Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-04 / 4. szám

Glasgow, január 3. A Clyde melletti hajó­gyárakban alkalmazott tengerészmérnökök ma a japán kormánytól azt a távirati felhívást kapták, hogy nyomban utazzanak Kanadán át Japánba. A mérnököket egy fél évvel ezelőtt a japán kormány azzal a feltétellel szerződ­tette, hogy meg fogják hívni őket, ha az aktív szolgálatban való alkalmaztatásuk való­színűvé válik. New­ York, január 3. A lapok jelentése szerint a külügyi hivatal közli, hogy kilenc a hatalomtól, a­melyek között Japán is van, vá­laszokat kapott a­melyek azt a nézetet feje­zik ki, hogy a szélső Kelet kérdését Orosz­ország­ és Japán közt barátságos úton fogják rendezni. Washington, január 3. A külügyminisz­térium helyettes államtitkára hír szerint az Egyesült­ Államok külföldi képviselőitől nem hivatalos jellegű híreket kapott, a­melyek szerint az európai fővárosok hivatalos körei­ben azt tartják, hogy a háború Oroszország és Japán k­özt elkerülhető lesz. BELFÖLD:­ ­ A helyzet. A képviselő­ház mai ülésében folytatni fogja az újonczlétszám meg­állapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Holló Lajos, esetleg Bartha Miklós fognak élni zárszó­jogukkal, s azután a Ház előre­láthatólag általánosságban elfogadja a törvény­javaslatot. A részletes vitánál nagyobb vita fejlődni nem fog, mint a­hogy a következő újonczmegajánlási törvényjavaslatnál, s a hon­védelmi miniszter különböző jelentéseinél sem. Mindazonáltal az utóbbiak vitája pár napig eltarthat, miután nemcsak a Szederkényi­­frakc­ió, hanem a Kossuth-párt néhány tagja is felszólalásra készül. Különben, hogy a pár­tok harczoló kedve mennyire megcsappant, azt legjobban mutatta a pártkörök tegnap esti képe. Mindenütt csak kevesen voltak je­len és semmi érdeklődés sem mutatkozott a politikai események iránt. Az új esztendő a múlt év érdeklődéseivel szemben reakczióval kezdődött. ez fn ------­‘1.­ Belépés a szabadelvű pártba. Ambrózy Gyula báró főrendiházi tag báró Podmaniczky Frigyeshez intézett levelében bejelenti, hogy az uj kormány iránt való bizalomtól vezérel­tetve, pártonkivüli álláspontját elhagyja és belép a szabadelvű­pártba. — A roszkosi hidat? Kár volt, kedves barátom. Van nekem miből megcsináltatnom a saját hidamat. Inkább a kürtösi útra fordí­tották volna a pénzt. A szegény emberek jobban rászorultak, — válaszolta a gróf éles, csengő hangon. A főbírót nagyon bántotta, hogy nem sikerült a kedveskedése. Nyelt egyet. És el­határozta, hogy csak azért is meghizelgi a nagy urat. Nagyon kegyes a kegyelmes ur! — (Miniszterviselt ember volt Belényessy.) — Ha minden főur ilyen volna! Dehát, kérem, a legtöbb még a saját útjai megcsináltatását is a megyétől, vagy éppen az államtól várja. — Eh, kérem, — válaszolt kelletlenül Belényessy, — minek kritizáljunk másokat nyilvánosan — és mégsem nyíltan ?! . . . Tes­sék a közgyűlésen beszélni . . . A szolgabiró erre már visszaszitta dia­dalmas körülpillantását és lehúzta az orrát, mint egy pulykakas. Gőgös egy mágnás — gondolta magában. Mert az ilyen emberek a szellemességet, ha gróftól ered, a gőg rovására szeretik felírni, hogy így jobban kijöjjenek önbecsérzetükkel. Különben maga Belényessy is belátta, hogy egy kissé szigorúbban bánt a főbírójá­val, mintsem megérdemelte, hát kibékítette hamarosan. — Ehh! ne haragudjék, édes Gortvay barátom. (Ehh! volt a kedvencz indulatszava az öreg urnak, a mi jól jellemezte kis dolgo­kat semmibe sem vevő filozófus természetét.) (Folyt. köv.) AZ ÚJSÁG 1904. január 4. – A nagy károlyi mandátum. Károlyi György gróf, a nagykárolyi választókerület pártonkivüli képviselőjelöltje tegnap délután mondotta el Nagy-Károlyban programmbeszé­­dét. Nagy tetszésben részesült a grófnak az a kijelentése, hogy a nemzeti kivánalmaknak az 1867 : XII. t.