Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)
1904-01-04 / 4. szám
1904. január 4. AZ ÚJSÁG Megjegyezzük még, hogy »Az én kortársaim«-ban nem foglaltatnak Mikszáth a t. Házról szóló hires karczolatai, melyek tárgyuknál fogva, mint a tiszavirágok, csak egy napig éltek és gyönyörködtették a közönséget. A munka kizárólag »Az Újság« előfizetőinek készül, könyvkereskedelembe nem megy át. Kapja pedig »Az Újság« minden előfizetője kivétel nélkül: • a ki 1904 január hó 1-től legalább félévre egyszerre beküldi az előfizetési összeget, a ki 1904 január hó 1-től negyedévre fizet elő, de kötelezi magát a következő negyedre, vagyis 1904 április hó 1-től junius hó 30-ig az előfizetési összeg beküldésére és végül, aki 1904 január hó 1-től havonként fizet elő, de kötelezi magéit ugyancsak havonként 1904 junius hó 30-ig előfizetni. Uj regényünk. Lapunk január elsei számában uj, eredeti regény közlését kezdtük meg. Az a törekvés vezet bennünket, hogy a külföldi belletrisztika remekein kívül a hazai szépirodalom nagyobbszabású és hosszabb lélekzetű munkáinak legjavával is megismertessük közönségünket. Új regényünk szerzője új ember, aki két-három évvel ezelőtt tűnt fel az irodalomban. Szemere György sohasem tette próbára a közönség türelmét a kezdő bizonytalan szárnypróbálgatásaival. Mint kész ember állott a legszigorúbb bíró, a nagyközönség elé, mely azonnal megállapította róla, hogy a magyar szépirodalom friss és minden izében érdekes tehetséggel gazdagodott benne. Legújabb alkotásának, mely méltán sorakozik a »Magyar Virtus« kiváló szerzőjének legjobb munkái mellé, ez a czíme : A mi mindennél erősebb. Művészies kompozícziójú, szélesen felépített regény, mely meseszövegének érdekességével, alakjainak plasztikus voltával, a vidéki kúriák és a falu életének vonzó rajzával, nem utolsó sorban pedig nyelvének zamatosságával elejétől fogva megkapja és lebilincseli az olvasót. Meg vagyunk győződve róla, hogy Ami mindennél erősebb minden tekintetben gyarapítani fogja szerzőjének úgy a népszerűségét, mint az írói tekintélyét. HÍREK. Vasárnapi séta. Budapest hóban. De hű-hóban még nem. A farsang csak három nap múlva kezdődik. Az ünnepekbe keveredett budapesti világ ilyenkor unalmas. Délelőtt a templomok vannak tele, azután pedig — sőt közben is — a kiállítások. Egyre tart az a kellemes tapasztalat, hogy a budapesti köznép a kiállításokat, de különösen az ingyeneseket, nagyon látogatja. Egy szkeptikus barátunk azonban, aki nem hisz a tömegek kultur-felbuzdulásaiban, ma mosolyogva jegyezte meg : — Szép, szép! De én azt gondolom, hogy a főváros köznépét nem viszi a lelkesedés a művészet szentelt csarnokaiba. ■— Hát akkor mi viszi? — Hát a meleg. Azokat a termeket pompásan fűtik és az emberek szeretnek ilyenkor melegedni. Különben itt 50 százalékos egyesség is lehetséges. Mivel ennekelőtte a meleg sem vonzotta a közönséget, kész vagyunk kiegyezni abban, hogy felében a meleg, felében a kiállítás vonzza. Még így is igen szép. A nagy téli életnek a nagy attraction-ja most a korcsolyázás. Hála istennek, korcsolyapálya is van már elég, csaknem külön pályája van minden . .. hitfelekezetnek. A nagy közös, európai színvonalon álló pálya természetesen a városligeti pálya, a korcsolyaegyleté, mely csodálatosan megnőtt. Rohonczy Gedeon egy ötlete után ma is jégcsaládnak hívják és Budapest egyik nevezetessége lett belőle. A nagy jégtükör a mögötte álló és most már kész történeti házcsoporttal, kivált este, kivált villámfény mellett, olyan látnivaló is, aminek heted-hét országon nincsen párja. Különben