Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-01 / 1. szám

10 London, deczember 31. Egész Amerikát mély­ égésen megdöbben­tette és kínos gyászba borította a chicagói szính­ázégés katasztrófája. A new-yorki lapok adatai a tűz keletke­zéséről egyben-másban el­térők ugyan, de a borzadalmas eseményről ez adatokból a maga egészében elég világos ké­pet lehet alkotni. A leégett színház tűzbiztonság tekinteté­ben a legszigorúbb igényeknek is megfelelt. A színháznak 1744 ülőhelye volt és a­ földszinti so­rok nem kevesebb, mint három láb távolságra voltak egymástól. A színház, melynek építése 210.000 fétti sterlingbe került, csak ez év no­vember 23-ikán nyílt meg a »Kékszakáll« czímű némajátékkal. Az amerikai sajtó nem képes magyarázatát adni annak, hogy a­ ka­tasztrófa hogyan támadt. A chicagói hatósá­gokat súlyos gondatlansággal vádolják. Arról még eltérők az adatok, vájjon a tüzet egy gazometer repedése vagy villanyos drótok biztosításán­ak elégtelensége okozta-e A tűz éppen akkor ütött ki, a­mikor a színházat elsötétítették, hogy a színpadon egy fényhatás jobban érvényesülhessen. Rögtön le akarták ereszteni a vasfüggönyt, de ez csak félig si­került ; ekkor a függöny megakadt, mire a színház tűzoltóit rettenetes ijedelem szállották meg. Midőn a félig leeresztett függöny alól felcsapott a láng a függönyt mozgató gép felé, a tűzoltók abbahagyták munkájukat és sietve menekültek. Ez a függöny, félig le­eresztett állapotban, még mesterségesen szí­totta a tüzet. A láng első kitörésére fülsiketítő dörgés következett. Felrobbant a gáztartály. A szín­ház mennyezete a levegőbe repült. Sok embert — csak úgy, mint a Mount-Pelée kitörése­kor — már a lángok első kitörése s a hirtelen gázömlés megölt, mielőtt még csak mozdulhat­tak volna is. S ezek voltak az elpusztultak közül azok, a­kik még a legszerencsésebben jártak. A folyosókon két láb magasságig torlód­tak a Indiák. Minden elképzelhető helyzetben találtak testeket, félig vagy egészen mezte­lenül is. Sokan akkor haltak meg, a­mikor már végigtúsztak az irtózatos ember­rakáson. Találtak olyan hullákat is, a­melyeknek feje le volt szakítva; egyes testek valósággal dara­bokra voltak tépve. Hihetetlen gyorsasággal terjedt a nagy szerencsétlenség hite. A színházlátogatók hoz­zátartozói csakhamar százával siette­k a ka­tasztrófa színhelye felé. Férfiak, asszonyok, gyermekek jajveszékeltek a kordon előtt és rimánkodtak a rendőrségnek, bocsássa k­öveik­hez. Mikor mindez nem használt, a tömeg ke­resztültörte a kordont s rettenetes mohósággal rávetette magát a hullák garmadáira. Shallow püspök, a­ki Chicagóban szék­l, derekasan kivette a maga részét a köűtési munkálatokból Sokat ártott, úgy látszik,, a nézőtér el­sötétítése. Összesen tizennégy vészkijárat állott rendelkezésre, ezek közül azonban a színház­látogatók aligha tudtak többről, mint három­négyről. E tekintetben a vizsgálatot különös szigorral fogják foganatosítani. A színház alig volt még megnyitva, és, a­mint lát­szik, előbb engedték meg használatát, sem hogy a biztonság szempontjából minden szükséges intézkedést kelőin végrehajtot­tak volna, így például 50 lábnyi ma­gasságban egy kövezett utcza felett szük­ségerkély volt — kerítés nélkül. Az előírt létra is hiányzott. Erre az erkélyre sok asszony kitódult, úgy hogy az elől levőket az utánuk furakodók letaszították. Egy szomszédos ház lakói a tátongó úr fölé deszkákból hidat rögtönözte­k s igy több emberéletet megmen­tettek. Eddig azonban már mintegy húszan le­zuhantak a mélységbe és szörnyet haltak. A kétszáznegyven színész — úgy vélik eddig — mind megmenekült. Sokan csak félig felöltözve kerültek ki, hátsó ajtókon; a kons­­tanok közül sokan csak trikóban menekülhettek. Moore Anna ismert tánczosnő halálosan meg­sérült. A szerencsétlenség színhelye körüli étter­meknek be kellett fogadniuk a halottakat. A holttesteken nagyobbára feltűnően egyforma tartás volt észlelhető: a bal kar szorosan a testhez feszült, a jobb kéz ki volt nyújtva. A tűzoltók