Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-04 / 4. szám

1904. január 4. AZ ÚJSÁG Megjegyezzük még, hogy »Az én kor­­társaim«-ban nem foglaltatnak Mikszáth a t. Házról szóló hires karczolatai, melyek tár­gyuknál fogva, mint a tiszavirágok, csak egy napig éltek és gyönyörködtették a közönséget. A munka kizárólag »Az Újság« előfize­tőinek készül, könyvkereskedelembe nem megy át. Kapja pedig »Az Újság« minden előfizetője kivétel nélkül: • a ki 1904 január hó 1-től legalább fél­évre egyszerre beküldi az előfizetési összeget, a ki 1904 január hó 1-től negyedévre fizet elő, de kötelezi magát a következő negyedre, vagyis 1904 április hó 1-től junius hó 30-ig az előfizetési összeg beküldésére és végül, a­ki 1904 január hó 1-től havonként fizet elő, de kötelezi magéit ugyancsak havon­ként 1904 junius hó 30-ig előfizetni. Uj regényünk. Lapunk január elsei számában uj, eredeti re­gény közlését kezdtük meg. Az a törekvés vezet bennünket, hogy a külföldi belletrisztika re­mekein kívül a hazai szépirodalom nagyobb­­szabású és hosszabb lélekzetű munkáinak leg­javával is megismertessük közönségünket. Új regényünk szerzője új ember, a­ki két-három évvel ezelőtt tűnt fel az irodalomban. Szemere György sohasem tette próbára a közönség türelmét a kezdő bizonytalan szárnypróbálgatásaival. Mint kész ember állott a legszigorúbb bíró, a nagy­­közönség elé, mely azonnal megállapította róla, hogy a magyar szépirodalom friss és minden izében érdekes tehetséggel gazdago­dott benne. Legújabb alkotásának, mely mél­tán sorakozik a »Magyar Virtus« kiváló szer­zőjének legjobb munkái mellé, ez a czíme : A mi mindennél erősebb. Művészies kompozícziójú, szélesen felépí­tett regény, mely meseszö­vegének érdekessé­gével, alakjainak plasztikus voltával, a vidéki kúriák és a falu életének vonzó rajzával, nem utolsó sorban pedig nyelvének zamatosságával elejétől fogva megkapja és lebilincseli az ol­vasót. Meg vagyunk győződve róla, hogy A­mi mindennél erősebb minden tekintetben gyarapítani fogja szerző­jének úgy a népszerűségét, mint az írói te­kintélyét. HÍREK. Vasárnapi séta. Budapest hóban. De hű-hóban még nem. A farsang csak három nap múlva kezdődik. Az ünnepekbe keveredett budapesti vi­lág ilyenkor unalmas. Délelőtt a templomok vannak tele, azután pedig — sőt közben is — a kiállítások. Egyre tart az a kellemes tapasztalat, hogy a budapesti köznép a kiállításokat, de különösen az ingyeneseket, nagyon látogatja. Egy szkeptikus barátunk azonban, a­ki nem hisz a tömegek kultur-felbuzdulásaiban, ma mosolyogva jegyezte meg : — Szép, szép! De én azt gondolom, hogy a főváros köznépét nem viszi a lelkesedés a művészet szentelt csarnokaiba. ■— Hát akkor mi viszi? — Hát a meleg. Azokat a termeket pom­pásan fűtik és az emberek szeretnek ilyenkor melegedni. Különben itt 50 százalékos egyesség is lehetséges. Mivel ennekelőtte a meleg sem vonzotta a közönséget, kész vagyunk kiegyezni abban, hogy felében a meleg, felében a ki­állítás vonzza. Még így is igen szép. A nagy téli életnek a nagy attraction-ja most a korcsolyázás. Hála istennek, korcsolya­pálya is van már elég, csaknem külön pályája van minden . .. hitfelekezetnek. A nagy közös, európai színvonalon álló pálya természetesen a városligeti pálya, a korcsolyaegyleté, mely csodálatosan megnőtt. Rohonczy Gedeon egy ötlete után ma is jégcsaládnak hívják és Budapest egyik neve­zetessége lett belőle. A nagy jégtükör a mögötte álló és most már kész történeti ház­csoporttal, kivált este, kivált villámfény mel­lett, olyan látnivaló is, a­minek heted-hét országon nincsen párja. Különben a