütközzék, hacsak az illető eset valami rejtélyes körülmények következtében sokáig kiderü­tetlenül nem marad. Nálunk meg csak egy szerelmi dráma történjék is, az illető városrészben hetekig sem beszélnek másról. Egy-egy nagystílű csalást hiába keresünk a budapesti bű­nkrónikákban. Ahhoz kicsiny Buda­pest. Szélhámosaink a külföldiekhez képest kis­szerűek és naivok. Zsebtolvajunk­­ nincs. De ezt ne úgy tes­sék venni, hogy nálunk nem lopnak zsebtolvajok módjára. Hogyne lopnának, nagyon is gyakran. Ezek azonban csibészek, nem zsebtolvajok. Ezekből csak lesznek zsebtolvajok. Mikor azonban egy-két büntetést már leültek, rájönnek, hogy itthon nem érdemes dolgozni. S hogy ügyes zsebtolvajok ne­velődnek mégis Budapesten, azt a berlini kollégák mondhatják meg legjobban. Ha meg a honvágy — a­mire nem vagyunk büszkék — hazahozza, akkor sem marad Budapesten, hanem fölcsap vasúti zsebtolvaj­nak. Rablás, a külföld nagy városaihoz hasonlítva, nálunk kevés fordult elő s ezeknek a jellege sem aggasztó. Rosszul világított külvárosi utczákban, elszórt házak között kiéhezett munkásemberek kö­vetik el. Ez másutt sincs jobban. Mindezzel csak azt akarom konstatálni, hogy Budapest lesz, de még nem világváros s hogy a rendőrsége, daczára, hogy elégtelen eszközökkel dolgozik, de dolgozik, a­mit bizonyít az, hogy Budapest bimnkrónikája bizony, rendőri szemmel ■nézve, nagyon szegényes. S tegyük hozzá: maradjon továbbra is ilyen szegényes. Az elmúlt 11 hónapban (dec­ember adatai még nem nyertek befejezést) összesen 18.127 bűn­esetben fejezte be a rendőrség a nyomozást s ezek közül 6807 a büntettek száma (87°/o), míg a vét­ségeké 11.820. Persze, ha laikusok ezeket a nagy számokat olvassák, okvetlenül elszörnyüködnek, pedig hát ezek a legnormálisabb viszonyokat igazolják ott, a­hol a lakosság a szomszédos köz­ségek lakosságával s az idegenforgalommal együtt az egy milliót megközelíti. De még le is szállítják e számok nagyságának az értékét oly nagyváros­nál, mint a mi fővárosunk, a­mely az országban legnagyobb vonzóerőt gyakorol minden vidéki büntetőre. Felszívóképességénél fogva gyűjtőhelye a magyarországi gazember-világnak, melegágya a csibészeknek, a gazember-palántáknak. A büntettek 37°/6-a, szó sincs róla, hogy elég magas. No, de itt sem szabad ám elfelejteni, hogy a mi büntető törvényünk nagy jósága mellett nagy hibákban is leledzik. Minősítés dolgában sok tekin­tetben túl szigorú és például a cselédek által elkö­vetett krajczáros lopást is bűntettnek minősíti. Az efféle lopás bűntette pedig éppen nem vethet árnyékot valamely nagy város bűnözésére. Sőt mikor a bűnözés megítéléséről van szó, ezek az adatok nagyon zavaróak. Azután mik teszik még ki minálunk a múlt évben előfordult büntettek főkontingensét ? A lakásfosztogatások. Álkulcscsal, vagy a nélkül, az már egyre megy. Ezekben pedig nagyrészt a mi fővárosi népünk maga is hibás. Nálunk Buda­­pesten a lakások belső (kapunk belül terjedő) biz­tonságára nagyon kevés gondot fordítanak. Pedig hát ez már nem a rendőrség feladata,­­ hanem tisz­tán a háziuraké, a lakóké és a házmestereké. A gondatlanság és gondossághiány nagy szülője az alkalmi tolvajoknak és benyitóknak. Ez az oka, hogy az ilyen esetek voltak az elmúlt évben is a leggy­akoriabbak. Meglehetős eredménynyel dolgoztak még az elmúlt évben a »huszonnyolczasok« (verekedő rablók). Ezeknek nagy részét ugyancsak az alka­lom szüli. Lebujkorcsmákban mulatnak együtt. Az áldozatnál pénzt látnak. A külvárosi utczák világítása nem valami