Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-05 / 5. szám

1904. január 5. I AZ ÚJSÁG a két szónoknak egy óriás érdemét. Az utol­sók voltak. A legutolsók. Holló és Bartha után már nem jöhetett még egy Holló és még egy Bartha. Eljutottunk a szavazásig. De még egy szírt van előtte. Helyesebben egy akna. Valami föld alatt készült vakandok­­m­unka, a­miben robbanó­anyag van. A Holló­féle határozati javaslat. Ennek a különös valaminek, a­miből ma vihar, zárt ülés és még házszabály-sérelem is fakadt, röviden mégis fel kell újítani a tör­ténetét. Kossuth Ferencz elmondotta a Házban nyílt ülésen azokat a kívánságokat, a­miknek a fejében a függetlenségi párt lemond a rend­kívüli fegyverek használatáról. Csupa jogos kívánság, közérdekű, jórészt a legszegényebb nép javát szolgáló­ Tisza ki is jelentette nyomban, hogy elfogadja, teljesíti és kész a törvényhozásban is kimondatni, hogy a kí­vánságok törvényes formában rövid időn tel­­jesítendők. Ezzel megvolt a béke, m­elyben. El is határozták, hogy a megállapodáso­kat határozati javaslatba foglalják, s a kép­viselőház azokhoz hozzájárul. Persze, Apponyi­­nak rögtön az lett a véleménye, hogy kár ezeket a dolgokat határozatban kimondani, elég, ha az ország színe előtt megállapították. Persze hogy mások viszont rögtön írásba foglaltak (Barabás Béla, Pap Zoltán) és hol beterjesztették, hol visszavonták. E határozatot pedig mesterségéhez híven pontosan preparálta Lendl Adolf s tartogatta a zsebében. Azt gondolta, hogy jó lesz bom­bának. Közben Holló Lajos beszélt. Csak úgy beszélt, beszélt vagy két óra hosszat, főképp azért­, hogy végezetül beadhasson egy határo­zati javaslatot, a­mi menlevél leszen arra, hogy még egyszer beszélhessen. Azonban­­­a megesik ez a legjobb csalá­dokban is — egyszerre csak észreveszi a körültekintő férfit, hogy éppen arról feledke­zett meg, a­mi a legfőbb volt neki: nem csinált határozati javaslatot. Kasza hamar kölcsönkéri a Lendl Adolfot és beadja. Most lett csak igazán bomba a bomba. A­mint ez az alábbiakból ki fog derülni. Holló Lajos beadta a Kossuth Ferencz határozati javaslatát. Három óra hosszat ellene beszélt, azután elfogadásra ajánlotta. Mi­kor a dolog ízléstelen volta szóba került, nyomban vissza akarta vonni, de a­mikor ki­világlott, hogy kellemetlenségek fakadhatnak belőle, mégis csak meggondolta. Csak hadd ma­radjon. S különben is (ma d­isszidens oldalról sült ki a nemes terv) akadt rögtön vállalkozó, a­ki hajlandó volt magára venni az ódiumot, csak el ne maradjon a zűrzavar. Ki lett volna más, mint Kaas Iver. Úgy állt ma a dolog, hogy Holló javasla­­tát elutasítani nem lehet, hiszen nyílt ülésen történt megállapodás eredménye. De elfogadni is bajos volt. Véres kézből a rózsa se édes ajándék. És Kossuth se akarta a maga gyere­két angyalcsinálóhoz dajkaságba­ adni ... Azt kívánta tehát a függetlenségi párt a miniszterelnöktől, hogy ennek a kérdésnek a megoldását tolja ki egy-két napra, a­míg a második katonai javaslat szavazásra kerül: az újonczok megajánlása. Ilyen értelemben tett aztán indítványt a mai ülésen Tisza István. No lett ebből háborúság. Nemcsak az obstruálok kisded hada, a békés néppárt is rávetette magát a kicsike sérelemre, s úgy tépte­marta, hogy gyönyörűség volt nézni­e az obstruálóknak. Házszabályvita, egy sereg szónok, végül zárt ülés. A régi téma szerint. Hiszen igaz, a dolog nem volt egészen rendjén. A vita bezárása után nem lehet új indítványt tenni senkinek. A miniszterelnöknek se. Még Holló Lajosnak se. S nem főképp az olyan bolondos idők­ben, a­minőket most élünk. A mézeshetekben, ha a férj kutyusnak, cziczámnak, majmocs­kámnak nevezi a hitvesét, ez kedveskedés, háborús időkben becsületsértés. Expiálni kellett a sérelmet. S