Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-03 / 3. szám

1904. január 3. ________AZ U­JSAQ________ tolt ki a halottasházból. Egy kereskedőt, a­z egész családját a halottak közt találta: feleségét, három gyermekét, nővérét és anyját, egyenesen az őrültek házába vittek. Egy osztrák ember, Alexander doktor szintén elvesztette egész család­ját. Nagy a részvét egy táviró­tiszt iránt, a ki egész éjjel szolgálatban volt s a katasztrófa szörnyű részleteit kopogtatta le sok száz Sürgöny­ben. Mikor hajnalban hazament, akkor tudta meg, hogy felesége és gyermekei is elpusztultak. (Hősök a veszedelemben.) A nagy tömeg, külön is hangsúlyozták ezt a táviratok, teljesen elvesztette lélekjelenlétét és nyugalmát a fenyegető veszedelemmel szemben. Ez, valamint az életért vívott szörnyű harcz nagy mértékben növelte a katasztrófa nagyságát. Egyesek azonban valóságos hősök gyanánt viselkedtek. Érdemes nekik néhány szót szentelni. Foy komikus a színpadról kiáltott a közön­ségre, hogy maradjon nyugodtan. Azután felszólí­totta a zenekar vezetőjét, hogy játszszék tovább a közönség megnyugtatására. A zenekar vezetője csak akkor hagyta el helyét, a­mikor a lángok már megperzselték a haját. Foy azután a szín­padon a színészeket nyugtatta meg, a­kik az ijedtségtől nem tudtak megmozdulni. Menekü­lése után elbeszélte, hogy miután megtudta, hogy gyermekei, a­kik a közönség soraiban vol­tak, megmenekültek, csak arra törekedett, hogy a színészeket is megmentse s utolsó­nak hagyta el a szinpadot. Egy sereg szí­nész csodálatos módon menekült meg. Olyan helyre kerültek, a­hol rácsos vasajtó zárta el előlük a kivezető utat. Véletlenül a színház mellett éppen arra ment egy vasúti tisztviselő, a­kinek néhány szerszám volt a zsebében, a­melyekkel az ajtó csavarjait felnyitotta és így a színészek számára lehetségessé tette a menekülést. Retten­hetetlen bátorságot tanusított Mulácon római katholikus püspök, a­ki a tűzvész kitöré­sekor éppen a színház előtt ment el. Berohant az égő színházba, felsietett a karzatra, hogy meg­mentse, a­kit még megmenteni lehet. A rendőrök erőszakkal akarták visszatartani, de ez nem sike­rült. Hangos szóval vigasztalta a sebesülteket s a haldoklóknak megadta az abszolvcziót. Csak ak­kor hagyta el a színházat, mikor már kimentet­ték azokat, a­kiket a pánikban agyon nem ti­portak. Egy szomszédos vendéglő szakácsa létrát támasztott a színház egyik ablakához, s a létrán keresztül harminc­-negyven embert mentett meg. Csak akkor hagyta ott helyét, a­mikor már a lángok kicsaptak az ablakon. S valóságos hősök voltak a tűzoltók. Mikor harminczhat órai emberfölötti munka után föl akarták őket váltani, egy se hagyta ott a helyét... (Eső után köpönyeg.) A chicagói polgármester rendeletet adott ki és ezzel tizenkilencz színházat lezáratott. Elren­delte még, hogy a színházak mind m­egvizsgálan­­dók s minden tűzbiztonsági intézkedést a legszi­gorúbban végre kell hajtani. Minden színházban vasfüggönyt kell alkalmazni s azt minden felvo­nás végén lebocsátani. Letartóztatások is történtek a katasztrófa után. A színház húsz alkalmazottját elfogták, azon­ban az államügyészség elhatározta, hogy egyedül Plunkett főrendező ellen emel