Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-01 / 1. szám

1904. január 1. korona értékű bort vásárolt hitelbe, azután az árut eladta s a bevett pénzzel megszökött. Továbbá megemlíthető Boldly vivómester esete, a ki (már másodízben) összesen 29 egyéntől vett fel mintegy­­15.000 koronát , azután külföldre szökött. Mint különleges valamit felemlíthetjük még a múlt év­ eseteiből a távíró és távbeszélő huza­lok tolvajait, a­kik az okozott káron felül sok forgalomzavart is okoztak. Valóságos haj­tó­vadá­szatot kellett elsőnek tartani, mígnem valameny­­nyien kézrekerültek. Mindezen,­­esetek mellett a rendőrség a vi­dékről és a külföldről jelzett bűnesetekben is sok gondosságot,, igyekezetet és eredményt is ért el, így letartóztatta Halermann Pál bostoni keres­kedősegédet, a­ki több külföldi városban és itt Budapesten is forgalomból kivont 10 dolláros amerikai bankjegyeket értékesített. Letartóztatta a rendőrség a posta­kincstár kárára Budapest és Székesfehérvár közötti vasút­vonalon elkövetett 37.000 koronás lopás tettesé­nek­­ a tolvajait, a­kik tudniillik a lopott pénzt ellopták arról a helyről, a­hová a tolvaj elrej­tette. A pénz is jórészt megkerült. Azután elfogta Hattas Ernő (»gróf Medem Ernő«) könyvelőt, a ki Amerikában, Chicagóban nagynénjét meggyilkolta, azután onnan Buda­pestre szökött. Továbbá letartóztatta Fleischman Henry Amerikai bankpénztárost, a­ki Los Ange­lesben a farmerek és kereskedők nemzeti bank­jánál százezer font sterlinget sikkasztott. Ugyan­csak letartóztatásba helyezett a rendőrség egy építőmestert, a­ki Szegeden még 1901-ben fel­tört egy ékszerész üzletet, onnan 20 ezer korona értékű ékszert­ lopott el s azokat Budapesten akarta értékesíteni. Budapest rendőri krónikája nem lenne azon­ban teljes, ha még néhány esetet fel nem emlí­tenénk, a­melyek szorosan véve nem voltak bűn­ügyi esetek, de híjával sem voltak minden krimi­nalitásnak. Ezek­ a márczius 20-ikán lefolyt tüntetések, a­melyeknél oly mérvű erőszakok oldást fejtettek ki a rendet fentartani igyekvő rend­őrség ellen, hogy ez végül fegyverét volt kény­telen használni. A közönség közül­­— a panaszt­­tevők szerint — 14-en, a rendőri alkalmazottak közül vagy 66-an­ sérültek meg. A Párisi Áruház augusztus 24-ikén történt leégésének gyászos katasz­trófája alkalmából, a­mely még mindenkinek élénk emlékezetében van, 13 emberhalál miatt kereste a rendőrség a felelősséget. A szeptember 28—30-iki fuvaroskocsis-sztrájk idejében, a­mikor a sztrájkolók a rendőrséget kővel dobálták meg s revolverlövésekkel fogadták, úgy hogy fegyverrel kellett őket szétkergetni, mintegy 80 egyént állí­tottak elő s jelentettek fel hatóság elleni erőszak­­miatt. Rédey Miklós, rendőrkapitány. AZ ÚJSÁG Chicago, deczember 31. Az ircquois-szik­ház tegnap estefelé leégett. Előadás közben történt a katasztrófa, a­melyhez mérhető a színházégések borzalmas krónikájában sincs eddigelé följegyezve. Az elpusztult színház három évvel ezelőtt kőből és vasból készült épület. A lebontott Co­­lumbia-színház helyén, a Michigan-tó tőszomszéd­ságában építették. Nem szabadon álló épület a négyemeletes palota, s nem is kizárólag színház. Az Iroquois demokrata egyesületnek, Amerika egyik legnagyobb politikai klubjának is a palotában voltak a helyiségei (innen a színház neve is), s az emeleteken magánlakások is voltak. A színházról azt tartották, hogy a legbizto­sabb, legkevésbé veszedelmes Chicago város tíz színháza közül. De utólag mégis kiderül, hogy tűzfészek volt. Még vasfüggönye se