Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-03 / 3. szám

1901. január 3. AZ U­JSAC* szőlőterületek szántóföldekké törettek fel, és sok bortermelő más termelési ágra tér át. A dolgok ebben az állásában Olasz­ország az osztrák-magyar autonóm vám­tarifa 60 koronás borvámjából esetleg lealkudhat valamit, de érdeke ily alku­­vásnál nincsen, legfeljebb jobbféle borai, a Marsala, ürm­ös, Assi spumante stb. számára fogna alkalmas vámot megálla­píthatni, a­mely azonban a mostani 20 aranyforintos (1­47,62 korona) vámnál alacsonyabb a magyar bortermelés szem­pontjából nem igen lehet. A bortermelésnek Francziaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Magyarországon kifejlődött terjedelme az olcsó boroknak a saját terület számára való korlát­ozását követeli; az olcsó borok ezentúl a védővámot igényelik és Magyarország saját érdekében a szőlő­­felújítások mostani aránya mellett mást nem tehet, mint hogy a külföldi olcsó borok távoltartását magas borvámmal biztosítsa. Olaszország saját jól felfogott érdekében cselekszik, ha a helyzet ter­mészetéből belenyugszik a történtekbe s nem nyit meg abban az irányban tárgya­lásokat, melyek neki nem használnak és csak a szerződés egyéb fontos kérdései­nél akadályokat teremtenének. A borvám­záradék örökre el van temetve. Megújí­tása lehetetlenség, de nem is előny Olasz­országra nézve. a politikai helyzet. — Saját tudósítónktól. — A parlament válsága jövő héten nyugvó­pontra tér. Egy­­­évi időfecsérlés s szóbeszéd után végre ismét a munka korszaka követ­­k­zik. A legkisebb ellenzéki párt, a Szeder­­kényi-frakc­ió, mely az utóbbi idő­ben párat­lan vakmerőséggel emelt gátat a parlament munkarendjének, hétfőn beszünteti az obstruk­­c­iót. Még két szónokuk, Bartha Miklós és bért akart s el volt határozva elijesztgetni az aspiránsokat. Széll Kálmán ajánlotta az aspiránsok egyikét és elmondta, mennyire kellemetlen neki a többit is visszautasítani. Azt se tudja már most, hogy kinek mit mondjon. — Hoztam én egy kis mediczinát ellenek. — Ugyan? És mit? Ezzel átnyújtott Szélinek egy lajstromot, betűrendbe szedve mindazon országos nevű jelölteket, a­kik a kerületben ősidők óta el­buktak, mindenik mellé odajegyezve a har­­minczezer vagy a negyvenezer »bikát« is, a­mit költött. — Ezt mutasd meg nekik, kegyelmes uram. Széll belepillantott és hálásan szoron­gatta meg a kezeit. — Mindig lenéztem a statisztikát, — szólt — nem tudtam egészen megérteni, mire való, de látom már, hogy lehetséges hasznát is venni. A nyár folyamán kiütött parlamenti zavarok idején sokat tartózkodott köztünk. Kaszáit izgatták, részint mulattatták az ese­mények. Néha nem volt se kormány, se mi­niszterelnök. A király is »haragszom rád«-ot játszott. Szabadok voltunk. A közvéleményt senki sem irányította, csak Barcsay Domokos az ő anekdotáival és folyosói életeivel. Ekkor Kálmán is fent tartózkodott és az ószeresekkel tartott, nagy ragaszkodással Kh­uen-Héderváryhoz, kinek megerősödését napról-napra várta, s mint a régi jósok az állati belekből, ő is a legkülönbözőbb szimptómákból dedukálta az erősödést vagy a gyengülést. Khuen-Héderváry talán éppen az ő itt­létekor állt a legjobban. Vidáman járogatott a klubba, és ha belépett, Timont kereste vagy Vancsót: — Nincs itt még Vancsó? Varázslatos volt a modora, kedves volt mindenkivel, de mindig az ajtót nézte, és ismételve kérdezte a "Wippéktől vagy vala­mely csoporttól: — Nem láttátok Vancsót? A Házban is, ha ki-kijött a históriai nevezetességű bemutatkozás alatt a folyosóra, legott megszólított valakit: — Itt van Vancsó? Barcsay Kálmánnak többnyire elbonyt ilyenkor a homloka, míg végre kitört a leg­belsőbb gondolata: — Kár ezért az emberért, — m­ondá szo­morú mosolyával — kedvem szerint való államférfi, de meg fog bukni. — Miért gondolod? — Nem gondolom, de tudom. Egy minisz­terelnök, a­ki mindig Vancsót keresi, nem lehet hosszúéletű. Vannak dolgok, barátom, melyek nem mennek. Vancsó derék ember, jó ember, jeles prókátor, kitűnő képviselő. De hogy jut hozzá Khuen-Héderváry ? Keresheti Andrássyt, tudakozódhatik Apponyi után min­dennap, keresheti még Klobusiczky Jánost is egy héten egyszer, de nem keresheti Vancsót minden három órában kétszer. Mintha evő­kanállal venné be. Nem, ennyi Vancsó-kere­­sést még egy Bismarck se bír el. Vége van. Meg kell buknia. Ez nem maradhat így. Ilyen volt a kedélye, ilyenek voltak a tréfái, egy kis maliczia minden rossz szándék nélkül. Az igazságot begöngyölte egy kis csintalanságba, a malicziát körülczukrozta, hogy ne bántson. Bölcs volt, a ki mulattatva tanított és mézet kevert a vitriolba, mielőtt rácsöppentett belőle valakire. Erdélynek egyik legnagyobb eszű em­bere halt meg benne,­­ a­ki csak azért nem vitte többre, mert nem volt, stréber és