-cz. keretén belül leendő megvaló­sításáért fog küzdeni. Károlyi grófnak ellen­jelöltje nincs. A választás január 14-én lesz. KÜLFÖLD. A bécsi nunczius. Brüsszeli táviratok meg­erősítik azt a régóta szárnyaló hírt, hogy Magyar­­ország és Ausztria hozzájárulásának kinyerése után a pápa Granito de Belmonte brüsszeli nun­­cziust kinevezte bécsi nuneziussá, a­ki már leg­közelebb elfoglalja új állomását. Monsignore Bel­monte nápolyi herczegi családból származik és 28 éves korában a papi pályára lépvén, Nápolyban kezdette meg működését. Önfeláldozása, amelylyel járványok és szerencsétlenségek alkalmával vigaszt és segélyt nyújtani sietett, hamarosan népszerűvé tette nevét. De nemcsak az emberbaráti intézmények közül szerzett érdemeket. Szervezte a nápolyi kato­likus pártot és katolikus lapot is alapított. XIII. Leo pápa fölismervén Belmonte fényes tehetségét, meghívta az államtitkári hivatalba (a pápai kül­ügyminisztériumba) és fontos diplomácziai missziók­kal bízta meg, a­melyeket kitűnően teljesített. Néhány évig vezetvén a párisi nuncziaturát, Brüsszelbe neveztetett ki nuncziussá, a­hol egé­szen mostanig működött. Itt a diplomácziai testületben, az udvarnál és a kormánynál egyaránt hamarosan nagy befolyásra tett szert. Különösen néhai ,Mária Henrietta királyasszony, József nádor leánya, tüntette ki bizalmával és rokonszenvével. Belmonte az ötvenes években van, imponáló meg­jelenés, komoly, de szelíd arc­kifejezéssel. Dicsérik rendkívüli tehetségét, megnyerő szeretetreméltósá­­gát és éleslátását az emberek, valamint a viszo­nyok megítélésében. A görög külügyminiszter köszönete. Golu­chowszki Agenor gróf a magyar delegáczió kül­ügyi albizottságának előterjesztett expozéjában dicsérőleg emlékezett meg Görögország korrekt magatartásáról a jelenlegi balkánfélszigeti zavarok közepette. Romanos­ztosz, az imént kinevezett Teotoki-kabinet külügyminisztere most ezért a kedvező nyilatkozatért a görög kormány nevé­ben táviratilag köszönetet mondott Goluchowski grófnak. A vétójog. Az olasz lapok a fölmerült kéte­lyekkel szemben is fentartják azt az általunk teg­nap reggel is regisztrált hírt, hogy a kardináli­sok Mery del Val pápai államtitkárnál tanácsko­zást tartottak a vétójog kérdésének tisztázása vé­gett. A kiinduló pont az volt, hogy most, miután a pápa elveszítette világi hatalmát, összeegyeztet­hető-e az egyház javával a vétójog további fen­­tartása. A jelen volt kardinálisok mind arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a világi hatalom megszűnésével a vétójognak is meg kell szűnnie és ezentúl kardinálisnak nem szabad a vétó be­jelentésére vállalkoznia. Az értekezlet határozatot n­em hozott, de az elnöklő Oreglia bíboros rögtön értesítette a pápát a tanácskozás lefolyásáról. Maczedónia: A szultán végre belenyugodott abba, hogy Magyarország, Ausztria és Oroszország kívánságának megfelelőleg olasz tiszt legyen a maczedóniai csendőrség parancsnoka. A szultán rendeletére a római török nagykövet tegnap elő­terjesztette az olasz külügyminiszternek Török­ország kérését, hogy az olasz kormány jelöljön ki erre a czélra alkalmas katonatisztet. A külügy­miniszter és a hadügyminiszter megjelölték az illető tisztet, mire összeült a minisztertanács, a­melyben Giorgis tábornok, a Cagliariban állomá­sozó hadosztály parancsnoka is részt vett. Ennek folytán az olasz kormány kétségtelenül Giorgist fogja ajánlani mac­edóniai