vádat gondatlan­ságból okozott emberölés és kötelességeinek elha­­nyagolása miatt. Plunkett volt megbízva az összes gépek és biztosító-intézkedések felügyeletével s igy egyedül ő a felelős a katasztrófáért. (Az elpusztult színház.) Az roquois-színház a legszebb és legmoder­nebb színház volt Chicagóban s egyike a világ legszebb színházainak. Az elhelyezését ez a hely­rajz mutatja. Wabash-avenne A színházat Marshall Benjámin chicagói mű­­építő tervei szerint építették és 1903 novemberé­ben nyitották meg, ugyanazzal a darabbal, amely a katasztrófa napján is ment. A színház pompás homlokzata és előcsarnoka fehér márványból való volt. Négy hatalmas jón oszlop díszítette a hom­lokzatot, fölöttük a tragédia és komédia allegóriái. Az előcsarnok a párisi Opera Comique mintájára készült. A nézőtérre kettős oszlopcsarnokon keresztül jutott be az ember. A vörös plüssel díszített néző­tér szinte páratlan a maga nemében. Semmi oszlop, semmmi támaszték, egy óriási boltozat az egész, a­melyet egy ötvenöt láb magasan függő hatalmas villamos csillár világított meg. A füg­göny művészi tájkép volt, John Lewis festette. A nézőtéren ezerhétszáz ember fér el. (A vizsgálat.) A bírói vizsgálat hivatalosan is megállapí­totta a történt mulasztásokat és gondatlanságot. Kiderült, hogy sokkal több ülőhelyet csináltak a nézőtéren, mint a­mennyit bejelentettek. Az ülő­helyek közé vezető átjárók helyén is székek vol­tak. Az igazgatóság ezenfelül ötszáz állóhelylyel többet adott el naponta, mint a­mennyire enge­délye volt. Tűzjelző készülék nem volt a színház­ban, a chemiai oltóanyagok is hiányoztak. Az asz­­beszt-függöny hamisított anyagból készült, s mind­járt az első perc­ekben elégett. Azt is konstatálták, hogy a karzatokra ve­zető lépcsők rosszak és czélszerűtlenek voltak. Csak teljesen egyenes lépcsők alkalmasak a fel­járókhoz, különben az első menekülők mindjárt megbotlanak és elbuknak. Azt viszont megc­áfolják, hogy a vészkijárók be lettek volna lakatolva. A színház építője sze­rint ezek a vasajtók olyan szerkezetűek, hogy kívülről ki se nyithatók és el se zárhatók, de belülről a legkisebb nyomásra kinyíltak. Bizonyos, hogy sok száz per indul meg, mert az elpusztultak hozzátartozói mind kártérítést akar­nak követelni. A biztosító társaságok is óriás összegeket tartoznak kifizetni. * Az év folyamán a következő táviratokat kaptuk: New­ York, január 2. (Wol­ff-ügynökség.) Dawes és Cowers, az Iroquois-színház tulajdonosai és Williams, en­nek építője ellen letartóztatási parancsot bo­csátottak ki. Chicago, január 2. Williams Mac Mul­lent, a­ki »A kéksza­­kálú herczeg« czímű némajáték második fel­vonásában előforduló holdvilágtáncz alkalmá­ból a világítókészülékeket kezelte, letartóztat­ták. Kihallgatták a tűz keletkezését illető­leg, mikor is azt vallotta, hogy a fényív a villamosságvezető szenek között, midőn a fehér világosságot kékre változtatták, fel­­villámlott, egy szikra a függöny egyik fod­rát és 12 hüvelynyi láng csapott fel. Mac Mullen megkísérelte a lángnak kézzel való elfojtását, azonban a tűz tovább terjedt, se­gítségért kiáltott, a tüzérség a helyszínére sietett szabadalmazott oltószerszámaival, de eredménytelenül. Chicago, január 