mert Barcsay Ákos uram ő nagysága annak idején, a mikor módjában volt, veretett ugyan némi aranypénzt, de nem eleget, vagy nem annyit, hogy Kálmánnak sok jutott volna belőle. Ámbár mit beszélek én, hogy nem vitte többre. Hát mire vihette volna még? A leg­többre vitte, a­meddig ember eljuthat. Mindenki szerette, a­ki valaha vele érintkezett. S ez annyira magától értetődik, hogy említeni is pleonasmus . ... Jól vigyázzátok meg ezt a szót itt, mert hogy az »pleonasmus«, nagyobb dicsősége neki, mintha akár trónon ült volna, — és mosolyogjátok meg nekrolog­iróinak együgyüségét, a­kik feljegyezik, hogy megvolt neki a vaskorona-rend harmadosztálya is. Máth Krn, Holló Lajos mondják el záróbeszédeiket, az­után megtörténik a szavazás általánosságban, majd pedig a két §. felett. Csak ennyi sza­kasza van a törvényjavaslatnak a részletek­ben is. Ezután az újonczmegajánlási törvényjavas­lat kerül tárgyalásra, de ezt már obstrukc­ió nélkül intézi el a Ház. Majd sorra kerülnek az indemnity, a budget s egyéb fontos tör­vényjavaslatok. E hó dereka felé valószínűleg megkezdődnek a delegác­ionális tárgyalások, melyek folyamata alatt természetesen a Ház ülést nem tart. A pártkörökben ma is meglehetős csend volt. A szabadelvű pártkör helyiségeiben alig for­dult meg egy-két képviselő. A miniszterek közül egy sem jelent meg. A függetlenségi Kossuth-pártban megelégedés­sel fogadták Tisza István gr. újévi beszédét, mely nem becsülte le a párt múlt évi magatartását. A bejelentett házszabályrevíziót illetőleg most még behatóbban nem nyilatkoznak, miután a miniszter­­elnök erre vonatkozó terveit nem ismerik. Annyi azonban bizonyos, hogy a budget-vita megrövidí­­tését czélzó indítvány, továbbá olyan házszabály­­revízió, mely jövőben az ex-lex állapotot lehetet­lenné teszi, a párt részéről nem fog ellenzésre találni. A disszidensek klubjában csak három párttag jelent meg. Ezek is a házszabályrevízióról beszél­gettek. Azt a felfogás domborodik ki náluk, hogy a módosítás teljesen megfelelne a czélnak, ha a zárt ülést és név szerinti szavazást kérők számát nem tízben, húszban, hanem harminc­-negyvenben állapítaná meg. A néppárt részéről az újoncz­ törvényjavaslat részletes vitája során egy felszólalás fog történni. A párt további magatartásáról külön konferenczián határoznak. BELFÖLD:­ ­ A képviselőház hétfőn délelőtt folytatja az újonczjavaslatok tárgyalását. Az országgyűlési szabadelvű párt elnöksége ez után kéri a tagokat, hogy az ülésnek már kezde­tén minél számosabban, jelenjenek meg. — Berzeviczy újévi beszéde. Berzeviczy Albert miniszter beszéde, melylyel a józsefv­árosi küldöttség üdvözlésére válaszolt, kimagaslott a sablonos újévi beszédek közül. A miniszter vála­szában nemcsak azokra a dolgokra terjeszkedett ki, melyeket elődjétől mintegy örökségül kapott, hanem tartalmas, mély önálló programmot nyújtott. Méltó feltűnést keltett a miniszter beszédének a nemzetiségi iskolákra vonatkozó része. E tekintet­ben kijelentette, hogy különösen a magyar nyelv­nek kötelező tanításáról elrendelő törvényt kívánja kellő sanctióval ellátni, továbbá a tanfelügyeletet intenzívebbé tenni, hogy az állam s a nemzet­­ellenes üzelmeknek a nemzetiségi iskolában végre gátat lehessen vetni. A miniszter sikerülten je­gyezte meg, hogy a magyar nyelv jogának érvé­nyesítése körül több eredményt kíván elérhetni, mint a­mennyi elérhető volna az összes katonai követelmények teljesítésével. Figyelmet érdemelnek a miniszter beszédének azon részei is, melyet a jogi vizsga és tanulmányi rend megváltoztatása, a kath. autonómia rendezésére, továbbá a tisztviselői fizetésszabályzatnak a felekezeti alkalmazottakra való kiterjesztése ügyében mondott. Az egész be­széd hű képét nyújtotta annak munkásság­nak, melynek eredménydús megvalósítása érdeké­ben a miniszter nem hiába számít a hazafiasan gondolkodó politikai tényezők jóakaratú közre­működésére.­­ A nagykárolyi mandátum. Nagykárolyból jelentik: A nagykárolyi mandátum Domahidy Elemér főispánná történt kinevezése folytán meg­üresedvén, a kerület polgársága a deczember 31-én megtartott értekezleten Károlyi György grófot kiáltotta ki a kerület országgyűlési képviselőjelölt­jévé. Károlyi György gróf a jelöltséget elfogadta s programmbeszédjét január 3-án mondja el a Szerb egyházi ügyek. Karlóczáról távira­­tozzák. A szerb egyházi kongresszus állandó vá­lasztmánya meghallgatta a számvizsgálói jelentést az alapkezelésben történt rendetlenség dolgában A jelentést dr. Vasics kongresszusi tagnak adták ki átvizsgálás végett. A régebben megállapított rendetlenségek ügyében a kongresszusi választ­mány vizsgáló bizottsága kellő intézkedéseket tett a rend megállapítására és a kártérítési felelősség kiderítésére. A választmány tudomásul vette a

Next