Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-03 / 3. szám

4....­ kormány elutasító döntését az aradi Tököly-alapít­­vány jövedelmét illetőleg és elhatározta, hogy mi­vel magát nem tekinti illetékesnek, az ügyet a kongresszus elé terjeszti. *­* Újévi üdvözlések. Az új év alkalmából Karlóczáról Vidaak Simeon hieromonachus meleg­hangú távirattal üdvözölte Podmaniczky Frigyes bárót és a vezetése alatti szabadelvűpártnak a legjobb szerencsét kivánta.­­ A kolozsvári II. kerületi szabadelvüpárt választói és a párt köz­ponti intéző­bizottsága báró Feilitzsch Artúrhoz, a kolozsvári II. kerület képviselőjéhez meleghangú üdvözlő-táviratot küldött. Ebben ragaszkodásukról biztosítják és örömüket fejezik ki azon siker felett, melyet a képviselőház alelnöke a tanácsko­zások vezetésében eddig is felmutatott. *b. Makfalvay Géza jelölése. Egyes lapoknak az a híre, hogy a dunaszerdahelyi kerületben Makfalvay Géza földmivelésügyi államtitkár fellé­pett volna, — mint félhivatalosan jelentik — té­vedésen alapul. Makfalvayt a tapolczai kerület szabadelvű pártja fogja jelölni s mint értesülünk, Makfalvay ezt a jelölést fogja elfogadni. A katolikus lelkészek kongruája. — Saját tudósitónktól. — Kerek 2.606.660 korona szükséges ahhoz, hogy a szegény katolikus plébánosok évi fize­tése 1600 koronára kiegészíthető legyen. Eb­ből az összegből a latin szertartásu­ plébáno­soknak csak 520.554 korona kell, mert ezek aránylag jó anyagi viszonyok között vannak. Ellenben a görög katolikus, rutén, román plébánosok túlnyomó többségének nincs éven­ként 1600 korona jövedelme, úgy hogy éven­ként 1,986.106 korona segítségre szorulnak. A káplánok évi fizetésének minimumát 1000 koronában állapították meg abban az esetben, ha a plébánián nem kapnak teljes ellátást. Különben csak 500 korona a kész­pénzfizetésük. A legtöbb káplán meg is kapja ezt a jövedelmet és így a káplánok fizetés­­javítására csak 204.000 korona szükséges évenként. A katolikus lelkészek fizetésének végle­ges rendezéséhez ekként olyan alapra van szükség, melynek évi kamata 2.710.660 korona. A király megengedte, hogy a nagyobb egy­házi javadalmasokat a lelkészi konynia kiegé­szítési alapjának javára külön megadóztassák. Ezt az adót az illető főpapja évi tiszta jöve­delmének arányában vetik ki. E végből min­­d­enik főpap köteles volt bevallani tiszta jöve­delmét azoknak az irányelveknek és útmuta­tásoknak alapján, melyeket az országos ka­tolikus konynia rendező­bizottsága megkül­dött nekik. Összesen 65 érsek, püspök, apát, prépost, káptalan tiszta jövedelmé­nek bevallása érkezett a fővárosba és ezt a nagy anyagot az országos kongrua-bizottság irodája, a vallás- és közoktatásügyi minisz­térium külön kirendeltsége, már teljesen fel­dolgozta. Tizenöt főpapi jövedelmi bevallást pedig már a 17-es kongrua-bizottság is végleg megállapított. A többi tárgyalás alatt van és előreláthatólag ez évi májusig befejezik. A központi kongrua-bizottság számítása szerint évenként a főpapi tiszta jövedelemből 7 millió korona után lehet majd kivenni a kongrua-kvótát. Igaz ugyan, hogy a főpapok által az összeírási füzetekbe bejegyzett tiszta jövedelem 6 millió koronát sem ért el, de ez azért van, mert az egyes főpapok olyan évi kiadásokat is felszámítottak, a­melyek az irányelvek szerint a tiszta jövedelem kiszámí­tásánál számba nem vehetők. E téves beval­lások azonban nagyban késleltetik a rende­zést, mert a helyesbítés sok munkával jár, így az esztergomi érsek 500.000 korona tiszta jövedelmet vallott be, a bizott­ság azonban a beszerzett adatok alap­ján 620.000 koronát állapított meg. Leg­nagyobb eltérés mutatkozott a kalocsai érsek bevallásában, kinek e szerint 280.000 korona évi tiszta jövedelme lenne; a bevallást azon­ban kijavították 522.000 koronára. Az egri érsek, ki a