Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-01 / 1. szám
s AZ ÚJSÁG 1904. január 1. től, lakásoktól összesen vagy 750.000 frankot szédelgett össze. Ilyen kalandja a Lerczegnek már volt pár évvel ezelőtt, de a vizsgálati fogságból kibocsátották, mert kételkedtek a beszámíthatóságában. Annyi bizonyos, hogy a Looz-Corswarem herczegi családban gyakori az őrültség. — Szilveszter éjszakája. A virrasztó emberiségre csillagos, sötét azúr szinü égbolttal köszöntött rá az uj esztendő. A mozdulatlan hideg levegőbe azonban fényt szórtak a megvilágított ablakok és mozgalmat vittek bele az utczákon ődöngők. Szilveszter éjszakáján nem búsul az emberiség. Ez már hagyomány. A farsangot bevezető nagy mulatságok ezen az éjszakán zajlanak le. A főváros legtöbb társasköre is megragadta ezt az alkalmat tagjainak szórakoztatására s a hangos utczók mind ennek a mulató kedvnek a tanúságai. •Szilveszter éjszakáján a legfényesebb mulatságok egyike itt a fővárosban a Kereskedelmi Csarnok Szilveszter-estéje. Pompás művészi műsorral kezdődött az est, amelyben a fővárosi színházak több előkelősége vett részt. Majd, mint mindenütt, itt is tánca következett. — A kisenevi pánik. A kisenevi zsidók attól rettegnek, hogy az orosz karácsony táján újabb s az előbbieknél véresebb zsidóüldözések fognak kitörni Kisenevben. Ez a rettegés azonban alaptalan, vagy legalább is túlzott. A hivatalnokoktól éshírlapíróktól félrevezetett tömeg azt hitte, hogy a czár és az ortodox egyház helyeslik a zsidók kiirtását. Most, hogy látják, miszerint a zsidók ellen elkövetett bűntényeket a törvény szigorúan megtorolja, az orosz parasztok észbe kaptak s az agitátoroknak nem akarnak fölülni, annál kevésbé, mert az agitátorok a mostani tárgyalásokból is ép bőrrel menekültek, míg az elbolondított parasztok börtönbe kerültek. — Az aix-les-bains-i gyilkosság. Szeptember végén Aix-les-Bainsben, a legdivatosabb imnázia fürdőhelyen meggyilkolták és kirabolták Fougére Eugéniát, aki a párisi gáláns világ egyik legismertebb tagja volt. Gyilkosát sokáig hiába keresték mindenfelé. Most azt táviratozzák Lyonból, hogy ott elfogtak egy Cobardet nevű embert, akinek lakásán megtalálták a meggyilkolt kokott ékszereit. Valószínű, hogy ő követte el a gyilkosságot. — Rablótámadás. Hamburgból táviratoztak. Tegnap vakmerő rablótámadás történt egy itteni népbankban. Egy postahivatalnok 500 márkát akart betenni. Valami ismeretlen ember, aki a hivatalnok mellett állott, borsot hintett az arczába és kiragadta a kezéből a pénzt, aztán futásnak eredt. Az utczán azonban elfogták és átadták a rendőrségnek. Linckenek hívják és állásnélküli segéd. A Fővárosi Orfeum teljesen új, kitűnő varieté-műsorral, a rendkívül nagy sikerű és nagy vonzerejű« Vénusz a földön« czímű operettel, valamint a Tarka Színpad újdonságával kezdi meg az újévet. Minthogy esténként zsúfolt házak vannak, a közönség saját érdekében cselekszik, ha az esti pénztári torlódás elkerülése végett jegyeit már nappal váltja meg. Az Orfeumnál elővételi díj nincs. A pénteki és vasárnap délutáni előadásokon a Könnyű lovasság« és "A két igazgató« szérülnek színre. — Rendőri krónika. Elfogott betörők. Sitkei Sándor és Lányi István közrendőrök a múlt éjjel a Fehérvári-utón két gyanús alakot vettek észre, akik előlük elfutottak. Azon a helyen, ahol a csavargók gubbasztottak, a rendőrök az üzletből világosságot láttak kiáradni. A két rendőr bement az üzletbe és ott három megijedt szurtos embert talált. A pénztár már ki volt nyitva és a sok holmi szét volt szórva. Azonnal elfogták a betörőket. Fekete József, Berkes Béla és Marosi Sándor a nevük és foglalkozásukra nézve rovott előéletű csavargók. Zsebük tele volt betörő szerszámokkal. A betörők bekisérése után a rendőrök lesbe álltak és csakhamar észrevették, hogy a két elillant gyanús alak visszatért. Az egyiket, Zallner Antal csavargót azonnal elfogták, a másik elmenekült. A rendőrség keresi az ötödik komponistát. * Bel- és külföldi orvosi tekintélyek előszeretettel rendelik makacs csúz- és köszvényes betegeik részére a Zoltán-féle kenőcsöt, mert ez eredményeiben oly kiváló, hogy már néhányszor a bedörzsölés teljes gyógyulást eredményez. Arab korona Zoltán