Az Ujság, 1904. január/1 (2. évfolyam, 1-15. szám)

1904-01-05 / 5. szám

s­ latot. A jelentés utal arra, hogy a kormány azon eljárása, hogy az elkerülhetetlen intézkedéseket saját felelősségére megtette ugyan, de azon túl nem ment, megfelel annak a jelentésnek, me­lyet az ex-lex bekövetkeztekor, május 1-én a kor­mányelnök a számszékkel egyetértőleg a képvi­­selőháznak tudomásul adott. E részben érintetle­nül áll fenn a kormánynak úgy politikai, mint számviteli felelőssége. Az első tekintetben a föl­­mentést a törvényhozó megfelelő alkalommal adhatja meg, a másodikra nézve a törvény­hozás az 1903-ik évi zárószámadások és az ezekről szóló bizottsági jelentés tárgyalásakor határozni fog. A kormány által javasolt 433. számú költségvetési javaslatban előterjesztett mó­dosítások figyelembevételével az 1904. évi ál­lami költségvetés mérlege a­ következő: A bizottság 1903. évi február 17-én bemuta­tott jelentése szerint: Rendes kiadások: 1 .000,695.098 korona, rendkívüli átmeneti kiadások 46,651.500 korona, beruházások 43,146.672 korona, mindösszevéve 1.090,493.270 korona. Rendes bevételek: 1.051,555.204 korona, rendkívüliek 39,381.270, összesen 1.090,336.474 korona. Fölösleg 443.204 ko­rona. A bizottságnak 1901. deczember 80-iki ülé­sében (a 433. sz. javaslat értelmében) megállapí­tott mérleg ez: Rendes kiadások 998.089.580, rendkívüli kiadások: a) átmenetiek 15,776.090, beru­házások 40,240.752 , mindösszevéve 1.084.196.422 korona. Rendes bevételek : 1.046.856.204, rend­kívüliek : 37.491.270, összesen 1.084.347.474, össz­kiadás 1.084.106.422, összes bevétel 1.084.3­17.474, fölösleg 421.052 korona. Midőn a bizottság ismételten kijelenti, hogy az 1903. évi költségvetés általános elvi részét, illetőleg az 1903. évi február 17-én kelt jelenté­sét egész terjedelmében fentartja, egyúttal ajánlja a Háznak, hogy a költségvetés számszerű részét illetőleg a kormánynak újabb (463. sz.) előterjesz­tését az 1903. évi zárószámadás alapjául fogadja el és a pótkezelési időszakra való érvényességgel a költségvetést ily alakban állapítsa meg, továbbá, hogy annak idején a bizottság ezen jelentése a bizottság februári első jelentésével együttesen tű­zessék napirendre.­­ Az­­olasz kereskedelmi szerződés. Az olasz provizórikus szerződésre vonatkozó törvényjavasla­tot a sráz mai ülésén terjesztette be Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter. Az egyszakaszos törvényjavaslat szerint a kormány fölhatalmazta­­tik, hogy az Olaszországgal 1891. deczember 6-ikán kötött, az 1892. évi VI. törvényczikkbe iktatott, s 1903. deczember 31-ikén lejárt kereskedelmi és hajózási szerződést, valamint az ehhez tartozó pót­­czikket s az 1899. évi deczember 6-ikán kelt zárójegyzőkönyvet az ezen zárójegyzőkönyv 3. és 5. pontjában foglalt horvár-záradék kivételével uj kereskedelmi és hajózási szerződés megkötéséig, de legfélebb 1904. évi szeptember 30-ig meghosz­­szabbíthassa. A javaslathoz csatolt indokolás utal arra, hogy a kormány már a múlt év november 23-ikán kért felhatalmazást a tárgyalások megindítására, de a parlament nem tárgyalhatta a javaslatot. A kor­mány nem vállalhatta a felelősséget azokért a súlyos károkért, melyek hazánk gazdasági érde­keit a szerződéses viszony megszakításával érték volna, s ezért felhatalmazás nélkül is megindította a tárgyalásokat. Az indokolás azután behatóan fog­lalkozik az ismeretes megállapodásokkal, kiemeli, hogy a borvámzáradék minden rekompenzáczió nélkül töröltetett, a­mi pedig az átmeneti el­járást illeti, hogy t. i. az új év előtt elszállított vagy eladott borok igazolás mellett január végéig a 3 forint 20 krajczáros vámot élvezik, ez az érvényben levő nemzetközi elveknél és az állandó gyakorlatnál fogva még az esetre is követendő lett volna, hogyha Olaszországgal a viszonyok kedvezőtlen alakulása következtében szerződés nél­küli állapotba vagy éppen vámháborúba jutot­tunk volna.