kongrua-bizottságnak elnöke, a saját tiszta jövedelmét 60.000 koronára tette; a bizottság azonban 108.000 koronára kerekítette ki az egri érsekségnek a kongrua-adó alá vonható jövedelmét. Majdnem az összes be­vallások kisebb-nagyobb kiigazításra szorultak. Legpontosabb volt a nagyváradi latin püs­pökség tiszta jövedelmének bevallása, mely különben egészen nyilvánvaló is, mivel az egész birtok bérben van. Ez a püspökség körülbelül 500­00 korona tiszta jövedelem után fog adózni. A nagyobb javadalmak tiszta jövedelmei­nek végleges megállapítása után kiszámítják majd, hogy ezek a nagyobb javadalmasok milyen kulcs szerint fognak adózni a kon­­grua-kiegészítés czéljaira. Mint halljuk, a pro­gresszív adózási rendszer elveit akarják alkal­mazni. A 3 milliós kongrua-alap megteremtésére mindenekelőtt igénybe veszik a vallás­alap jövedelmét. Ebből azonban nem sok segítség várható. Aztán a főpapok adója járul az alaphoz és ezenfelül a hiányt az állam fogja pótolni. A főpapok körében kétféle terv me­rült fel. Az egyik szerint örök időkre ter­helné a kongnua-adó a főpapi javadalmakat. A másik terv szerint a főpapok törlesztési kölcsönt akarnak felvenni valamely pénzinté­zetnél és ezt az összeget örökváltság gyanánt a kongrua alapba beszolgáltatják. A kölcsön pedig 60—70 év alatt lenne törlesztendő. Ehhez persze külön királyi engedélyre volna szükség. Magával a katolikus kongrua-rendezéssel még az idén elkészülnek, úgy hogy az 1905. év folyamán a kongrua-kiegészítés tényleg meg fog történni. Az országos központi kongrua­­bizottság feladata azonban ezzel még nincs befejezve. Mert e szakbizottságnak további feladata az lesz, hogy a görög-katolikus plé­bániák számának csökkentése, a meglevők helyesebb beosztása, a párbér, a szóladij­k, a kegyuraság egyöntetű szabályozása dolgában javaslatokat dolgozzon ki. Mindenik kérdés­sel külön albizottság foglalkozik. Mint érte­sülünk, tervbe vették a párbar megszünteté­sét, a szola-dijak és a kegyurasági terhek örök időkre való megváltását. Különösen a szabad királyi városok szabadulnának meg nagy terhektől, ha megszüntetnék a mostani onerózus kegyuraságot, mely a középkorból maradt a városi törvényhatóságokra. Ezt kü­lönben a városok már régóta sürgetik. AZ ÚJSÁG­________ 1904. január ~3. ' 1 ' 1 -1 ■ 1 , ' ■ _ ' külföld. Diplomáczia. Párisi nagykövetünk bemutatko­zása. Khevenhüller-Metsch Rudolf gróf, az újonnan kinevezett magyar-osztrák párisi nagykövet deczem­­ber 31-én délután 4 órakor nyújtotta át megbízóleve­lét Loubet Emilnek, a franczia köztársaság elnö­kének, ünnepélyes kihallgatáson. A bemutatkozás a hagyományos fényes szertartás között ment végbe. A nagykövetet és a nagykövetség tagjait állami díszhintókon vitték az Elyséebe. Az első hintóban ült Khevenhüller gróf titkos tanácsosi egyenruhában Mollarddal, az elnök szertartásmes­­terével. Egy század vértes teljes díszben rekesztette be a menetet. A palota előtt egy gyalogos zászlóalj állott zászlóval és tisztel­gett, a­mikor a nagykövet megérkezett. A ki­hallgatási terembe Mollard, mint introducteur des ambassadeurs vezette be a grófot, a­ki beszéd kíséretében nyújtotta át az elnöknek latin nyel­ven írott megbízólevelét. A nagykövet azt mon­dotta, hogy feladata a Francziaország, Magyar­­ország és Ausztria között szerencsére már meg­lévő kitűnő viszony fejlesztése és megerősítése. A­mit az elnök annak a meggyőződésének a kifejezésével viszonzott, hogy a franczia kormánynak és a nagykö­vetnek egyaránt az lesz a czéljuk, hogy mindkét hatalmasság közös érdekében előmozdítsák és erő­sítsék a Magyarország, Ausztria és Francziaország között fönnálló kitűnő viszonyt. — Khevenhüller gróf igen szíves fogadásra talál Párisban, a­minek magyarázatául megjegyezzük, hogy a gróf fiatal­ságának nagy részét Francziaországban