jégcsalád megint arról pa­naszkodik, hogy szűk a pálya. A betonos jég nem nagy, a »nagy« jég pánczélja pedig még nem elég vastag. Dehát ezen egy jó fagyos éjjel segíteni fog. Esztendőre pedig az egész tófeneket be fogják betonozni. A v­áros másik oldalán egy nagy komor és sötét épület áll a zajló Duna fölött. Az egyetlen, mely e gyönyörű téli városban mo­gorva. Mintha mindig azt akarná mondani a többinek: — Ham! Bekaplak benneteket. Ez az ország háza. — Uj kamarás. A király gróf Széchényi Istvánnak, a magyar országgyűlés főrendiháza örökös jogú tagjának, gróf Nádasdy 9. sz. huszár­ezredbeli tartalékos hadnagynak a kamarási mél­tóságot adományozta. — József királyi herczeg gyásza. József királyi herczeghez, mint az Országos Tűzoltó­ Szövetség védnökéhez a szövetség elnöksége Klo­­tild Mária Rainekia királyi herczegkisasszony el­hunyta alkalmából részvétiratot intézett. A királyi herczeg a feliratra a következő levélben válaszolt Széchényi Viktor gróf elnöknek: Fogadja a Országos Tűzoltó-Szövetség legfor­róbb hálámat az oly meghatóan nyilvánított rész­vétért, mely a súlyos csapás felett érzett mély fájdalmamat enyhíteni volt hivatva. József királyi herczeg. — Egy királyi herczeg vizsgája. Ferencz Károly Szalvátor királyi herczeg, Ferencz Szalvátor királyi herczeg és Mária Valéria királyi herczegnő legidő­sebb fia, a­ki 1893-ban született, tegnap délután a bécsi Schottenstift-ben Proser páter tanár előtt ■vizsgát tett a gimnáziumi tárgyakból. A vizsga egy óránál tovább tartott. A királyi herczeg, a­ki korához képest nagyra nőtt fiú, kék matróz­­ruhában volt és kezében magával hozta írásbeli dolgozatait. A vizsga után a királyi herczeg a Burgba hajtatottt. — A német császár Délen. A­mint a Gior­­nale d’Italia állítólag jó forrásból értesül, Vilmos császár január második felében földközi-tengeri utazás közben meglátogatja Messinát. Ez alkalom­ból Viktor Emánuel király Szic­íliába fog utazni. — A nagy temetési nap. Holnap lesz Chicagóban a nagy temetkezés. Eddig még csak keveset temettek el, s így kétszáz ha­lottat visznek ki, talán még többet, mert a kórházakban nagyon sok a menthetetlen se­besült. Micsoda gyásznap! Még mindig jelen­tenek megrendítő részleteket egyes családok katasztrófáiról. A Moore-családból három ge­­neráczió pusztult el: öt lélek. Moore Ben­jámin (70 éves), a felesége (50 éves), egyik leányuk (32 éves) és két unokájuk (9 és 5 éves). Rémületes eset az is, a­mely tegnap délután történt. Egy villamos kocsira felül egy lerongyolt, kétségbeesett, züllött alak. Az ölében rongyokba takart kis gyermek­holttestet visz. A konduktor le akarja szál­lítani. — Nem szabad a kocsikon halottakat vinni. A megtámadott ember revolvert vesz ki a zsebéből, a konduktor mellének szegezi és nyugodt hangon így szól: — Két nap és két éjszaka szakadatlanul kerestem elveszett egyetlen gyermekemet. Most végre megtaláltam és viszem a kis babyt édesanyjának, a­ki egyre sir . . . Menjünk! . . . A kocsin ülők a szerencsétlen apa párt­jára állottak. S a kocsi megindult, s a sze­gény ember vitte haza a kis halottját. Egy másik apa két gyermekét kereste a romok alatt. Végre tegnap hazavitt egy ret­tenetesen összezúzott, felismerh­etetlen kis halottat. Olyan szoknyácska volt rajta, a­minőben kis­lánya hazulról elment. Mikor az apa beállít a kis halottal lakására, otthon ta­lálta mind a két gyerekét. Kimenekültek a tűzből, de nem találtak az éjszakában haza. Az elpusztultak mind amerikaiak voltak. Csak egy angol alattvaló vesztette el az éle­tét, egy fiatal ballettánczosnő. •­ Az önkéntesek újéve. Az egyéves önkén­teseknél az