gyógytárában, Budapest, V., Sétatér utcza. A törlesztéses kölcsönök ma már igen fontos tényezői közgazdasági életünknek s kivált a mezőgazdaságban jutott nagyon fontos szerep osztályrészükül. Áldásos szerepüket azonban csak akkor töltik be, ha azok felvételét a viszonyok és körülmények kellőképpen igazolják, továbbá ha megszerzésüknél a szükséges gondossággal és elővigyázattal járnak el. Az »Ingatlan- és Jelzálog-Forgalm Intézet« (tulajdonos: Gurri Ferencz, Budapest, VI., Váczi-körút 89. sz.) az egyetlen vállalat, amely a legszélesebb alapokon dolgozva és kiterjedt összeköttetésekkel rendelkezve, ingatlanokra ilyen törlesztéses kölcsönök kieszközlését a legmegbízhatóbb és legelőnyösebb módon képes foganatosítani, annyival is inkább, mivel üzletköre kizárólag az ily tranzakciók keresztülvitelére van berendezve. Az év története. Szenzáczióban nem volt hiány az elmúlt év hímkrónikájában, — sokszor napokig, hetekig tartó híradásra alkalmas esetek történtek s mégis — rendőri szemmel nézve — alig találunk egy-két olyan esetet, amely a sok közül kiemelkednék, amelyet mi akár szakszempontból valami különösen érdekesnek, akár a főváros közbiztonsága szempontjából aggasztónak tartanánk. Budapestet szeretjük világvárosnak nevezni, pedig bizony még nem vagyunk azok. Nálunk 4-5 ezer koronás lopás már feltűnést kelt. Külföldön az ilyen kis tételek számba sem jönnek. Paksban egy-egy évben tucatszámra történnek a rablógyilkosságok és senkinek sem jut eszébe, hogy ezen valami nagyon megütközzék, hacsak az illető eset valami rejtélyes körülmények következtében sokáig kiderütetlenül nem marad. Nálunk meg csak egy szerelmi dráma történjék is, az illető városrészben hetekig sem beszélnek másról. Egy-egy nagystílű csalást hiába keresünk a budapesti bűnkrónikákban. Ahhoz kicsiny Budapest. Szélhámosaink a külföldiekhez képest kisszerűek és naivok. Zsebtolvajunk nincs. De ezt ne úgy tessék venni, hogy nálunk nem lopnak zsebtolvajok módjára. Hogyne lopnának, nagyon is gyakran. Ezek azonban csibészek, nem zsebtolvajok. Ezekből csak lesznek zsebtolvajok. Mikor azonban egy-két büntetést már leültek, rájönnek, hogy itthon nem érdemes dolgozni. S hogy ügyes zsebtolvajok nevelődnek mégis Budapesten, azt a berlini kollégák mondhatják meg legjobban. Ha meg a honvágy — amire nem vagyunk büszkék — hazahozza, akkor sem marad Budapesten, hanem fölcsap vasúti zsebtolvajnak. Rablás, a külföld nagy városaihoz hasonlítva, nálunk kevés fordult elő s ezeknek a jellege sem aggasztó. Rosszul világított külvárosi utczákban, elszórt házak között kiéhezett munkásemberek követik el. Ez másutt sincs jobban. Mindezzel csak azt akarom konstatálni, hogy Budapest lesz, de még nem világváros s hogy a rendőrsége, daczára, hogy elégtelen eszközökkel dolgozik, de dolgozik, amit bizonyít az, hogy Budapest bimnkrónikája bizony, rendőri szemmel ■nézve, nagyon szegényes. S tegyük hozzá: maradjon továbbra is ilyen szegényes. Az elmúlt 11 hónapban (december adatai még nem nyertek befejezést) összesen 18.127 bűnesetben fejezte be a rendőrség a nyomozást s ezek közül 6807 a büntettek száma (87°/o), míg a vétségeké 11.820. Persze, ha laikusok ezeket a nagy számokat olvassák, okvetlenül elszörnyüködnek, pedig hát ezek a legnormálisabb viszonyokat igazolják ott, ahol a lakosság a szomszédos községek lakosságával s az idegenforgalommal együtt az egy milliót megközelíti. De még le is szállítják e számok nagyságának az értékét oly nagyvárosnál, mint a mi fővárosunk, amely az országban legnagyobb vonzóerőt gyakorol minden vidéki büntetőre. Felszívóképességénél fogva gyűjtőhelye a magyarországi gazember-világnak, melegágya a csibészeknek, a gazember-palántáknak. A büntettek 37°/6-a, szó sincs róla, hogy elég magas. No, de itt sem szabad ám elfelejteni, hogy a mi büntető törvényünk nagy jósága mellett nagy hibákban is leledzik. Minősítés dolgában sok tekintetben túl szigorú és például a cselédek által elkövetett krajczáros lopást is bűntettnek minősíti. Az efféle lopás bűntette pedig éppen nem vethet árnyékot valamely nagy város bűnözésére. Sőt mikor a bűnözés megítéléséről van szó, ezek az adatok nagyon zavaróak. Azután mik teszik még ki minálunk a múlt évben előfordult büntettek