töltötte, az 1870/71 -iki háború idején pedig attasé volt párisi nagykövetségünknél és a kommune lázadása alatt a nagykövetség tagjai közül egyedül ő maradt Párisban. Római nagykövetünk. Említettük azt a hí­resztelést, hogy Pasetti Marius báró római (quiri­­náli) nagykövetünk nyugalomba akar vonulni és utódjául Lützow Henrik gróf a külügyi hivatal I. osztályfőnöke van kiszemelve. Ezzel szemben most azt jelentik, hogy Goluchowski Agenor gróf külügyminiszter azon fáradozik, hogy továbbra is megtartsa jelenlegi állomásán az érdemes diplomatát, Japán-orosz konfliktus. A kelet-ázsiai helyzet ma válságos szint öltött. A feszültség fokozódik, a háború valószínűsége növekedik. Pétervárról még mindig azzal biztatják ugyan a világot, hogy a viszály békés elintézést fog nyerni, ámde akadt már egy orosz tábornok is, a­ki a háborút el­kerülhetetlennek tartja. Londonból pedig valóságos rémhírek érkeznek. Ezek szerint Oroszország olyan választ fog adni a legutóbbi japán jegyzékre, a­mi bizonyossá teszi a szakítást, hacsak japán le nem mond összes feltételeiről, a­mire egyáltalán nem lehet számítani. Francziaország és Nagy-Britannia még mindig teljes erővel dolgoznak az ellentétek ki­egyenlítésén, de kevés a kilátás arra, hogy siker koronázza fáradozásukat. Ennek megfelelőleg min­den oldalról hadi készülődés hire érkezik. Japán Kamimura admirális parancsnoksága alatt hat vértesből álló flottát küld Mezamiéba, abba a koreai kikötőbe, a­melyet Oroszország szeretne a hatal­mába keríteni. Továbbá hajókat bérel csapatok szállítására és kereskedelmi hajókat átalakít hadi­hajókká. A II. japán hadtest indulásra készen áll. Oroszország három, Nagy-Britannia egy vértes czirkálót indított útnak a keletázsiai vizekre. Mindezekből azt kell következtetnünk, hogy a döntés nem késhetik sokáig. Köln, január 2. (Saját tudósítónk távirata.) Úgy látszik, Japán elhatározott szándéka, hogy megszállja Koreát, a­mint azt a »Daily Telegraf« hadi tudósítója már tegnapelőtt­ je­lentette. Üzleti körökben, hod eddig a háborús híreket komolyan sem vették, egy csapásra megváltozott a hangulat. A háború esetére szóló biztosítási prémiumok­­ folyton emelke­dőben vannak. Az admiralitás egész csendben hozzálátott a készülődéshez. Berlin, január 2. (Sajóti tudósítónk táv­irata.) A londoni háborús híreket itt tar­tózkodóan fogadják. A helyzet, úgy mondják, komoly, de nem reménytelen. Pénzügyi körök­ben beszélik, hogy a császár Holmann tenger­nagyhoz intézett nyilatkozata szerint bízik a béke fentartásában. New­ York, január 2. Tokiói távirat szerint az a híresztelés terjedt el, hogy a japán hajó­hadnak és Kamimura Sehaha admirális indulásá­nak czélja Mesamio elfoglalása. Jól értesült körök kétségbe vonják az ily lépés tételét, hacsak Orosz­­oroszországot meg nem akarják előzni az esetre, ha az ország is hasonlóan akarna eljárni vagy ha az orosz-japán tárgyalások nem jó eredményre vezetnének. London, január 2. A Reuter-ügynökség arról értesül, hogy a japán követség ma délig nem kapott olyan híreket, a­melyekből a helyzet válto­zására lehetne következtetni. Az ügynökséget felhatalmazták japán részről az orosz távirati ügy­nökség ama jelentése igazolására, hogy Japán Oroszországhoz intézett utolsó jegyzéke válaszához feltételeket nem kötött. A­míg a tárgyalásokat folytat­ják, remélik, hogy az ügyet békés után elintézhetik. Maczedón vezérek a maczedón kérdésről. A híres Szaratov Boris és a kevésbé híres Gerdjikov, mint a maczedóniai belső szervezet meg­bízottjai, körutat tesznek Európában, hogy pénzt gyűjtsenek és hangulatot csináljanak. Jelenleg Párisban időznek, és ebből az alkalomból egy franczia újságíró kikérdezte őket terveikről és nézeteikről. A sok tekintetben érdekes és jellemző beszélgetést a következőkben ismertetjük.

Next