2. Az Iroquois-színház égésénél valószínűleg csak egy külföldi illetőségű személy égett el és pedig egy angol nő, ki a színház táncz­­karában szerepelt. London, január 2. A chicagói színházi katasztrófával kap­csolatban — mint Londonból jelentik lapunk­nak — eddig 27 letartóztatás történt. Letar­tóztatási parancsot adtak ki a színház tulaj­donosa s építője ellen is. Egy ember, kinek neje s három kis­gyermeke veszett oda, az amerikai törvények értelmében gyilkossággal vádolja őket, mert ők okozták családjának pusztulását. London, január 2. A rendőrség ma kihallgatta azt a letar­tóztatott színpadi munkást, a­ki a színházi elő­adásokhoz a világítási effektusokat rendezte. — A tűz — így szól a vallomása — a kék holdvilág jelenet alatt ütött ki. A szín­padtól jobbra elhelyezett vashídon állot­tam, melyről a villamos készülék által a szükséges színha­tásokat vetítettem. A má­sodik felvonásban, a­mikor a fehér vil­lamos korongot egy kálikél akartam kicse­rélni, hirtelen szikrák pattantak felém. Ezek meggyújtották az ívlámpákhoz szüksé­ges szenet, melyek ott voltak elhelyezve a vashídon. A következő pillanatban már tizenkét láb magas láng csapott fel. Kétségbeesésem­ben tenyeremmel akartam a lángot elfoj­tani. De ennek a kísérletemnek nem volt sikere. A tűz képzelhetetlen gyorsasággal terjedt. Leeresztettem a függönyt és tele to­rokkal kiáltottam segítségért. Ekkor egy tűzoltó rohant hozzám egy újfajta oltókészü­­lékkel, mely a veszély legelső pillanatában felmondta a szolgálatot. Chicago, január 2. A lakosság nagy részvéte és az összes templomok harangzúgása mellett kezdték meg a leégett színház áldozatainak temetését. Az üzletek mind zárva voltak, a városban gyászlobogókat tűztek ki. Washington, január 2. Vilmos császár saját és a császárné nevé­ben táviratban részvétét fejezte ki Roosevelt elnöknek a chicagói tűzvész alkalmából.­ ­ A leéget­t8 Auditorium S3 O színház *C Színház 49 tzcO & 10 •2 Abgut az utcza Hotels alatt Michigan-boulevard ________ _________ 7 ALAKOK. Az irók barátja. Megyek az utczán, a műhelybe igyekszem- Valaki hátulról a vállamat veregeti. Az irók ba­rátja volt. Én: Ah, van szerencsém­, méltóságos úr. 0: Szervusz, szervusz, kedves Pozdorja, hogy van? Én: Bocsánat, én nem Pozdorja, hanem Krá­ter vagyok. 0: Igazán? Maga nem a Pozdorja? Pe­dig annak néztem. Hogy hívják önt ? Én: Kráternek, méltóságos úr. 0: Kráter, Kráter, ezt a nevet is olvastam, összetévesztettem Pozdorjával, de nem tesz sem­mit. Maga is újságíró, ő is újságíró és maga is ismer engem, hát mért ne ismerném én magát! Én: Ki ne ismerné méltóságodat! Ö: Tessék elhinni, hogy jobb volna, ha ke­vesebben ismernének. Különösen maguk, újságírók között. Mind hozzám jön a váltó­ival és nagyon haragusznak, ha nem szavazzák meg. Hát mondja csak, kedves barátom, hová teszik maguk azt a tömérdek pénzt, a­mit keresnek? Én: A méltóságos úr bizonyára sokkal töb­bet keres. Ő: Az más. Volt nekem is hatvan forint havonkint. De maguk egy óra alatt többet ke­resnek, mint egy miniszteri tanácsos egy nap alatt. Leülnek és írnak valamit és kapják érte a pénzt. Nem úgy van? Én: Tökéletesen úgy van. .. Én nagyon szeretem az irodalmat, de

Next