­­ A nagy­szőllösi választás, Nagy-Szöllősről jelentik, hogy az igazoló­ választmány a képviselő­­választás határnapját január 11-ére tűzte ki. Választási elnök Kaminszky Mihály közjegyző lesz.­­ Bihar vármegye felirata a miniszterelnökhöz. Bihar vármegye száztagú küldöttsége, a­mely a leg­utóbbi közgyűlés határozatából kifolyólag üdvözlő feliratot nyújt át Tisza István gróf miniszter­­elnöknek — mint lapunknak Nagyváradról tele­fonálják — holnap reggel indul Nagyváradról és délben két órakor ér Budapestre. Beöthy László főispán és Miskolczy Ferencz alispán, a­kik a kül­döttséget vezetik, már ma este Budapestre utaz­tak. A küldöttséget Tisza István gróf miniszter­­elnök délután 5 órakor fogadja a miniszterelnök­ségi palotában. Ez alkalommal a következő üd­vözlő­ feliratot nyújtja át neki a vármegye kül­döttsége : Nagyméltóságu m. kir. miniszterelnök úr! Mai napon tartott közgyűlésünkön a leg­őszintébb örömmel vettük tudomásul a legfelsőbb királyi elhatározás tényét, a­melynél fogva Nagy­­méltóságod hivatott meg a felelős magyar kor­mány élére és teljes megnyugvással tölt el ben­nünket azon tudat, hogy az elmúlt időben fenn­álló áldatlan viszonyok között, a­melyek már az ország alkotmányát és a parlamentarizmust vég­veszély­­yel fenyegették, Nagyméltóságod szemé­lyében egy oly férfiú vette kezébe az ország köz­ügyeinek vezetését, a­ki kiváló tehetségével, ren­díthetetlen, lángoló hazafiasságával és eddig is tanúsított politikai működésével, közéleti szerep­lésével nemcsak koronás királyunknak, hanem az ország túlnyomó többségének bizalmát is méltán kiérdemelte. Midőn egyhangú lelkesedéssel hozott határo­zatunkhoz képest Nagyméltóságodat új állásában tiszteletteljesen a legmelegebben üdvözöljük, egy­szersmind biztosítjuk, hogy nagy és nehéz fel­adatai sikeres megoldásában nemcsak törvényes kötelességünkből kifolyólag, hanem hazafias kész­séggel és a legodaadóbban támogatni fogjuk. Tesz­­szük ezt annyival is inkább, mivel a kormány élén Nagyméltóságod áll, kit e vármegye közönségéhez a legszorosabb s legbensőbb szálak fűznek, a ki a vár­megye közügyei intézésében mindig jelentékeny részt követelt magának, de vármegyénkben kifej­tett tevékenységével egyúttal bizonyságot szolgál­tatott arra, hogy az ország ügyeinek vezetésében fényes tehetségét, törhetetlen hazafiságát a haza javának előmozdítására és a haza polgárainak bol­­dogitására fogja szentelni. Kelt Nagyváradon, Bihar vármegye törvény­­hatósági bizottságának 1904. évi deczember 16-ik és következő napjain tartott közgyűléséből. A vármegye közönsége nevében Miskolczy Ferencz, alispán. AZ ÚJSÁG 1904. január 5. KÜLFÖLD. Az orosz vasutak biztonsága. (Saját tudósí­tónktól.) Az orosz kormányt nagyon nyugtalanítja az a körülmény, hogy sűrűen követik egymást a vasúti alkalmazottak olyan cselekedetei, a­melyek veszélyeztetik az orosz vasúti forgalom bizton­ságát. Plehve belügyminiszter ennek folytán erő­sen megszaporította a vasúti vonalakra felügyelő csendőrséget és lényegesen fölemelte a vasúti detektív-szolgálat költségeire szánt rendelkezési alapot. Ezenkívül miniszteri tanácskozást is tar­tottak ebben az ügyben. Az értekezlet elha­tározta, hogy ezentúl a vasúti alkalmazottak kö­zül is a különösen érdemes emberek betegellátást, rokkantsági évjáradékot és nyugdíjat fognak kapni. A kormány