a jégcsalád megint arról panaszkodik, hogy szűk a pálya. A betonos jég nem nagy, a »nagy« jég pánczélja pedig még nem elég vastag. Dehát ezen egy jó fagyos éjjel segíteni fog. Esztendőre pedig az egész tófeneket be fogják betonozni. A város másik oldalán egy nagy komor és sötét épület áll a zajló Duna fölött. Az egyetlen, mely e gyönyörű téli városban mogorva. Mintha mindig azt akarná mondani a többinek: — Ham! Bekaplak benneteket. Ez az ország háza. — Uj kamarás. A király gróf Széchényi Istvánnak, a magyar országgyűlés főrendiháza örökös jogú tagjának, gróf Nádasdy 9. sz. huszárezredbeli tartalékos hadnagynak a kamarási méltóságot adományozta. — József királyi herczeg gyásza. József királyi herczeghez, mint az Országos Tűzoltó Szövetség védnökéhez a szövetség elnöksége Klotild Mária Rainekia királyi herczegkisasszony elhunyta alkalmából részvétiratot intézett. A királyi herczeg a feliratra a következő levélben válaszolt Széchényi Viktor gróf elnöknek: Fogadja a Országos Tűzoltó-Szövetség legforróbb hálámat az oly meghatóan nyilvánított részvétért, mely a súlyos csapás felett érzett mély fájdalmamat enyhíteni volt hivatva. József királyi herczeg. — Egy királyi herczeg vizsgája. Ferencz Károly Szalvátor királyi herczeg, Ferencz Szalvátor királyi herczeg és Mária Valéria királyi herczegnő legidősebb fia, aki 1893-ban született, tegnap délután a bécsi Schottenstift-ben Proser páter tanár előtt ■vizsgát tett a gimnáziumi tárgyakból. A vizsga egy óránál tovább tartott. A királyi herczeg, aki korához képest nagyra nőtt fiú, kék matrózruhában volt és kezében magával hozta írásbeli dolgozatait. A vizsga után a királyi herczeg a Burgba hajtatottt. — A német császár Délen. Amint a Giornale d’Italia állítólag jó forrásból értesül, Vilmos császár január második felében földközi-tengeri utazás közben meglátogatja Messinát. Ez alkalomból Viktor Emánuel király Szicíliába fog utazni. — A nagy temetési nap. Holnap lesz Chicagóban a nagy temetkezés. Eddig még csak keveset temettek el, s így kétszáz halottat visznek ki, talán még többet, mert a kórházakban nagyon sok a menthetetlen sebesült. Micsoda gyásznap! Még mindig jelentenek megrendítő részleteket egyes családok katasztrófáiról. A Moore-családból három generáczió pusztult el: öt lélek. Moore Benjámin (70 éves), a felesége (50 éves), egyik leányuk (32 éves) és két unokájuk (9 és 5 éves). Rémületes eset az is, amely tegnap délután történt. Egy villamos kocsira felül egy lerongyolt, kétségbeesett, züllött alak. Az ölében rongyokba takart kis gyermekholttestet visz. A konduktor le akarja szállítani. — Nem szabad a kocsikon halottakat vinni. A megtámadott ember revolvert vesz ki a zsebéből, a konduktor mellének szegezi és nyugodt hangon így szól: — Két nap és két éjszaka szakadatlanul kerestem elveszett egyetlen gyermekemet. Most végre megtaláltam és viszem a kis babyt édesanyjának, aki egyre sir . . . Menjünk! . . . A kocsin ülők a szerencsétlen apa pártjára állottak. S a kocsi megindult, s a szegény ember vitte haza a kis halottját. Egy másik apa két gyermekét kereste a romok alatt. Végre tegnap hazavitt egy rettenetesen összezúzott, felismerhetetlen kis halottat. Olyan szoknyácska volt rajta, aminőben kislánya hazulról elment. Mikor az apa beállít a kis halottal lakására, otthon találta mind a két gyerekét. Kimenekültek a tűzből, de nem találtak az éjszakában haza. Az elpusztultak mind amerikaiak voltak. Csak egy angol alattvaló vesztette el az életét, egy fiatal ballettánczosnő. • Az önkéntesek újéve. Az egyéves önkénteseknél