főkontingensét ? A lakásfosztogatások. Álkulcscsal, vagy a nélkül, az már egyre megy. Ezekben pedig nagyrészt a mi fővárosi népünk maga is hibás. Nálunk Budapesten a lakások belső (kapunk belül terjedő) biztonságára nagyon kevés gondot fordítanak. Pedig hát ez már nem a rendőrség feladata, hanem tisztán a háziuraké, a lakóké és a házmestereké. A gondatlanság és gondossághiány nagy szülője az alkalmi tolvajoknak és benyitóknak. Ez az oka, hogy az ilyen esetek voltak az elmúlt évben is a leggyakoriabbak. Meglehetős eredménynyel dolgoztak még az elmúlt évben a »huszonnyolczasok« (verekedő rablók). Ezeknek nagy részét ugyancsak az alkalom szüli. Lebujkorcsmákban mulatnak együtt. Az áldozatnál pénzt látnak. A külvárosi utczák világítása nem valami fényes. A város terjedelme nagy. A rendőri létszám nem elég ahhoz, hogy ily helyekre állandó őrszemet adjon. Az őrjárat elégtelen. A gazemberek kilesik az alkalmas pillanatot s az áldozattal — aki a legtöbb esetben ittas állapotban van— verekedést kezdenek, leteperik s kifosztják. A testi sértések ily esetekben ritkák. Megverik, leütik az áldozatot, s csak ritkán szurkálják össze. Ezeken az eseteken az segítene, ha a rendőrség elegendő létszámszaporítással szaporítani tudná a kültelki őrszobák és őrszemek számát. Mert a mai létszám nem felel meg sem a lakosság létszámának, sem a rendőri terület nagyságának. Szinte bámulatos, hogy ily körülmények között az elmúlt évben rablógyilkosság egy sem volt. Egy kísérlet történt: a Boda pénzeslevélhordó esete, amely azonban nem az utczán, de a Józsefbe fut egyik nagy házában bent a folyosón történt és néhány sajnálatos körülmény játszott közre, hogy a tettes elmenekülhetett. .Egy cseléd szembe jött vele s ijedtében nem merte megfogni. Egy átjáróházban pedig látták futni, de nem nyúltak hozzá, mert azt hitték, hogy csak kabátot lopott. Tanulságosak lehetnek ezek a körülmények a budapesti rendőrségre, hogy mily kevéssé számíthat még ma is a nagyközönség közreműködésére, amelynek indoka gyanánt, mint ez az eset is mutatja, nem mindig a rendőrség iránti ellenszenv szerepel. .... Eset elleni bűncselekmények közül alig maradt ki nyomozatlan eset. Vagyon elleni is aránylag igen kevés. A vagyon elleni bűncselekmények között legérdekesebbnek tartjuk, legalább a rendőri nyomozat szempontjából, a következőket: A bélyegtolvajok. Ezek egy kilenctagú bandát képeztek s kettenként mentek munkába. Egytrafikba betérve, az egyik szivart kért és válogatott, a másik valamely a magas polcton elhelyezett tárgyak közül kért valamit, s mikor a trafikos a létrán vagy a pulton oda felkapaszkodott, a tettesek egyike kilopta a bélyegeskönyvet, aztán mind a ketten elillantak. Sokáig nem lehetett nyomukba jutni, mert a károsok semmi személyleírást sem tudtak adni. S mikor végre az egyik tettes bélyegelárusítás következtében hurokra került, ez olyan vallomást tett ,hogy az irodából lopta, ahol alkalmazva volt) hogy a nyomozás csaknem teljesen elakadt, illetve a helyes irányt nem találhatta meg. Mígnem az őrszemélyzet által figyelmessé tett trafikosok egy másik esetet jelentettek be, s ekkor a gondos nyomozás rövid idő alatt mind a kilencz tettest megállapította. Köztük egy ügyvédőrgazdát. A kasszafűrók. Ezek voltak a Fábián és Szalzer testvérek bandája. Öten. Egy év alatt 15 esetben követtek el betörést és kasszafurást. A nyomozásukat módfölött megnehezítette az, hogy csakis készpénzt vittek el. A Micsinai-féle postalopás. Ez az eset azonban egyébként a primitívek közé tartozik, s a napokig tartó hajsza különösebb érdekkel bizony alig bírt a szakközegekre nézve, akik folyton nyomon üldözték a tettest. Figyelmet érdemel, hogy Budapesten a csalás és sikkasztás aránylag nagy számban szerepel a bűncselekmények között. Ezeknek oka az, hogy a csalás nálunk — kevés kivétellel — nem hivatalból üldözendő, ami bőséges alkalmat ad a csalások legkülönbözőbb nemeinek az iparszervezésére. Nagyobb kaliberű csalás azonban nem fordult elő. Legnagyobb összegű sikkasztást Kádár Kálmán belügyminiszteri irodaigazgató követett el, aki százezer koronán felül sikkasztott. A legnagyobb összegű hitelezési csalást pedig Steinberger Mór borkereskedő követte el, aki körülbelül 300.000