ez ment is a zárt ülés után simán, szépen,­okosan. A miniszterelnök férfias szavai épp úgy meg­tették a kellő hatást (még az obstruálok vad serege is éljenezte és helyeselte), mint a­hogy nem maradt hatás nélkül, hogy Kossuth Ferencz is félredobta a hiúság szempontját s belenyugodott bölcsen, hogy Holló Lajos öltse magára az értelmesség köpönyegét. Az lett a dolog vége, hogy a házszabá­lyok valódi értelmét helyreállították, a téve­dést kireparálták s megnyugodtak benne, hogy Holló Lajos tegyen egyszer életében olyan indítványt, a­mely mindenkinek jó, csak neki nem az. Ha az elveszett kabát megkerül, ki az ördög törődik a csempészővel? Mégis a ka­bát a fő. A szavazás holnapra maradt. Már reggel korán ivet csináltak az obstruálók, a­melyben név szerint való szavazást kértek és egyúttal a szavazásnak holnapra való halasztását is. Csakhogy tizenkettőkor még nem volt az idén több tizenöt aláírásnál. Pedig busz kell. Lombroso egyik tanulmányában úgy véli, hogy a megrémült ember teljesen hasonló az állathoz. Mintha az Isten képét egyszerre le­törölte volna lelkéről egy láthatatlan démon keze. Ha a kocsiba fogott négy ló közül az egyik megvadul, a többi is gyorsan utána szokott vadulni és a­helyett, hogy amazt visszatartaná, vele együtt vágtat. Még az irányt is az szabja meg, a­ki először meg­vadult. A rémülés szuggesztív ereje egészen kétségtelen, annyira az, hogy azt egyszerűen ragadós indulatnak lehet tekinteni. Egyéb­iránt minden nagy emberi indulat ilyen; ki­vált a harag és a düh. Különösen tehát a romboló indulatok, holottan a lelkesedés — a­mint jól tudjuk — hosszú hatás és munka után szokott csak ilyen »ragadóssá« lenni. A tanulság az, hogy egészen bizonyosan lehet előre is tudni, hogy a megrémült em­bertömeg mit fog cselekedni ? És így előre be lehet gyakorolni a menekülés czélszerűbb gondolatát is. A chicagói katasztrófa kábel-h­írei közt legjobban Foy komikus színész magaviselete ragadta meg a figyelmemet. Nem tudom, nagy színész-e, de hogy mint ember valóban az, ebben nem kételkedem. De talán az egyetlen is ott, a­kinek lelkében tudata élt a tömegek psychológiájának. Ez egyébiránt a színészek egyik kiváltsága, talán leginkább a komiku­soké, a­kik a közönséges, mindennapi élet ezernyi titkával ismerősek. Ez az ember nem ijedt meg azonnal a feje fölött terjedő lángtengertől. Bátor szavával perc­ekig képes volt az óriási néző­tömeget is nyugodt magatartásra bírni. Ha meghallgat­ták volna, szinte bizonyos, hogy a színház rendesen kiürül. A vezér akarata szerint iga­zodó tömeg még okos embertömeg, de ha a vezér szavát elveszíti, vesztébe rohanó állat­­csorda. Fog szellemi felsőbbséget, — úgy olva­som, — egyetlenegy rikácsoló vészkiáltás törte egyszerre össze. Talán egy hiszterika nőé vagy gyermeké. Ettől kezdve az embertömeg már állatcsorda volt s egymást vadítva ro­hant a főkijáratok felé, vesztébe. Itt is, mint a King színháznál, a főkijáratnál hevert az összegázolt holttestek óriási halma. Tehát azon egy jelenség mindenütt, a mely borzasztó betűkkel írja minden olvasó elé azt a »miheztartási szabályt«, a­mitől az ilyen helyzetekben élete függ. Egyébiránt ezt a derék Foy gyakorlatilag is megmutatta. Éppen azokban a perczekben, a­mikor 578 ember törte egymást halálra, neki ime még volt ideje színésztársainak is hasznos utasításokat adni, továbbá sokakat megmenteni és végre magának is megmenekülni egy rácscsal elzárt ajtón át, a­melyet kívülről nyittatott ki. Milyen csoda­ érdekes, minden regénynél szenzácziósabb és minden bölcseleti munkánál tanítóbb lesz ennek az embernek az elbeszé­lése, ha akkori gondolatait és cselekedeteit perczről perezre le tudja írni. Micsoda mély­séges okulást meríthet abból majd minden ember, a­ki olvasni tud . . . föltéve, hogy a derék Foy még írni is tud, a­mi már nem olyan bizonyos.