volt. S ennek része van a katasztrófa borzalmasságában. Mert a tűz a színpadon keletkezett, s onnan csapott át a nézőtérre. Egy vasfüggöny egyszerű lebocsátása talán hatszáznál több emberéletet ment meg. s latszik ember tűzhalála. — Szinszégés Chicagóban. — A katasztrófák esztendeje volt, a mely e pillanatban búcsúzik tőlünk. Föld meg­nyílt és ég leszakadt, hogy pusztítsa az em­bereket, a levegőben pedig terjedt a gonosz­ság miazmája, a­mely gyilkot ad az emberek kezébe, hogy egymásra törjenek és gonosz indulatokat a szívekbe, hogy egymásnak ártsanak. A nyomorúság esztendeje múlt el. Várjon az esztendővel elmúlik-e az emberek nyo­morúsága is ? A katasztrófák rendjén csak sorban volt utolsó, nagyságra az elsők közül való, a­mely­ről most érkezik h­ír tengereken túlról. Hat­száz ember, vagy talán jóval több is, tűz­­halállal pusztult el egy színházban, a világnak leggyorsabban épült és leghamarabb nagyra­­nőtt városában, Chicagóban. Ahogy olvassuk a rémületes híreket, a­mik a világ túlsó feléről jönnek tűzveszede­­lemről és emberpusztulásról, fölelevenedik lelkünkben az a rettenetes kép, a­melyet itt láttunk a fővárosban, s a­mely megfagyasz­totta az érző emberek vérét. Pedig mi volt az ? Százszorosan kisebbített mása a tegnapi borzalomnak. Azaz nem is úgy. Gondolják el a budapesti katasztrófát százszorosan meg­nagyobbodva, százszoros szörnyűséggel: ez történt tegnap Chicagóban. A­kinek gyenge az idegzete, ne is olvassa el. .Rettenetesek a részletek. íme: Tűs van! Meneküljünk! Rendesen két előadás volt a színházban. Egyik délután, a másik este. A délutáni előadá­son »Az új kékszakállas« czímen valami zenés látványosságot játszottak. Már sokszor adták ezt a bohóságot a színházban, mindig zsúfolt ház előtt. Tegnap is vagy ezerkétszázan voltak a dél­utáni előadáson. Nagyobbára asszonyok és gyerekek. Különösen sok fiatal leány volt a nézőtéren, tíz-tizenkét esztendős leánykák, a­kik közt szabad­jegyeket is osztogattak. A második felvonás derekán voltak. A szín­padon a női kar énekelt valami tánczdarabot, a­mikor a baloldali kulisszák egyszerre lángba bo­rultak. Még nem tudják mitől: vagy a villamos áram rövid zárlata, vagy egy aczetilén-lámpás rob­banása gyújtotta meg a kulisszákat. Az ének egyszerre a torkukba szakadt a kó­rista nőknek. Halálra rémültek és menekülni pró­báltak. A tűz gyorsabb volt náluk. A színpadon már a kulisszák mind égtek. — Tűz van! Tűz van! Meneküljetek! S ugráltak le a megrémült énekesnők a zenekar mélyedésébe, a nézőtérre, a közönség közé . .. A halál elől a halálba. Egy pillanat alatt talpon volt az egész néző­tér. A másik pillanatban már megkezdődött az eszeveszett menekülés, a harmadikban már utol­érte őket a mindeneknél gyorsabb tűzveszedelem. A nézőtéren — ezerkétszázan voltak — nem akadt egyetlen higgadt, nyugodtvérű ember, a­ki nyugalmas, csöndes menekülésre intette volna a megriadt nézőket. Asszonyok és gyermekek vol­tak nagyobbára s megszűnt bennük minden gon­dolat, csak az élni vágyás ösztöne maradt meg. S kitört a pánik, a rettenetes emberpusztító. Egymáson törtek keresztül. A gyengét letiporták, az ingadozót félrelökték, az erősebbet fojtogatták, az elöl haladókat legázolták, visszarántották. Az emeletről pedig, a­hova leghamarabb ért a láng és a füst, egymásután ugráltak le a nők. Anyák a gyermekeiket dobták a mélységbe. A hal­doklók közé halottak zuhantak, estükben még egy-két lelket vivén magukkal. S csakhamar lángba borult minden. Még fojtogatták, tiporták egymást a menekülök, s