Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-04 / 4. szám
Glasgow, január 3. A Clyde melletti hajógyárakban alkalmazott tengerészmérnökök ma a japán kormánytól azt a távirati felhívást kapták, hogy nyomban utazzanak Kanadán át Japánba. A mérnököket egy fél évvel ezelőtt a japán kormány azzal a feltétellel szerződtette, hogy meg fogják hívni őket, ha az aktív szolgálatban való alkalmaztatásuk valószínűvé válik. New York, január 3. A lapok jelentése szerint a külügyi hivatal közli, hogy kilenc a hatalomtól, amelyek között Japán is van, válaszokat kapott amelyek azt a nézetet fejezik ki, hogy a szélső Kelet kérdését Oroszország és Japán közt barátságos úton fogják rendezni. Washington, január 3. A külügyminisztérium helyettes államtitkára hír szerint az Egyesült Államok külföldi képviselőitől nem hivatalos jellegű híreket kapott, amelyek szerint az európai fővárosok hivatalos köreiben azt tartják, hogy a háború Oroszország és Japán közt elkerülhető lesz. BELFÖLD: A helyzet. A képviselőház mai ülésében folytatni fogja az újonczlétszám megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Holló Lajos, esetleg Bartha Miklós fognak élni zárszójogukkal, s azután a Ház előreláthatólag általánosságban elfogadja a törvényjavaslatot. A részletes vitánál nagyobb vita fejlődni nem fog, mint ahogy a következő újonczmegajánlási törvényjavaslatnál, s a honvédelmi miniszter különböző jelentéseinél sem. Mindazonáltal az utóbbiak vitája pár napig eltarthat, miután nemcsak a Szederkényifrakció, hanem a Kossuth-párt néhány tagja is felszólalásra készül. Különben, hogy a pártok harczoló kedve mennyire megcsappant, azt legjobban mutatta a pártkörök tegnap esti képe. Mindenütt csak kevesen voltak jelen és semmi érdeklődés sem mutatkozott a politikai események iránt. Az új esztendő a múlt év érdeklődéseivel szemben reakczióval kezdődött. ez fn ------‘1. Belépés a szabadelvű pártba. Ambrózy Gyula báró főrendiházi tag báró Podmaniczky Frigyeshez intézett levelében bejelenti, hogy az uj kormány iránt való bizalomtól vezéreltetve, pártonkivüli álláspontját elhagyja és belép a szabadelvűpártba. — A roszkosi hidat? Kár volt, kedves barátom. Van nekem miből megcsináltatnom a saját hidamat. Inkább a kürtösi útra fordították volna a pénzt. A szegény emberek jobban rászorultak, — válaszolta a gróf éles, csengő hangon. A főbírót nagyon bántotta, hogy nem sikerült a kedveskedése. Nyelt egyet. És elhatározta, hogy csak azért is meghizelgi a nagy urat. Nagyon kegyes a kegyelmes ur! — (Miniszterviselt ember volt Belényessy.) — Ha minden főur ilyen volna! Dehát, kérem, a legtöbb még a saját útjai megcsináltatását is a megyétől, vagy éppen az államtól várja. — Eh, kérem, — válaszolt kelletlenül Belényessy, — minek kritizáljunk másokat nyilvánosan — és mégsem nyíltan ?! . . . Tessék a közgyűlésen beszélni . . . A szolgabiró erre már visszaszitta diadalmas körülpillantását és lehúzta az orrát, mint egy pulykakas. Gőgös egy mágnás — gondolta magában. Mert az ilyen emberek a szellemességet, ha gróftól ered, a gőg rovására szeretik felírni, hogy így jobban kijöjjenek önbecsérzetükkel. Különben maga Belényessy is belátta, hogy egy kissé szigorúbban bánt a főbírójával, mintsem megérdemelte, hát kibékítette hamarosan. — Ehh! ne haragudjék, édes Gortvay barátom. (Ehh! volt a kedvencz indulatszava az öreg urnak, a mi jól jellemezte kis dolgokat semmibe sem vevő filozófus természetét.) (Folyt. köv.) AZ ÚJSÁG 1904. január 4. – A nagy károlyi mandátum. Károlyi György gróf, a nagykárolyi választókerület pártonkivüli képviselőjelöltje tegnap délután mondotta el Nagy-Károlyban programmbeszédét. Nagy tetszésben részesült a grófnak az a kijelentése, hogy a nemzeti kivánalmaknak az 1867 : XII. t.