új esztendő napja meglehetősen kelle­metlen ünnepély, mert rendszerint ekkor vezénylik őket először őrszolgálatra. Az egész legénység oda mulat valahol, az önkéntes urak pedig őrzik a kaszárnyakaput, a puskaporos tornyot és más efféle, tél idején nagyon gyűlöletes, bár »katonai­lag fontos« pontokat. Innen kezdve aztán minden ünnepen és vasárnap kijár az őrszolgálat. Az idén eltértek a régi szokástól. Az önkéntesekkel már deczemberben megizleltették az őrszolgálat édességeit s újév napján nem kerültek szolgálatba. Az ezred­­parancsban úgyszólván valamennyien kinevez­tettek fzátterekké. Eddig a csillaghullás napja ápri­lis elseje volt, az idén részletekben jön a charge, még pedig előleges részletekben. Az ezredparancs­nokoknak az előléptetésekkel való ilyetén bőkezű­sége részben honorárium az önkéntesek maguk jó­szántából történt berukkolásáért, részben előrelátó gondoskodás a ma bevonuló póttartalékosok ki­képzésére. Az oktatónak pedig legfőbb kvalifi­­kácziója: a csillag. — Barcsay Kálmán temetése. Tegnap volt Barcsay Kálmán, Hunyad vármegye el­hunyt főispánjának temetése az egész vár­megye közönségének és a megyei tisztviselői karnak nagy részvéte mellett. A halottat a vármegyeház nagytermében helyezték díszes ravatalra, a melyet a család és a különböző testületek koszorúi borítottak. Délután 3 óra­kor folyt le a temetés, melyre a vármegye minden részéből igen sokan jelentek meg. A halott halt tetemeit a dévai eV. ref. temető­ben helyezték örök nyugalomra. A családhoz az egész országban közszeretetben álló férfin elhunyta alkalmából több száz távirat és részvétnyilatkozat érkezett. Részvétüket fe­jezték ki a kormány tagjai, a főispánok és közéletünknek még számos kitűnősége. Az elhunyt családja a következő gyászjelen­tést adta ki: Nagybarcsai Barcsay Kálmánná szü­letett nagybarcsai Barcsay Mária már mint öz­vegy, a saját, valamint számos közelebbi és távo­labbi rokon nevében mélyen megszomorodott szívvel jelenti a szeretett férj, testvér és jó rokon nagy­barcsai Barcsay Kálmán a vaskoronarend tulaj­donosa, Hunyad vármegye főispánja, előzőleg a vármegye alispánja és több ízben megválasztott or­szággyűlési képviselője stb. életének 64-ik, boldog házasságának 28-ik évében váratlanul, szenvedés nélkül történt elhunytat. A boldogult hült tete­mei 1904. évi január hó 2-án délután 3 órakor a vármegyeház nagyterméből az ev. ref. vallás szertartása szerint fognak a helybeli ev. ref. te­metőbe örök nyugalomra helyeztetni. Déva, 1903. évi deczember hó 31-én. Áldás poraira! A boldo­­gultat számos jóbarát és igaz tisztelőn kivül gyá­szolják . Nagybarcsai Barcsay Béla és családja, nagybarcsai Barcsay Domokos és családja mint testvérek, nagybarcsai Barcsay Adorján mint ne­velt fia, nagybarcsai Barcsay Géza, nagybarcsai Lajos, Makray Aladárné született nagybarcsai Barcsay Róza, Czakó Károlyné született nagybar­csai Barcsay Janka, nagybarcsai Barcsay Margit. — Művészet a bélyegeken. E czimen megje­lent hírünkre vonatkozólag a következő sorokat kaptuk: »Az Újság« mai számában »Művészet a bé­lyegeken« czim alatt megjelent »Egy kis megro­vás «-ban olvasom a következőket: »Az uj okmány­bélyegek (anno 1903)............lehetőleg egyforma, és csúnya valamennyi.« A czikk pointje különben az, hogy a magyar pénzt és értékjegyeket általá­ban a művésziesség, a finomság és eredetiség hiánya jellemzi. A világért sem szándékozom a czikk írójával pörbe szállani, avagy értékjegyeinket vele szemben védelembe venni. Arra akarok mindössze rámu­tatni, — épp az új okmánybélyegek szempontjá­ból — hogy mindezek a hiányok nem tudhatók .

Next