az új esztendő napja meglehetősen kellemetlen ünnepély, mert rendszerint ekkor vezénylik őket először őrszolgálatra. Az egész legénység oda mulat valahol, az önkéntes urak pedig őrzik a kaszárnyakaput, a puskaporos tornyot és más efféle, tél idején nagyon gyűlöletes, bár »katonailag fontos« pontokat. Innen kezdve aztán minden ünnepen és vasárnap kijár az őrszolgálat. Az idén eltértek a régi szokástól. Az önkéntesekkel már deczemberben megizleltették az őrszolgálat édességeit s újév napján nem kerültek szolgálatba. Az ezredparancsban úgyszólván valamennyien kineveztettek fzátterekké. Eddig a csillaghullás napja április elseje volt, az idén részletekben jön a charge, még pedig előleges részletekben. Az ezredparancsnokoknak az előléptetésekkel való ilyetén bőkezűsége részben honorárium az önkéntesek maguk jószántából történt berukkolásáért, részben előrelátó gondoskodás a ma bevonuló póttartalékosok kiképzésére. Az oktatónak pedig legfőbb kvalifikácziója: a csillag. — Barcsay Kálmán temetése. Tegnap volt Barcsay Kálmán, Hunyad vármegye elhunyt főispánjának temetése az egész vármegye közönségének és a megyei tisztviselői karnak nagy részvéte mellett. A halottat a vármegyeház nagytermében helyezték díszes ravatalra, a melyet a család és a különböző testületek koszorúi borítottak. Délután 3 órakor folyt le a temetés, melyre a vármegye minden részéből igen sokan jelentek meg. A halott halt tetemeit a dévai eV. ref. temetőben helyezték örök nyugalomra. A családhoz az egész országban közszeretetben álló férfin elhunyta alkalmából több száz távirat és részvétnyilatkozat érkezett. Részvétüket fejezték ki a kormány tagjai, a főispánok és közéletünknek még számos kitűnősége. Az elhunyt családja a következő gyászjelentést adta ki: Nagybarcsai Barcsay Kálmánná született nagybarcsai Barcsay Mária már mint özvegy, a saját, valamint számos közelebbi és távolabbi rokon nevében mélyen megszomorodott szívvel jelenti a szeretett férj, testvér és jó rokon nagybarcsai Barcsay Kálmán a vaskoronarend tulajdonosa, Hunyad vármegye főispánja, előzőleg a vármegye alispánja és több ízben megválasztott országgyűlési képviselője stb. életének 64-ik, boldog házasságának 28-ik évében váratlanul, szenvedés nélkül történt elhunytat. A boldogult hült tetemei 1904. évi január hó 2-án délután 3 órakor a vármegyeház nagyterméből az ev. ref. vallás szertartása szerint fognak a helybeli ev. ref. temetőbe örök nyugalomra helyeztetni. Déva, 1903. évi deczember hó 31-én. Áldás poraira! A boldogultat számos jóbarát és igaz tisztelőn kivül gyászolják . Nagybarcsai Barcsay Béla és családja, nagybarcsai Barcsay Domokos és családja mint testvérek, nagybarcsai Barcsay Adorján mint nevelt fia, nagybarcsai Barcsay Géza, nagybarcsai Lajos, Makray Aladárné született nagybarcsai Barcsay Róza, Czakó Károlyné született nagybarcsai Barcsay Janka, nagybarcsai Barcsay Margit. — Művészet a bélyegeken. E czimen megjelent hírünkre vonatkozólag a következő sorokat kaptuk: »Az Újság« mai számában »Művészet a bélyegeken« czim alatt megjelent »Egy kis megrovás «-ban olvasom a következőket: »Az uj okmánybélyegek (anno 1903)............lehetőleg egyforma, és csúnya valamennyi.« A czikk pointje különben az, hogy a magyar pénzt és értékjegyeket általában a művésziesség, a finomság és eredetiség hiánya jellemzi. A világért sem szándékozom a czikk írójával pörbe szállani, avagy értékjegyeinket vele szemben védelembe venni. Arra akarok mindössze rámutatni, — épp az új okmánybélyegek szempontjából — hogy mindezek a hiányok nem tudhatók .