-cz. keretén belül leendő megvalósításáért fog küzdeni. Károlyi grófnak ellenjelöltje nincs. A választás január 14-én lesz. KÜLFÖLD. A bécsi nunczius. Brüsszeli táviratok megerősítik azt a régóta szárnyaló hírt, hogy Magyarország és Ausztria hozzájárulásának kinyerése után a pápa Granito de Belmonte brüsszeli nuncziust kinevezte bécsi nuneziussá, aki már legközelebb elfoglalja új állomását. Monsignore Belmonte nápolyi herczegi családból származik és 28 éves korában a papi pályára lépvén, Nápolyban kezdette meg működését. Önfeláldozása, amelylyel járványok és szerencsétlenségek alkalmával vigaszt és segélyt nyújtani sietett, hamarosan népszerűvé tette nevét. De nemcsak az emberbaráti intézmények közül szerzett érdemeket. Szervezte a nápolyi katolikus pártot és katolikus lapot is alapított. XIII. Leo pápa fölismervén Belmonte fényes tehetségét, meghívta az államtitkári hivatalba (a pápai külügyminisztériumba) és fontos diplomácziai missziókkal bízta meg, amelyeket kitűnően teljesített. Néhány évig vezetvén a párisi nuncziaturát, Brüsszelbe neveztetett ki nuncziussá, ahol egészen mostanig működött. Itt a diplomácziai testületben, az udvarnál és a kormánynál egyaránt hamarosan nagy befolyásra tett szert. Különösen néhai ,Mária Henrietta királyasszony, József nádor leánya, tüntette ki bizalmával és rokonszenvével. Belmonte az ötvenes években van, imponáló megjelenés, komoly, de szelíd arckifejezéssel. Dicsérik rendkívüli tehetségét, megnyerő szeretetreméltóságát és éleslátását az emberek, valamint a viszonyok megítélésében. A görög külügyminiszter köszönete. Goluchowszki Agenor gróf a magyar delegáczió külügyi albizottságának előterjesztett expozéjában dicsérőleg emlékezett meg Görögország korrekt magatartásáról a jelenlegi balkánfélszigeti zavarok közepette. Romanosztosz, az imént kinevezett Teotoki-kabinet külügyminisztere most ezért a kedvező nyilatkozatért a görög kormány nevében táviratilag köszönetet mondott Goluchowski grófnak. A vétójog. Az olasz lapok a fölmerült kételyekkel szemben is fentartják azt az általunk tegnap reggel is regisztrált hírt, hogy a kardinálisok Mery del Val pápai államtitkárnál tanácskozást tartottak a vétójog kérdésének tisztázása végett. A kiinduló pont az volt, hogy most, miután a pápa elveszítette világi hatalmát, összeegyeztethető-e az egyház javával a vétójog további fentartása. A jelen volt kardinálisok mind arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a világi hatalom megszűnésével a vétójognak is meg kell szűnnie és ezentúl kardinálisnak nem szabad a vétó bejelentésére vállalkoznia. Az értekezlet határozatot nem hozott, de az elnöklő Oreglia bíboros rögtön értesítette a pápát a tanácskozás lefolyásáról. Maczedónia: A szultán végre belenyugodott abba, hogy Magyarország, Ausztria és Oroszország kívánságának megfelelőleg olasz tiszt legyen a maczedóniai csendőrség parancsnoka. A szultán rendeletére a római török nagykövet tegnap előterjesztette az olasz külügyminiszternek Törökország kérését, hogy az olasz kormány jelöljön ki erre a czélra alkalmas katonatisztet. A külügyminiszter és a hadügyminiszter megjelölték az illető tisztet, mire összeült a minisztertanács, amelyben Giorgis tábornok, a Cagliariban állomásozó hadosztály parancsnoka is részt vett. Ennek folytán az olasz kormány kétségtelenül Giorgist fogja ajánlani macedóniai