arra számít, hogy ilyen módon a vasúti alkalmazottak egy részét magához lánczolja, és lesznek olyan emberei a vasúti szolgálatban, a­kikben feltétlenül megbízhatók, főképpen abban a tekintetben, hogy megakadályoznák vagy elárulják a vasúti forgalom biztonsága ellen irányuló terve­ket és merényleteket. A japán-orosz konfliktus. A tegnapi és tegnapelő­tti kétségbeesett hangulatot, változatosság kedvéért, ma megint a reménykedés váltotta fel. Újból békegalambok röpködnek. Péter­­várról és Washingtonból csupa megnyugtató hír érkezik. A czár elnöklete alatt az orosz főváros­ban deczember 29-én koronatanács­­volt, a­melyen a nagyherczegek is résztvettek. A ta­nácskozás egyetlen tárgya a Japánnak adandó válasz volt, és állítólag olyan megoldást sike­rült találni, a­mely kielégítené Oroszországot is, Japánt is, és így megmentené a békét. Ez a czárnak és Lambsdorff gróf külügy­miniszternek nagy sikere volna, mert ők hatá­rozottan a békés megoldást kívánják. És vere­sége volna a moszkovita­ pártnak, a­mely már megint háborúba szeretné kergetni Orosz­országot. Ha ezek a híresztelések megfelelnek a valóságnak, úgy az örvendetes eredmény ki­vívásában bizonyára nagy érdeme van a franczia és az angol diplomácziának, a­mely minden eszközt fölhasznál a háború elhárí­tására. De bármily biztatóak legyenek a mai hí­rek, azért mégis minden oldalon lázasan folyik a hadi készülődés. Oroszország folytonosan szállítja a csapatokat Keletázsiába, a­hol immáron két hadteste áll hadilábon. Japán további hat hadihajót küldött Koreába és egész seregét a kikötő­városokban gyűjti össze, a­hol a szállító hajók készen várják azokat. De nemcsak a közvetlenül érdekelt államok mozognak. Olaszország megint egy hadihajót indított útnak Keletázsia felé, sőt a mi ten­gerészeti parancsnokságunk is odavezényelte a Zenta hadihajót. A dec­ember 29-iki pétervári korona­­tanácson hír szerint megáll­apított orosz válasz­­ról két verzió fekszik előttünk. A londoni tudósítás szerint a válasz kétértelmű és ki nem elégítő, úgy hogy egyedüli czélja csak az időnyerés az orosz készülődés befejezésére. A washingtoni híradás szerint szabad kezet enged Japánnak Koreában és biztosítja Kína integritását. Ennyire mindenesetre el kell mennie Oroszországnak, ha el akarja kerülni a háborút, mert Japán legutóbb hivatalosan közölte a hatalmasságokkal, hogy kénytelen döntő lépést tenni, ha békés után nem védel­mezheti meg érdekeit Koreában. Az amerikai optimizmusnak azonban erő­sen ellentmond az a római jelentés, a­mely szerint Németország elvállalta volna a közvetítő szerepet Japán és Oroszország között. Eddig semmit sem hallottunk arról, hogy akár az egyik, akár a másik érdekelt fél kérte volna a német birodalom intervenc­ióját. De ha a berlini kormány tényleg vállalkozott volna erre a feladatra, úgy ez — bármily biztató kilátást nyisson a békés megoldásra — azt jelentené, hogy Japán és Oroszország közvet­len érintkezésben nem tudják elhárítani a a fenforgó akadályokat. A mai nap folyamán érkezett táviratokat itt adjuk: Pétervár, január 4. Az orosz távirati ügynökség jelen­ti szem­ben a Daily Mail mást hó 31-étől kelt niko­­lajevi táviratával, a­mely szerint az orosz önkéntes hajóhad két gőzösét, Kavant s Jeka­­terinoszlavot, melyek hadikészletekkel és lősze­rekkel és nagy csapat kiképzett hadihajótenge­­részszel a Fekete-tengerről Keletázsiára indultak, táviratilag visszahívták a czélból, hogy azo­kat el ne fogják, hivatalosan azt közük, hogy a Jekaterinoszlav nevű gőzös tegnap Singa­­poreből Port-Arturba ment. A Korduba nevű gőzöst, a­melyen pestisben elhullott patkánya­

Next