csendőrparancsnokul. Az olasz közvélemény nagy megelégedéssel veszi, hogy a hatalmasságok ragaszkodtak az olasz pa­rancsnokhoz és ebben elégtételt látnak azért a képzelt sérelemért, hogy olasz ember nincsen Hilmi basa főfelügyelő polgári adlátusai között. Tibet, Younghusband ezredes vezetése alatt angol expedíc­ió van útban Tibet, ezen titokzatos papi birodalom felé. Az expedíc­ió állítólag diplo­mácziai jellegű és az a czélja, hogy közelebbi ba­rátságos viszonyt hozzon létre Tibet és Keletindia között. Elég katonaság kíséri azonban, úgy hogy bármely pillanatban hódító szándékkal is föllép­hessen. Érdekes ilyen körülmények között, hogy a Dalai Láma, Tibet uralkodója, küldöttséget me­nesztett Pétervárra a czárhoz. A küldöttség teg­nap érkezett Irkutzkba. TÁVIRATOK. A panamai kérdés: Washington, január 3. Az Egyesült­ Államok, intézkedéseket tesznek, hogy New Yorkból és San­ Franciskóból csapatokat és készleteket szállítsanak a panamai Isthmusra. Kaszárnyákat és raktárakat szándékoznak felállítani a panamai területen. Az újság húsvéti ajándéka. Alig pár hete, hogy új lapot adtunk a magyar közönség kezébe, becsületes, komoly tartalmú újságot, mely ki akarja elégíteni az elméket és hozzá szeretne férkőzni a­ szívekhez. Nem bántott bennünket némelyeknek az az aggodalma, hogy csak számot szaporítani jöttünk, nem csüggesztett az a kétség, vájjon lehetséges-e az egymást mennél rikítóbb szen­­zácziókkal túlliczitáló lapok mellett tért hó­dítani? És bátorságunknak, a magunk erejé­ben és becsületes szándékában való bizako­dásnak máris megjött az igazolása és jutalma. Megjött abban a ritka lelkesedésben, melylyel a közönség felkarolta pályafutásának még csak legelején álló lapunkat, abban a mostani vi­szonyok között szinte példátlan erkölcsi és anyagi támogatásban, melyben az előfizetők egyre szaporodó ezrei siettek részesíteni vállal­kozásunkat. Ez az őszinte szeretet, ez a meleg biza­lom, melyet eddigi rövid munkásságunk során már­is lépten-nyomon tapasztaltunk a közön­ség részéről, a legnagyobb hálánkra méltó. Meg is fogjuk hálálni mindenkor azzal, hogy jó és tartalmas lapot adunk előfizetőink ke­zébe. De igaz örömünk telik abban, hogy mó­­­dunkban van ezúttal ezt a hálánkat külön is kifejezésre juttatni. Húsvét ünnepére olyan meglepetésben részesítjük kivétel nélkül előfize­tőinket, mely egyszersmind irodalmi esemény jellegével bir. Mikszáth Kálmánnak, ki annyi értékes szépirodalmi könyvvel gazdagította nemcsak a magyar, de a világirodalmat is, az essay - szerű politikai rajzai, skizzei, tanulmányai, melyeket egyes politikusokról és más kortár­sairól, valamint a képviselői életben előfor­duló dolgokról (udvari ebédekről, klubról, fo­lyosóról, ex-miniszterekről stb.) írt, még nin­csenek összegyűjtve és kiadva. A csodálatos szemű író egy negyedszázadon át, mint maga is képviselő, ott van a politikai élet leg­bensőbb kulisszái mögött s e nemű munkái, a mellett, hogy páratlan humorral, mélységes megfigyeléssel és a jellemzés annyira ha­talmas erejével vannak megírva, hogy min­den időkre forrás és minta maradnak, szinte értékesebbek szépirodalmi műveinél is. »Az Újság« Mikszáth e huszonötéves munkálko­dásának gazdag, ízes gyümölcsét megszerezte, hogy húsvétra egy pompás, ragyogó fényűzéssel kiállított albumban összegyűjtve, »Az én kor­társaim« czím alatt kiadja, a legjobb magyar művészek képeivel gazdagon illusztrálva. Máris megindult a lázas munka az Athenaeum nyom­dájában és a festőművészek atelierjeiben, hogy a minden eddig megjelent ajándék munkát felülmúló album nyomdailag is, képekben kötésben is elkápráztató legyen.

Next