­ ­ Segített a néppárt. Aláírták vagy nyol­­czan az ívet. Mert a néppárt nem obstruál. Csak a suba alatt. BELFÖLD.­ ­ A képvifeelöhá® holnap délelőtt 10 órakor ülést tart. Napirendre az újonczjavaslatok feletti vita van kitűzve. Az ülés elején Rakovszky István halasztási indítványa felett fog a Ház név szerinti szavazás út­ján dönteni. Majd a javas­lat s négy ellenindítvány kerül szavazás alá. Azután a részletes vita kerül sorrendre.­­*] A helyzet. A Házban a fiók-obstruk-t­czió utolsó hullámverései, a pártkörökben ün­nep utáni hangulat. Ma véget ért az újonez­­megajánlási törvényjavaslat általános vitája, holnap lesz fölötte a név szerinti szavazás, me­lyet még egy névszerinti szavazás előz meg a Rajcovszky István halasztó indítványa fölött. A szabadelvű körben meglehetős élénkség uralkodott. Megjelent a kormány tagjai kö­zül Tisza István gróf miniszterelnök, Lu­kács László pénzügyi, Nyíri Sándor hon­védelmi és Tallián Béla földművelésügyi mi­niszter. Nagyszámú biharmegyei párthív is volt a klubban, Beöthy László főispánnal, a­kik holnap fogják átnyújtani vagy száz főnyi deputác­ióban a miniszterelnöknek Bihar vár­megye üdvözlő és bizalmi feliratát. A cso­portonként való beszélgetés légióként a bosz­niai katonai kihágásokról, s az ola­sz keres­kedelmi szerződésről folyt. A benntartott öreg bakák zavargásában sokan, érdekelt, külső izgatás nyomait látják, a­minek a vizs­gálat van hivatva végére járni. Az Apponyi Albert grófhoz tartozó d­isszidensek egyelőre még mindig várakozó álláspontot foglal­nak el, s akc­ióba lépésük legfölebb va­lamely házszabálysértés esetére várható. A néppárt nem obstruál, csak »résztvesz az ob­­strukczióban«. Ennek megfelelően az újoncz­­megajánlási javaslat részletes tárgyalásánál a czímhez is, az egyes szakaszokhoz is kivezé­­nyel a párt egy-egy hosszújáratú szónokot. — A pestmegyei szabadelvűpárt szervezkedése. A pestmegyei szabadelvűpárt az utóbbi négy év alatt majdnem szervezetlen volt, s ennek tulajdo­nítható az ellenzéki pártok térfoglalása a kerüle­tekben és a megyei törvényhatósági bizottságban. A megyei szabadelvű érzelmű vezető férfiak elér­kezettnek látják az időt a pest megyei szabadelvű-, párt újból való szervezésére. Ebből a czélból báró Podmaniczky Géza szervező szabadelvűpárti gyű­lést hívott egybe folyó hó 14-ik napjára. A szer­vező közgyűlést a vármegyeház közgyűlési termé­ben fogják megtartani.­­ Elvámolatlan olasz borok. Tudvalevő dolog, hogy dec­ember havában igen jelenté­keny mennyiségű olasz bort raktároztak be Fiuméban, miután az olasz bortermelők ipar­kodtak kihasználni a borvámklauzula előnyös vámtételét. Most azt híresztelik, hogy Fiumé­ban azon bormennyiségeken kívül, melyek dec­ember 31-éig elvámoltattak, még óriási mennyiségek hevernek elvámolatlanul. Ezt a hírt módunkban van alaposan megc­áfolni. Biz­tos tudomásunk van róla, hogy ezideig az összes bormennyiség, mely Fiuméba szállíttatott, s eddig elvámolás alá nem került, nem több 4000 méter mázsánál. Azok a riasztó hírek tehát nem felelnek meg a valóságnak, s re­méljük, hogy e tény konstatálásával teljesen megnyugtatjuk ez irányban az érdekelt kö­röket.­­ A költségvetési törvényjavaslatról ma ter­jesztette be a pénzügyi bizottság jelentését Neményi Ambrus előadó. A jelentés kiemeli, hogy e javaslat formára és tartalomra nézve a rendes költségvetési törvényeknek felel meg. A rendkívüli viszonyok okozták, hogy a kormány csak novemberben ter­jeszthette be e javaslatot, azzal a kifejezett szán­dékkal, hogy az az 1903. évre szóló zárószámadás­nak törvényes alapjául szolgáljon. Ebből a szem­pontból vizsgálta a pénzügyi bizottság is a javas­

Next