alig voltak képesek behatolni a szín­házba. Csaknem minden kijáratnál női hullák­ból­ formálódó ék szorult a nyilasba, itt-ott a mentők fejét meghaladó magasságban. A ká­r 250.000 dollár. Az épületen arány­lag nem lesett nagy kár. Roosevelt köztársasági elnök táviratban fejezte ki részvétét a nagy emberveszteség fölött. A tű­zoltók s a színészek a mentés körül hősi­es, ö­nfeláldozó bátorságot tanúsítottak. A halottak száma véglegese­n még nincs meg­állapítva, de már mintegy hétszáz, részben felismert, részben még ismeretlen holttestet számláltak meg, s százötven lehet azok száma, a­kik, súlyos sebektől borítva, haláltusájukat vívják. Chicago, dec­ember 31. Töb­b mint egy tuc­at tolvajt és zseb­tolvajt fogtak el, a­kiket azzal vádolnak, hogy a t­egnapi tűzvész-katasztrófánál halot­takat és sebesülteket kiraboltak. Két tolvaj kosaraka­t hozott magával a zsákmány elszál­lítására. Sok más embert bekísért a rendőr­ség, de­­ legintés után szabadon bocsátotta. Chicago, dec­ember 31. A chicagói és toledoi tőzsdét az Iroquois­­szính­ázi tűzkatasztrófa áldozatai iránti részvét jeléül mi déli 12 órakor bezárták. ÜZEMHÁZ. ZEME. * Pi­­lyázat zenemű­re. Zichy Géza gróf, a Nemzeti zenede elnöke pályadijul évenként 200 koronát tűzött ki egy magyar zeneműnek hang­szerelésér­e. A pályázat egy ízben meddő maradt s a pálya­­dijat az ideihez csatolják. A 400 koro­nás pályadíjra a Nemzeti Zenede igazgatósága pályázatit hirdet. Hangszerelendő nagy zenekarra valamelyi­égi vagy újabb magyar zenemű, a zene­karra va­n feldolgozásra alkalmas nagyobb terje­delemben a pályázó által választott műformában. A pályaműveket idegen kézzel írva és jeligés levéllel ellátva 1904 május 81-ig a Nemzeti Zenede igazgatóságánál kell benyújtani. A pálya­díjat nye­rt zeneművet a Nemzeti Zenede hang­versenyén előadják. * Hajermans új színműve. Heijermans Her­­mannak­­ »Kemény« és »Ghetto« szerzőjének a minap attak először legújabb művét, a »Láncz­­szem­ek« «(Schakels) czimü négyfelvonásos gvígjáté­kot a h­ázitűzh­ely körül«. A négy felvonásban hosszú l éve bocsátva mondja el Heijermans az öreg Dui­f Paneras gazda történetét, Duif Paneras gazda kovácsmester volt, a­ki keserves élete során tünérdek hajólánczot kovácsolt. Sok esz­tendei munka árán, meg szerencsés spekulácziók segítségére­ azután gazdag ember lett belőle. Ko­­vácsműhelye idővel hatalmas vasöntővé műt meg, a­melynek igazgatójává legidősebb fiát nevezte ki; legfiatalabb fia iskolakerülő diák, harmadik fia csiszár, egyetlen leánya pedig egy építőmesternek a felesége. De mindenik külön-külön és együttvéve csak az apa halálát lesi, hogy az örökségen hajba kaphassam Az öreg Duff már betegsége idején forgatta l a tervet, hogy feleségül veszi gazdasszo­nyát, a hűséges és jólelkű Mariannát. Ez ellen a szándéka ellen kézzel-lábbal dolgozik a rokonsága és síken is is megakadályozni a házasságot. A vérig sértett Marianna elmegy gazdája házá­ból, az öreg Duff pedig zokogva roskad székébe. Heijermans minden áron vígjátéknak szánta ezt­ a m­­vét és bohózatos jelenetekkel igyeke­zett ko­nikai hatást kelteni. Ez azonban csak részben­­ sikerült s a közönség fanyar szájízzel távozott­ a nézőtérről. A legfelsőbb régiókban azon­ban zajba hatást keltett néhány durva hangú veszekedési jelenet, a­mikben különben ez a darab bővelkedik, s a felsőbb ezreknek ez a lelkesedése döntötte el az este sorsát. A bemutató-előadásnak zajos k­ülső siker volt az eredménye. A kritika azonban­ sokkal tartózkodóbban ítél. Az öreg kovács szerepében nagyszerű volt Hollandia legelső drámai színésze Louis Bouwmeester s kitűnően alakította Marianna szerepét is Julia van Lier-Cuypers asszony. . . . színházak hírei. A Nemzeti Színházban pénteken­, újév napján két előadás lesz. Délután 2 és fél órakor .Jókai Mór legnépszerűbb drámája, Az ■ arai­g ember kerül színre a rendes szereposz­tásban. Este fél 8 órakor Bérezik Árpád kitűnő vígjáték­a, Himfy dalai üli meg az öt­venedik elő­adás füm­ie urnát. A­ Vígszínház