már előttük is ott volt a tűzhalál . .. A mentés. A lángok csakhamar kicsaptak az utczára. A színház előtt egy félóra múlva már százezernyi tömeg állott. Rendőrök kordonja próbálta vissza­tartani a tömeget és könnyíteni a tűzoltóság munkáját. Halottak és sebesültek. Ötven orvos és ötven ápoló volt nyomban a katasztrófa helyén. S halottszállító­ kocsi bőven. Vitték a halottakat a halottasházba. Esti nyolcz óráig kétszázharminc­hat halottat vittek be a hullakamarába. Már nem volt hely sehol. De halott még volt százszámra. És nyomo­rékká lett sebesült is. Két angol kóristalány, a­kiknek a ruhája lángokban állt, lángoló ruhában öt teljes perczig áll az ablakban s nézi a félelmes mélységet. Végre leugranak az iszonyú mélységbe. Elevenen jutnak a mentőponyvába, bár testök rettenetesen össze­égett. S vitték őket a kórházba. De oda már hol­tan érkeztek. Útközben megfagytak. Megmenekültek a tűzből , s megölte őket a fagy. ____________________ _____ S e közben egymást érték a borzalmas jele­netek. Az ablakokból, a harmadik-negyedik eme­letről olyan sűrűn ugráltak le a menekülők, hogy még a levegőben gomolyaggá kavarodtak. Lenn aztán csendesen megfértek egymás mellett. Szinte kivétel nélkül holtra zúzták magukat. S a tömeg hátul sírt és zajongott. Csak egy szoknyát láttak röpülni, s ezer embernek elállt a szíve verése: nem az ő felesége röpül-e a halálba . Emberfölötti munka volt a tömeget visszatartani. A tűzoltók ezalatt tolólétrákkal feljutottak a a második karzatig. Rémület volt, a­mit láttak. Halomszámra feküdtek egymáson a halottak. Szá­zával. Egyik-másik még lélegzett. Vitték le ma­gukkal, a­míg győztek, a halottakat és hal­doklókat. Az első emeleten ugyanaz a kép, a színház előcsarnokában ismét. A folyosón tizenkét láb ma­gasan feküdtek a halottak. Csupa halott. S egyik­nek sincs emberi ábrázata. Összeégve, összetiporva, leszakgatva a hús az arczukról . , , Mennyi a halott? Senki se tudja e perczben­ még biztosan. De rettenetes a szám. Hatszázharminczkét halottat hoztak ki éjfélig, a­kik közül jóformán egyet sem lehet megismerni. De még nagyon sok a halott a romhalmazban. Ezerháromszáz ember közül (ennyien voltak a színházban a színészekkel együtt) nem menekült meg több két—háromszáznál. A színészek mind megmenekedtek. Borzalmas a siralom a fiatal városban. Min­den tizedik családnak halottja van. Holnap min­denki temet . . . Éjjel érkezett távirataink a következők. Wien, dec­ember 31. A közös külügyminisztérium távirati választ kért a chicagói főkonzultól, nincs-e a szerencsét­lenül jártak közt ausztriai vagy magyar alattvaló. Chicago, dec­ember 31. Egy gazdag hölgy, a­ki a tűz kiütésekor egy páholyban volt, a katasztrófa keletkezéséről s a pánikról ezt beszéli: Páholyomból lángokat láttam a színpadon. Nem is sejtettem veszedelmet, társaságunkat figyelmeztettem a lángokra. Erre a lámpák elé lépett egy színész s kérte a közönséget, hogy nyugodtan ülve maradjon. Sok gyermek előre­hajolt, egyes színházlátogatók előre is mentek, hogy tisztán lássák, mi történik a színpadon. Egyszerre hátulról rikácsoló hang hallatszott: »Tűz van!« Mindenki eszeveszetten a kijáratok felé sietett. Eérfi kevés volt a házban, de világosan láttam, a­mint ezek közül egyik-másik asszonyo­kat, gyermekeket félrelökdösött, csakhogy maga szabadulhasson. Az erkély irtóztató látványt nyúj­tott . Kiabáló embergomolyagot lángokban. Ki-ki felemelte kezét és dühöngve ütött, vert, hadonázott maga körül. A katasztrófa hihetetlen gyorsasággal játszódott le.

Next