csendőrparancsnokul. Az olasz közvélemény nagy megelégedéssel veszi, hogy a hatalmasságok ragaszkodtak az olasz parancsnokhoz és ebben elégtételt látnak azért a képzelt sérelemért, hogy olasz ember nincsen Hilmi basa főfelügyelő polgári adlátusai között. Tibet, Younghusband ezredes vezetése alatt angol expedíció van útban Tibet, ezen titokzatos papi birodalom felé. Az expedíció állítólag diplomácziai jellegű és az a czélja, hogy közelebbi barátságos viszonyt hozzon létre Tibet és Keletindia között. Elég katonaság kíséri azonban, úgy hogy bármely pillanatban hódító szándékkal is fölléphessen. Érdekes ilyen körülmények között, hogy a Dalai Láma, Tibet uralkodója, küldöttséget menesztett Pétervárra a czárhoz. A küldöttség tegnap érkezett Irkutzkba. TÁVIRATOK. A panamai kérdés: Washington, január 3. Az Egyesült Államok, intézkedéseket tesznek, hogy New Yorkból és San Franciskóból csapatokat és készleteket szállítsanak a panamai Isthmusra. Kaszárnyákat és raktárakat szándékoznak felállítani a panamai területen. Az újság húsvéti ajándéka. Alig pár hete, hogy új lapot adtunk a magyar közönség kezébe, becsületes, komoly tartalmú újságot, mely ki akarja elégíteni az elméket és hozzá szeretne férkőzni a szívekhez. Nem bántott bennünket némelyeknek az az aggodalma, hogy csak számot szaporítani jöttünk, nem csüggesztett az a kétség, vájjon lehetséges-e az egymást mennél rikítóbb szenzácziókkal túlliczitáló lapok mellett tért hódítani? És bátorságunknak, a magunk erejében és becsületes szándékában való bizakodásnak máris megjött az igazolása és jutalma. Megjött abban a ritka lelkesedésben, melylyel a közönség felkarolta pályafutásának még csak legelején álló lapunkat, abban a mostani viszonyok között szinte példátlan erkölcsi és anyagi támogatásban, melyben az előfizetők egyre szaporodó ezrei siettek részesíteni vállalkozásunkat. Ez az őszinte szeretet, ez a meleg bizalom, melyet eddigi rövid munkásságunk során máris lépten-nyomon tapasztaltunk a közönség részéről, a legnagyobb hálánkra méltó. Meg is fogjuk hálálni mindenkor azzal, hogy jó és tartalmas lapot adunk előfizetőink kezébe. De igaz örömünk telik abban, hogy módunkban van ezúttal ezt a hálánkat külön is kifejezésre juttatni. Húsvét ünnepére olyan meglepetésben részesítjük kivétel nélkül előfizetőinket, mely egyszersmind irodalmi esemény jellegével bir. Mikszáth Kálmánnak, ki annyi értékes szépirodalmi könyvvel gazdagította nemcsak a magyar, de a világirodalmat is, az essay - szerű politikai rajzai, skizzei, tanulmányai, melyeket egyes politikusokról és más kortársairól, valamint a képviselői életben előforduló dolgokról (udvari ebédekről, klubról, folyosóról, ex-miniszterekről stb.) írt, még nincsenek összegyűjtve és kiadva. A csodálatos szemű író egy negyedszázadon át, mint maga is képviselő, ott van a politikai élet legbensőbb kulisszái mögött s e nemű munkái, a mellett, hogy páratlan humorral, mélységes megfigyeléssel és a jellemzés annyira hatalmas erejével vannak megírva, hogy minden időkre forrás és minta maradnak, szinte értékesebbek szépirodalmi műveinél is. »Az Újság« Mikszáth e huszonötéves munkálkodásának gazdag, ízes gyümölcsét megszerezte, hogy húsvétra egy pompás, ragyogó fényűzéssel kiállított albumban összegyűjtve, »Az én kortársaim« czím alatt kiadja, a legjobb magyar művészek képeivel gazdagon illusztrálva. Máris megindult a lázas munka az Athenaeum nyomdájában és a festőművészek atelierjeiben, hogy a minden eddig megjelent ajándék munkát felülmúló album nyomdailag is, képekben kötésben is elkápráztató legyen.