legközelebbi újdonsága, Molnár Ferencz bohózata, kedden, január ötödikén kerül bemutatóra a következő szereposztásban: Verpeléti dr. orvos — Góth Sándor;­ Sebő dr. ügyvéd —­ Hegedűs Gyula; Csongrády —­ Fenyvesi Emil; Csongrádyné — Varsányi Irén; Lajos bácsi — Vendrey Ferencz; Tóthné — Kertész Ella; Attila — Tanasy Frigyes; Miczu — Fábián Cornelia; Koller — Szerémy Zoltán; Poldi — Tapolczai Dezső; Franczi — Bárdi Ödön; József — Győző Lajos; Ószeres — Rónaszéky Gusztáv; Kati — Kész Rózsi; Er­zsi — Varga Anna; Józsi — Halász Ilonka; Józsi dadája — Niké Lina. A Népszínház az újévet a Bob herczeggel kezdi meg, mely délutáni előadásban kerül színre. Este a Menyecskéket, Verő György népszínművét adják. Szombaton Szókimondó asszonyságban Blaháné lép föl. Az Operaházban ma délelőtt volt Palágyi Lajos drámai költeményének, A rabszolgáknak első teljesebb próbája, melyen a Nemzeti Színház drámai személyzete is részt vett. A Gy­emekszínházban pénteken a Robinson Crusoe látványos tündérrege fokozódó vonzóereje miatt a Tündér Ilona rege előadása elmarad s ismét Robinson kerül színre. Jegyeket már dél­előtt lehet váltani s az előadás fél 5 órakor kezdődik. * Megzenésített dAnnunzio-dráma. D’Annunzio legújabb drámáját, a »Jorio leányá«-t még elő sem adták, s már is akadt komponista, a­ki megzenésítésére vállalkozott. A vállalkozó nem más, mint Alberto Franchetti báró, a »Cristoforo Colombo«, »Azrael« és »Germania« operák szer­zője. Franchetti hír szerint a szöveg megváltoz­tatása nélkül akarja a drámát megzenésíteni. * A Nemzeti Zenede évkönyve ma megjelent. Az 1902—3-ik tanév immár az intézetnek LXIV-ik tanéve. A Vajdary Emil, zenedei titkár által szer­kesztett évkönyv behatóan ismerteti a derék in­tézmény működését, a­mely ez évben is eredmé­nyes volt. * Filharmónia. A VI. filharmóniai hangver­seny január 13-án lesz. Az est vendége Marteau Henrik hegedűművész. A hangversenyre már csak igen csekély jegykészlet van Méry B. zenemű­­kereskedésében. * Kamarazene: A Grü­nfeld— Sopronyi—Ber­­kovics—Bürger társaság V. hangversenye vasár­nap, január 3-án délután 4’ 50 órakor lesz a Royal termében. Pahlen Richárd wieni zongoraművészszel előadják Goldmark zongora­ötösét, azonkívül a már rég nem hallott Beliczay-féle a­chil vonósnégyest. A két szám között Hofbauer Jolán énekesnő elő­adja Weber Óceán-áriáját, Mihalovich »Holdas éjjel« és Kern Aurél néhány dalát. Jegyek kap­hatók Rózsavölgyi és társánál. * Jótékony előadás. A VIII—X. kerületi izraelita nőegylet január 10-én a Napközi Otthon és szegény iskolás gyermekek felruházása javára a Fővárosi Orfeum helyiségeiben gyermekelőadást rendez, melyen hatvan úri gyermek a Babatündér balletet fogja bemutatni. Az előadás, melyen több színművész is közreműködik, délután három órakor kezdődik. AZ ÚJSÁG 1904. január ! Az év története. Színházakban most már csakugyan válogat­hatunk. Hat kőszínházban játszanak esténként, mindenütt a legkülönbözőbb műfajokat és ugyan­csak van módunk válogatni benne, hol töltsük az estét. Mindig a dimenziókat tartva szem előtt, kétségkívül Budapestnek van a legtöbb színháza, a­mi a közönség szempontjából felette örvendetes. A műintézetek szükségszerű versengésében így hát a publikum jár jól, mely azt a színházat favorizálhatja, a­mely a legtöbbet szolgál darab és előadás dolgában. Fájdalom, szűk anyagi viszonyaink, egyelőre legalább, nem állanak arányban ezzel a színház­­bőséggel. Mert annyi publikumunk nincsen, mely esténként csak úgynevezett jó házakat tudna biz­­tosítani és igy bizony gyakran megtörténik, hogy némely színházban több az üres, mint az elfoglalt hely. A vasárnapi »minden jegy elkelt« tábla nem képes ezért a hiányért pótolni, sem pedig a premiere­ esték a maguk spec­iális­ közönségével, mely minden színházban javarészt ugyanaz. Ez a kegyetlen zsűrije egyben a bemuta­tásra kerülő darabnak és az előadás klasszifikálá­­sának. A csinált sikerek ideje lejárt, zajos tapssal, tüntető, szerzőkihívással, atyailag elnéző kritikák-

Next