fényes. A város terjedelme nagy. A rendőri létszám nem elég ahhoz, hogy ily helyekre állandó őrszemet adjon. Az őrjárat elég­telen. A gazemberek kilesik az alkalmas pillanatot s az áldozattal — a­ki a legtöbb esetben ittas állapotban van­­— verekedést kezdenek, leteperik s kifosztják. A testi sértések ily esetekben ritkák. Megverik, leütik az áldozatot, s csak ritkán szur­­kálják össze. Ezeken az eseteken az segítene, ha a rendőrség elegendő létszámszaporítással szaporí­tani tudná a kültelki őrszobák és őrszemek szá­mát. Mert a mai létszám nem felel meg sem a lakosság létszámának, sem a rendőri terület nagy­ságának. Szinte bámulatos, hogy ily körülmények kö­zött az elmúlt évben rablógyilkosság egy sem volt. Egy kísérlet történt: a Boda pénzeslevélhordó esete, a­mely azonban nem az utczán, de a József­be fut egyik nagy házában bent a folyosón történt és néhány sajnálatos körülmény játszott közre, hogy a tettes elmenekülhetett. .Egy cseléd szembe jött vele s ijedtében nem merte megfogni. Egy átjáró­házban pedig látták futni, de nem nyúltak hozzá, mert azt hitték, hogy csak­­ kabátot lopott. Tanulságosak lehetnek ezek a körülmények a budapesti rendőrségre, hogy mily kevéssé szá­míthat még ma is a nagyközönség­ közreműködésére, a­melynek indoka gyanánt, mint ez az eset is mutatja, nem mindig a rendőrség­ iránti ellenszenv szerepel. .... Eset elleni bűncselekmények közül alig ma­radt ki nyomozatlan eset. Vagyon elleni is aránylag igen kevés. A vagyon elleni bűncselekmények között leg­érdekesebbnek tartjuk, legalább a rendőri nyomo­­zat szempontjából, a következőket: A bélyegtolvajok. Ezek egy kilenc­tagú ban­dát képeztek s kettenként mentek munkába. Egy­­trafikba betérve, az egyik szivart kért és váloga­tott, a másik valamely a magas polcton elhelye­zett tárgyak közül kért valamit, s mikor a trafi­­kos a létrán vagy a pulton oda felkapaszkodott, a tettesek egyike kilopta a bélyeges­könyvet, aztán mind a ketten elillantak. Sokáig nem lehetett nyomukba jutni, mert a károsok semmi személy­­leírást sem tudtak adni. S mikor végre az egyik tettes bélyegelárusítás következtében hurokra került, ez olyan vallomást tett ,hogy az irodából lopta, a­hol alkalmazva volt) hogy a nyomozás csak­nem teljesen elakadt, illetve a helyes irányt nem találhatta meg. Mígnem az őrszemélyzet által figyelmessé tett trafikosok egy másik esetet jelentettek be, s ekkor a gondos nyomozás rövid idő alatt mind a kilencz tettest megállapította. Köztük egy ügyvédőrgazdát. A kasszafű­rók. Ezek voltak a Fábián és Szalzer testvérek bandája. Öten. Egy év alatt 15 esetben követtek el betörést és kasszafurást. A nyomozásukat módfölött megnehezítette az, hogy csakis készpénzt vittek el. A Micsinai-féle postalopás. Ez az eset azon­ban egyébként a primitívek közé tartozik, s a napokig tartó hajsza különösebb érdekkel bizony alig bírt a szakközegekre nézve, a­kik folyton nyomon üldözték a tettest. Figyelmet érdemel, hogy Budapesten a csalás és sikkasztás aránylag nagy számban szerepel a bűncselekmények között. Ezeknek ok­a az, hogy a csalás nálunk — kevés kivétellel — nem hivatal­ból üldözendő, a­mi bőséges alkalmat ad a csalá­sok legkülönbözőbb nemeinek az iparszerv­ezésére. Nagyobb kaliberű csalás azonban nem fordult elő. Legnagyobb összegű sikkasztást Kádár Kálmán belügyminiszteri irodaigazgató követett el, a­ki százezer koronán felül sikkasztott. A legnagyobb összegű hitelezési csalást pedig Steinberger Mór borkereskedő követte el, a­ki körülbelül 300.000

Next